A fizikusok valamiért extrém módon vonzódnak a macskákhoz. Albert Einsteinnek is volt macskája, Isaac Newtonnak is, Nikola Teslának is, és – bár ez talán a legkevésbé meglepő – Erwin Schrödingernek is. A macskák pedig egy évszázados dilemmával hálálják ezt meg a tudósoknak: a kérdéssel, hogy vajon hogyan tudnak mindig a talpukra esni. A jelenséget régóta tanulmányozzák már, az egyik úttörő ebben a 19. században James Clerk Maxwell volt, aki változatos magasságú ablakokból dobált ki macskákat, hogy megpróbálha matematikailag lemodellezni a zuhanási pályájukat. Később átevezett az elektromosság és a mágnesesség vizsgálatára, a nevét máig őrzik a Maxwell-egyenletek, a Maxwell-eloszlás, és még több tankönyvnyi híres fizikai felfedezés.
Maxwell egyébként azzal a megoldással állt elő, hogy a macska a mancsainak kinyújtásával illetve behúzásával kontrollálja a rá ható forgatónyomatékot, és így navigálja magát zuhanás közben stabil állapotba, talppal lefelé. A következő nagy áttörés a területen az 1800-as évek végére datálódik, és egy Étienne-Jules Marey nevű francia tudós nevéhez fűződik. Ő egyébként igazi polihisztor volt, a kardiológia, a repülés, és a fotózás területén is maradandót alkotott. Ő fejlesztett ki egy másodpercenként 12 fénykép készítésére alkalmas kamerát, amivel zuhanó macskákról készített felvételeket. Az erről készült tanulmányát 1894-ben jelentette meg a tudományos világban már akkor is abszolút mértékadónak számító Nature magazin. Ő szintén arra jutott, amire Maxwell: a macska a lábaival kormányozza magát zuhanás közben az eséshez legbiztonságosabb pozícióba.
A következő népszerű teóriával 1969-ben állt elő két amerikai fizikus a Stanford egyetemről: ők azt figyelték meg, hogy a macska esés közben a törzse első és hátsó részét ellenkező irányba csavarja, és ezzel stabilizálja a testhelyzetét szabadesésben. Később ez kiegészült egy olyan elmélettel, hogy a macska a farkát egyfajta propellerként használva egyensúlyozza ki magát. A legújabb fejleményt pedig Gregory J. Gbur amerikai fizikus (azon belül a fénytan professzora) hozta, aki 2019-ben egy egész könyvet írt Zuhanó macskák és az alapvető fizika címen, amit a Yale elitegyetem adott ki. A könyvben Gbur arra jut, hogy az összes teória Maxwell óta egyszerre igaz, és a macskák mindegyik trükköt alkalmazzák a talpra eséshez, egyedileg változó módon és arányban.
Mostanra biztosan felmerült már mindenkiben a kérdés, hogy ugyan miért olyan érdekes ez a kérdés, hogy ekkora erőkkel kutatják a fizikusok. A fő érv sokáig a klasszikus hegymászó-bölcsesség volt, a „mert ott van” (amit egyébként a közhiedelemmel ellentétben nem a Mount Everest első megmászója, Edmund Hillary mondott, hanem egy George Mallory nevű hegymászó, aki az Everesten halt meg, és máig nem tudni, hogy felért-e a csúcsra évekkel Hillary előtt). Az utóbbi években azonban váratlan aktualitást nyert a téma, a robotikában, azon belül is az egyre népszerűbb humanoid vagy állat formájú robotok építésekor lett kulcsfontosságú, hogy a robotok hogyan tudnak egyensúlyban maradni, vagy az egyensúlyukból kibillenve stabilizálni a helyzetüket, akár esés közben, akár utána. Ehhez pedig sokat tanulhatnak az esés világbajnokaitól, a macskáktól.
A macskák talpra esését egyébként nemcsak a fizikusok, de az állatorvosok is előszeretettel vizsgálják, és ámulattal nézik az eredményeket. Egy 1980-as évekből származó, New York-i állatorvosok eseteit összegző tanulmány például kimutatta, hogy a magasról (a helyszínből adódóan jellemzően felhőkarcolók ablakaiból) leeső macskák meglepően nagy része, az adatok szerint 90 százalékuk túléli a zuhanást, a rekorder egy 32. emeletről, 130 méteres magasságból az aszfaltra eső jószág volt. Talpra esett, kitört pár foga, a tüdejével volt egy kis probléma, de két nap ápolás után az állatorvos gyógyultan engedte haza. Ebből a tanulmányból a leginkább zavarba ejtő az a megállapítás, hogy a magasról leeső macskák sérülései a hetedik emeletig átlagosan egyre súlyosabbak, de innentől minél feljebbről zuhannak le, annál enyhébb sérülésekkel ússzák meg.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!
