Rengeteg olyan szó rögzült a magyar nyelvben, aminek ma már kevésbé egyértelmű a forrása. Ennek jó példája a homoszexuálisokra használt „meleg” kifejezés, hiszen míg előbbi elsősorban egy orvosi kifejezésből került a köztudatba, addig utóbbinál nincs ilyen egyértelmű forrás. Elméletek persze vannak, ezek közül akár egyszerre több is lehet igaz.
Bár a „meleg” kifejezés ebben az értelmezésben viszonylag újnak tűnhet, nem az: 1908 óta írásban is dokumentáltan párosítják a homoszexualitáshoz, ekkor viszont inkább a nőkre vonatkozva használták, és a „leszbikus” kifejezést váltotta ki. Az 1960-as években szerkesztett hétkötetes értelmező szótár, A magyar nyelv értelmező szótára is úgy tudja még, hogy a meleg elsősorban nőre utal. A Magyar szinonimaszótár 1983-as kiadása még szintén „homoszexuális nő” értelemben határozza meg.
A szó jelentéskörének módosulását jól mutatja, hogy a Magyar értelmező kéziszótár 2003-as második átdolgozott kiadásában már „homoszexuális személy, elsősorban férfi” jelentésben szerepel. A régen kizárólag nőkre értett meleg szónak lassanként kiterjedt az értelmezési köre a homoszexuálisok egész körére, majd az eredetivel ellenkező irányba, a férfi homoszexuálisok irányába tolódott el. Az 1970-es években már szélesebb körben is elterjedt.
Az 1930-as években terjedt a berlini köznyelvben a „meleg” szó a homoszexualitás leírására, a „warmer Bruder”, vagyis „meleg férfitestvér” kifejezést használták. Elképzelhető, hogy ez is hatással volt a magyar szó jelentésváltozására, de nagyobb az esély rá, hogy a rotwelsch, vagyis a német tolvajnyelv inkább a forrása. Sok romani jövevényszó, így a csávó és a csaj is a német tolvajnyelvből került a magyarba. A rotwelschben a melegeket schwulnak hívták, az alnémet schwul pedig a „forró” szóból származik, amelyből a standard német schwüll, azaz „fülledt” szava is kialakult. Nincs viszont arra bizonyíték, hogy ez lenne közvetlenül a magyar „meleg” forrása.
Az is lehet, hogy egyszerűen a szexualitáshoz kapcsolódó, hőmérsékletet jelölő (például „forró”, „túlfűtött”) szavak egyike állandósult a homoszexuális kifejezésre, és nem kell semmiféle határon túli magyarázatot keresni a jelenségre.
A sokkal pejoratívabb „buzi” szónak már jobban ismerjük az eredetét. A 10. században létrejött egy társadalmi-vallási-filozófiai mozgalom, amely elutasította az egyházi hierarchiát. Nem csoda, hogy a bogumiloknak a hatalom és az egyház mindenütt rossz hírét próbálta kelteni. Elterjedt például róluk, hogy boszorkányok, illetve szodomiták, vagyis hogy férfi tagjaik gyakran homoszexuális kapcsolatban élnek egymással. Ennek a tévhitnek az alapja az volt, hogy ez a mozgalom nem ismerte el a házasság szentségét.
Nyugat-Európában a bogumilokat nevezték bulgarinak, vagyis bolgároknak is, mert valahonnan Bulgáriából indult a mozgalom. Ebből lett az észak-olaszországi területeken a férfiak homoszexualitásából „bolgárkodás”, ezeket a férfiakat „bulgarante” szóval illették, amit „bulzarante”-ként ejtettek. Innen került át a magyar nyelvbe a szó, valószínűleg osztrák közvetítéssel, buzerál alakban, amire az első írott adatot 1886-ból találni. A buzi pedig a buzeráns rövidült, becézett alakja, amelynek első írott emléke 1932-ből származik.
(Források: Nyelv és Tudomány; Miklós Eszter Gerda nyelvészeti záródolgozata a Debreceni Egyetemen; Nyelv és Tudomány)
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!
