MCC – Hogy az ízléstelenség határa hol húzódik, mindenki magának eldöntheti

III. rész

MCC – Hogy az ízléstelenség határa hol húzódik, mindenki magának eldöntheti
Illusztráció: Somogyi Péter (szarvas) / Telex

MCC – Hogy az ízléstelenség határa hol húzódik, mindenki magának eldöntheti

III. rész

Legfontosabb

2023. június 23. – 08:12

Másolás

Vágólapra másolva
  • A magyar közoktatás évtizedek óta válságban van, az országot tizenhárom éve irányító kormányok pedig csak rontottak a helyzeten. Az iskolákban meghaladott tantervek alapján tanítanak a még a kormány szerint is nagyon rosszul kereső tanárok, akik közül egyre többen kényszerülnek elhagyni a pályát.
  • Kormányközeli figurák az utóbbi években kiépítettek egy, a közoktatással párhuzamos alapítványi tehetséggondozó rendszert, amely sokaknak menekülési út és társadalmi mobilitási pálya is lehet, főleg így, hogy a közoktatás egyre kevésbé képes kiemelni a magyarokat a szegénységből.
  • Mindez több százmilliárdos állami támogatással történt.
  • A Mathias Corvinus Collegium (MCC) néhány éven belül 10 ezer diákot kíván tanítani a Kárpát-medencében, általános iskolásoktól az egyetemistákig.
  • A diákoknak nagyvonalú ösztöndíjakat, kiváló kollégiumi elhelyezést és ingyenes táborokat kínálnak, ezek miatt az intézményben tanulni kivételes luxusnak is tűnhet.
  • Cikksorozatunk első részében az MCC politikai-ideológiai elkötelezettségéről, második részében a vagyonosodásáról írtunk. Ebben a részben az MCC oktatási tevékenységét mutatjuk be.

„Középiskolás voltam, érdekelt a történelem és a politika, és az egyik óránkra bejött valaki előadni az MCC-ről. Azt mondta, online kurzusok vannak történelemről, gazdaságról meg hasonlókról, és havonta egy személyes találkozó. Elmentem az egyik ilyenre, délelőtt éppen egy aktuális külpolitikai témáról adtak elő. Ebéd után aztán hatos csoportokba osztottak minket, majd megkérdezték, ki kinek adott igazat ebben a külpolitikai konfliktusban. Elmondtuk, amire két hármas csoportra szedtek szét minket az alapján, hogy ki mi mellé állt. És akkor jött a vita, amiben pont azzal szemben kellett érvelnünk, amit korábban mondtunk. Szabályozott időkeretek között, szabályozott felszólalási sorrendben. Nekem ez volt életemben az első alkalom, hogy az ellen kellett érvelnem, amit gondoltam. Eleinte zavaró volt, de a többedik alkalommal nagyon megszerettem. A közoktatásban nem találkoztam még csak hasonlóval sem” – mesélte nekünk egy volt MCC-s diák, hogyan került kapcsolatba az intézménnyel.

Jól jellemzi ez a Mathias Corvinus Collegium (MCC) működését. Frontális oktatás helyett kiscsoportos munka, biflázás helyett érvelés és vita, azaz pont annak az ellentéte, amit a közoktatásban vár el és erőltet ugyanaz a kormány, amelyik az MCC-t százmilliárdokkal tömte ki.

Az MCC fő célja, hogy az egész Kárpát-medencére kiterjedő, felső tagozatosoknak, középiskolásoknak, egyetemistáknak és diplomásoknak is képzéseket kínáló oktatási központtá váljon. Ennek elérésében alapvetően két dolog segíti:

  • hogy az állam szégyentelenül sok pénzzel támogatta őket;
  • és hogy a közoktatás színvonala annyira leromlott, hogy a magyar diákok többségének már egy kiscsoportos, szervezett vitától is leesik az álla.

Az 1996-ban alapított, sokáig néhány tucat diákkal működő MCC az elmúlt közel három évtizedben fokozatosan bővült. Az igazi változás azonban 2020-ban jött, amikor a kormányzatban eldöntötték, hogy az MCC-ből alakítják ki Magyarország első számú tehetséggondozó intézményét. A munka azóta is zajlik.

Miközben az oktatás az elmúlt 13 évben a kormány figyelmét igénylő területek között mindig az utolsó helyen állt, ebbe az intézménybe egy éven belül, néhány tollvonással toltak bele több százmilliárd forintot. Budapesten egy kezdő tanár annyit keres, mint egy takarítónő, de az MCC tízmilliárdokból építhet magának új központot a Gellérthegy tetején. Az, hogy a közoktatás az utóbbi egy évtizedben ennyire nem volt fontos a kormánynak, és az, hogy a forrásaikat ehelyett egy közalapítványi tehetséggondozó rendszerbe rakták, különösen érdekessé teszi, hogy ez a rendszer hogyan működik. És, ahogy a következőkben látni fogjuk: az állami közoktatáshoz képest tényleg elég jól.

Angolszász kollégium a Feneketlen-tó partján

Bogi kis kora óta néptáncol, most, egyetemistaként táncházakat szervez, később pedig a népi kultúra népszerűsítésével, kulturális marketinggel szeretne foglalkozni. Szegeden született és ott is nőtt fel, középiskolás korában pedig azzal szembesült, hogy a gimnáziumi oktatás nem elég sokszínű, csomó minden érdekelné azon kívül is. Ekkor hallott az unokatestvérétől az MCC középiskolás programjáról. Jelentkezett, elkezdte az online kurzusokat, és elképedve látta, hogy olyan tárgyakat tanítanak neki, amelyek az egyetemi pályaválasztást is nagyban befolyásolhatják.

A Mathias Corvinus Collegium Középiskolás Programja (KP) ingyenes, iskolán kívüli tehetséggondozó program, amelynek 2022-ben már majdnem négyezer diákja volt. A jelentkező iskolások online kurzusokat végezhetnek el és személyes programokon vehetnek részt, utóbbiakon előadások, kiscsoportos workshopok és közösségépítő rendezvények is vannak.

Az MCC KP online kurzusainak lényege az általános ismeretterjesztésen kívül nagyrészt az, hogy segítsék a diákok felkészülését az érettségire és az egyetemi szakok közötti választásra. Ennek megfelelően a 4, 8, és 16 hetes kurzusok a humán tudományok olyan területeit mutatják be, amelyek a középiskolai oktatásból részben vagy teljesen kimaradnak, például a közgazdaságtan, a nemzetközi kapcsolatok, a társadalmi tanulmányok, a jog, a pszichológia, vagy éppen az íráskészség. Az online kurzusokon a diákok hétről hétre egy-egy, a témába illő 10-15 perces videót, valamint egy 10-10 oldalas szöveget kapnak, amelyek megértését aztán egy feleletválasztós teszten ellenőrzik. A kormány persze küzdhetne azért is, hogy ezek a tantárgyak eleve ne hiányozzanak a középiskolai oktatásból, de nem ezt az utat választotta.

Az egyik nekünk nyilatkozó volt KP-s azt mondta, „akkoriban imádtam a törit, az iskolai törikönyvünket már szeptemberben kiolvastam az utolsó fejezetig. Az MCC-ben egyik héten feladtak egy szöveget a Nagyhatalmak tündöklése és bukása című könyvből. Iszonyú jó volt, nagyon érdekelt az egész, utána kikölcsönöztem a könyvtárból, és elolvastam az egészet.”

A kurzusokon kívül a középiskolás program másik vonalát a havonta egyszer, szombatonként megtartott előadások adják. Ezeken délelőttönként általában egy-egy beszámolót hallgatnak meg a diákok, ebéd után pedig kiscsoportos foglalkozáson dolgozzák fel a délelőtt hallottakat. Az MCC szombati középiskolai programjait régebben csak Budapesten tartották, már 24 különböző helyszínen lehet részt venni rajtuk. Ezekben a központokban tartják a középiskolásoknak a klubdélutánokat, azaz a hétköznap délutáni szakmai és kulturális programokat.

Azok a diákok, akik az első félévben sikeresen teljesítettek legalább egy online kurzust, jelen voltak két szombati programon és két klubdélutánon is, a második félévtől részt vehetnek az MCC pályázatain, angol és német nyelvi kurzusokon (amikkel – ilyen színvonalon – az iskolában szintén nem igen találkozhatnak), közös túrákon, táborozásokon és nemzetközi tanulmányutakon is. A középiskolás program tehát elég komplex, az állami iskolarendszert kiegészítő szolgáltatást nyújt a diákoknak.

A középiskola után Bogi a Corvinuson nemzetközi gazdálkodásra iratkozott be, részben azon felbátorodva, hogy az MCC Középiskolás Programjában képbe került már azzal, eszik-e vagy isszák a közgázt. Az utolsó évében gondolkodott, melyik szakkollégiumot válassza, de mivel az MCC-vel már sok tapasztalata volt, végül oda jelentkezett, és oda is vették fel.

Az MCC működésének legfontosabb része az egyetemi program. Ez egy, a szakkollégiumokhoz hasonló, egyetemi képzést kiegészítő oktatási program. (Persze az MCC hivatalosan nem szakkollégium, hiszen míg a szakkollégiumok alulról szerveződő és bizonyos fokú önkormányzatisággal bíró intézmények, addig az MCC-t egy alapítvány tartja fenn és irányítja.) A lényeg viszont hasonló: a hallgatók kollégiumban laknak, egyetemi óráik után és hétvégén kurzusokon és előadásokon vesznek részt, programokat szerveznek maguknak.

Az MCC-ben a diákok az első évben egy úgynevezett juniorképzésen vesznek részt, ezen többek között angolt, logikát és politikai filozófiát tanulnak. Ennek az elvégzése után jelentkezhetnek a különböző iskolákba, amelyekben egy-egy humán tudomány irányába specializálódhatnak.

Gallai Sándor – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex • Boris Kálnoky – Fotó: Huszti István / Telex Gallai Sándor – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex • Boris Kálnoky – Fotó: Huszti István / Telex
Gallai Sándor – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex • Boris Kálnoky – Fotó: Huszti István / Telex

Gallai Sándor, az MCC Társadalom- és Történettudományi Iskolájának vezetője szerint a bolognai rendszer bevezetése óta az egyetemi képzések nagyon specializáltak, a diákokat legtöbbször csak bezárják egy tudományterületbe. Az MCC-ben viszont – a szakkollégiumokhoz hasonlóan – az a cél, hogy mindenki minél többféle tudományba belekóstolhasson, akár az egyetemi képzésétől teljesen független kurzusokat választva.

Az oktatás Gallai szerint angolszász mintákat követve úgynevezett tutoriális (vagyis folyamatos mentoráláson alapuló) rendszerben zajlik. Ennek megfelelően a kurzusok nagy része nagyon kis diákszámmal indul (néha akár három diáktól), az oktatók pedig folyamatosan nagyon alapos visszajelzéseket adnak a diákoknak.

Az intézmény médiaiskoláját vezető Boris Kálnoky újságírást oktat. Az ő kurzusán a diákok minden alkalommal kapnak egy témát (például egy eseményt, amelyre el kell menni, és tudósítani kell róla), aztán a következő alkalomra le kell adni egy cikket. Ő tehát a gyakorlat általi tanulás elvét követve nem is állít össze tananyagot, hanem hétről hétre, feladatról feladatra visszajelzést adva tanítja a diákjait.

Egyik diákja, Rubánszky Ágnes azt mondta: „elég kínos volt, amikor Boris a második órán azonnal kivetítette a beadott dolgozatokat, és mondatról mondatra kivesézte bennük a hibákat, kihúzta a véleményeket tartalmazó részeket. Aztán néhány alkalom után rájöttünk, hogy jobb a kurzuson, biztonságos környezetben kibeszélni egymás írásait, mint később esetleg nyilvánosan leégni, mert valamit nem tanultunk meg eléggé.” Ez a példa is aláhúzza, mennyire ki vannak éhezve a magyar diákok a részletes és alapos oktatói visszajelzésekre, és mennyire idegennek tűnik nekik ez, amikor először vesznek részt ilyen foglalkozáson. Az MCC oktatási rendszere mellett ez legalább ugyanannyira minősíti a magyar közoktatást is.

Az MCC iskolarendszerében a diákoknak az egyetemhez hasonlóan krediteket kell gyűjteniük, amelyekből 60 százalékot a választott iskolában, 40 százalékot bárhonnan máshonnan lehet megszerezni. Kreditek járnak a kurzusok elvégzéséért, a szakmai programokért a képzési heteken való részvételért, ezen kívül a diákok projektjeiért is.

Utóbbi szinte bármilyen, közösségi vagy társadalmi vonatkozású program lehet. Ági és Bogi például táncházat szerveznek, ahol néptáncot oktatnak az érdeklődő MCC-seknek és külsősöknek a kollégium épületében. Ahogy a többi hasonló projekt, nagyrészt ez is a közösségépítésről szól, a lányok szerint a táncház szinte mindig „hajnalig tartó bulizásba csap át”.

Ági és Bogi – Fotó: Huszti István / Telex
Ági és Bogi – Fotó: Huszti István / Telex

A nekünk nyilatkozó diákok az intézményről beszélve elsőre szinte mind a társaságot emelték ki. A szakkollégiumok, diákszervezetek lényege általában az, hogy a 18-20 évesek itt szerzik első felnőtt barátaikat, sokszor azokat, akik aztán egész életükben meghatározók lesznek. A jelek szerint ez az MCC-nél sincs másképp, a diákok szerint amióta egyetemre jöttek, ez az elsődleges közegük, az itteni barátaikkal töltik a legtöbb időt.

Az MCC tevékenysége nem a középiskolában kezdődik, és nem az egyetemmel zárul. A Középiskolás Programhoz nagyon hasonlóan néhány éve elindult az MCC felső tagozatosoknak szánt oktatási programja (Fiatal Tehetség Program), amely online kurzusokkal és kéthetente megtartott játékos foglalkozásokkal zajlik. Ebben a programban tavaly több mint 1500 diák vett részt, a cél néhány éven belül a 3500 fő, ők többek között pénzügyi ismereteket és konfliktuskezelést tanulnak. Azaz szintén olyan tudással vértezik fel őket, amely fájóan hiányzik az alapfokú közoktatásból.

Az egyetemen végzett diákok előtt pedig több lehetséges út áll. Az egyik, hogy úgynevezett műhelytagok lesznek, azaz az egyetemi iskolájukban kutatnak és oktatnak tovább. A második, hogy doktoranduszként csatlakoznak az MCC PhD Programjához, amelyben tudományos kutatásaikhoz kapnak segítséget és támogatást. A harmadik az úgynevezett vezetőképző, az egyetem utáni, munkavállalás előtti egyéves program, amelyben a társadalmi és üzleti életben vezető pozícióra vágyó diákok kaphatnak felkészítést.

A legfontosabb kérdés mindezek alapján az, vajon a kormány miért jutott arra, hogy a középiskolásoknak szóló nyelvi kurzusokat, klubdélutánokat, kiscsoportos foglalkozásokat, nemzetközi tanulmányutakat nem a közoktatási rendszeren belül valósítják meg, hanem kiszervezik egy hozzájuk közel álló alapítványnak. Ahogy az is kérdés, hogy ha az MCC-ben a legkülönbözőbb generációkat tudnak modern, 21. századi oktatási módszerekkel tanítani, akkor az állami középiskolákban miért ragaszkodnak a rég elavult gyakorlatokhoz.

Nem a magyar oktatásban megszokott körülmények

Az MCC egyetemista diákjai Budapesten, a Feneketlen-tó melletti egykori Danubius Hotel Flamencóban laknak. A kollégiummá átalakított épületben van étterem, konditerem, rendezvényterem, és már az épületbe belépve feltűnnek a magyar felsőoktatásban és kollégiumi rendszerben megszokottnál lényegesen jobb körülmények. (Az egykori szállodát addig bérli az MCC, amíg elkészül a Gellért-hegyen a 20 ezer négyzetméteres új épületük.)

De nem a helyszín az egyetlen tényező, amelyen látszik, hogy az MCC-nél – legalábbis a magyar viszonyokhoz képest – elég jó körülményeket kínálnak az egyetemistáknak. A minimumkövetelményeket teljesítő hallgatók között minden félévben ösztöndíjat osztanak ki, amely teljesítmény szerint havi néhány tízezer és százezer forint fölötti összeg között változhat. Az egyik nekünk nyilatkozó diák szerint a medián mostanában havi 60–80 ezer forint között volt, ami messze meghaladja a legtöbb egyetemi vagy szakkollégiumi ösztöndíjat. (Sőt, igazából összemérhető a közoktatásban dolgozó tanárok 200 ezer forintot nem sokkal meghaladó kezdő fizetésével is.)

Szintén nem szoktak spórolni az MCC programjain: az egyetemista diákoknak minden évben szerveznek egy téli és egy nyári tábort, ezek a résztvevőknek ingyenesek. A legutóbbi téli tábor például a Tátrában, sítábor formájában zajlott, a diákokat egy négycsillagos wellness-szállodában helyezték el. Az egyik, nekünk névtelenül nyilatkozó diák erről azt mondta: „azt, hogy az ízléstelenség határa hol húzódik, mindenki magának eldöntheti. Ez egy magát elitképzőként definiáló intézmény, ahol valóban nem biztos, hogy zsíros kenyéren kellene élni, de a többi szakkollégiumhoz képest látható különbség néha egészen zavarba ejtő.”

 Az MCC Feneketlen-tó melletti kollégiuma – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
Az MCC Feneketlen-tó melletti kollégiuma – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

Az utóbbi években többször bejárták a sajtót az MCC végzett diákjainak szóló ösztöndíjakról, különleges juttatásokról beszámoló hírek. Az egyik ilyen a kollégium Gap Year nevezetű intézménye volt, amellyel volt diákok egy évi 12 milliós ösztöndíjat kaptak volna szabad alkotásra, amelyért cserébe csak egy „részletes élménybeszámoló előadást” kellett volna tartani. Amikor rákérdeztünk, hogy ezt az utóbbi években hányan vették igénybe, az MCC hivatalos válaszában annyit írt: a Gap Year iránt eddig nem mutatkozott érdeklődés.

Bejárta a sajtót egy 8 napos, kanadai grizzlyfarmon tartott túlélőtúra híre is, ezt is ingyen kínálta volna végzett diákjainak az intézmény. Az MCC kérdésünkre azt válaszolta: ez a program végül nem valósult meg, arra viszont nem válaszoltak, hogy mekkora volt a legnagyobb egyéni támogatás, amelyet hallgatójuk vagy volt hallgatójuk valaha kapott.

Az MCC terjeszkedésének egyik legnagyobb visszhangot kapó projektje az elmúlt években a révfülöpi vitorláskikötő átvétele volt. A Balaton-parti vitorláskikötőt, és a tőle nem messze lévő diáktábort 2020 végén kapták meg az államtól. Nem sokkal később bejelentették, hogy a vitorlásaikat korábban ott tároló hajótulajdonosoknak el kell hagyniuk a helyszínt. A kikötőt végül tavaly adták át, a diáktábor újjáépítése most kezdődik.

Az MCC kikötője az oda vásárolni tervezett vitorlásokkal együtt sokak szemében a NER balatoni terjeszkedésének újabb állomása. Az egyik nekünk nyilatkozó volt diák erről viszont azt mondta, „a szakkollégiumok pénzügyi helyzetével összehasonlítva a vitorláskikötő valóban tűnhet az urizálás szimbólumának, de az MCC-nek több ezer diákja van, néhány év múlva ez tízezer diák lesz, a szocializmusban pedig tized ekkora intézményeknek is saját üdülője volt. A »Másnak miért nincs?« kérdés tehát itt is megáll, de az talán nem akkora probléma, hogy évente több ezer diák ingyen vagy nagyon kevés pénzért nyaral a Balatonnál.”

Szintén pazarlással és nagyravágyással vádolták többen az MCC Gellérthegyre tervezett új központját, a bruttó 25 ezer négyzetméteres Mátyás-palotát, amelynek csak a tervezése több mint kétmilliárd forintba került. A tízmilliárdos nagyságrendű pénzből megvalósuló projekt végeredménye egy 304 férőhelyes kollégium lesz, miközben a kormány jóval nagyobb, több ezer férőhelyes kollégiumépítési tervei évek óta késnek.

Az egyik, most nekünk nyilatkozó, magát amúgy ellenzékinek valló MCC-s diák erről azt mondta: „az MCC teljesen állami pénzből működik, ami miatt szerintem jogos firtatni, hogy mire mennyi pénz megy el. Viszont ha azt mondjuk, hogy ennek az intézménynek tényleg az a célja, hogy egy színvonalas és élvezhető alternatívát kínáljon a külföldi továbbtanulásnak, akkor ehhez pénz kell. Ha ránézünk egy nyugat-európai egyetemre, meg arra, hogy ott milyen ösztöndíjakat osztogatnak, az MCC teljesen visszafogottnak tűnik. Kár, hogy még így is ekkora a kontraszt a magyar oktatási rendszer nagy részével.”

Egy tehetséggondozó mind felett

Az MCC 2020 szeptemberében 1700 diákkal kezdte a tanévet, 2022-ben viszont ez a szám már 6000 fölött volt. A cél 2025-re a tízezer diák oktatása, ami 3500 általános iskolást, 5000 középiskolást és körülbelül 1500 egyetemistát és egyéb képzésben részt vevő diákot jelent. Bár a tízezer fő a magyar köznevelésben, szakképzésben és felsőoktatásban részt vevő 1,8 millió főhöz képest nem tűnik soknak, az intézmény erőforrásai és a lehetőségei miatt valójában már ennyi diák oktatásával is elég nagy társadalmi hatást lehet elérni.

A korábban egy budapesti központtal működő MCC az elmúlt években gyors terjeszkedésbe kezdett, ma már Magyarországon 15, Erdélyben 8 helyszínen vannak jelen, kiegészülve a beregszászi központjukkal. A cél néhány éven belül 35 oktatási központ, amelyek a lehető legjobban lefednék a Kárpát-medence magyarlakta területeit. (Ezt egészítené ki az MCC brüsszeli központja, amelyben rendezvényeket tartanának, illetve a diákok mehetnének oda tanulmányi utakra.)

Az általános és középiskolásoknak szánt rendezvény- és oktatási helyszínek mellett az MCC elképzeléseinek fontos része a szakkollégium-jellegű egyetemi program kiterjesztése. Ma körülbelül 280 diák lakik az intézmény budapesti kollégiumában és összesen 100 a vidéki központokban, de a kapacitást a következő években majdnem ezer főre tervezik bővíteni. Bár az adatok még nem véglegesek, az MCC tervezett kollégiumi férőhelyeit a következő ábra mutatja be:

Az MCC tehát egy, az általános iskolától induló tehetséggondozó hálózatot épít ki, amelynek végén az elképzelések szerint a legtehetségesebb diákok jutnának be a valódi elitképzőnek számító egyetemi programba. A társadalom- és történettudományi iskolát vezető Gallai Sándor szerint „a cél a magyar elit újraképzése. Világlátott, külföldi és szakmai tapasztalatokkal rendelkező, felvilágosult vezetőket szeretnénk képezni a munkaerőpiacra és a közigazgatásba, olyanokat, akik fel tudják venni a versenyt a fejlettebb országok vezető rétegével. Az MCC-re azért sem illik a sokszor ráaggatott káderképző megnevezés, mert a cél pont az, hogy ne egy bezárkózott, hanem egy önálló gondolkodásra képes, külföldön is magabiztos vezető réteg alakuljon ki.”

Az intézmény koncepciójáról az MCC Média Iskoláját vezető Boris Kálnoky azt mondta: „Magyarország legnagyobb problémája szerintem a brain drain, az agyelszívás, az, hogy a tehetséges és nyelveket beszélő fiatalok középiskola vagy egyetem után azonnal elmennek külföldre. Az, hogy kimennek, nagyon jó, de jöjjenek vissza, a cél, hogy itthon próbáljanak meg valamit létrehozni. Szerintem a Fidesznek három kísérlete volt ennek a megállítására. Az első Orbán-kormány idején pénzt fektettek a felsőoktatásba, ami miatt az oktatás ugyan javult, de a tehetséges fiatalok a diplomával a zsebükben leléptek az országból. A második kísérlet 2010 után történt, amikor bevezették, hogy az állami támogatással a felsőoktatásban tanulóknak végzés után legalább a tanulmányi időt az országban kell ledolgozniuk. Ez is korlátoltan működik. Az MCC a harmadik megközelítés, amelyben ugyanaz az intézmény vezeti el a diákokat az általános iskolától a pályakezdésig. Ennek fontos eleme, hogy a diákok minél hamarabb olyan kapcsolatokat tudjanak építeni, amiket azután egész életükben használhatnak. Ha ők végzés után külföldön nulláról indulnának, az a lehetőségek és a tehetség nagy elpazarlása lenne, az MCC ennek próbálja meg elejét venni.”

Az MCC értelmezhető úgy, mint a kormány kísérlete az közoktatási rendszer kiegészítésére. Egy komplex, sokoldalú oktatási intézmény, amely az általános iskolásoktól a posztdoktori szintig igyekszik pótolni az állami rendszer hiányosságait. A kérdés csak az, hogy miért nem a közoktatási rendszerben történik kísérlet a hibák kijavítására, és miért csak 10 ezer tanuló kiváltsága lehet a minőségi oktatás, amit a kormány közben több mint másfél millió diáktól megtagad.

A cikk az Investigative Journalism for Europe (IJ4EU) alap támogatásával készült.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink