Az ég kék, a fű zöld, az állatoknak farkuk van – olyan természetes tudása ez mindannyiunknak, mint mondjuk az, hogy az embereknek meg nincs farkuk. De miért alakult ez így? Mi mindenre tudják használni a farkukat a különféle állatok? És ha olyan sokoldalúan bevethető eszközről van szó, mint mindjárt látni fogjuk, akkor mi, emberek miért nem növesztettünk magunknak, vagy pontosabban: miért tűnt el mára, ami az őseinknek még volt?
Több száz millió évvel ezelőttről is maradtak ránk fosszíliák farkas állatokról. Kezdetben a korai halfajok használták propellerként az úszáshoz, és ezt a funkciót a mai halaknál és krokodiloknál is ellátja. De ahogy elkezdtek kifejlődni a szárazföldi állatok, a faroknak is átalakult a szerepe, pontosabban egyre többféle funkciót kapott.
A legkézenfekvőbb feladata az egyensúlyozás. Már a dinoszauruszok is erre használták, a Tyrannosaurus rex például azért csóválta a farkát, hogy egyensúlyozza a nagy fejét két lábon járás, illetve a préda utáni futás közben. Manapság a két lábon egyensúlyozáshoz a kenguruknak jön jól a farok, de ők nemcsak erre használják, náluk gyakorlatilag teljes értékű ötödik lábként segíti a mozgást.
A macskáknak és más, sokat mászó, ugró állatoknak is azért van általában hosszú és/vagy bozontos farkuk, mert úgy egyensúlyoznak vele, mint a kötéltáncos a bottal. A fáról fára ugráló majmoknál is ez a farok fő funkciója, de egyes fajok – nemcsak a majmok, de az erszényesek és a mókusok között is – továbbfejlesztették ezt a módszert, és már kapaszkodni is képesek a farkukkal, akár olyan erősen, hogy evés közben csak azzal tartják magukat.
A közlekedés mellett a faroknak az önvédelemben is fontos szerep jut az állatvilágban. A farkukat fegyverként használó fajok közé tartozik a rája, amely a farkával megszúrja a rája vadászó ragadozókat. A csörgőkígyók a nevüket is onnan kapták, hogy a farkuk végén kemény, egymásra rétegzett – és minden vedléssel gyarapodó számú – szarulemezek találhatók, amelyek rázásra csörgő hangot adnak ki, jelezve, hogy a kígyó támadásra készül.
Sok rovarnak is van farka, bár ők náluk a gerincesekétől független módon fejlődött ki. Náluk is elsősorban fegyverként funkcionál, például az áldozat megbénításéra, míg mások tojásrakásra használják – és vannak olyan fajok, amelyek mindkettőre, például az utódaikat a farkukkal a gazdatestbe juttató parazita darazsak.
Jóval békésebb célt szolgál a farok a legelésző állatoknál, bár bizonyos értelemben ők is fegyverként használják: a bölénytől a zsiráfig mind a farkukkal hessegetik el az őket bosszantó legyeket és szúnyogokat. Persze nemcsak a vadon élő állatok, hanem például a tehén is ezért csapkod legelés közben a farkával.
Természetesen a madaraknál is betölt egyensúlyozó funkciót a farok, mind egy faágon ülve, mind repülés közben. Számos madárfajnál azonban e mellett vagy helyett a párzásban is szerepe van. A pulykák vagy a pávák hím egyedei például a tekintélyes faroktollazatuk felvillantásával igyekeznek magukhoz vonzani a nőstényeket.
A csoportban élő állatoknál a szaporodáson túli kommunikációs funkciót is betölthet a farok. Az ezen testrészüket már a nevükben is viselő farkasok például különféle farokpozíciókkal jelzik a falkán belüli rangjukat. Közeli rokonaik, a kutyák farokhasználatát pedig talán nem kell bemutatnunk: különféle közlendőik széles skáláját képesek kifejezni vele.
A fentieken kívül is ismerünk még az állatvilágban kreatív farokhasználati módokat. Az aligátorok például zsírt, azaz energiát tárolnak a farkukban, hasonlóan ahhoz, ahogy a tevék teszik a púpjukkal. A rókák lompos farka pedig télen takaróként melegíti a gazdáját. Sajátos funkciót tölt be a víziló farka is, amikor nagyjából illusztrálja az angol shit hits the fan (nagyjából: hirtelen rosszra fordul a helyzet, szó szerint: szar kerül a ventilátorba) kifejezést: a domináns hím a propellerként használt farkával teríti szét a területén a saját ürülékét, hogy elvegye riválisai kedvét a területfoglalástól.
De ha ilyen jó a farok, akkor nekünk – illetve legközelebbi rokonainknak, mint a csimpánzok, gorillák, orangutánok – miért nincs? – merülhet fel a jogos kérdés. A választ érdemes azzal kezdeni, hogy régen volt: őseink még rendelkeztek farokkal. Erre ma már csak a négy-öt összenőtt csigolyából álló, beszédes nevű farokcsontunk emlékeztet, amely a fenti funkciók egyikére sem alkalmas már, maximum az ülésben tud segíteni. Ellenben fájni, azt tud, ha megsérül vagy ízületi problémák alakulnak ki a környékén.
Az ember farka 20 millió évvel ezelőtt tűnhetett el, egyszerűen azért, mert már nem volt rá szükségünk: felegyenesedésnek köszönhetően egyensúlyozni már farok nélkül is ügyesen tudunk, fegyverekből jóval pusztítóbbakat fejlesztettünk magunknak, a kommunikációra ott a beszéd, a párkereső villantásra meg az Instagram.
(További források: Conversation, Britannica, Washington Post)
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!