Mosolygós fej a céges chatben – meddig vicces, és mikortól kínos az emojik használata a munkahelyen?

Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy csak a barátainknak küldjünk emojikat. Ezek a színes, legtöbbször mosolygó fejecskék beszivárogtak a munkahelyi életünkbe is: ott vannak a céges emailekben és a belső chat-csoportokban is. Gyorsan és tömören tudunk velük hangulatot, gesztust vagy épp véleményt jelezni, de a helyzet korántsem olyan egyszerű, mint ahogy elsőre tűnik.

A lájkok, szívecskék, mosolygó arcok már jó ideje a mindennapjaink részei. Fluor Tomi már 2011-ben arról énekelt (vagy inkább szövegelt), hogy „Olyan szép a szemed, tudod, lájkolnám a lájkod”, és hogy „Olyan életem lesz, amit mindenki belájkol”. Akkoriban még a lájk-őrület a Facebookot érintette, ma viszont már a munkahelyi üzenetek is tele vannak emojikkal, felfele (vagy éppenséggel lefele) irányuló hüvelykujjakkal és nem mindegy, hogy ezeket hogyan használjuk.

Az emojik két oldala: közvetlenség vagy passzív-agresszió?

Az emojik gyorsan, barátságosan oldhatják a munkahelyi kommunikáció merevségét, nem véletlen, hogy a járvány idején, a képernyőre szorult csapatok között látványosan megnőtt a használatuk. Sokaknak egyfajta biztonsági eszközzé váltak, mintha mindig enyhítenék az üzenetek hangnemét. Csakhogy amit az egyik fél kedves gesztusnak szán, az a másiknak akár lekezelő vagy félreérthető is lehet.

A Mailsuite és a Censuswide felmérése szerint az amerikai irodai dolgozók több mint fele használ emojit hivatalos üzenetekben, és nem meglepő, hogy a lájk a legnépszerűbb. A többség azért él vele, hogy barátságosabbnak tűnjön, de a megkérdezettek 26 százaléka szerint munkahelyen ez nem professzionális. Ráadásul 6 százalék bevallotta, direkt passzív-agresszív céllal használja az emojikat. A felmérésben arra is rámutattak, hogy a kontextus is számít: a válaszadók a régi ügyfeleknél lazábban, új partnereknél viszont óvatosabban bánnak az emojikkal.

Az emojik használata gyakran generációs különbségeket is felszínre hoz: míg a Z generáció és a fiatalabb millenniumiak gond nélkül küldenek emojikat akár a főnöküknek is, az idősebbek (mint az X generáció vagy a boomerek) sokszor komolytalannak vagy gyerekesnek tartják ezt a szokást. Ráadásul egyes emojik jelentése is eltérhet: például a klasszikus, enyhén mosolygó arc (🙂) a fiatalabbak szerint nem kedves, hanem inkább távolságtartó vagy passzív-agresszív.

Vigyázat, félreérthető emojik!

Az emojik ma már a munkahelyi kommunikáció részei, de nem mindig egyértelműek. A Panorama megkeresésére Alexandra Zorilă, a Bukaresti Egyetem doktorandusza és az Alkalmazott Etikai Kutatóközpont (CCEA) tagja elmondta, hogy az emojik könnyedebbé tehetik a hangnemet, de súlyos félreértések is születhetnek belőlük, mert jelentésük generációnként, sőt egyénenként is változhat. Egy 2022-es tanulmány szerint – amit szintén a Panorama idéz – míg a tárgyakat, ételeket, italokat ábrázoló emojik viszonylag egységesen értelmezhetők, az arcokat mutató jelek sokféleképpen csapódhatnak le, például a mosolygós fej is kelthet szorongást. Zorilă szerint a legnagyobb félreértések azoknál a szimbólumoknál keletkeznek, amelyek speciális háttértudást igényelnek – mint például horoszkópjelek vagy kínai írásjegyek –, hiszen ezeknél gyakran nem is világos, mit akarunk elmondani velük.

Mit gondolnak a Z generációs fiatalok az emojik munkahelyi használatáról?

Megkérdeztünk néhány Z generációs fiatalt, akik az utóbbi pár évben kezdtek el dolgozni, hogy hogyan viszonyulnak az emojikhoz a munkahelyi kommunikációban. A válaszokból hamar kiderült: az emojik használata náluk már-már ösztönös, de korántsem határtalan.

„Szoktam használni, de nem mindenhol és nem mindenkivel” – ez volt a legtöbbször visszatérő válasz. Péter, aki informatikusként dolgozik, gyakran csempész be egy-egy emojit a munkahelyi üzeneteibe: vagy azért, hogy oldja a hangulatot vagy épp azért, hogy nyomatékosítson valamit. Anna építőmérnökként szinte minden üzenet végére odailleszt egy mosolyt, de a főnökeivel már visszafogottabban kommunikál, és az ügyfeleknek szánt emailekből teljesen száműzi az emojikat. Betti, aki tanítónő, inkább csak azokkal a kollégáival „emojizik”, akikkel úgy érzi, hogy közelebbi kapcsolata van. Réka közösségi média marketingesként a mosolygós emojit használja a legtöbbször, de a posztjaiban bátrabban használja a színes kis ikonokat, legyen szó tengerről, napsütésről vagy pálmafákról. Krisztián projektmenedzserként inkább csak akkor nyúl emojikhoz, ha egy hosszabb üzenetet szeretne kicsit oldottabbá tenni, de akkor sem viszi túlzásba a használatukat.

Amikor a leggyakrabban használt emojikról kérdeztük őket, meglepően sokan említették a klasszikusokat: Péter például a lájk-jelet használja legszívesebben, míg Anna kitart a régi, bevált kombinációk mellett, mint a „:))” vagy a „:D”. Bettinél a mosolygós és a sírva-nevetős a munkahelyi alap, a magánéletben pedig gyakran küld szívecskét is. Az, hogy Réka milyen emojikat választ, a hangulatától függ, de igyekszik munkahelyen visszafogott maradni. Krisztián pedig a digitális minimalizmus híve: szerinte a :) és a :D éppen elegendők.

De hol húzódik a határ?

Van olyan emoji, amit soha nem küldenének munkahelyi beszélgetésben? Péter egy egész listát sorolt: számára a fáradt, túl laza vagy épp bohócot ábrázoló emojik teljesen kizártak a munkahelyi közegből. Anna minden esetben kerüli a félreérthető vagy „túl sokféleképpen értelmezhető” jeleket. Betti szerint a túlzott érzelmi töltethez köthető emojikat jobb elhagyni, Réka pedig különösen figyel arra, hogy ne küldjön kacsintós vagy puszis emojit, szerinte ezek könnyen kellemetlen helyzeteket okozhatnak. Krisztián pedig egyszerűen csak annyit mondott: az XD és a padlizsán-emoji biztosan tiltólistás nála. „Az üzenetváltás nálunk nagyon ritka, inkább személyesen kommunikálunk, és akkor a saját fejünket használjuk az érzelmek kifejezésére az emojik helyett” – tette hozzá Krisztián.

A félreértések is előfordulnak. Péter például a mai napig nem tud nyugodtan aludni a kissé mosolygós emoji miatt, mert soha nem biztos benne, hogy épp kedves gesztus, vagy passzív-agresszió. Bettit néha zavarják a kollégák által halmozott, össze nem illő emojik, Réka pedig inkább rákérdez, ha nem érti a másik szándékát. Anna és Krisztián szerint velük ilyesmi ritkán fordul elő, vagy legalábbis nem emlékeznek rá.

Generációs különbségek

Péter és Betti is kiemelték, hogy míg az idősebbek a lájk vagy a mosolygós emojit szó szerint értelmezik, addig a fiatalabbak sokszor rejtett, ironikus vagy éppen szarkasztikus jelentést társítanak hozzájuk. Betti szerint a fiatalok körében a koponya és a sírós emoji is sokszor a nevetést jelenti, míg ez az idősebbek számára egészen mást üzen.

Réka szerint a fiatalabb generációk sokkal tudatosabban és kreatívabban használják az emojikat, míg az idősebbek vagy mellőzik, vagy csupán a legegyszerűbbeket alkalmazzák.

„Vegyük csak a bumm-bumm-bumm bankkártya bumm-bumm-bumm bankkártya emojikat, ilyen sorrendben, és már rengetegen értik, miről van szó. Az idősek pedig csak csodálkoznak, hogy ez mit jelenthet. De szerintem azt sem értenék feltétlenül, hogy miért csepeg víz egy padlizsánból, vagy miért fejezi ki valaki emojikkal, hogy szeret barackot enni, miközben erről szó sincs (a nyelv és a barack, tudjuk). Vagy vegyük akár a frissen lakkozott körmöket: az időseknek fogalmuk sincs, hogy ezt miért és mire használjuk, nekünk meg teljesen egyértelmű. De hát egyiket sem fogom megmagyarázni. Maradjanak nekünk is titkaink.”

– jegyezte meg humorosan Krisztián.

Az rendben van, hogy a főnök „emojizik”?

Az emojik munkahelyi használata kapcsán kíváncsiak voltunk, mit éreznek a Z generáció tagjai, amikor a főnök vagy egy ügyfél színes kis jelekkel fűszerezi meg az üzeneteit. Barátságos gesztusnak tartják, vagy inkább furcsának érzik?

Péter szerint ez erősen kontextusfüggő. Úgy látja, a cégek gyakran erőltetik az emojik használatát, mert azt hiszik, ezzel könnyebben megszólítják a fiatalokat, de „az esetek nagy részében inkább ciki a végeredmény.” Anna ezzel szemben kifejezetten örül, ha egy főnök vagy ügyfél emojit küld: „Szerintem barátságosabbá teszi az üzenetet. Egy ügyféltől kapott emoji engem mindig megmosolyogtat, és oldja a feszültséget.” Betti viszont inkább zavarba jön tőlük: „Számomra ez inkább furcsa, mert eléggé hétköznapi, nem tűnik annyira professzionálisnak.”

Réka szerint az emojik alapvetően barátságosak, ha mértékkel használják őket: „Én még nem találkoztam olyan üzenettel, ami emiatt lett volna furcsa. Sőt, ha egy kérés végére odakerül egy jól megválasztott emoji, nekem pozitívabb lesz az egész.” Krisztián vegyes érzésekről számolt be: „Ha valaki csak egy kissé mosolygós vagy mosolygós emojit tesz, az oké, de ha már úgy néz ki az üzenet, mint egy matricásfüzet, az nekem túl sok. Szerintem az idősebbek azért használják előszeretettel, mert a telefon is javasolja nekik, hogy váltsák ki a szavakat emojikkal, és ettől fiatalabbnak érzik magukat. De ha valaki túlzásba viszi, az számomra taszító és nem is tudom komolyan venni.”

És ha már túl vagyunk az üzenetváltásokon, és közeledik a nyári csapatépítő vagy az év végi céges ajándékozás, akkor is érdemes óvatosan bánni az emojikkal: a sírva nevetős vagy szívecskés szemű emojik a képernyőn még működnek, de ha plüss formájában, egy kínai bolt polcáról leemelve bukkannak fel ajándékként, könnyen kelthetnek kínos vagy gyerekes hatást. Szóval emojizzunk bátran, csak ne puha párnák és sárga plüssfejek formájában.