Tusványoson az vagy, amit felveszel

A fesztiváldivat évről évre új értelmet nyer Tusványoson, a flitteres blúzok és csillogó kiegészítők helyét ugyanis ezen a fesztiválon átveszik a politikai üzenetekkel díszített pólók. Itt már nem merném olyan merészen kijelenteni, hogy nem a ruha teszi az embert, sőt, inkább úgy fogalmaznék, hogy Tusványoson az vagy, amit felveszel.
Orbán Viktor arcát nem csak a nagyszínpadon lehetett látni, hanem több férfi résztvevő pólóján is találkozhatott vele az ember, mintha maga a vezér is levonult volna közénk pamutban és szitanyomatban. Ebben a közegben ugyanis a magyarországi miniszterelnök messze nem csak politikai szereplő, hanem jelkép, élő brand, sőt: popkulturális ikon – amit az érkeztekor elhangzó hatalmas tapsvihar is megerősített. Orbán Viktor népszerűsége és az iránta való feltétel nélküli elköteleződés tapintható volt a levegőben és az anyagokon is. Ezek a pólók nem divatcikkek voltak, hanem mozgó politikai plakátok, egy jól felépített személyi kultusz hordozói. És ami talán a legbeszédesebb: ezeket a darabokat máshol aligha lehet viselni. Egyetlen hely van, ahol a lojalitást ennyire látványosan lehet testre húzni, ahol a vezér képmása nemcsak vállalható, hanem kívánatos viselet: Tusványos. Itt a hit nem csak belülről izzik, hanem kívülről is feszül a mellkason.


Nem kérdés, aki magára ölti Orbán Viktor arcmását, nem csak egyetért mindazzal, amiről a különböző sátrakban tartott panelekben szó esik, hanem maga is terjeszti az igét. És ha másként nem megy neki, hát akkor felnyomja egy pólóra, hogy aztán megmutassa mindenkinek: a gesztust, a hangnemet, az egész mitológiát a szívén viseli. Ebben a világban a hit nem a mellkas mögött ég – hanem rajta.
A ruhákon át megvalósuló önkifejezés persze nem Orbánnak szól, hanem mindenki másnak. Egyértelmű jelzés a viselők részéről, hogy hova tartoznak, megspórolják ezzel a bemutatkozást, mert egész biztos, csak olyanok lépnek hozzájuk, akiknek vagy hasonló pólójuk van, vagy meg akarják kérdezni tőlük, hogy hol lehet hasonló venni.



Tusványoson ebben az értelemben már meg is alakult az offline polgári kör. A fehér kalap – vezérpóló a közös kód, az identitásképző mechanizmusok. És itt nem digitális, online közösségről van szó, amilyennek a megalakulását Orbán meghirdette, hanem fizikai jelenlétről, ahol az összetartozást nem kommentben jelzik, hanem viselettel.

Azok a párok pedig, akik összeöltöztek, azt mutatják, nemcsak egymást találták meg – hanem a rendszert is. A páros pólók olyanok, mint a házassági gyűrű és a párthűségi nyilatkozat egyben. Itt a lojalitás nem csak látványos a szó szoros értelmében, de mosható és vasalható is.


Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!