Így nyerte Románia eddigi egyetlen téli olimpiai érmét

Románia nem egy nagyhatalom a téli sportokban, valószínűleg kevesen vannak, akik egyáltalán tudják, hogy ez nem volt mindig így, legalábbis volt egy sportág, aminek az elitjébe tartoztak egykor. Az eddigi egyetlen téli olimpiai érem történetét idézzük fel, annak a sztoriját, amikor 1968-as Grenoble-i játékokon Ion Panțuru és Nicolae Neagoe bronzérmes lett kettes bobban.

„Három évtizednél is több telt el azóta, hogy világbajnoki címet nyertünk bobban. (…) Azóta azonban hosszú ideig (évtizedekig) nem hallattak magukról e sportág román szereplői. Ha indultak a világversenyeken, legtöbbször feladták a küzdelmet, amikor pedig célba érkeztek, rendszerint a kullogók között végeztek. Volt rá eset, hogy országos bajnokságot sem rendeztek, valósággal lemondtak a bobozókról, a bobozók meg a bobról” – írta 1967 januárjában az Előre újságírója, Antal András abból az alkalomból, hogy a romániai fiúknak sikerült megszakítani a rossz sorozatukat, és „ismét betörtek a világ legjobbjai közé”.

A romániai bobozás kezdetei az 1920-es évekig nyúlnak vissza, már az 1928-as második téli olimpián indult a csapat (akkor még csak abban versenyeztek), és zárt a 7. helyen. Az igazi aranykor, az 1930-as évek derekán jött el, akkor két világbajnoki címet is nyertek a romániai egységek, Alexandru Papană és Dumitru Hubert alkotta kettes 1933-ban lett első, míg az Alexandru Frim és Vasile Dumitrescu párosa 1934-ben győzött (Papană és Hubert ebben az évben bronzérmes lett). Ugyanebben az évben az Emil Angelescu, Teodor Popescu, Dumitru Gheorghiu és Ion Gribincea alkotta négyes pedig a második helyen végzett a Garmisch-Partenkirchenben tartott világbajnokságon.

Ahogy a fenti idézetből is kiderült, ezek után a romániai bobsport történetében hosszú szünet következett, egészen az 1966-es Európa-bajnokságig kellett várni, hogy újra életjeleket adjon a sportág. A Ion Panțuru és Nicolae Neagoe alkotta kettős akkor 6. lett az Eb-n, de jól mutatja a kontinenstorna színvonalát és a páros tehetségét, hogy a világbajnokságon már 5. helyen zártak. Az 1967-es Eb-n aztán már ezüstérmet nyertek. Ezek után vette számba az Előre a közel három évtizednyi szűk esztendőt. Sőt, 1967-ben Petre Hristovici-csal és Gheorghe Maftei-jel kiegészülve Panțuruék négyesben Európa-bajnokok is lettek.

Egy évvel később, a Grenoble-i olimpia mintegy főpróbájának számító Saint Moritz-i kontinenstornán is ezüstérmet nyert a négyes. A kettesek viadalában akkor nem sikerült dobogóra állni, a versenyt a rossz időjárási körülmények hátráltatták, a felénél, két futam után le is kellett fújni, Panțuru–Neagoe kettős pedig a 12. helyen zárt.

Az előzmények tükrében joggal számított a sportszerető román közvélemény éremre a bobosoktól az olimpián, de a korabeli beszámolókból az is kitűnik – és az eredmények ismeretében talán nem is alaptalanul –, hogy inkább a négyestől várták azt.

Panțuru is optimistán nyilatkozott az olimpia előtt, és „bizakodva gondolt az Alpe d’Huez-i pályára”, és azt ígérte minden erejüket latba fogják vetni. Az Európa-bajnokságról már nem is tértek haza, ha egyenesen Grenoble-be utaztak. „Jó formában vagyunk, és igyekszünk ezt megőrizni” – mondta a Cutezătorii lapnak.

Azonban, ahogy sokszor lenni szokott, akkor sikerül igazán jól egy sportolónak a nagy versenye, ha a főpróbán bukdácsol. Akkor is így történt.

Kettősben akkor az olasz Eugenio Monti vezette egység (akkor épp Luciano de Paolis-szal) számított a legnagyobb esélyesnek. Monti a szám hétszeres világbajnokaként érkezett az olimpiára, a négyes bobban szerzett győzelmeit is számolva összességében pedig már kilencszer volt a világ legjobbja. Igaz, olimpiai bajnoki címet még soha nem nyert korábban.

„1968. február 11. – jegyezzük meg jól e dátumot, hiszen – a bronz ellenére is – aranybetűkkel kerül be sportmozgalmunk lexikonjába”

– lelkendezett talán kissé túlságosan is az Előre korábban is idézett újságírója, Antal András a verseny után. A verseny elsősorban a már említett olaszok és a nyugatnémet Horst Floth és Pepi Bader kettőse között zajlott, utóbbiaknak ugyanis csaknem sikerült legyőzniük az abszolút esélyesnek számító Montiékat.

A négyfutamos verseny első két futama kiváló körülmények között, és még a várakozásnak megfelelően alakult, Montiék 2 perc 20,85 másodperccel vezettek, a Floth vezette egység pedig 44 századdal lemaradva következett utánuk. Panțuruéknak noha jól sikerült az első futam, még a második helyen is álltak utána, de második csúszásukkor hibáztak, megbillent a bobjuk az egyik kanyarban, és a verseny felénél 2 perc 21,82 másodperccel a harmadikok voltak.

A harmadik és negyedik futam előtt viszont nagyon felmelegedett az idő, és a mai modern fagyasztási technikák előtti időkben, ez a pálya minőségének a romlását jelentette, meg azt, hogy nem lehet versenyezni. „A harmadik és negyedik futamot – a szokásoktól eltérően – egyik napról a másikra halogatták, míg végül – a játékok történetében először – hajnali négy órára írták ki. Panțuruék mindezt bírták idegekkel, s ez is sokat nyomott a latban” – olvasható a korabeli beszámolóban. A harmadik és negyedik futam/csúszás tehát villanyfénynél zajlott, valamivel pirkadat előtt kezdődött és még a nappali felmelegedés előtt, 7 óra 30 perckor véget is ért.

A szokatlan körülményekhez a nyugatnémet Floth–Bader kettős alkalmazkodott a legjobban, harmadik csúszásában olyan jó időt mentek, hogy az összetettben is az élre kerültek. A döntő futamra viszont magára talált Monti, a pályacsúcsot megdöntve egálra hozta a négy futam összeredményét.

„A verseny végén a nyugatnémet Floth és Bader óvást emelt és követelte, hogy nekik is aranyérmet adjanak, mert az olaszokkal holtversenyben végeztek. Az óvást visszautasították, mert a szabályzatnak megfelelően a négy futam után azt az együttest tekintik elsőnek, amely a legnagyobb sebességet érte el. Minthogy Montiék az utolsó futam végén rekordidővel (1 perc 10,05 mp) érkeztek célba, nekik ítélték oda a bajnoki címet” – írták a korabeli beszámolóban. A korabeli beszámolóval kapcsolatban annyi pontosítást teszek, hogy nem a mai értelemben használt csúcssebességre kell gondolni, amikor a legnagyobb sebességet emlegetnek, hanem a leggyorsabb futamidőre.

A Panțuru–Neagoe kettőstől a szakvezetés nem nagyon várhatott többet, a mostoha körülményekhez is jól alkalmazkodtak, és megőrizték a harmadik helyüket. Olyan sztárokat sikerült maguk mögött tartani, mint a szám olimpiai bajnoki címvédői, a brit Tony Nash és Robin Dixon, a világbajnoki címvédő osztrákok, Erwin Thaler és Reinhold Durnthaler, és az egy hónappal korábban Európa-bajnokságot nyerő nyugatnémet kettős, Wolfgang Zimmerer és Peter Utzschneider. A verseny végeredménye:

1. Monti–de Paolis: 4 p 41,54 mp (gyorsabb futammal bajnok)
2. Floth–Bader: 4 p 41,54 mp
3. Panțuru–Neagoe: 4 p 44,46 mp

A székely hokisok Pepsit ittak az érem tiszteletére

A grenoble-i olimpián 37 ország 1158 sportolója vesz részt, Románia 5 sportágban összesen 29 sportolót nevezett. Érmet ugyan a bobosok nyertek, de székelyekkel felálló jégkorong csapata is kvalifikálta magát erre a játékokra. 16 játékos utazott Franciaországba, ennek fele, azaz 8 volt csíkszeredai hokis: Czáka Zoltán, Varga Dezső, Kalamár Sándor, Szabó Géza, Szabó Gyula, Basa János, Fogarassy Zoltán és Texe István. Az Előre megszólaltatta a román hokiválogatott akkori csatárát, Szabó Gyulát, aki olyan részletekről is megosztott, amiről a hivatalos versenybeszámolók kihagytak.

Szabó elmondta, a bőbeszédű olaszok hoki mellett voltak elszállásolva, akikkel csakhamar sportbarátságot kötöttek, gyakran volt téma köztük a Montiék és Panțuruék vetélkedése is. „Monti, aki különben szereti és becsüli lelkes és nehéz körülmények között felkészülő versenyzőinket, alig tudott belenyugodni ebbe (az edzéseken nála jobban csúszó Panțuruék teljesítményébe – szerk.), féltette az aranyat és a svájci bobozókkal együtt az edzések után megóvta a román versenyzők eredményét. Kérték a rendező bizottságtól, hogy mérjék le a románok bobját és felszerelését, mert annak nehezebbnek kell lennie a megengedettnél, a szabályosnál. Úgy látszik másképpen nem tudták megmagyarázni, hogy sem ők, sem más világnagyságok gyengébb eredményt érhetnek el, mint a »Kárpátok üstököse«, ahogyan itt Panțuruékat nevezik. Kérésüket teljesítették, de gyanújuk nem vált be” – magyarázta Szabó.

A csíki hokis arról is beszámolt, hogy „annak rendje és módja szerint” megünnepelték a bobosok dobogóját. „Az olaszok már a második aranyat ünnepelték, a Montiét, aki végre az olimpiai bajnokok soraiba lépett, amikor mi is (természetesen velük együtt) megittuk Pepsi adagunkat Panjuruék tiszteletére” – írta az újság Szabó Gyula elmondása alapján.

Utóélet

Ugyan a négyessel kapcsolatban ugyan nagyobbak voltak az elvárások, de nekik végül nem sikerült dobogóra állni, a 4. helyen zártak, igaz, a rossz időjárási körülmények miatt két futam után hirdettek győztest. A Panțuru–Neagoe kettős sorsával kapcsolatban ellentmondásosak az információk szerint, de az Agerpres összegzése szerint kettősben már nem versenyeztek közösen. Panțuru kettősben az 1969-es Európa-bajnokságon Dumitru Focşeneanuval lett ezüstérmes, míg Raimond Ţancovval és Nicolae Neagoevel kiegészülve négyesben is második helyen zártak. Abban az évben a világbajnokságon is jól mentek, Panțuru Focşeneanuval ezüstérmet nyert, míg az átalakuló négyesben, Raimond Ţancov helyét Nicolae Puşcaş vette át, 5. helyet szereztek.

A 70-es évek elején a román bobosok még nyertek érmeket. Az 1970-es cortinai Európa-bajnokságon a négyes (Ion Panţuru – Nicolae Neagoe – Dumitru Pascu – Ion Zangor) bronzérmet nyert, míg az 1971-es iglsi Eb-n aranyérmesek voltak (Ion Panţuru – Dumitru Pascu – Ion Zangor – Dumitru Focşeneanu). Az utolsó nemzetközi érem 1973-ban jött össze, Panţuru Focşeneanuval 3. lett a Lake Placid-i (USA) világbajnokságon. Olimpián viszont már nem sikerült dobogóra állniuk.

1976-ra bobpálya is épült a Sinaián, amelyet aztán egészen 2006-ig használtak is, de azzal együtt sem sikerült megdönteni az 1968-as bobos sikert. Az egyik legjobb eredményüket épp az idei játékokon érték el, amikor 5. helyen végzett Mihai Tentea és George Iordache alkotta kettős. A romániai bob- és szánkósport helyzetéről ebben az anyagunkban írtunk részletesen.

„Mindig azt hittem, hogy mi csak megnyitottuk az utat. Azt mondtam, hogy a románoknak megvannak jó adottságaik a nehezebb sportágakhoz, és egy kicsivel több ügyességünk is van az ilyen »férfias« sporthoz. Nem hittem volna, úgy fogok meghalni, hogy Románia nem szerez több olimpiai érmet” – nyilatkozta Ion Panțuru nem sokkal 2016-os halála előtt. Nicolae Neagoe 2023-ban halt meg.