2022. október 14. – 06:12
Magyarországon az egyszeri médiamunkás manapság már annak is örül, ha bármilyen érdemi választ kap a kormánytól a közérdekű témákban feltett kérdéseire, ahhoz pedig egyenesen Bécsig kell utazni, hogy akár csak egy mondatot is kisajtoljunk a kormányfőből. Az Egyesült Államokban némileg más kultúrája van annak, ahogy vezető politikusok a médiát kezelik, bár Donald Trump exelnök iskolateremtő fake newsozása ott is felrúgta ezeket a hagyományokat.
Akad azonban olyan elnök is az amerikai történelemben, aki a legváratlanabb pillanatokban is a média rendelkezésére állt: Lyndon B. Johnsonra jellemző volt, hogy az őt faggató újságírókat akkor sem rázta le, amikor épp vécére kellett mennie. Ehelyett inkább behívta őket a mosdóba, ahol a multitasking sajátos válfajaként egyszerre végezte a dolgát, és segítette az újságírókét.
Johnson nemcsak az újságírókkal beszélgetett a vécén, hanem a saját embereivel is. Nem azért, mert magához a vécén beszélgetéshez vonzódott volna különösebben, inkább csak nem szeretett időt vesztegetni: a vécén kívül is híresen sokat telefonált, napi több tucat hívást bonyolított le, egyszerre több telefont is használt. Az elnököt a beszámolók szerint egyáltalán nem feszélyezték ezek a mosdóban zajló helyzetek, gond nélkül rántotta elő vizeléshez a nemi szervét a beszélgetőpartnere társaságában vagy ült le a vécére megbeszélés közben. Persze az is lehet, hogy nem a fesztelensége állt a háttérben, hanem hogy a másik fél kényelmetlen helyzetbe hozásával nagyobb kontrollja lehessen a beszélgetés fölött.
A mosdóba terelt beszélgetőpartnerek közül mindenesetre érthető módon volt, akit ez a gyakorlat kényelmetlenül érintett – pláne, hogy nem csak férfiak kerültek bele ilyen szituációkba az elnökkel. Doris Kearns Goodwin, aki Johnson idején fehér házi tanácsadóként dolgozott, maga is többször kísérte el őt a mosdóba egy-egy megbeszélés miatt.
Goodwin idézte fel azt is, hogy az elnök mennyire rossz néven vette, amikor a nemzetbiztonsági tanácsadója feszengve fogadott egy ilyen vécézés közben zajló tárgyalást. McGeorge Bundy annyira kellemetlenül érezte magát ebben a helyzetben, hogy a mosdó legtávolabbi sarkában ácsorgott, hátat fordítva az elnöknek, akivel épp beszélt. Johnsonnak azonban nem tetszett ez a vonakodás – elvégre ki akarna beszélgetni valakivel, aki a helyiség másik végében, háttal áll! –, és közelebb hívta magához Bundyt, aki engedelmeskedett is, és közelebb hátrált a vécén ülő elnökhöz. „Azt hittem, az ölembe fog ülni! Ez a fickó soha nem volt katona?” – jegyezte meg később Johnson erről az esetről.
A demokrata párti Johnson 1963-ban, alelnökből lépett elő az Egyesült Államok első emberévé, miután elődje, John F. Kennedy merénylet áldozatává vált. A következő évben már önerőből választották elnökké, méghozzá akkora fölénnyel, amekkorát 1820 óta nem látott az ország. Négy évvel később mégsem indult újra – bár addigra a népszerűsége is jelentősen megcsappant –, és miután a helyette indított Hubert Humphrey elvesztette a választást, Johnson 1969-ben a republikánus Richard Nixonnak adta át a hatalmat, aki merőben más iskolát képviselt a média kezelésében.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!
