8893 kilométeres hosszával az amerikai–kanadai határ a leghosszabb két ország között a Földön. Néha picit módosítanak rajta, néhol akad pár furcsaság korábbi elszámolások miatt, az viszont egy ideje változatlan, hogy a majdnem kilencezer km-es határ döntő többségén
kiirtották az erdőt egy hatméteres sávban.
Még ott is, ahol a határ több száz kilométeren át teljesen lakatlan területen halad át. Nincs mese, a szabály az a szabály, még az alaszkai vadonban is neki kell állni kivágni azokat a csemetéket, amelyek a rossz sávban kezdtek nőni.
Ez a sáv egyébként papíron – és a nemzetközi jog előtt is – nyílegyenes, hiszen a határvonal nagyjából kétharmadán a negyvenkilencedik szélességi fok jelenti a válaszvonalat az USA és Kanada között. Igen ám, csakhogy ezt az 1800-as években kézzel, még bőven GPS segítsége nélkül próbálták kijelölni. A földmérők kaptak egy hosszú láncot, némi ellátmányt, aztán megmutatták nekik, merre a vadon, és lehetett menni méregetni és jelölgetni a határvonalat. Ehhez képest egyébként döbbenetesen jó munkát végeztek, mert a nagy hosszú egyenes helyett 900 kisebb, ide-oda cikcakkozó vonalból hozták ki a határt. A 900 nem hozzávetőleges szám, ennyi határkövet helyeztek el az erdőben, pusztában, ahol kellett.
Ez mind jó, de miért kellett és kell a szerencsétlen fákat kivágni? A válasz meglepően banális: azért, hogy aki arrafelé jár, tudja, hogy épp a határon van.
Az Atlas Obscura cikke szerint a határ körüli ügyeket a Nemzetközi Határbizottság (IBC) intézi, hatévente nézik meg, hogy nehogy valahol elburjánozzon a növényzet, és világos legyen még az űrből is, hogy hol is van pontosan a határvonal.
Kivételek azért akadnak. Nincs például erdőirtás értelemszerűen a vizek fölött, ott, ahol a határ lakott területen halad át, vagy például azokon a repülőtereken, amik szintén a határra esnek – meglepő módon ilyenből kapásból hat is van.
Források: Atlas Obscura | Seven Days
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!
