Pokahontasz nem egy mosómedvével érkezett Angliába, viszont sosem tért haza Londonból

Bár a Disney 1995-ös, már-már dokumentumfilmjéből arra következtethetnénk, hogy Pokahontasz, az észak-amerikai őslakos kábé hercegnő boldogan élt angol férjével, míg – remélhetőleg öregkorában – meg nem halt, a valóság sajnos nem volt ilyen tündérmesébe illő.

Kolumbusznak hála a spanyolok némi előnnyel indultak az Újvilágban, de az angolok szorosan a sarkukban loholtak. A 16. században brit telepesek több kísérletet is tettek, hogy megvessék lábukat Amerikában. Bár ez a 17. század elejéig nem jött össze, arra elég volt, hogy összefussanak a helyi őslakosokkal.

Az első állandó település, az 1607-ben alapított Jamestown telepesei valószínűleg nem is élték volna túl az első, éhezéssel, betegségekkel és egyéb nehézségekkel teli éveket, évtizedeket, ha a póhatan törzs nem adott volna nekik élelmet fémekért – bár azt is meg kell jegyezni, hogy a telepesek gyakorlatilag az első perctől hadban álltak a törzzsel és algonkin rokonaikkal, csak a harcokat néha kereskedéssel szakították meg.

Pokahontasz (más neveken Matoaka vagy Amonute) a póhatan törzsfőnök lánya volt, valamikor az 1590-es évek közepén született. A póhatan nem is egy törzs volt, hanem legalább 30 algonkint beszélő törzs szövetsége, ami a mai Virginia felét lefedte. Onnantól kezdve, hogy a telepesek megalapították Jamestownt, Pokahontasz gyakran elkísérte apját a két csoport közötti találkozókra, és valószínűleg gyakran járt közben az éhező jamestowniak érdekében az első években. Így barátkozhatott össze John Smithszel, az erődöt irányító kapitánnyal. A telepesek az első években leginkább aranyat kerestek a környező folyókban, és mivel így nem igazán maradt idejük földet művelni, az őslakosok segítsége nélkül valószínűleg még többen haltak volna éhen.

Amikor Smith 1609-ben visszahajózott Angliába, felszínre törtek a telepesek és az őslakosok közötti ellentétek, így Pokahontasz mediációs szerepe is csökkent. A mattaponi törzs hagyományai szerint a még tinédzser Pokahontasz az 1610-es évek elején hozzáment híres harcosukhoz, Kocoumhoz. Ez azonban egyáltalán nem biztos, hogy így történt, de még az sem, hogy létezett ez a bizonyos Kocoum.

Bárhogy legyen, a társadalomban betöltött státusza megkérdőjelezhetetlen volt, ezért, hogy megzsarolja a póhatan törzsfőnököt, Samuel Argall kapitány 1613-ban elrabolta Pokahontaszt. Ez sikeres húzásnak bizonyult, mert az így kierőszakolt béke majdnem egy évtizedig tartott. A fogsága alatt Pokahontasz megkeresztelkedett, és Rebeccaként élt, majd hozzáment John Rolfe-hoz, az egyik első angol virginiai dohányültetvényeshez.

Ez kapóra jött a Virginia Company of Londonnak, kolónia irányításáért felelős vállalatnak. Sokan féltek átkelni az óceánon, mert egy rettenetes, veszélyes helynek tartották Amerikát, de az újdonsült Mr. és Mrs. Rolfe remek propagandaeszköz volt arra, hogy körbemutogassák őket, hogy nem kell félni, nyugaton minden jó, az istentelen bennszülöttek képesek asszimilálódni a fehér, keresztény társadalomba. 1616-ban egy tucat algonkin társaságában megérkeztek Londonba, ahol bejárták a fontos eseményeket, és még a király is fogadta őket.

Pokahontasz azonban nem viselte jól a brit éghajlatot, és 1616 telén ágynak esett. 1617 márciusának elején szálltak hajóra, hogy visszatérjenek Virginiába, de ekkor már vagy tbc-s volt, vagy tüdőgyulladása volt. Nem tudott ilyen állapotban utazni, így Kentben partra szállt, majd alig 20-21 évesen, néhány hét múlva, 1617 márciusában meghalt. Rolfe még visszatért Virginiába, ahol újraházasodott ugyan, de 1622-ben meghalt a jamestowni mészárlásban, amikor póhatan törzsek lerohanták a telepeseket.