Erdélyben is egyre inkább érzékelhető a klímaváltozás: hogyan védekezhetünk a katasztrófák ellen?

2022. május 17. – 13:24

Erdélyben is egyre inkább érzékelhető a klímaváltozás: hogyan védekezhetünk a katasztrófák ellen?
Fotó: Răzvan Dima/Greenpeace Romania Facebook-oldal

Másolás

Vágólapra másolva

Bartók Blanka éghajlatkutató, a BBTE oktatója szerint az éghajlatváltozást csak hosszú távon tudjuk mérsékelni. Léteznek viszont megoldások arra, hogy tegyünk a katasztrófák ellen.

A szakértőtől megtudtuk, a klímaváltozás térségünkben elsősorban abban érhető tetten, hogy bár több a csapadék, gyakoribbá váltak az aszályok, illetve drasztikusan lecsökkent a téli fagyos napok száma, miközben egyre intenzívebb hőhullámok jelentkeznek. Bartók Blanka szerint azonban fel lehet készülni arra, hogy az időjárási szélsőségek ne okozzanak túl nagy károkat, és ne kerüljenek emberéletekbe.

Tetten érhető-e már Erdélyben is a klímaváltozás negatív hatása? Ha igen, ez miben nyilvánul meg?

Az éghajlatváltozás regionális hatásai ma már egyre több szektort érintenek az Erdélyi-medencében. A hőmérsékleti értékek növekvő tendenciái mellett változásokat tapasztalunk a vízkészletek alakulásában is. Az eddigi vizsgálatok alátámasztják, hogy a térségben az átlaghőmérsékletek mellett a szélsőségek is jelentős változást mutatnak, elsősorban a téli félévben tapasztalunk növekedést a napi minimum hőmérsékletek esetében, ennek következtében drasztikusan csökkent a fagyos napok száma.

Másrészt jelentősen megemelkedett a meleg évszakban tapasztalt hőhullámok hossza és intenzitása. A csapadék esetében a változások nagyon lokális jellegűek, a csapadékmennyiség inkább növekedést mutat, ugyanakkor a csapadék intenzitásában is tapasztalunk változásokat. Kiemelném például, hogy jelentős növekedést tapasztaltunk a 20 mm-t meghaladó csapadékos napok számában, ami azt jelzi, hogy egyre gyakrabban alakulnak ki rövid ideig tartó, de nagy csapadékot adó, viharos időjárási helyzetek.

Ugyanakkor egyes régiókban, mint például a Mezőség vagy Érmellék, a nyári időszakban jelentősen nőtt az egymást követő száraz napok száma, ami azt mutatja, hogy két nagy csapadék között egyre hosszabb ideig áll fenn száraz időszak, amely aszályok kialakulásához vezet. Az egyes éghajlati elemek külön-külön vizsgálatán túl azt is meg kell nézni, hogy ezek esetleges kedvezőtlen együttjárása milyen további negatív hatásokkal járhat. A magas hőmérséklet és szárazság például jelentős stresszt okoz mind a természetes növényzet, mind a termesztett növényfajoknak számára, vagy akár az emberi komfortérzetet is jelentősen ronthatja.

Előfordulnak-e térségünkben, elsősorban Erdélyben olyan, akár „katasztrófának” nevezhető jelenségek, amelyekért a klímaváltozás tehető felelőssé?

Katasztrófáról akkor beszélünk, amikor valamely természetes, vagy ember okozta folyamat jelentős károkat okoz. A Nemzetközi Katasztrófa Adatbázisban (EM-DAT: The International Disasted Database) Románia területére 1970 után kilencvenkét természeti katasztrófát jegyeztek, ezekből mindegy hatvanhat 2000 után következett be, ebből negyvennégy érintette az erdélyi megyéket is. Az utóbbi 22 évben a természetes katasztrófák közül az éghajlathoz egyértelműen kapcsolható 10 szélsőségesen hideg téli, valamint 5 szélsőségesen meleg nyári esemény, illetve 7 vihar és 1 aszály.

A legnagyobb számú katasztrófát az országban az árvizek okozták (42 eset), amelyek bár hidrológiai események, szorosan függnek a légköri folyamatoktól. Az árvizeket legtöbb esetben a gyors tavaszi felmelegedés vagy a hirtelen kialakult, heves esőzések okozták, ezen események gyakorisága az éghajaltváltozás következtében növekedést mutatott.

Árvíz Temes megyében, 2014-ben – Fotó: ISU Timiș
Árvíz Temes megyében, 2014-ben – Fotó: ISU Timiș

Az említett szélsőségesen hideg vagy szélsőségesen meleg események mit jelentenek pontosan? Mindössze magas vagy alacsony hőmérsékleti értékeket? Hány fok fölött vagy alatt számít egy szélsőség katasztrófának?

Ezek az események általában több napig fennálló, télen nagyon alacsony, nyáron nagyon magas hőmérsékleteket jelentenek. A felsoroltak azért kerültek fel a listára, mert jelentős károkat okoztak. Egy ilyen esemény nem feltétlenül a bekövetkezett szélsőséges hőmérsékleti értékek alapján válik katasztrófává, hanem azért, mert jelentős anyagi károkat okoz, vagy akár emberéleteket követel. Például a 2000-ben beköszöntött szárazság becslések szerint 780 000 dollárnyi kárt okozott, a 2012-ben kialakult nagyon hideg tél pedig 86 emberéletet követelt.

Amennyiben nem sikerül mérsékelni, esetleg megállítani a klímaváltozást, az előidézhet további, súlyosabb természeti katasztrófákat a térségünkben?

Az éghajlatváltozás folyamatát nem lehet megállítani, csak mérsékelni. Sajnos az éghajlati rendszer válaszreakciója elég lassú, így bármilyen beavatkozás pozitív hatása csak később, legalább pár évtized múltával lesz érzékelhető. Viszont ez nem feltétlenül kell azt jelentse, hogy az éghajlatváltozás következtében egyre gyakrabban kialakuló veszélyes természeti jelenségek egyre több katasztrófát okoznak. Az ENSZ Katasztrófakockázat-csökkentési Hivatala (UNDRR) új jelentésében is kiemelte, hogy a megfelelő társadalmi felkészültség, a változó környezethez való rugalmas alkalmazkodás kulcskérdés a jövőre nézve.

Tehát többről van szó, mint az éghajlatváltozás következtében kialakult veszélyes események felmérése. Hogy mekkora károk keletkeznek, ha egy ilyen esemény bekövetkezik, az attól is függ, hogy a térség mennyire van felkészülve az adott esemény bekövetkezésére. Például ugyanaz az árvíz sokkal nagyobb károkat fog okozni azon a folyószakaszon, ahol semmiféle árvízvédelmi intézkedés nem történt, mint azon a folyószakaszon, ahol előzőleg felkészültek egy árvíz eseményre. A kockázatelemzés éppen ezért két tényezőt vizsgál egyidőben: egyrészt a veszélyes természeti jelenségek bekövetkezésének gyakoriságát, másrészt pedig az adott térség veszélyeztetettségét. Az utóbbi csökkentésével jelentősen kisebbek lehetnek a bekövetkezett károk is. A veszélyeztetettség csökkentéséhez nagyon sok eszközzel hozzá lehet járulni, ezek lehetnek gazdasági (pl. felszereltség), társadalmi (pl. nevelés), intézményi (pl. rendeletek) vagy éppen kommunikációs jellegűek, és mindezek sikeressége a fenntartható fejlődés egyik fő pillére.

Az aszály által sújtott térségek között megemlítette az Érmelléket is. Ez egy kiterjedt mocsárvidék volt, melyet a közelmúltban csapoltak le. Ez esetben az öntözőberendezések helyett nem lenne sokkal jobb megoldás a vizes élőhelyek rehabilitációja? Országszerte probléma, hogy a lecsapolási és folyószabályozási munkálatok miatt, valamint a medrekben végzett kavics- és homokbányászat következtében drasztikus mértékben visszaesett a talajvíz szintje.

Az Érmelléken valóban jelentős vízrendészeti munkálatok zajlottak. Természetesen, az éghajlatváltozás felerősíti a lecsapolások következményeként kialakult környezeti hatásokat, és fordítva. Az eleve szárazabb felszínek felett jellegzetesen szárazabb topoklíma alakul ki.

Az öntözés mellett/helyett természetesen hatékonyabb lenne a talajvizek visszatartása, ez viszont sokkal nagyobb lélegzetvételű beavatkozást igényel. Ez a lecsapolt területeken például az eredeti állapotok visszaállítását tenné szükségessé, ami viszont éppen azoknak a mezőgazdasági területeknek a csökkentését jelentené, melyeket a lecsapolással nyertek.

Mit kellene tenni a súlyosabb problémák megelőzése érdekében? Mit tehet az átlagember?

Az éghajlatváltozás negatív hatásait a megfelelő alkalmazkodási intézkedésekkel, illetve az üvegházhatású gázok kibocsátásnak mérséklésével tudjuk csökkenteni. Idén jelent meg az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legújabb két jelentése (itt és itt olvasható), amelyek éppen ezeket a lehetőségeket tárgyalják részletesen. Az alkalmazkodás terén vannak olyan szektorok, ahol a jövőben elengedhetetlen lesz bizonyos intézkedések bevezetése, például a mezőgazdaságban az öntözéses rendszerek kiépítése, vagy új, ellenállóbb fajok honosítása.

A városi környezet talán még inkább ki van téve az éghajlatváltozás negatív hatásainak, itt egyes tényezők (pl. hőhullám) felerősödnek, ezért törekedni kell a természetes árnyékolásra, természetközeli környezetek, parkok kialakítására.

Az üvegházhatású gázok terén elsősorban az energiaszektorra és a közlekedésre kell odafigyelnünk, mivel ezek a legnagyobb kibocsátók. Itt törekednünk kell a minél hatékonyabb, korszerűbb, energiatakarékosabb technológiák alkalmazására.

Ma már, a tudománynak és a technológiának köszönhetően, számtalan alternatív megoldás áll rendelkezésre, amivel megelőzhetjük a súlyosabb problémákat, ahogy David Attenborough-t is idézi az UNDRR jelentés: „Tudjuk, mit kell tenni. Csak az akaratra van szükségünk”.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!