A pingvin, ami napi tízezerszer alszik

2024. február 6. – 05:02

A pingvin, ami napi tízezerszer alszik
Állszíjas pingvinek az Antarktiszon – Fotó: Arterra / Universal Images Group / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Nemrég olvashatott nálunk arról, hogy a zsiráf milyen keveset alszik. Napi harminc perc? Nevetséges, nem csoda, hogy 280/180 a nyugalmi vérnyomása, vagy hogy olyan helyekre pisil, ahova másoknál nem szokás. Fél óra alvással a legtöbb ember csak bámul maga elé és hallucinál.

Most egy újabb furcsán alvó állattal indítjuk a napot a Telexnél: az állszíjas pingvinnel, ami naponta, azaz 24 óránként több mint tízezerszer alszik. Igaz, hogy egyszerre csak nagyjából négy másodpercet, de összesen így is napi tizenegy órát. Ez már nem is hangzik olyan rosszul.

Egy 2023-as tanulmány szerzői ezeket az antarktiszi pingvineket figyelték meg. Először azt vették észre, hogy költési időszakban a tojásokat védő pingvinek álldogálás közben gyakran laposakat pislognak. Miután elektródákat helyeztek el 14 egyed agyában és nyakizmaiban, rájöttek, hogy ilyenkor a pingvinek nemcsak álmosnak tűnnek, hanem konkrétan mikroalszanak.

Tulajdonképen ugyanazt élik át, amit az ember, amikor a vonaton elbóbiskol, de amint előrebukik a feje, pánikolva felébred. Csak nekik valószínűleg nem az az első gondolatuk, hogy vajon kifolyt-e a nyáluk – a kutatás erre nem terjedt ki. Ugyanakkor amíg az embernek ebből szinte semmi haszna nincs, mert hosszabb, zavartalan alvásra van szükségünk, hogy kipihenjük magunkat; addig így tűnik, hogy az állszíjas pingvin vígan elvan a szó szerint szemhunyásnyi pihenőkkel.

Néhány milliárd év evolúció után valószínű, hogy ez az alvásmódi nem teljesen értelmetlen. Még a fenékszőrnek is – valószínűleg – van oka, hogy megmaradt. A pingvinek költési időszakban biztonsági és testhőmérsékleti okokból szoros tömegbe állnak. A mikroalvás egyik oka az lehet, hogy így éberebbek, könnyebben kiszúrják a tojásokra vagy kicsinyekre pályázó ragadozókat, de az is elképzelhető, hogy a masszában akkora a zaj és a tülekedés, hogy egyszerűen nem tudnak egyszerre néhány másodpercnél tovább álomba merülni.

A kutatók az elektródák mellett EEG-vel figyelték a madarak agyi aktivitását, érzékelőkkel vizsgálták a testtartásukat (hogy fekszenek vagy állnak-e), valamint GPS- és környezeti, például hőmérsékleti adatokat is gyűjtöttek. Emellett kamerával is vették a költő madarakat.

A napi több ezer bebólintás mellett azt is megfigyelték, hogy a szülőpárok nagyjából huszonkét órás műszakokban váltották egymást: míg az egyik a tojásra vigyázott, a másik fürkészett és portyázott, többnyire az óceánban. Ilyenkor előfordult, hogy a madarak kicsit elaludtak a víz felszínén ringatózva, de a műszak kétharmadában ébren voltak. Viszont amikor visszatértek, először megpihentek a parton, és aludtak néhány órát. Ez után tértek vissza a fészekhez, ahol átálltak a mikroalvásos üzemmódra.

A kutatók megfigyelték, hogy azok a pingvinek, amik az összeállt tömeg széle felé költöttek, hosszabban és mélyebben tudtak aludni, mint a massza közepén álló vagy fekvő társaik. Ez azért lehet, mert a bentiek a zajongás miatt nem tudtak többet aludni, de akár azért is, mert a kintiek sokkal intenzívebben kell hogy figyeljenek a ragadozókra, ami miatt kimerültebbek, így intenzívebb alvásra van szükségük, hogy kipihenjék magukat.

A vizsgálatban csak a költési időszakot figyelték, így előfordulhat, hogy ez a mikroalvásos módi szezonális. Szerencsére az érzékelők egyre kisebbek, így már nem csak laborban lehet őket bevetni, úgyhogy egyre könnyebb megfigyelni a vadon élő állatokat.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!