A nyelv, amiben nem lehet csak úgy azt mondani, hogy „igen, jobbra van”

2022. augusztus 30. – 05:02

A nyelv, amiben nem lehet csak úgy azt mondani, hogy „igen, jobbra van”
Gyani Maiya Sen a kusunda közösség egyik tagja, aki 2020-as haláláig aktívan tett a nyelv megismertetéséért és megőrzéséért – Fotó: AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A magyarok gyakran magyarázzák bárkinek, aki hajlandó megállni egy percre, hogy az anyanyelvünk az egyik legnehezebb a világon, és egészen más, mint a környező országokban beszélt nyelvek. Ez lehet, hogy igaz, viszont legalább ha mondunk valamit, akkor egészen egyértelmű, hogy mire gondolunk.

Ez viszont pont nem igaz a kusunda nevű nepáli nyelvre, aminek több érdekes jellegzetessége is van:

  • mindössze egy ember beszéli anyanyelvi szinten,
  • nincs benne „igen” vagy „nem” jellegű szó,
  • az irányokra sincs szava,
  • még igeidők se nagyon vannak benne.

A kusunda nemcsak a nyelv, hanem az apró, őslakos törzs neve is, akik ezt beszélik. A 2011-es nepáli népszámlálás szerint 273-an vallották magukat kusundának. A csoport nagy része az ország Dang nevű körzetében él, többnyire szegénységben, veszélyeztetett csoportnak számítanak. A kusundák a 20. század közepéig félnomád életet éltek: a helyi dzsungelekben laktak, gyűjtögettek és vadásztak, és az így szerzett élelem egy részét a környező települések lakóival rizsre és lisztre cserélték.

Bár már évtizedek óta letelepedve élnek, még mindig Ban Rajanak, Erdő Királyoknak hívják magukat.

Persze a nomád életmód elhagyása nem a saját ötletük volt. Nepál népessége nőtt, így egyre több megművelhető földre volt szükség, amit a dzsungel kiirtásával lehetett a legkönnyebben elérni. Az 1950-es években aztán a kormány rengeteg erdőt államosított, ami miatt a törzs letelepedésre kényszerült. Nem voltak sokan, így a legtöbben más népcsoportokba házasodtak be, és nem használták az anyanyelvüket, aminek úgy tűnik, nincs másik rokonnyelve.

Az elmúlt években több kutatás is megpróbálta valamilyen kisebb, környező régióban beszélt nyelvhez kötni a kusundát, de eddig senki nem talált erre meggyőző bizonyítékot. Kutatók szerint egy olyan őslakos nyelvről van szó, amit még a tibeti-burmai és az indo-árja törzsek beköltözése előtt beszéltek a régióban. A legtöbb ma beszélt nepáli nyelv visszavezethető ezekhez a kívülről érkező nyelvcsaládokhoz, de a kusunda nem ilyen.

Nyelvészeti fejtörő

A nyelv egyik legfeltűnőbb érdekessége az, hogy nem nagyon lehet vele igent vagy nemet mondani. Tagadni is nehéz vele. A BBC azt a példát hozta erre, hogy ha valaki azt akarja mondani kusundául, hogy nem kér teát, akkor az inni igének azt az alakját használja, ami az ivás legkisebb valószínűségét mutatja be.

A jobb vagy bal irányokra sincs szavuk, hanem inkább úgy fejezik ki ezeket, hogy ez vagy az az oldal. A kusunda a legtöbb nyelvhez hasonlóan nem követ egy közepesen szigorú szabályrendszert tele kivételekkel, hanem rugalmas. Sokszor a befogadón is nagyban múlik, hogy értelmezi a hallott mondatot.

Gyani Maiya Sen és testvére, Kamala előadást tart a nyelvükről a lamahi Aadarsha Középiskolában – Fotó: Kathmandu Post
Gyani Maiya Sen és testvére, Kamala előadást tart a nyelvükről a lamahi Aadarsha Középiskolában – Fotó: Kathmandu Post

Nincs például igeidő. Ha a beszélő azt akarja mondani, hogy látott egy madarat, akkor ezt úgy fejezi ki, hogy részletesebben leírja az élményt, míg ha azt akarja mondani, hogy látni fog egy madarat, akkor inkább általánosságban beszél róla. Nehéz megérteni, hogy nem a kusunda az uralkodó világnyelv, nem igaz?

Pont az ilyen furcsaságok miatt van kihalófélben. Egy darab ember, Kamala Khatri beszéli anyanyelvi szinten, és nem is tanította meg a gyerekének, mert a nepálit hasznosabbnak gondolta, és félt, hogy az iskolában csúfolnák a gyereket, hogy fura nyelveken beszél. Ezt azonban megbánta, és most egy tízfős csoportnak tanítja a nyelvet.

Az állam is segít a kisebbségek identitásának megőrzésében, ezért 2019 óta folyamatosan kusundatanfolyamot tartanak. A dangi Mahindra Középiskolában több olyan kusunda fiatal tanulmányait és lakhatását is az állam fizeti, akik távol laknak az iskolától. A berlini székhelyű NowHere Media is segít a kusunda nyelv és kultúra megőrzésében, aminek egyik eleme egy virtuális valóságos dokumentumfilm a törzs vadászó-gyűjtögető napjairól. A nézőnek/játékosnak a film során meg kell tanulni néhány kusunda szót, és ki kell mondania azokat, hogy a film továbbhaladjon.

Ahogy említettük, a kusundák szegénységben élnek, így nehéz a kultúrájukra koncentrálniuk, amikor azon kénytelenek aggódni, mit adnak enni a gyerekeiknek. Az állami Nyelv Bizottság vezetője szerint ezen pont a nyelv terjesztése segíthet: minél többen hallanak róla, minél többen ismerik meg a kusundákat, a kisebbség tagjai annál hatékonyabban tudják visszaszerezni közös identitásukat, így az állam figyelmét is könnyebben felhívhatják a nehéz helyzetükre.

A kusundák most egy saját földterületet kérnek az államtól, ahol felépíthetik a saját falujukat, benne egy iskolával és egészségügyi központtal. A szervezők jelenleg is forrásokat keresnek a projekt megvalósításához.

Életet menthet

Egy őslakos közösség számára nemcsak az identitás megőrzését segítheti a közös nyelv használata. Több tanulmány is készült az észak-amerikai őslakosokról,

Egy kanadai vizsgálat során kutatók arra jutottak, hogy azoknál az őslakos közösségeknél, ahol az emberek kevesebb mint 50 százaléka beszélte a törzsi nyelvet, az öngyilkosságot elkövető fiatalok száma hatszor akkora volt, mint azoknál, ahol sokan beszélték a közös nyelvet. Ausztráliában kevesebb italt és drogot fogyasztottak azok az őslakosok, akik aktívan használták a nyelvüket.

Ez az anyag eredetileg a Telexen jelent meg. Itt érhető el.