Háborúról, szélsőjobboldali erősödésről és egy szomorú világról mesélnek a 2025-ös World Press képei

A politika, a társadalmi nemek, a háború és migráció, valamint a klímaváltozás köré épültek az idei World Press Photo témái. A képek 2024 gyorsan változó politikai környezetét mutatják be, arra ösztönözve az embereket, hogy mélyebben, kevésbé ismert személyes történeteken keresztül nézzék meg nemcsak saját kontinensük, hanem az egész világ helyzetét. Ezek a képek azt mutatják, hogy a világ bármely pontjára nézünk, mindenhol találkozunk ugyanazokkal a tragédiákkal:

az elnyomással, a politikai szélsőségek erősödésével, a háború és a menekülés fájdalmával.

A World Press Photo 2022 óta nem a megszokott kategóriákban versenyezteti a világ minden pontjáról érkező képeket, hanem külön régiókra osztva (Afrika, Ázsia és Óceánia, Európa, Észak- és Közép-Amerika, Dél-Amerika, Nyugat-, Közép- és Dél-Ázsia). A régiókon belül új csoportosítások is létrejöttek. A nyertes fotók így a világ számos pontját meg tudják mutatni: egy új-zélandi törzs küzdelmétől az Ukrajnában és Palesztinában zajló háborúkon át egészen a közép-amerikai elnyomásig. A tavalyi győztes képek között a háború és a szomorúság dominált, így a képek felhívják a figyelmet arra is, hogy aggasztó a változás hiánya. Mutatják mindezt egy-egy gyerek vagy apa traumájától kezdve egész országok szenvedésén át.

A borítóképen Jabin Botsford, a Washington Post fotósának (egyedi) képe látható. A Donald Trump elleni merényletkísérlet és az azt követő médiafigyelem fordulópontot jelenthetett az elnökválasztási kampányban, ami nemcsak a közelgő választásra hatott ki, hanem az Egyesült Államok politikai jövőjére is. A lövések után nem sokkal a republikánus elnökjelölt eltökélten azt kiáltotta, hogy „Harcoljatok, harcoljatok, harcoljatok!”, miközben levezették a színpadról. A koverkép másodpercekkel később készült, és a törékenység ritka és őszinte pillanatát mutatja egy olyan kampányban, ami a vitalitásra és az erőre fókuszált.

Az alábbiakban a regionális győztesek munkáiból válogattunk, fotóikat a szerzők eredeti bevezetőjével és képaláírásaival mutatjuk be.

Afrika

Mosab Abushama: Az élet nem áll meg (egyedi)

2024 januárjában egy barátja kérte meg Abushamát, hogy fotózza végig esküvőjét Omdurmánban. A szudáni várost folyamatos légicsapások érik: a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) 2023. áprilisában támadták meg Szudán fővárosában, Kartúmban a hadsereg támaszpontjait, bázisait, helyőrségeit, majd hamar nagy területeket hasítottak ki maguknak a nyomorgó országból. A szudáni háború humanitárius katasztrófát hozott magával.

„A háború arra kényszerített, hogy elhagyjam gyerekkori otthonomat és a város másik részébe költözzek. Senki nem számított rá, hogy ilyen megtörténhet” – mondta a fotós. Abushama szerint az esküvő a folyamatos rakétázás ellenére is „egy egyszerű és örömteli ünnep volt a családnak és a barátoknak. Arra emlékeztetett minket, hogy a tragédia és a kétségbeesés mellett is meg lehet még élni a mindennapi élet örömeit”.

Luis Tato (AFP): Kenyai fiatalok lázadása (sorozat)

2024-ben zavargásokhoz vezetett Kenyában, hogy az államkincstár újabb adóemeléseket javasolt. A törvényjavaslat eleinte tartalmazta például a kenyérre, a pénzügyi tranzakciókra és az étolajra kivetett adóemelést is. Ennek célja az volt, hogy az ország többletbevételt generáljon, ezzel enyhítve Kenya magas adósságát. A tiltakozásokat kenyai fiatalok vezették, akik a közösségi médián keresztül hirdettek megmozdulásokat az adóemelések és a pénzügyi megszorítások újabb csomagja ellen. A fővárosban, Nairobiban június 25-én a tüntetők megrohamozták a parlamentet, összecsaptak a rendőrökkel. A megmozduláson sokakat megöltek vagy elraboltak, több százan pedig megsérültek. A kenyai elnök, William Ruto végül visszavonta a törvényjavaslatot. A tüntetéssorozat 2025-ben is folytatódott, ennek mozgatórugói, a kenyai fiatalok új reformokat követeltek, miközben tüntettek a gazdasági nehézségek, a korrupció és a rendőri brutalitások ellen.

Cinzia Canneri (Association Camille Lepage): A nők teste mint csatatér (hosszú távú projekt)

Cinzia Canneri 2017-ben kezdte el dokumentálni azoknak a nőknek a történetét, akik a kelet-afrikai Eritrea elnyomó kormánya elől menekültek el országukból. Az észak-etiópiai Tigré tartományban 2020-ban háború tört ki, Canneri ekkor kezdte el dokumentálni a fegyveres invázió elől menekülő nők sorsát is. Mindkét csoport szisztematikus szexuális erőszakról (kínzásokról, lövöldözésekről, nemi erőszakról) számolt be. Történetük az őket érő társadalmi megbélyegzés és a média korlátozott hozzáférése miatt nem kapott nagy visszhangot. Canneri projektje a túlélők történeteit és hangját erősíti fel, hogy bemutassa ezen keresztül a kitartást, a fájdalmat, a traumák és a veszteségek okozta kihívásokat.

Ázsia és Óceánia

Jae C. Hong (Associated Press): Koreai örökbefogadási botrány (egyedi)

Nicole iratain az áll, hogy 1985-ben fogadták őt örökbe egy koreai árvaházból, miután egy ideig a szomszédai gondozásában állt. A lány az Egyesült Államokba került. Biológiai apja, Dae-csang szerint családjuk akkor hullott szét, amikor vállalkozása tönkrement. Dae-csang évekkel később próbálta meg felkutatni lányát. Nicole örökbefogadási lapján az állt, hogy apja hosszú ideig távol volt a munkája miatt, anyja pedig egyedül nevelte a három gyereket. Dae-csang kutatása alatt rájött, hogy a dokumentumok nagyon sok mindent viszont nem tisztáztak: például azt, hogy Nicole egyik rokona adta valójában a lányt örökbe.

Az 1950-es évek óta közel 200 ezer koreai gyereket fogadtak örökbe az Egyesült Államokban. Az AP nyomozása feltárta, hogy ez sok esetben hamis dokumentumokkal történt. A Nicole-hoz hasonló gyerekek felnőttként próbálják meg felkutatni gyökereiket, de ekkor szembesülnek azzal is, hogy életük története teljesen más, mint amit addig hittek.

Noel Celis (AP): Négy vihar, tíz nap (sorozat)

2024 őszén mindössze tíz nap alatt négy pusztító vihar, köztük három tájfun érte el a Fülöp-szigeteket. A Trami trópusi vihar, majd az azt követő Yinxing, Toraji és Usagi tájfunok hatalmas pusztítást végeztek, főként az északi Luzon régióban. Egy Fülöp-szigeteki klímajelentés szerint 2012 óta a szigetországot érő tájfunok száma 210 százalékkal nőtt. Más kutatások arra figyelmeztetnek, hogy a klímaváltozás világszerte egyre gyakoribbá és szélsőségesebbé teszi az esőzéseket és áradásokat, tovább növelve a természeti katasztrófák súlyosságát.

Tatsiana Chypsanava (Pulitzer Központ, New Zealand Geographic): A Tūhoe nép élő őse (hosszú távú projekt)

Az Új-Zélandon élő maori törzs, a Ngāi Tūhoe megőrizte függetlenségét, soha nem szakadt el saját nyelvétől és kultúrájától. Egy mérföldkőnek számító 2014-es megállapodással az új-zélandi kormány engedélyezte a törzsnek, hogy ősi földjeiket kulturális értékeik szerint kezeljék. Új-Zéland jelenlegi jobboldali kormányának közelmúltbeli intézkedéseit sokan az őslakosok jogaiért folytatott hosszú és nehéz küzdelem eredményeinek visszafordításaként értékelik. Ennek ellenére a törzs tovább él, a Tataiwhetu Trust nevű farmmal fenntartható példát mutat a fiatalabb generációknak.

Európa

Florian Bachmeier: A lövészárkokon túl (egyedi)

Az Ukrajna elleni orosz invázió egyik frontvárosa Kupjanszk, amely 2023-ban hónapokig orosz megszállás alatt állt, mielőtt az ukrán erők visszafoglalták. A háború három éve alatt a város romokkal telivé vált. Anhelina és családja a város közelében lévő szülőfalujukból menekült el a folyamatos támadások elől. Anhelina jelenleg nagymamájával, Lariszával él Borscsivkában, 95 kilométerre Kupjanszktól. Édesanyja tőlük egy órányira, Harkivban lakik és dolgozik. Bachmeier olyan gyerekek történetét mutatja be, akik az erőszak árnyékában nőnek fel. Bár gyermeki ártatlanságukat elvesztették, lélekben mégis kitartanak – és próbálnak alkalmazkodni új életükhöz.

Rafael Heygster (Der Spiegel): A demokrácia meghal a sötétségben (sorozat)

Németország magát a „kisemberek pártjának” meghatározó, nacionalista, bevándorlásellenes pártjának, az AfD-nek 2024-ben nagyot ugrott a népszerűsége, 2025-ben pedig az országos választásokon 20,8 százalékot értek el. A fotográfus 2024-ben részt vett a párt gyűlésein, hogy megfigyelje és megkérdőjelezze a szélsőjobboldali párt önképét. A szélsőjobboldali és populista politikai csoportok egész Európában ügyesen használják az új médiát ideológiáik terjesztésére. Kritikusaik szerint ezzel felerősítik a félretájékoztatást, megosztottságot és gyűlöletet keltenek, miközben veszélybe sodorják a demokráciát.

Aliona Kardash (DOCKS Collective, a Stern Magazine-nak): Füstszag van otthon (hosszútávú projekt)

Oroszország lényegében betiltotta a kritikus médiát, emellett elfojtja a háborúellenes tiltakozásokat. Ezzel olyan alternatív valóságot hozott létre, amelyben csak saját, „különleges katonai műveletnek” nevezett narratívája érvényesül az ukrajnai invázióról. Aliona Kardash orosz születésű, Németországban élő újságíró, aki az otthon elvesztését mutatja be képeiben. Otthonába látogatva mutatja be, hogyan változtatja meg az embereket a háború. És annak a kérdését, hogy hogyan lehet kötődni azokhoz, akik eközben egy másik valóságban élnek. Bízik abban is, hogy a személyes kapcsolatok erősebbek tudnak maradni, mint azok az erők, amelyek szét akarják szakítani azokat.

Észak- és Közép-Amerika

John Moore (Getty Images): Éjszakai átkelés (egyedi)

Az elmúlt években drámaian nőtt a Kínából az Egyesült Államokba tartó illegális bevándorlók száma. Ennek hátterében számos ok áll: köztük a küszködő kínai gazdaság és a szigorú Covid-politikát követő anyagi veszteségek. Az emberekre nagy befolyással vannak azok a videók is, amelyek a kínai közösségi médiában jelennek meg egyre nagyobb számban. Ezek lépésről lépésre mutatják be, hogyan kell átszökni a határon.

Moore képe egyszerre sejtelmesen és megrendítően mutatja be ennek történetét. A határátlépés egy olyan bonyolult képét mutatja meg, amelyet az Egyesült Államokban gyakran csak leegyszerűsítve használnak a pártok politikai érdekeik elérésére.

Rebecca Kiger (Center for Contemporary Documentation, TIME): Kisiklott város (sorozat)

2023. február 3-án a Norfolk Southern által működtetett tehervonat kisiklott az ohiói East Palestine közelében, egy 4700 fős kisvárosnál. A vegyipari szereket is szállító vonat tele volt veszélyes anyagokkal, köztük ismert rákkeltő szerekkel. Az Egyesült Államok egyik legsúlyosabb vegyi szennyezéssel járó vonatbalesete volt ez, amely a környezetre és a lakosságra gyakorolt hatása miatt komoly aggodalmat okozott.

Kiger fotósorozata a tragédia utóéletét mutatja be, a hosszú távú következményeket azután is, hogy az országos médiafigyelem alábbhagyott. A fotós a helyiek életét követte, megörökítve mindennapi küzdelmeiket: a vállalat felelősségre vonásáért folytatott harcot, a tájékozódást az ellentmondásos egészségügyi információk között, és East Palestine bizonytalanságát és eltökéltségét a változásra.

Carlos Barrera (El Faro, NPR): Élet és halál az országban, ahol nincsenek alkotmányos jogok (hosszú távú projekt)

2022-ben El Salvador elnöke, Nayib Bukele és a törvényhozó gyűlése rendkívüli állapotot hirdetett, amely korlátozta a salvadoriak alapvető emberi jogait: köztük a gyülekezési és a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az akkor még ideiglenesnek meghozott intézkedést eredetileg az erőszakos csoportok megfékezéséhez és a magas gyilkossági ráta csökkentéséhez vezették be. A rendeletet 2025 márciusáig 35 alkalommal hosszabbították meg, ez idő alatt El Salvador olyan ország lett, ahol a tömeges bebörtönzés a mindennapok részévé vált.

El Salvador börtönei súlyosan túlzsúfoltak, és gyakoriak az embertelen bánásmódról, elégtelen orvosi ellátásról, erőszakról és gyilkosságokról szóló jelentések. Ez a projekt érintettek és családjuk történeteire összpontosít. Bemutatva, hogy milyen egy olyan rendszer, ahol a politikai döntések mögött emberi sorsok tűnnek el.

Dél-Amerika

Anselmo Cunha (Agence France-Presse): Repülőgép egy elárasztott leszállópályán (egyedi)

2024 áprilisa és júniusa között rekordmennyiségű eső esett Brazíliában, Rio Grande do Sul államban, ami a térség történelmének első árvízéhez vezetett. Több, mint félmillió embert kellett kitelepíteni több, mint 183-an vesztették életüket az árvíz során. A tudósok szerint majdnem bizonyosan a klímaváltozás – amelyet elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok, köztük a légiutas-szállításban használtak okoznak – erősítette fel az árvizeket. A klímaváltozást nagyobb kontextusból szemlélve az ég és víz között rekedt repülő képe baljós szimbólummá vált.

Musuk Nolte (Panos Pictures, Bertha Foundation): Aszályok az Amazonason (sorozat)

A klímaváltozás által felerősített aszályok miatt az Amazonas vízszintje rekordalacsonyra csökkent. Az ökológiai válság veszélyezteti a biodiverzitást, megzavarja az ökoszisztémát és hatással van azoknak a közösségeknek az életére is, akiknek túlélése a folyótól függ. Ahogy az aszályok súlyosbodnak, egyre több itt élő néz szembe azzal a nehéz döntéssel, hogy elhagyja a földet és megélhetésének forrásait, és mindezt városi életformára cserélje. Ez pedig végérvényesen megváltoztatja a régió társadalmi szerkezetét. Ez a projekt kézzelfoghatóan és konkrétan jeleníti meg a klímaváltozás gyakran elvont és nehezen bemutatható hatásait és ezeknek a sérülékeny közösségeknek a valóságát, amelyek szorosan kapcsolódnak a természethez.

Federico Ríos: A kilátástalan remény ösvényei (hosszú távú projekt)

Ez a projekt a Darién-szakadékon átkelő bevándorlók kockázatos útját örökíti meg. A szakadék a Kolumbiát és Panamát összekötő 100 kilométer hosszú, sűrű dzsungelben húzódik. 2021 óta több mint egymillió ember küzdötte végig ezt az útvonalat. Különböző országokból érkeztek – afgánok, akik a tálibok uralma elől menekültek, venezuelaiak, akik a gazdasági összeomlás miatt hagyták el otthonukat, kínaiak, akiket az önkényuralom üldözött el és sokan mások, akik egy jobb életben reménykedtek. Történeteik tele vannak veszélyekkel: kiszámíthatatlan folyók, veszélyes terepek, az erőszak és a kizsákmányolás állandó fenyegetése. Sokan nem élik túl. Akiknek sikerül, azok egy újabb nehéz út elején találják magukat, amely Közép-Amerikán és Mexikón keresztül vezet az Egyesült Államokba.

Nyugat-, Közép- és Dél-Ázsia

Murat Şengül (Anadolu Agency): Dróntámadások Bejrútban (egyedi)

Az Izrael és a libanoni Hezbollah közti harcok, melyek a gázai háború kitörése óta tartottak, 2024 szeptemberében felerősödtek. Izrael bejelentette, hogy célja felszámolni a katonai szervezetet, ezért először légicsapásokat, majd szárazföldi offenzívát indított Dél-Libanonban. Ahogy a támadások észak felé terjedtek, Bejrútot is elérték, amely kezdetben menedéket nyújtott a dél-libanoni légicsapások elől menekülőknek. Szeptember 27-től Izrael épületeket, köztük lakóházakat vett célba Dahiyehben, mivel feltételezték, hogy a sűrűn lakott külvárosban van a Hezbollah központja.

Samuel Nacar (Revista 5W): Az árnyaknak már nevük is van (sorozat)

Szíria hosszú polgárháborúja fordulóponthoz érkezett, amikor 2024. december 8-án, kéthetes fellángolás után a lázadók kis ellenállással bevették a fővárost, Damaszkuszt, és megdöntötték Bassár el-Aszad elnök 24 éve fennálló rendszerét. A lázadó erők azonnal megkezdték a rabok kiszabadítását a fogolytáborok kiterjedt hálózatából, amelynek középpontjában a rettegett Sednaya katonai börtön állt. A túlélők beszámolói nyomán derült fény arra, hogy az Aszad-rezsim hogyan tartotta fogva, kínozta és végezte ki titokban ellenfeleit, ezzel változtatva az amúgy is brutális börtönrendszert háborús fegyverré.

Ebrahim Alipoor: A lövedékeknek nincsenek határai (hosszú távú projekt)

A kolbarok, azaz határfutárok veszélyes utakon, Irakból és Törökországból az iráni Kurdisztánba cipelnek árukat a hátukon: háztartási gépeket, mobiltelefonokat, ruhákat. Az iráni kormány több áru importját is tiltja annak érdekében, hogy védje a helyi ipart és devizát takarítson meg a nyugati szankciókkal szemben. Sok kolbart a kurdokat érintő kirekesztések okozta munkanélküliség kényszerít arra, hogy ilyen munkákat végezzen. Több futár azért is tekinti legitimnek ezt a tevékenységet, mivel nemzetállamokon átívelő kötődést éreznek kurd társaik iránt. Ugyanakkor nagy kockázatot is vállalnak, hiszen a határőrök és biztonságiak bármikor lelőhetik őket.