„Nekem misszióm a drag queenekért tenni”

„Sokszor kerültem olyan helyzetbe az életemben, amikor bántottak amiatt, mert vékony vagyok. Amikor felöltöztem először Anának és tükörbe néztem, minden addigi trauma, ami felgyűlt bennem, eltűnt. Végre szembe tudtam nézni magammal a tükörben és azt mondani, hogy elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok” – így foglalta össze Ráduly Sándor, hogy milyen élmény volt először Ana Sassin karakterébe bújni. Ana a Látható meghívására beszélt arról, hogy milyen tapasztalatai vannak erdélyi (magyar) drag queenként.

ALáthatót Vizi Abigél és barátnője, Barbi alapította másfél hónappal ezelőtt, hogy a magyar queer közösséget összefogják. Korábban már szerveztek pikniket, de a Pride hónap alkalmából rendezett beszélgetés Ana Sassinnal volt az első igazi, nagyközönségnek szóló eseményük. Ahogy Anának is ez volt az első, magyar közönségnek szóló „fellépése”, ahogy fogalmazott: amikor drag queen lett, a magyarságát egy kicsit hátrahagyta, általában angolul interakcióba lép a közönséggel. „Szerintem sokan nem is tudják, hogy a kolozsvári magyar kisebbségnek is a része vagyok”- fűzi hozzá.

A meghirdetett kezdés előtt néhány perccel könnyű léptekkel, senkitől sem zavartatva libbent be Ana Sassin a Planetárium egyik hátsó termébe, mintha nem is Kolozsváron lennénk, ahol azért még nem számít hétköznapi jelenségnek egy drag queen. És ez a felszabadult magabiztosság az egész beszélgetés alatt megmaradt. Azzal viccelődik, hogy rendszeresen késik, meg azzal, hogy az első fellépése előtt milyen bénán sminkelte magát, mert úgy érezte, hogy ő ezt megérdemli, de a nézők nem biztos. Látszik, színpadra termett, arra, hogy szerepeljen, mert jól érzi magát ott, pedig – ahogy az első idézetből is egyértelmű lehetett – a beszélgetés nem csak könnyű témákat érintett.

A drag egy előadóművészeti forma, amelyben a fellépő (jellemzően férfi) más nemű karakter(ek) bőrébe bújik. A drag queen pedig maga a művész. Egy nem egy identitás, hanem előadásforma, amit performerek különböző okokból használnak, pl. önkifejezésre, provokációra vagy politikai állásfoglalásra. Hosszú története van annak, hogy férfiak nőket imitálva lépnek színpadra, de Erdélyben a legutóbbi időket kivéve nem voltak drag queenek. Ana Sassin az egyik úttörő.

Fotósból drag queen

A sepsiszentgyörgyi származású előadó szerint már gyerekként is érdekelték a művészetek, a pályaválasztásnál pedig úgy döntött, hogy vizuális művészetekkel szeretne foglalkozni, így fogalmazódott meg benne, hogy fotós szeretne lenni. Az alapképzést a Sapientián végezte, majd a mesterképzést is ott folytatta. Sikeres fotós karrier állt előtte, de azt érezte, hogy munkáival nem tud hatással lenni a környezetére, és ezen változtatni szeretett volna. Így jött két évvel ezelőtt képbe neki a drag, ami lassan háttérbe szorította a fotózást.

„Voltak kiállításaim, meghívásaim és fizetett munkáim, de azt éreztem, hogy mégsem úgy működnek a dolgok, ahogy én azt szeretném. Szerettem volna, ha a fotósorozatommal változást tudok elérni a környezetemben, de sajnos nem éreztem, hogy ténylegesen bármi is megváltozna. Azon kívül, hogy valamiféle kultusz kezdett kiépülni Ráduly Sándor körül” – magyarázta, megjegyezve, a mai napig szereti azt mondani, hogy fotózással foglalkozik, csak az egyértelműen másodlagos a drag mögött.

Az áttörést épp a mesteri utolsó éve hozta el számára, amikor egy rövidfilm forgatásán gondolkodott.

„Azt találtam ki, hogy egy olyan rövidfilmet szeretnék készíteni, aminek az egyik főszereplője egy drag queen, ez a karakter volt Ana Sassin. Az alkotótársammal nekiálltam keresgélni a színészek között, hogy ki tudja átadni azt a feminin energiát, amit megálmodtam rendezőként. Úgy, hogy nemcsak én hiszem el, hanem még ő is elhiszi. Nem kaptam olyan színészt, aki engem rendezőként lenyűgözött volna. Ezek után kezdtem el azon gondolkodni, mi van, ha ez annyira egy személyes karakter, miért ne alakíthatnám én” – tette hozzá. Elmondása szerint ekkor még csak a gondolat született meg, hogy drag queen legyen, de tényleges tudása nem nagyon volt a témáról, nem tudott még sminkelni és a parókákhoz sem értett.

„Amikor rájöttem, hogy csak az első lépések megtétele mennyibe kerül, arra gondoltam, lehet mégsem olyan fontos az a drag queen karakter” – mesélte. Végül mégis a forgatás segítette abban, hogy Ana Sassin karaktere megszülethessen. Azzal győzte meg magát, hogy a befektetett pénzt nem a drag-re, hanem a filmre költi, tehát végső soron a diplomájára. Így vette meg az első parókáját és az első sminkkészletét.

„Lehet, hogy ezzel próbált segíteni az univerzum, hogy elkezdjem” – fűzte még hozzá. Ana Sassinből tehát lett valaki, de mesteri diplomát már nem azzal a filmmel szerzett, amelyhez a karaktert kitalálta.

Az első show

A karakter megszületése után nem sokat kellett várni az első fellépésre, a Kolozsvári Pride-ot szervező egyesület meghívására lépett fel a Flying Circus-ben.

„Emlékszem, hogy tele volt a hely, én meg full extázisba kerültem tőle. A show után átmentem az egyik barátnőmhöz, mert éreztem, hogy nem tudok egyedül hazamenni. Másnap délutánig ébren maradtunk, beszélgettünk, mindent verbalizálnom kellett és kiadni magamból, mert egyszerűen nem tudtam aludni” – idézte fel az első fellépését. Azóta rendszeressé váltak a fellépések, már megszokottá vált, most inkább a készülődés vált ki benne hasonló izgalmakat, amikor teljesen elkészül és bemegy az emberek közé beszélgetni.

A„drag-testvérével”, Gazelleh-vel való találkozáson fogalmazódott meg az első saját szervezésű show-nak a gondolata. Ahogy ő magyarázta, bár rendesen sminkelni sem tudtak, a parókákhoz sem értettek, sőt a lip-syncről is annyit tudtak, amelyet a különböző YouTube-videókon meg a RuPaul's Drag Race-ben láttak, de azzal határozottan tisztában voltak, hogy meg akarják csinálni, és az önbizalom is megvolt bennük, hogy képesek rá. Egy kolozsvári piercing szalon alagsorában szervezték meg az első saját show-t tavaly februárban.

„Ahogy meghirdettük az eseményt, nagyon hamar elfogytak a jegyek. A 70 fő befogadására alkalmas helyen voltunk legalább 100-an. Nekem a drag addig arról szólt, hogy sminkelek és beöltözök, de amikor láttam, hogy 100 ember összegyűlt abban a kis pincében, éreztem az energiájukat és azt, hogy valamiféle safe space kezd kialakulni, ahol mindenki levetheti a maszkját, amit a mindennapokban hord, akkor nagyon hamar rájöttem, nem lehetek én csak egy ilyen kifutóbaba. Komoly tennivalóim vannak drag queen-ként. Azt érzem, hogy az emberek megelőlegezték nekünk a bizalmat, ami jól esett, de pont emiatt jól meg kell gondoljuk, hogy milyen lépéseket teszünk, és közösséget kell építenünk” – magyarázta. Így alapítottak drag-házat, ahol a hozzájuk forduló kezdőket segítik, fogtak verseny, úgynevezett race szervezésébe a helyi drag queeneknek, amivel arra motiválhatják őket, hogy több energiát fektessenek a saját drag-egyéniségükbe.

„Mi szerencsések voltunk az elején, egyszerűen csak showt szerveztünk, és nem nagyon kellett amiatt izguljunk, hogy az emberek máshova mennek, mert nem volt ahová. Ez viszont azzal járt együtt, hogy az utánunk jövőknek már nem olyan egyszerű. Ezért akartunk egy olyan eseményt, ami nem rólunk szól, hanem inkább a közösségről, hogy visszaadjunk valamit a művészeknek” – mesélt. Elmondta, hogy az elejétől fontos volt számára, hogy a romániai drag queenek helyzetén javítson.

„Azt érzem, hogy nekem misszióm a drag queenekért tenni, lehetőségeket biztosítani nekik, esetleg valami pénzt is, és megmutatni a világnak, hogy rajtam kívül nagyon sok más is van” – mondja, de azért azt is hozzáteszi, ha valaki most úgy gondolja, belevág, érdemes tudnia, hogy a tényleges fizetett lehetőségeknek a száma minimális.

És épp ezért vicceli el azt a kérdést, hogy szerinte milyen a jó drag. Mint mondja, gondolatai vannak róla, de úgy látja, a romániai közösség még nincs azon a szinten, hogy arról folyjon a vita, aki visel fűzőt, hogyan sminkelte ki magát vagy épp leesik-e a parókája a performansza közben.

„Amikor Gazelleh-lel elkezdtük az itteni közösséget kiépíteni, nagyon fontosnak tartottuk, hogy mindazt, amit a RuPaul's Drag Race megtanított nekünk a dragről, azt gyorsan felejtsük el, mert nem arról van szó. (…) Az a show-biznisz nagyon szépen kiépített része, de annál több van benne” – válaszolta később egy néző azzal kapcsolatos kérdésre, van-e olyan, hogy valakinek nem áll jól.

Ana Sassin szerint még legalább 5 évnek el kell telnie, hogy Romániában arról beszéljenek, hogy milyen a jó drag vagy épp kinek nem áll jól. „Most még egy kicsit abban vagyunk, hogy bármit csinálsz, az jó. El tudnám mondani, hogy szerintem mi a jó drag, csak úgy érzem, hogy azzal mennék szembe, amit eddig képviseltem” – magyarázta.

„Fogyaszthatóbb” drag

A szülei támogatták abban, hogy drag queen legyen. „Apukámmal beszéltem arról, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Nem értette, hogy mit jelent pontosan a drag queen, de attól még mellém állt és támogatott. Azt mondta, megveszi nekem az első parókát. Anyukámmal gyűjtöttük össze az első ruhadarabokat” – fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy miként fogadták a szülei a döntését, hogy drag művész lesz.

Elmondta, drag queenként nem érzi, hogy az emberek távolságtartóak lennének vele, viszont szervezőként sokkal inkább. „Ha a drag queen részét nézem, akkor elég pofátlan tudok lenni, mert engem nem érdekel (hogy miként néznek rám az emberek – szerk.). Ha be vagyok öltözve és elhatároztam magam, hogy valami megtörténik, akkor az meg fog történni. Lehet, hogy értek atrocitások, amikor dragben voltam, csak én nem tudatosítottam, és tovaszálltak. Úgy vagyok én ezzel, hogy nem szeretnék victim mindset-be (áldozati gondolkodásmód – szerk.) kerülni, mert az engem hátráltat” – mondta. Szervezőként viszont már nehezebb megértetni a fellépőhelyek tulajdonosaival, hogy mi a drag.

Ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy ő nagyon szépen beleillik a nyugati drag queen képbe, ami miatt a mindennapi ember számára vizuálisan „fogyaszthatóbb”. Gazelleh dragje – aki a kérdezőpartner szerint a szó legnemesebb értelmében sokkal furcsább, queerebb – más perspektívából éli át.

Amikor arról kérdezték, hogy mi a célja most a draggel, csak annyit mondott, hogy neki most ez az élete, és nem nem tudja elképzelni, hogy valaki elveszi tőlem a lehetőséget. „Ötletem sincs, hogy mihez kezdenék nélküle” – mondta.

„Soha nem akartam az a személy lenni, amit más, külföldi dragek esetében láttam, hogy azt mondják: a drag megmentette az életem. Hát ... azt kell mondjam, hogy pont ez történt velem. Ott voltam az egyetemi tanulmányaim végén, munkát kellett volna keresni. Nem nagyon tudnám magam bármilyen átlagos munkahelyen elképzelni, én alkotó személyiség vagyok, hatással szeretnék lenni a közösségre” – tette még hozzá.