Egy mezopotámiai rézkereskedő már 4000 éve kihozta a kuncsaftjaiból az internetes kommentelőt

Ismeri az érzést, amikor készíttet egy gardróbszekrényt, de az két héten belül elromlik, és hiába van rá kétéves garancia, nem hajlandóak megjavítani, úgyhogy békéltetőhöz kell fordulnia, mert a fogyasztóvédelem nem mindig hatékony, viszont így bármi lehet az ügy vége? Ne aggódjon, ez nem exkluzív 21. századi dolog, már 4000 éve is ez volt a szokás.

A világ legrégebbi ismert vásárlói panasza az i. e. 18. századi Mezopotámiából, Ur városából származik. A szerző akkoriban persze nem tudott papírt és tollat ragadni, innen tudjuk, hogy tényleg bosszús volt. Annyira, hogy vagy ő, vagy az írnoka egy 11*6,5 centis agyagtáblát ragadott, és mindkét felét telerótta ékírásos panaszokkal – sőt, még a bal oldalt is.

Az agyagtáblát – több másikkal egyetemben – az 1930-as években Sir Leonard Woolley találta meg a mai Irakban található Ur területén végzett ásatásai közben, egy lakóház romjai között. A panaszokat mind Éa-nászir kereskedőnek címezték, és mindegyikben nagyjából ugyanaz áll: „Éa-nászir, ne csináld már, miért nem szállítottad még le a rezet, amit rendeltem/miért ilyen rossz minőségű rezet küldtél, nem ezt rendeltem”.

A nagyjából egy tucat agyagtábla alapján Éa-nászir a helyi Alik Tilmunk kereskedőcéh tagja volt. A központjuk Dilmunban volt, ami a Perzsa-öböl partján feküdt, így kereskedelmi szempontból kiemelten jó helyen volt. Éa-nászir a feljegyzések alapján leginkább fémrudakkal kereskedett, bár néha fémből készült termékeket, ruhaanyagot és élelmiszert is árult. Eleinte az uri palotának is árulhatott, és megbízható kereskedő hírében állt. Egy idő után viszont már sokat tartózkodott Dilmunban, és a vásárlói egyre mérgesebb és mérgesebb panasztáblákban próbálták kierőszakolni belőle, hol az ígért áru. A legjobb az említett, teleírt tábla, amit egy Nanni nevű vevő küldött Éa-nászirnak. Az akkád szöveg angol fordítása itt olvasható (pdf, 82-82. oldal).

„Mikor jötté azt mondta, hogy, »– ha jön – Jó minőségű rezet adok Gimil-szinnek«. Majd elment, de nem úgy cselekedett, ahogy ígérte. Olyan rudakat tet a küldöncöm (Sit-sin) elé, amik nem voltak jó minőségűek, és azt mondta, hogy »Ha kell, vegye meg, ha nem akarja megvenni, menjen innen«.

Minek néz ön engem, hogy ilyen megvetően bánik egy hozzám hasonlóval? Hozzánk hasonló úriembereket küldtem az üzenettel, hogy átvegye az (önnél letétbe helyezett) pénzeszsákomat, de megvetően bánt velem, mikor többször is üres kézzel küldte vissza őket hozzám, ellenséges területen keresztül. Van bárki a Dilmunban kereskedők között, aki így bánna velem? Csak ön bánik ilyen megvetően a küldönceimmel! Csak amiatt a csekélyke mennyiségű ezüst miatt, amivel tartozom(?) önnek, azt gondolja, hogy így beszélhet, miközben én 18 tálentum rezet adtam a palotának az ön nevében, ahogy Sumi-abum is 18 tálentum rezet adott, leszámítva azt, amit a Samas templomában tartott, lepecsételt táblára írtunk.

Hogy bánik velem a rézért cserébe? Visszatartotta tőlem a pénzes erszényemet, ellenséges területen; mostantól az ön felelőssége, hogy minden pénzemet visszaadja nekem.

Vegye tudomásul, hogy (mostantól) semmilyen rezet nem fogadok el öntől, ami nem megfelelő minőségű. (Mostantól) én fogom egyesével kiválasztani a rudakat, a saját udvaromban, és ki fogom használni az elutasítási jogomat, amiért ilyen megvetően bánt velem.”

Ez a levél akár ma is születhetett volna, simán elférne egy Ebay-, Vatera- vagy Alza-értékelésben. Látszik, hogy hiába 4000 év fejlődése, az atombomba és a légkondi, vannak dolgok, amik soha nem változnak.

A régészek válaszleveleket nem találtak, ami valószínűleg annak tudható be, hogy ha küldött is olyat, azt valószínűleg nem a saját fiókjának írta, hanem elküldte a panaszosoknak. Az uri házában talált más leletek alapján viszont arra következtethetünk, hogy a rossz hírnévnek meglett a böjtje. A háza egy részét valószínűleg el kellett adnia a szomszédjának, és a fémek után kénytelen volt földekkel, ingatlannal, sőt, használt ruhával is kereskedni. Mára egy internetes mémmé vált, amin együtt röhögnek a redditesek, twitteresek és tumblrösök. Ez neki valószínűleg már sovány vigasz, de Nannié a Guinness-rekord a legrégebbi vásárlói panaszlevélért.

Na de vajon tényleg arról volt szó, hogy Éa-nászir megunta a becsületes életet, és direkt gagyi árut sózott rá az egyre frusztráltabb vásárlóira? A levél első bekezdésében látható, hogy Nanni nem azzal vádolja a kereskedőt, hogy úgy tett, mintha a legjobb rezet adná el, pedig tudta, hogy nem, hanem azzal, hogy Éa-nászir pontosan tudta, mit árul, és Nanni küldöncére bízta, hogy megveszi-e, vagy sem.

Bár tízből kilenc középiskolai tanár ezt ellenjavallja, vessünk egy pillantást a táblák Wikipédia-oldalára. Ebben a szerzők rámutatnak, hogy az i. e. 18. század során sokat változott a régió kereskedelme. Míg korábban az óasszír kereskedelem látta el fémmel a régiót, a Mári és asszírok közötti viszály felborította a rendszert, ami miatt a kereskedelmi útvonalak bizonytalanná váltak. A panasz írása előtt nagyjából 10 évvel Hammurapi Babilonhoz csatolta Márit, ami még instabilabbá tette a helyzetet. Eközben az óasszír kereskedelem Anatóliában is lelassult a helyi változások miatt, és a levél írásának idején indult meg Kanis, a legnagyobb asszír keresekedelmi központ hanyatlása, ami szintén nem segített a kereskedők helyzetén. Mivel a korábbi nyersanyagforrások elapadtak, az árusok kénytelenek voltak Dilmun felé tekinteni, onnan viszont csak azt tudták továbbadni, amit ott kaptak. Tehát lehet, hogy Éa-nászir rászolgált rosszhírnevére, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen a körülmények áldozata volt.