Petőfi (utcák) népe, hej!
2023. június 23. – 19:17
„A születése óta eltelt két évszázadban divat volt azon töprengeni, mit gondolna ma Petőfi. Mi inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy ha most indulna vándorútjára, vajon mit látna: hogyan élnek ma a magyarok?”
– ezzel a felütéssel indul a Pictorial Collective dokumentarista fotós kollektíva Petőfi utcák népe című, a Capa Központban látható kiállítása, amely arra vállalkozott, hogy a Petőfi Sándor nevével jelölt utcák, terek és intézmények lakóit megmutatva adjon szubjektív fotográfiai látleletet a magyar társadalomról. Bár az alapötlet szerint eredetileg az ország Rákóczi utcáit vizsgálták volna mint a leggyakoribb hazai köztereket, kiderült, hogy nem a fejedelem, de még csak nem is Kossuth Lajos, hanem Petőfi Sándor az elnevezések abszolút győztese. Az alkotóknak ehhez a Petőfi 200 emlékév is kapóra jött, így a projektet már ennek égisze alatt indították el.
2203 utca, 389 út, 84 tér, valamint több sugárút, sétány és lakótelep – azaz összesen 2800 helyrajzi terület – viseli jelenleg a Petőfi nevet, ami azt jelenti, hogy az aprófalvak kivételével lényegében minden magyar településen van legalább egy róla elnevezett közterület. Virágvölgyi István kurátor azt mondja, mivel Petőfi kultusza már a trianoni békeszerződés előtt is élénk volt, a határainkon túl is sok utcát találunk a költő nevével, ezért a projektbe kárpátaljai, vajdasági és erdélyi települések is bekerültek. A kurátor szerint izgalmas volt figyelni azt a 19. század óta jellemző, rezsimeken átívelő Petőfi-lázat, amely 1848 hőséről nevezett el majd minden második utcát, művelődési házat és laktanyát, amelyek aztán még a rákosista–sztálinista közterület-átnevezési szándéknak sem estek áldozatul. Sőt ellenkezőleg:
még a Rákosi-korszakban is sok Habsburg utcanevet Petőfire cseréltek.
„Megállapíthatjuk, hogy többségében kevésbé a fő-, mint inkább a mellékutcák viselik Petőfi nevét, ez pedig kapóra jött a fotósoknak is, akiknek így több lehetőségük volt életközelibb pillanatokat elcsípni” – fogalmaz Virágvölgyi.
A munkamódszer viszonylag egyszerű volt: a Pictorial Collective kilenc fotósa papíron elosztotta egymás között a magyarországi és a határon túli területeket, és végül másfél év alatt több ezer kilométert megtéve, 270 településen készítettek képeket. „Amikor a fotósok megérkeztek egy adott Petőfi utcába, sétálgattak kicsit, próbáltak szóba elegyedni a helyiekkel, és leginkább a meglepetés erejét hagyták működni.”
Fontos szempontjuk volt, hogy látleletük minél sokszínűbb legyen, ezért nagyvárosi és kistelepülési közegek és különféle korosztályok vegyesen jelennek meg benne. Több minisorozat is készült, Pályi Zsófia például a vajdasági Doroszló Petőfi utcájában zajló búcsúról, a Telex fotósa, Bődey János a kehidakustányi Őszikék Időskorúak Otthon (Petőfi Sándor u. 93.) lakóiról készített portrésorozatot, míg Hirling Bálint a székesfehérvári Petőfi Kultúrtanszék nevű zenei klub éjszakai pillanatait örökítette meg. A nagyjából 200 fotóból álló kiállítási anyag talán legizgalmasabb része pedig az a 17 méter hosszan elnyúló falrész, amelyen egy fiktív magyarországi Petőfi utca fotóit találjuk: Petőfi utcai lakókat, akik a házuk előtt állnak.
És bár dokumentarista fotográfiáról van szó, a kiállítás anyagára jellemző egyfajta időtlenség – a szónak legalábbis abban az értelmében, hogy nem minden fotóról tudnánk feltétlenül megállapítani, hogy 2022-ben 2002-ben, esetleg 1992-ben készült-e. Virágvölgyi István szerint a fotósok célja egy széles társadalmi tabló megmutatása volt, és a társadalom veszteseiről is árnyaltabb képet szerettek volna adni. „A létbizonytalanság, a társadalmi mobilitás hiánya elevenedik meg a sorozatokban, valamint az, hogy a pozitív minták nélkül felnőtt generációk sokszor a saját helyzetükkel sincsenek tisztában, vagy ha látják is azt, próbálják elfedni sajátos eszközökkel.” Ezt a jellegzetesen kelet-európai hangulatot nevezi Virágvölgyi találóan
„a szürkeséget szépítgető népi barkácsesztétikának”.
A projektben a decemberben meghalt Móricz-Sabján Simon is részt vett, akinek ez volt az egyik utolsó munkája, bár néhány további ötletét már nem tudta megvalósítani benne. Az ő képe került a kiállítás meghívójára is: a kiskunfélegyházi pillanatképen egy minikörbalkonon sepregető férfit látunk, aki nagyjából harminc centiméter magasságból élvezheti a kunsági panorámát. „Simon hihetetlen érzékkel tudott különböző érzeteket és rétegeket sűríteni a képeiben, és amikor görbe tükröt tartott az alanyainak, akkor is mély empátiával közelített feléjük. És azt hiszem, ez a mostani kiállítás fotósaira is igaz.”
A Pictorial Collective: Petőfi utcák népe – Szubjektív fotós látlelet a magyar társadalomról című kiállítás a Capa Központban látható 2023. június 22. és október 1. között. A kiállító fotográfusok a Pictorial Collective tagjai: Bácsi Róbert László, Bődey János, Hirling Bálint, Mohai Balázs, Móricz-Sabján Simon †, Pályi Zsófia, Stiller Ákos, Urbán Ádám és Végh László, a kiállítás kurátora Virágvölgyi István.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!