2022. január 11. – 06:05
Bébiketrecek díszítették zsúfolt nagyvárosok házainak oldalát az 1920-as évektől kezdődően Amerikában és a Londonban is. A ketrecekben a gyerekek szabadon levegőzhetek, míg az édesanyák gondtalanul végezhették a mindennapi teendőiket. Még az USA 32. elnökének felesége is kipróbálta az ablakon kilógatós módszert.
Az 1906-ban, kislánya születése után, Eleanor Rooseveltnek, az USA majdani first ladyjének az orvos azt tanácsolta, hogy rendszeresen tegye a lányát, Annát nyitott ablak közelébe, hisz a gyerekeknek jót tesz a friss levegő. Eleanor Roosevelt megfogadta orvosa tanácsát, sőt, olyan komolyan vette anyai teendőit, hogy egy drótból és fából készült kosárban kitette szunyókáló kislányát a New York-i lakásuk ablakába.
Ez a modern és szokatlan megoldás egy aggódó szomszéd figyelmét is felkeltette, és megfenyegette az újdonsült anyát, hogy bejelenti a hatóságoknál, amiért ilyen felelőtlen módon az ablakon lógatja ki saját gyermekét. Eleanor nem sokkal később, akkor már elnök férje oldalán szóvá is tette, mennyire megdöbbent szomszédja reakcióján, ugyanis ő csak próbált modern anyaként helytállni. Akkor még sem ő, sem a szomszéd nem sejtethette, hogy egy pár évtizeddel később milyen forradalmi ötlet lesz ez az ablakon ketrecben-kosárban kilógatós megoldás.
A babaketrecek ötletét 1922-ben Washingtonban szabadalmaztatta egy Emma Read nevű nő, az eredeti gondolatot azonban több forrás is egy Dr. Luther Emmett Holt nevű orvosnak tulajdonítja, aki egy 1884-ben írt könyvében már hosszasan értekezett arról, hogy a legkisebbek egészséges fejlődéséhez és növekedéséhez milyen fontos, hogy sokat legyenek a szabad levegőn.
A drótból készült babaketrecek azoknak a családoknak lettek kitalálva, akik zsúfolt nagyvárosok házaiban éltek terasz, hátsó udvar és kert nélkül. Az anyák kitették a babákat az ablakba levegőzni, és amíg a kicsik napoztak, aludtak vagy épp játszottak, az anyák gondtalanul végezhették a mindennapi teendőiket. Persze jöhet a kérdés, hogy mi volt akkor, ha esett a hó vagy az eső? Nos, a bébiketrecek feltalálói erre is gondoltak: tetővel és függönyökkel látták el ezeket a ketreceket, amik a legkisebb fuvallattól is megóvták a ketrecben szunyókáló gyermekeket.
A trend nemcsak Amerikában, hanem Londonban is elterjedt az 1930-as években, és idővel már elengedhetetlen eszköze volt sok brit háztartásnak. Sőt, egyes kerületekben szorgalmazták is ezeknek a ketrecek felszerelését a házak oldalára, mint például a keleti londoni Poplar negyedben, vagy olyan szomszédközösségek is kaptak belőlük, mint a Chelsea Baby Club.
Arról, hogy mikor mentek ki a divatból ezek az ablakba kirakott babaketrecek, nincs pontos adat. Valószínűsíthető, hogy a 20. századik második felében kezdtek kikopni a közhasználatból, mikor egyre nagyobb figyelmet és hangsúlyt kaptak a gyerekek biztonságával, egészségével kapcsolatos intézkedések és szokások, plusz egyre több lett az autó is az utcákon. Vannak viszont olyan nemzetek, mint például a skandinávok, ahol még ma is az a szokás, hogy a szülők kint hagyják a gyerekeket az éttermek, kávézók előtt a babakocsiban, hogy a szabad levegőn pihenhessenek.
Források: Wikipédia, Good Housekeeping, Rare Historical Photos, Art-Sheep, The Atlantic
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!
