Meghalt Diane Keaton amerikai színésznő – írta a People magazin. A lap a család szóvivőjére hivatkozva közölte, hogy ennél több részletet egyelőre nem tudatnak, és szerettei azt kérték, hogy tartsák tiszteletben magánéletüket. Halálának hírét megerősítette a New York Timesnak Dori Rath producer, akinek filmjeiben a színésznő az elmúlt években szerepelt. Rath azt nem mondta el, hogy Keaton hol és mikor halt meg, és azt sem, hogy mi volt halálának oka.
Diane Keaton 1946-ben született Los Angelesben, Diane Hall néven. Apja építőmérnök, édesanyja főállású anya volt. Középiskolásként kezdett el színészkedni és énekelni, majd a New York-i Neighborhood Playhouse színi iskolában tanult, és vette anyja leánykori nevét, mert már volt egy Diane Hall nevű másik színésznő.
Színészi karrierje a Broadway-en indult el. 1969-ben kapott szerepet Woody Allen színdarabjában, a Játszd újra, Samben, amiért Tony-díjra jelölték. Ezt követően kezdett el filmekben szerepelni. Első szerepe az 1970-es Szerelmesek és más idegenek volt, amiben alakítása annyira lenyűgözte Francis Ford Coppolát, hogy szerepet kínált neki a Keresztapában, ahol Michael Corleone (Al Pacino) feleségét játszotta.
Ezt követően Woody Allen filmjeivel (Hétalvó, Játszd újra, Sam!) vált igazán ismertté, és a '70-es évek végén két Woody Allen-filmmel, Az Annie Hall-lal és a Manhattannel csúcsra ért, előbbiért Oscar-díjat is kapott.
Ismertebb drámái közé tartozik a Vörösök, a Marvin szobája, de karrierje során rengeteg romantikus filmben és vígjátékban is szerepelt, illetve később is dolgozott együtt Woody Allennel. Ismertebb munkái az Örömapa-sorozat, az Elvált Nők Klubja, a Könyvklub-filmek, de szerepelt az Ifjú pápa első évadában is.
Karrierje alatt az IMDB adatai szerint 37 filmes díjat kapott, és 63 jelölést. Négyszer jelölték Oscar-díjra, amik közül egyszer nyert, és kilencszer Golden Globe-ra, amit kétszer kapott meg: 1978-ban, az Anni Hallban nyújtott alakításáért, valamint a 2004-es Minden végzet nehéz című filmért.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!