2022. március 24. – 06:22
Az ukrajnai Odessza városa a történelem során több háborús konfliktus helyszíne is volt. 1905-ben a városban zavargások törtek ki, nem sokkal a Patyomkin hadihajó lázadó legénységének megérkezése után. A városban tartózkodó katonák tüzet nyitottak a tüntetőkre. Ezt dolgozta fel Szergej Eisenstein rendező a Patyomkin páncélos című, klasszikussá vált fekete-fehér némafilmjében, és világhírűvé tette Odessza lépcsőjét, a Patyomkin-lépcsőt.
A híressé vált lépcsőt 1837 és 1841 között építették, az olasz építész, Francisco Boffo és két orosz építész, Pottier és Avraam Melnyikov vett részt a tervezésben. A 142 méter hosszú lépcsősor megépítése akkoriban 800 000 rubelbe került, eredetileg 200 lépcsőfoka volt, azonban egy későbbi, 1933-as renoválás során nyolcat elvesztett. A Patyomkin-lépcső köti össze a várost és a kikötőt, és egyes források szerint úgy tervezték, hogy bármelyik végén állunk is, akár a tetején, akár az alján, úgy tűnhet, mintha nem létezne más, csak a végtelen lépcsősor.
De hogyan lett ennyire híres? A Szergej Mihajlovics Eisenstein rendezte Patyomkin páncélost 1925-ben mutatták be Moszkvában. A film az 1905-ös orosz forradalom 20. évfordulójára készült. Eredetileg egy több részből álló filmsorozatban akarták bemutatni az 1905-ös eseményeket, azonban a sorozat nem készült el. Végül Eisenstein a patyomkini lázadásról szóló eseményeket vitte vászonra, aminek az egyik leghíresebb momentuma az, amikor a menekülő emberek között egy babakocsit látunk legurulni a lépcsőn.
A Patyomkin páncélos mérföldkőnek számított a filmkészítésben a filmben használt montázstechnika miatt. A filmben két hivatásos filmipari szereplőn és egy színészen kívül – a Vakulincsukot alakító Alekszandr Antonov – mind amatőr színészek szerepeltek, a jeleneteit pedig külső helyszínen forgatták, díszletek nélkül. A források szerint egyébként Eisenstein kérésére az egész stábnak matrózruhában kellett megjelennie a premieren, a mozi előcsarnokát pedig a tengerészet zászlóival díszítették fel.
A Patyomkin páncélos világszerte ismert lett, és olyan hatása is volt, hogy a bemutatása után, 1926-ban számos ország megtiltotta a matrózoknak, hogy moziba menjenek és megnézzék, tartva a következményektől. A Patyomkin páncélos az évtizedek során több díjat is bezsebelt: az Amerikai Filmakadémia 1926-ban a legjobb filmnek választotta, 1958-ban bekerült a világ legjobb filmjeinek listájára, a Brüsszeli tizenkettőbe, és még húsz évvel később is, 1978-ban a filmtudomány szakemberei a 100 legjobb alkotás közé sorolták. A Brit Filmintézet 2012-ben beválogatta minden idők legjobb filmjei közé. A legnagyobb érdeme talán még is az, hogy lépcsőt a film megjelenése után keresztelték át Patyomkin-lépcsőre.
A megtörtént eseményeken alapuló film 1905-ös történéseket dolgozott fel: Szentpéterváron abban az évben volt a véres vasárnap, és akkor vesztette el Oroszország a Japánnal folytatott háborúját. Az egész országban forradalmi hangulat volt, az általános elégedetlenség egyre csak nőtt. A Patyomkin névre keresztelt orosz hadihajó és legénysége lőgyakorlaton vett részt Odessza közelében. A hajón a gyújtópont akkor következett be, amikor a matrózok megtagadták, hogy olyan kosztból egyenek, ami férges húsból készült. A hajó parancsnoka válaszként ponyvát dobott a zendülőkre (a 19. században ponyvát használtak a hajókon a kivégzéseknél, hogy ne legyen minden véres), a lázadó matrózok azonban visszavágtak. A kialakult tűzharcban nemcsak a hajó kapitányát lőtték le, hanem a felkelőket vezető Grigorij Vakulincsukot is. Vakulincsuk holttestét a hajó legénysége a közeli kikötővárosban, Odesszában ravatalozta fel, ott töltötték volna fel a készleteiket is.
Odesszában is feszült volt a hangulat, és a hadihajó lázadó legénysége csak tovább fűtötte ezt. Ezrek gyűltek össze az odesszai kikötő partján is, akik idővel csatlakoztak a lázadók ügyéhez. A zendülésről szóló hírek hamarosan II. Miklós orosz cárhoz is eljutottak, aki utasította katonáit, hogy verjék szét a lázadást.
Miután Odesszában zavargások, gyújtogatások törtek ki, a városban állomásozó katonák válogatás nélkül kezdték el lőni a felbőszült embertömeget, a harc legbrutálisabb jelenetei pedig a Patyomkin-lépcsőn (korábban Richelieu-lépcső) zajlottak. A mészárlás után ezer halott hevert a város utcáin, ahogy arról a Múlt-kor cikke megemlékezett.
A film nemcsak a rendezőt, a stábot és a történetet tette híressé, hanem magát a helyszínt is, és 2015 júliusában az Odessza Nemzetközi Filmfesztiválon az Európai Filmakadémiától az európai filmkultúra kincsei-emblémát is megkapta a fekete-tengeri kikötőváros híres lépcsője. A lépcső így bekerült a világ leghíresebb filmes helyszínei közé, többek között a svéd Bergman Center, az orosz Eisenstein Központ, a francia Lumière Intézet és az olasz Tonino Guerra Világa múzeum mellett.
A Telex tudósítói, Nyilas Gergely és Huszti István Ukrajna harmadik legnagyobb városában, a békeidőben egymilliós Odesszában tartózkodtak az utóbbi héten. A várost néhány repülőtérre, katonai objektumra lőtt rakétákon kívül eddig elkerülte a háború. A Telex tudósítói március 21-én élő bejelentkezésben beszéltek az odesszai helyzetről, és az aktuális hangulatról Ukrajna déli részén.
Források: Atlas Obscura, Wikipédia: Odessza, Wikipédia: Patyomkin páncélos, Wikipédia: Potemkin Stairs, Wikipédia: Brüsszeli tizenkettő, Múlt-kor: A Patyomkin páncélos legendája, Múlt-kor: A felkelés, amely kukacok miatt tört ki, Filmtekercs
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!
