Biztosan mindenkinek volt már olyan kollégája, aki nyáron is maximumra állította a légkondit, és pólóban üldögélt alatta, és olyan is, aki két pulcsiban megfagy a legmagasabbra tekert fűtés mellett is. Mindegy, hogy milyen magas vagy alacsony a hőmérséklet odakinn, biztos, hogy lesz egy olasz, aki kabátban, beöltözve megy utcára, és lesz egy svéd, aki rövidnadrágban. Az, hogy valaki mennyire fázós, a kulturális különbségeken kívül rengeteg mindenen múlhat – a testi sajátosságok mellett többek között azon is, hogy a környezetében a többiek mennyire fáznak.
A hidegérzékelés valójában egy védelmi mechanizmus: a szervezet azért jelez, ha a bőr felszínének hőmérséklete csökkenni kezd, hogy megelőzze a test belsejének kritikus hőmérséklet-csökkenését. A szervezetünk ugyanis egy darabig jól bírja, ha a belső szervek lehűlnek, de aztán előbb-utóbb fellép a hipotermia, vagyis a kihűlés, ami viszont nagyon veszélyes állapot. Éppen ezért a test azonnal jelzi, ha elkezd hűlni a környezete – kinek enyhébben, kinek erélyesebben.
Ha a külső hőmérséklet csökkenni kezd, a bőrben található idegek jeleket küldenek az agynak, amelyek a hipotalamuszban és az agykéregben landolnak. A hipotalamusz a felelős a szervezet hőmérsékletének szabályozásáért. Az idegrendszer dolgozik azért, hogy a belső hőmérséklet ne csökkenjen a kritikus szint alá, például beindítja a remegést, ami extra hőt generál a szervezetben, ezzel is megelőzve a kihűlést. Az agykéreg eközben gyakorlatilag eldönti, mennyire fázunk, vagyis milyen lesz a hidegérzetünk: a beérkező impulzusok alapján megállapítja, mekkora a baj, és aszerint cselekszik tovább, például olyan viselkedésekre ösztönöz minket, mint az összehúzódás vagy az öltözködés.
A test hőmérsékletének konkrét változtatása a keringési rendszer feladata. Ha az embernek melege van, az erei kitágulnak, hogy több vér tudjon áthaladni rajtuk, és fokozódjon a véráramlás a bőrben, ahol a legtöbb hő szabadul fel. Ha viszont fázik, az erek összehúzódnak, így a vér távol kerül a bőrtől, és közelebb a központi szervekhez, ezáltal a test megőrzi a belső hőmennyiség jelentős részét. Tehát bármi, ami megzavarja a keringést, befolyásolhatja, hogy milyen mértékben fázunk vagy van melegünk.
Ez persze még mindig nem magyarázza meg azt, hogy miért fáznak egyesek jobban, míg mások kevésbé. Közhelynek tűnik például, de tényleg igaz, hogy a nők jellemzően fázósabbak, mint a férfiak.
Ez pedig valószínűleg annak köszönhető, hogy alapból is magasabb a testük hőmérséklete a női nemi hormonok, egészen pontosan az ösztrogén, illetve a magasabb bőr alatti zsírszint miatt. Ráadásul a nők jellemzően kevesebb izomtömeggel rendelkeznek, és kevesebb hőt párologtatnak el a bőrük pórusain keresztül is, mint a férfiak, ez is okozhatja azt, hogy fázósabbak.
Sokat számít a hőérzékelésnél az is, hogy milyen a testalkatunk, a nagyobb testek például lassabban hűlnek le, mint a kisebbek, ezért nehezebben fáznak. Ha valakinek alacsonyabb a testzsírszázaléka, jellemzően fázósabb, mint az, akinek van némi extra rétege, ami melegítheti. Sőt, az anyagcsere-folyamataink is beleszólnak a dologba: itt is találunk nemi különbségeket, mert a nőknek általában lassabb az anyagcseréjük, így fázósabbak is, mint azok, akiknek gyorsabb. Ugyanígy az anyagcserét befolyásoló betegségek, például a pajzsmirigy működésének zavarai is okozhatják, hogy valaki fázósabb, illetve jobban bírja a hideget.
Van a hidegérzékelésnek egy genetikai aspektusa is: egy ikreken végzett kutatás például kimutatta, hogy nagy mértékben örökölhető az, ha valakinek folyton fázik a keze és a lába, ez pedig egy fontos faktora az egészséges hőérzékelésnek.
Pszichológiai vonulata is van a dolognak: sokan képesek azért fázni, mert azok az emberek, akik hozzájuk közel állnak éppen, szintén fáznak. Az úgynevezett „hidegfertőzés” tesztelésére egy kutatásban színészekkel játszatták el, hogy fáznak, és megfigyelték, hogy a résztvevők hogyan viselkednek, ha olyan videókat néznek, amelyeken a színészeknek melegük van, és olyanokat, amelyeken vacognak. Az alanyok kezének hőmérséklete a hidegrázós felvételek láttán alacsonyabb lett, a kézfejükben lévő erek összeszűkültek, pedig nem voltak hidegebb környezetben, mint akkor, amikor a másik videót nézték.
Kutatások azt is kimutatták, hogy a depresszió és a szociális izoláció is befolyásolja a hidegérzékelést: azok, akik ezektől szenvednek, jellemzően fázósabbak. Ez is visszacsatolás azonban a pajzsmirigy alulműködésére, mivel a depresszió és a szociális izoláció hozzájárulhat a pajzsmirigyproblémákhoz.
Jól látszik tehát, hogy az, ki mennyire fázós, nagyon összetett dolog. Valószínűleg a genetika, a testzsírszázalék, a hormonok és az anyagcsere állapotának sajátos kombinációja okozza azt, hogy valaki 20 fokban is megfagy, és valakinek a 15 fok sem elég hideg.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!
