A lakhatási válság miatt a romániai fiatalok már majdnem 30 évesen repülnek ki a családi fészekből

A lakhatási válság Romániában a fiatal generáció egyik legmeghatározóbb problémaforrása. Nem csak az önállósodást lehetetleníti el, hanem a jövőre vonatkozó elhatározásokat, elképzeléseket, terveket is döntően befolyásolja. A lakásárak és lakbérek egyre csak nőnek, a munkavállalás pedig önmagában sok esetben már nem elegendő feltétel a lakhatási költségek előteremtéséhez. Románia az EU-s átlag fölött áll a szülői házból való kiköltözés tekintetében, átlagban a fiatalok 27,3 éves korban repülnek ki csak a családi fészekből.

A 25 és 34 év közötti romániai fiatalok közel 40%-a 2023-ban még a szülei házában élt, derül ki az Eurofund felméréséből. Ezek azonban nem elszigetelt esetek, Európa-szerte egyre jellemzőbb, hogy a fiatalok még munkát vállalva sem tudják megengedni maguknak, hogy saját lakást tartsanak fenn. Sőt, sok esetben még a lakhatási költségek előteremtése is nehézségeket okoz.

A felmérés szerint a romániai fiatalok 25%-a gondolja úgy, hogy a megfizethető lakhatás és a megélhetési költségek uniós prioritást kellene, hogy élvezzenek. A szükségességet az adatok is alátámasztják: 2023-ban a 25–34 évesek 39%-a a szüleivel élt. Szlovákiában ez az arány 57%, Lengyelországban 53%, Olaszországban 51%, Spanyolországban pedig 46%. Ugyanakkor vannak olyan országok is, ahol ez a mutató mindössze 3%, 6%, 11% vagy 12%, ilyen például Finnország, Svédország, Németország vagy Hollandia.

A lakhatási preferenciák ellehetetlenülése számos negatív hatással jár, emeli ki a jelentés. Többek között az önállósodás korlátozásával és, ezáltal a karrierlehetőségek beszűkülésével, a mentális egészség romlásával és a gyermekvállalás elhalasztásával. A lakhatási probléma tehát társadalmi, strukturális tényezővé válik, amely egy egész generáció életútját befolyásolja.

Európa-szinten a lakhatási válság az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan súlyosbodott. 2010 és 2024 között az Európai Unióban az átlagos lakáseladási árak 55,4%-kal, a bérleti díjak pedig 26,7%-kal emelkedtek. Ugyanebben az időszakban az átlagjövedelem mindössze 28%-kal nőtt. Ez a probléma forrása.

A fiataloknak már nincs lehetőségük hitel nélkül hozzájutni lakáshoz, ha pedig mégis lakásvásárlásban gondolkodnak, gondot jelent számukra az önerő megtakarítása vagy a jelzáloghitelhez való hozzáférés.

Az Eurofund szerint a fiatalok továbbra is a városi térségek felé orientálódnak, ahol több a munkalehetőség, ugyanakkor a lakhatás a legkevésbé megfizethető. Ezekkel az akadályokkal az életük egy olyan átmeneti szakaszában szembesülnek, amikor döntéseket hoznak tanulmányaikról, karrierjükről, kapcsolataikról és családalapításról. Így a lakhatási válság közvetlenül befolyásolja ezeket a döntéseket is.

Mivel kevés az elérhető szociális bérlakás, a fiataloknak gyakran nincs más választásuk, mint a drága magánpiaci albérletek. A jelentés arra is rámutat, hogy a fiatalok hátrányból indulnak a bérleti piacon: új bérlőként nem élvezhetik azokat az árkorlátozásokat vagy kedvező feltételeket, amelyek az évek óta ugyanabban a lakásban élő, hosszú távú szerződéssel rendelkező bérlőknek járnak. Bár nem minden fiatal helyzete egyforma, sokaknak komoly gondot okoz, hogy megfelelő és megfizethető lakást találjanak.

A következtetések egyértelműek: az Európai Unió lakhatási válsága legnagyobb mértékben a fiatal generációkat sújtja. Emelkedik az az életkor, amikor a fiatalok elköltöznek a szülői házból, hiszen a munka már nem garantálja az önállóságot. Ezzel párhuzamosan egyre számottevőbb a hajléktalanság jelensége is, különösen a városi fiatalok körében.

Még akkor is, amikor sikerül önállóan élniük, a fiatalok jövedelmük aránytalanul nagy részét költik lakhatásra, gyakrabban élnek gyengébb minőségű lakásokban, és nagyobb mértékben ki vannak téve az eladósodás kockázatának.

2024-ben az EU-ban a 15–29 évesek majdnem 10%-a költött a jövedelméből legalább 40%-ot lakásra (bérletre és rezsire). Az összlakosságban ez az arány 8%. Romániában a fiatalok 6%-a költött ennyit, a teljes népesség körében pedig 5%.

Az Eurostat adatai szerint a romániai fiatalok átlagosan 27,3 éves korukban költöznek ki a szülői házból, ami magasabb mint az EU-s átlag. Az Európa-szerte ugyanis a fiatalok átlagosan 26 évesen kezdenek el önfenntartó életet élni, külön lakásban. Az elmúlt húsz évben ez az átlag nagyjából változatlan maradt.

A fiatalok Dél- és Kelet-Európában költöznek el legkésőbb. Például Horvátországban 31 éves koruk körül, Szlovákiában 30 év körül, Görögországban 30 év körül, Olaszországban 30 év körül, Spanyolországban 30 év körül hagyják el a szülői házat. Ezzel szemben az északi országokban sokkal korábban, Finnországban 21 évesen, Dániában 22 évesen, Svédországban pedig szintén 22 évesen válnak önállóvá.