Tévedés, hogy a hosszú expozíciós idő miatt nem mosolyognak az emberek a korai fotókon

2023. január 02. – 04:56

Tévedés, hogy a hosszú expozíciós idő miatt nem mosolyognak az emberek a korai fotókon
Eduárd walesi herceg, a későbbi VII. Eduárd brit uralkodó portréja 1870-ben – Fotó: Bettmann / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

A fényképezés hajnalán készült fotókon csak elvétve láthatók olyan emberek, akiknek mosolyra húzódik a szájuk. Ennek több oka lehet, de egyik sem az, hogy a hosszabb expozíciós idő miatt nehezebb volt mosolyogva pózolni, mint komoly arckifejezéssel.

Az 1800-as évek derekán, de még az előző évszázad hajnalán is szinte mindenki mogorva arckifejezéssel állt a kamera elé. Annyira ritka, ha az ember ebből az időszakból mosolygó embereket ábrázoló képeket lát, hogy még egy külön Flickr-csoport is található a témában „mosolygó viktoriánusok” címmel. Ha az okát keressük annak, miért volt mindenki ilyen komor ezeken a fotókon, rögtön arra gondolunk, biztosan a hosszú expozíciós idő miatt lehetett, ez azonban csak a nagyon korai felvételek esetében lehet igaz.

Az első fényképek az 1820-as évek végén készültek, és a kamerák viszonylag gyorsan fejlődtek: az 1850-60-as években már a megfelelő körülmények között pár másodperces expozíciós idővel is lehetett képet csinálni, az 1900-as évek elejére pedig már lényegesen rövidebb folyamat volt egy fényképet elkészíteni, mint a korai fényképezőgépekkel. Igaz, még mindig hosszabb és bonyolultabb munka volt, mint a mai fotózás, de annyira már lerövidült, hogy mosollyal is ki lehessen bírni a műveletet. Mégis, az 1920-30-as évekig nem igazán látni vidám arcokat a képeken.

Fotóműterem egy korabeli metszeten – Fotó: Universal History Archive / Getty Images
Fotóműterem egy korabeli metszeten – Fotó: Universal History Archive / Getty Images

Nincs egyetlen általánosan elfogadott oka annak, hogy a korai fotókon miért nem mosolyognak az emberek. A különböző elméletek közül a legvalószínűbb egyszerűen az, hogy nem volt divat az ilyesmi: a képeket nem az adott pillanat, hanem egy ember személyének megörökítésére használták, és a legtöbben komolynak, tekintélyt parancsolónak szerettek volna látszani. A fotókat inkább úgy értelmezték, mint a festményeket, és mivel ezeken sem volt divat a széles mosoly, a fényképeken is mogorvák maradtak. Egy visszafogott mosoly elfogadható volt, de a széles vigyort oda nem illőnek érezhették. A mosolyt az őrültséghez, harsánysághoz, részegséghez, mindenféle nemkívánatos létállapothoz társították.

Érdemes belegondolni, hogy ekkoriban egy emberről nagyon kevés, gyakran csupán egyetlen fénykép készült életében – jól meg kellett gondolni, hogyan akarták prezentálni magukat az utókornak.

Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy ebben az időszakban sokaknak egyszerűen rossz fogaik voltak, amiket nem szívesen mutogattak az örökkévalóságnak. Néhányan elvetik ezt az elképzelést, mondván, hogy ha már mindenkinek rossz volt a foga, akkor ez lehetett az átlagos, és semmi szégyellnivaló nem volt benne – ezt valószínűleg biztosra már soha nem fogjuk tudni. A Time szerint Angus Trumble, a canberrai Nemzeti Portrégaléria igazgatója és A mosoly rövid története című könyv szerzője azonban azt mondja: attól, hogy a rossz fog általános volt, még nem jelenti, hogy kívánatos is.

A mosolygás akkor vált divatossá, amikor a fotózás kikerült a profik kezéből, és mindennapibb tevékenységgé vált. Ezzel először George Eastman 1888-as Kodak fényképezőgépével próbálkoztak, amivel a film kémiai feldolgozását már nem műteremben kellett elvégezni, és a géphez használati útmutató is járt. Azzal, hogy ebbe beiktatott egy részt arról, mitől lehet jó egy kép, Eastman „irányította a kulturális normákat arra vonatkozóan, hogy milyen lesz a fényképezés a jövőben” – mondta Todd Gustavson a George Eastman Múzeum technológiai kurátora. Az 1900-as Brownie fényképezőgép még tovább ment: megfizethető áron, egészen pontosan 1 dollárért forgalmazták.

Nők olcsó Kodak fényképezőgépekkel 1905-ben – Fotó: Science & Society Picture Librar / NMeM / Kodak Collection / Getty Images
Nők olcsó Kodak fényképezőgépekkel 1905-ben – Fotó: Science & Society Picture Librar / NMeM / Kodak Collection / Getty Images

Az 1900-as évek elején az emberek a festményeken is egyre többet kezdtek mosolyogni, bár érdemes megjegyezni, hogy ez a trend először a fotókon kezdett elterjedni, a második világháború végére pedig már kialakult a „mosolyreflex”, vagyis az ember, ahogy kamerát látott, jellemzően mosolyogni kezdett. Egy kutatás amerikai évkönyveket vizsgált meg 1905 és 2005 között, és azt találta, hogy az idő elteltével egyre többen mosolyogtak a képeken, először pedig a nők kezdték meg a sort, és csak utána követték őket a férfiak.

Valószínűleg nem véletlen egyébként, hogy elsőként az Egyesült Államokban terjedt el a fényképmosoly: a Kodak úttörő volt a marketingben, és a fogyasztók elégedettségére helyezte a hangsúlyt. A reklámokban be is mutatta ezeket a fogyasztókat, akik boldog pillanataikban használták a kamerát. Erre válaszul az ember megtanulta, hogy mosolyogni kell a fényképen.

Ez az anyag eredetileg a Telexen jelent meg. Itt érhető el.