Ha egy kutya csóválja a farkát, az csakis jót jelenthet, ezt mindenki tudja. Ha megzörgetjük a pórázt, előszedjük a jutalomfalatot vagy csak megvakarásszuk a fülük tövét, garantáltan farokcsóválás lesz az eredmény, amiből könnyű leszűrni, hogy a kutyáknál ez a boldogság jele. A jelenlegi ismereteink szerint viszont ennél összetettebb a helyzet: nem csak az merül fel, hogy gesztikulációk kiterjedtebb rendszeréről van szó, hanem az is, hogy a kutyák a háziasítás miatt kezdtek el farkat csóválni, sőt, még az is lehetséges, hogy az ember direkt tenyésztette ki így a legjobb barátait.
Ez utóbbi elmélet jól mutatja, hogy mennyire forró téma manapság is a kutyák farokcsóválása, ezt ugyanis egy január közepén publikált tanulmányban vetette fel egy kutatócsoport. Két lehetséges elméletről írtak, amelyek megmagyarázhatják, hogy a kutyák háziasítása során miért alakult ki a farokcsóválás. Az egyik szerint ez csak egy mellékterméke az engedelmességre és a szelídségre irányuló szelektív tenyésztésnek, amire bizonyíték lehet például az, hogy egy korábbi kísérletben kiderült, hogy a háziasított ezüstrókáknál több generáció után szintén gyakoribbá vált a farokcsóválás.
A másik elmélet azt feltételezi, hogy a farokcsóválás maga volt a kívánt tulajdonság, méghozzá azért, mert az emberek rendkívül hajlamosak a ritmikus dolgok felismerésére, farokcsóválás pedig tipikusan egy ritmusos, ismétlődő tevékenység. Azt kutatások is bizonyítják, hogy az ilyen ingerek beindítják az agy jutalomközpontjának egyes részeit, a kutatók szerint így simán lehet, hogy őseink emiatt tudatosan vagy tudat alatt preferálták azokat a kutyákat, amelyek gyakrabban csóválták a farkukat.
Azt természetesen nem állítják a kutatók, hogy akár erre, akár az első blikkre hihetőbbnek tűnő elméletükre perdöntő bizonyítékokkal rendelkeznének, mint írják, ehhez további kísérletekre lesz szükség. Az ugyanakkor korábbi kutatások alapján egyértelmű, hogy a kutyák minden kutyafélénél előbb járnak farokcsóválásban – a kézhez szoktatott farkaskölykök ritkábban csinálnak ilyet és később is kezdik a kutyakölyköknél –, és az is biztos, hogy a kutyák bizonyos helyzetekben többet csóválják a farkukat emberek társaságában.
A tanulmányra reagálva mások azt is felvetették, hogy az emberek tényleg direkt tenyésztették a farokcsóválásra hajlamosabb kutyákat, de nem azért, mert tetszett nekik a csóválás ritmikus jellege. Lehetségesnek tűnik például az, hogy a kutyák azért tértek át fokozatosan a farokcsóválásra, mert az embereket idegesítette, amikor ugattak, és egyre inkább ezzel fejezték ki az érzelmeiket. Ezt támaszthatja alá, hogy bár az emberek pozitívan reagálnak a ritmusos dolgokra, a farokcsóváláshoz nem társul hang, pedig ez nagy szerepet játszik a pozitív reakció kiváltásában.
Miután a csóválás sokkal kisebb mértékben, de a farkasoknál is jelen van, az sincs kizárva, hogy az őseink azért tenyésztettek farokcsóváló kutyákat, mert ezt egy könnyen észrevehető és értelmezhető jelnek tekintették.
A kutyák nemcsak az emberekkel való interakció során csóválják a farkukat, a többi kutyával való kommunikációban is komoly szerepe van ennek, sőt, olyan tárgyak is kiválthatják a reakciót, mint a cikk elején említett póráz. A Scientific Americannek egy szakértő azt mondta, hogy a farokcsóválás alapvetően azt jelzi, hogy a kutya örül nekünk, és jelzi, hogy nem jelent ránk veszélyt, de a sebessége is hordoz jelentést – minél gyorsabb, annál izgatottabb és/vagy boldogabb az eb –, és a farok ezen túl is tud üzeneteket közvetíteni a dominancia kimutatásától a behódolásig.
Ez nyilván nem is meglepő, a kutyák a testbeszéd számos formáját használják, a farkukkal való varázslás mellett a vicsorgás, a fülük behúzása és a hátra fordulás is fontos kommunikációs elemek. És persze az is, amikor oldalra billenti a fejüket, amiről néhány éve az ELTE Etológia Tanszékén készült kutatás, ebből pedig kiderült, hogy azok a kutyák, amelyek képesek megtanulni játékaik nevét, akkor csinálják ezt, amikor meghallják, hogy a gazda valamelyik játékot kéri. A farokcsóválás tehát arra is jó, hogy már jó messziről jelzi a kutya érzéseit, ami minden helyzetben elég hasznos.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!
