Drága müzli, kóla és fagyasztott pizza helyett olcsó házi módszerek

2022. július 10. – 20:58

frissítve

Drága müzli, kóla és fagyasztott pizza helyett olcsó házi módszerek

Másolás

Vágólapra másolva

Azt tudjuk, hogy napról napra minden drágább; a hús, a zöldség, a benzin, de július elsejétől azoknak a dolgoknak ment fel különösen az ára, amelyeknek édes, vagy az alapvetőnél egy fokkal sósabb íze van. Lehet ez a cukor/édesítő akár egy kanálnyi is, vagy a só egy csipetnyivel több, és kerülhet akár a máskülönben egészséges termékbe, akkor is különadó terhe fogja sújtani. Egyelőre a folyamatos drágulásokkal másképp nem tudjuk felvenni a versenyt, csak úgy, ha beállunk a konyhába. Bármerre halad az infláció, főzni és sütni mindig olcsóbb lesz, méghozzá sokkal. Itt, ebben a rovatban pedig azt is igyekszünk megmutatni, hogy élelmiszer-ipari termékek otthoni előállítása nem csak olcsóbb, de egészségesebb, minden esetben sokkal jobb minőségű és finomabb, sőt, a folyamat még szórakoztató is. Túl vagyunk már a kenyérsütős, fermentálós divatokon, itt az ideje, hogy müzlit, kólát, mirelit pizzát és más kényelmi ételt is magunk állítsunk elő!

Amikor 10 éve megjelent a népegészségügyi termékadó, először az egyértelműen cukrosabb, sósabb ételek gyártóinak kellett többet fizetni, most viszont sok olyan dolog is drágul, amit eddig nem gondoltunk különösebben károsnak – ilyenek a müzlik, az édesítővel ízesített üdítők és sok fagyasztott, csomagolt tészta, tortellinik, fagyasztott pizzák, mirelit nudlik vagy gombócok. Ebben a cikkben próbáltuk megérteni, pontosan mit és hogyan érint a drágulás, most pedig azt nézzük meg, hogyan spórolhatunk, ha kedvenc müzlink vagy üdítőnk irreálisan megdrágult.

Házilag müzlit gyártani szerencsére tényleg nem nagy kaland, és valóban sokkal kevesebbe kerül, ráadásul a cukortartalmon is jól lehet spórolni. Többféle módszer létezik: az egyik, hogy veszünk mindenféle gabonapelyhet (zabpehely, kukoricapehely), és elkeverjük magokkal, aszalt gyümölcsökkel, üvegbe töltjük, aztán örülünk neki. Ennél egy fokkal bonyolultabb az a művelet, amelynek során megsütik a zabpelyhet, ez viszont sokkal finomabb.

A lényeg annyi, hogy mézzel vagy sziruppal, valamint zsiradékkal (olajjal, kókuszolajjal, vajjal) elkeverik a zabot, majd tepsire terítve megsütik, ennek angol neve granola. Lehet a magokat is vele együtt sütni, akkor azok is kellemesen ropogósak lesznek. Ezt a képletet lehet fűszerekkel fokozni: fahéjjal, kurkumával, gyömbérrel, sőt, adhatunk hozzá miso pasztát is. Hosszú ideje ezzel a recepttel indulok, amit itt írtunk meg, de mindenki adjon hozzá olyan ízt, magot, aszalt gyümölcsöt, amit szeret, csak az alaparányokra figyeljen. Olyan granolát, ami tényleg csak zabból, gyümölcsből és magból áll, nehéz találni, ha mégis, csillagászati ára van (2000 forintos félkilónkénti árak is vannak). Házilag viszont simán össze lehet rakni egy félkilónyit 5-600 forintból.

A ropogós gyerekdrog

A müzli olyasmi, ami jobb lesz házilag, nem csak olcsóbb, a gabonapelyhekkel viszont nem ez a helyzet. Ezek nagyrészt extrudálva készülnek, ez pedig egy olyan élelmiszer-ipari eljárás, amit nem érdemes megpróbálni otthon. Van az a jellegzetes ropogás, amit a pelyhek tudnak, de semmilyen házi praktika nem utánozhat. Épp ez az állag az, amire különösen a gyerekek tudnak nagyon rászokni, közben pedig maga az étel nem laktat, nem táplál, drága levegőt rágnak, sok cukorral.

A legtöbb recept voltaképp kekszeket készít, ezeket vágja vagy tördeli kisebb darabokra, hogy olyan legyen, mint egy gabonapehely, most ezzel próbálkoztam én is. A vaj-folyadék arány változik a különböző technikákban, igyekeztem ezen spórolni, hiszen a vaj luxusalapanyaggá vált, ezért fele részben joghurtra cseréltem. Az eredmény egy kellemesen, de az eredetitől eltérően ropogós kekszféleség. Ha apróra töröm, és tejjel felöntöm, akkor a dobozostól totál eltérő, mégis jó élményt kapok, ráadásul több rosttal és kevesebb cukorral.

Fotó: Ács Bori / Telex
Fotó: Ács Bori / Telex
Fahéjas, ropogós gabonapehely

  • 150 g tk liszt
  • 150 g sima liszt
  • fél teáskanál só
  • 1 teáskanál fahéj
  • 50 g cukor
  • 60 g vaj
  • 150 gramm joghurt
  • pici víz
  • 1 evőkanál olvasztott vaj
  • 1 evőkanál fahéj
  • 50 g cukor

A liszteket összekeverem egy nagy tálban, hozzájuk keverem a sót, a fahéjat és a cukrot, majd a hideg vajat is egyenletesen belemorzsolom. Hozzáadom a joghurtot, közben a sütőt előmelegítem 180 fokon. A tésztából gombócot gyúrok, letakarva pihentetem, míg be nem melegszik a sütő. A cukrot elkeverem a fahéjjal, a vajat megolvasztom. Két részre osztom a tésztát, az egyik felét lisztezett felületen olyan vékonyra nyújtom, mint egy sütőlap. Sütőpapírra csúsztatom, majd kockákra vágom. Lekenem vajjal, megszórom fahéjas cukorral, és 12-14 perc alatt ropogósra sütöm. Simán jó lesz úgy is, ha egyben, nagy lapban sütjük meg, és utána összetördeljük.
A boltokban most kb. 1500 ft / 450 gramm a fahéjas gabonapehely. Házilag ugyanennyi kb. 1000 forintból jön ki.

Pizzát fagyasztani?

Bár hiszem, hogy gyakorlással és szeretettel egyáltalán nem bonyolult dolog házilag pizzát sütni, nagyon régóta érdekel, mi történik akkor, ha az összeállított pizzát lefagyasztjuk. A készen vásárolt mirelit pizzák nem túl jó minőségűek, furcsa mellékízük, szivacsos, ázott állaguk van, ráadásul nem is igazán olcsók: a nagy webes hiperek árai szerint jelenleg 1100-1300 forintba kerülnek. Ehhez képest a legolcsóbb házhoz-szállítós ára 2000 forint körül mozog, nem nagy a különbség. Otthon pedig 350 forintból kijön.

Mi van, ha egy nagy hétvégi pizzasütésnél dupla adagot készítünk, és lefóliázva lefagyasztjuk a pizzákat, előre megkönnyítve egy nehéz nap estéjét? Kíváncsi voltam, vajon a frissen finom házi pizza jó lesz-e fagyasztva? Elvben persze az alapgondolat is merő eretnekség, valószínűleg örökre kitiltanának engem Itáliából, ha egy olasz látná, mit csinálok, de a praktikum néha még a hű italomániát is felülmúlja.

Fagyasztott pizza kísérlet – Fotó: Ács Bori / Telex
Fagyasztott pizza kísérlet – Fotó: Ács Bori / Telex

A módszer adott, a kérdés csak az, hogyan lehet a leghatékonyabban lefagyasztani úgy, hogy aztán ne legyen ázott szivacs belőle? Mivel a fagyasztott termékek jó részét félig elősütik, ezzel a módszerrel próbálkoztam: serpenyőben elősütöttem a pizzákat, ahogy azt máskülönben is szoktam, majd hagytam kihűlni, rátettem a feltéteket, becsomagoltam folpackba és alufóliába őket, és lefagyasztottam. (Ezen a ponton sajnos nem jutott eszembe semmilyen hulladékcsökkentő megoldás.) Az egyetlen gond itt a mozzarellával van, ami elképesztő mennyiségű vizet dob ki magából, ezért vagy valamilyen szárazabb sajttal kell megszórni, vagy ezt az egy mozdulatot kompromisszum készen a sütés előtti pillanatokra hagyni. Bár tudom, hogy a fagyasztott pizza bája éppen az, hogy semmit, de tényleg semmit nem kell vele csinálni azon túl, hogy bedobjuk a sütőbe.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a házilag készített, majd lefagyasztott pizza jobb, mint a friss, de hogy ezerszer finomabb a boltinál, az tény. Nagy fagyasztóládákkal rendelkezőknek hiperpraktikus megoldás, még úgy is, ha csupán az elősütött pizzalapot fagyasztják le, és csak felhasználás előtt szórják-kenik feltétekkel, hiszen ezek az elemek bírják a legnehezebben a hőmérséklet változást.

Házi gnocchi – Fotó: Ács Bori / Telex
Házi gnocchi – Fotó: Ács Bori / Telex
Fagyasztott gombóc, gnocchi, nudli

Ha valami remekül viseli a fagyasztást, az az univerzális, sokat dicsért krumplis tészta. Az az alap, amiből nudlit, gnocchit, szilvás-és barackos gombócot, sőt, lekváros derelyéket és barátfülét is lehet készíteni. Annyira koszos, nagy ívű művelet ez, hogy nem is érdemes kis mennyiségben nekiállni, jobb rögtön dupla adaggal kezdeni. A receptet, vagy inkább a módszert itt írtam le, de a fagyasztás külön technikát igényel. A lényeg, hogy sütőpapíros tálcára kell sorakoztatni a megformázott elemeket úgy, hogy ne érjenek egymáshoz. Előbb teljesen fedetlenül kell őket a fagyasztóba helyezni, majd ha kb. két óra múlva megdermedtek, át lehet termelni őket egy jól záródó zacskóba. Fontos, hogy csak pár órát fagyjanak fedetlenül, mert ha tovább maradnak, nehéz lesz őket leszedni a tálcáról.

A fagyott gombócokat egyszerűen lobogó vízbe kell dobálni, épp úgy, mintha frissen gyúrtuk volna őket.

Egy félkilós csomag kész gnocchi 800-1000 forint körül van a boltokban, házilag viszont körülbelül 200 forintból meg is van.

Bubis üdítők

A legvadabb változást mégis azok fogják érzékelni, akik rá vannak csúszva a szénsavas üdítőkre, ez pedig egyáltalán nem ritka dolog. Egy ideje kísérletezem természetes házi buborékgyártással, az első tapasztalatokról, a gyümölcs, a cukor és a víz fermentált szénsavasításáról itt számoltam be. Ez a legegészségesebb és házi kísérletezők kedvelői számára legizgalmasabb változata a buborékozásnak. Most viszont azoknak szeretnék kedvezni, akik szeretik a népszerű üdítőket, és nem akarnak tovább vagyonokat kiadni rájuk. Arra nyilván mindenki rájött, hogy a legtöbb szénsavas ital egy ízesített szirupból és egy erős szódából áll. Narancsos, málnás, bodzás, citromos üdítőket tehát egyszerű készíteni: szörp, szóda. Na de mi van a kólával?

Karamell, citrom, fűszerek – Fotó: Ács Bori / Telex
Karamell, citrom, fűszerek – Fotó: Ács Bori / Telex

Az eredeti Coca-Cola receptje titkos, ezért aztán nyilván millióan próbálták már kitalálni, mi lehet benne. Próbálkoznak egyszerűbb és bonyolultabb módszerekkel, a régi és az új receptek utánzásával is. A 19. századi formulát, amely nem sokban hasonlít a mai recepthez, olajkivonatokból szokták leutánozni, citrusolajok és fűszerolajok kombinációjából. Az eredeti, 1886-os recept még a kokacserjét használta, a mai kólákhoz viszont sima karamellszínezéket alkalmaznak.

Ahhoz, hogy az olaj összeálljon a vízzel, emulgeálószerekre van szükség, kokacserje sincs a közelben, ezért a szimplább módszerek felé mentem. Ezek fűszerekkel és citrushéjakkal dolgoznak, valamint karamellszínezékkel vagy valódi karamellel. Megpróbáltam a lehető legtermészetesebb anyagokkal dolgozni, bár sejtettem, hogy a mai kólák lényege nem azokon a bizonyos titkos, „természetes ízeken” alapszanak, ami az összetevők között fel van tüntetve. A receptarányok változóak, ki többféle citrust, ki sokféle fűszert használ, és mivel egy japán receptből indultam először, mivel ez a nemzet híres arról, hogy képes amerikai ételek tökéletesítésére, kissé túllőttem a csillagánizst, abból elég kevesebb is.

A kóla ebben az értelmezésben nem más tehát, mint egy fűszeres, citromos karamell szörp, szódával. Nem, nem egészen olyan, mint az eredeti, de ettől még egészen jó dolog. Az elkészítés pedig pofonegyszerű, minden van hozzá a kis boltokban is, csak a karamellkészítéshez kell némi türelem, de ha kibírjuk, hogy nem nyúlunk közben hozzá, sikerülni fog.

Fotó: Ács Bori / Telex
Fotó: Ács Bori / Telex
Kólaszirup

Alapanyagok:

  • 100 gramm cukor
  • 3 dl víz
  • 10 g koriander mag
  • 1 db csillagánizs (elhagyható)
  • 1 g bors
  • 2 zacskó vaníliás cukor
  • kevés levendula
  • 1 rúd fahéj
  • 1 bio citrom vagy egy kiskanál citromsav
  • 1 bio narancs/lime/mindkettő héja

A karamellhez:

  • 100 g cukor
  • 1 dl víz

A cukrot felmelegítem a vízzel, beleteszem a fűszereket, és együtt főzöm őket 15 percig. Félreteszem. Egy vastag aljú lábos aljára öntöm a cukrot egyenletes rétegben, hozzáadok két evőkanál vizet. Felolvasztom, majd kavargatás nélkül megvárom, míg borostyán színűvé válik. Ekkor nagyon lassú sugárban, kevergetés mellett hozzáöntöm a maradék vizet. Elkeverem, majd egy szűrő segítségével hozzáöntöm a fűszeres szirupot úgy, hogy a fűszereket szűrővel felfogom. Az így kapott szörpöt üvegbe töltöm, majd két ujjnyit öntök belőle egy pohárba, teszek bele sok jeget, és felöntöm nagyon buborékos szódával.

Ebből a receptből kb 6 dl szörp jön ki, 600 forintból, ami 6 liter kólához elegendő. A boltokban egy liter kóla (kiszereléstől és bolttól függően) 350-450 forint.

Ez az anyag eredetileg a Telexen jelent meg. Itt érhető el.