E-Romnja: Sikertörténet az is, ha egy roma lány jogosítványt szerez, és ezzel függetlenebbé válik

Egy olyan közösség érdekeit képviseli az E-Romnja, amelynek tagjai nap mint nap diszkriminációval, előítéletekkel és strukturális elnyomó mechanizmusokkal kell szembenézniük. A közösségfejlesztéssel és érdekképviselettel foglalkozó feminista szervezetet önkéntes aktivisták alapították 2012-ben, a csapat jelenleg tíz fős. Napirendjüket a roma nők igényeihez igazítják, a sikereket pedig jogosítványszerzésben, kórházi, orvosi felügyelet mellett zajló szülésekben és elvégzett osztályokban mérik. A roma nők társadalmi szegregációjáról, marginalizálódásáról és ennek lehetséges megoldásairól Roxana Magdalena Opreát, a szervezet egyik önkéntesét kérdeztük.

Az E-Romnja arra törekszik, hogy a romákról, mint kisebbségi csoportról kialakított kép ne pusztán sztereotípiákra és előítéletekre épüljön, hanem tükrözze azt a sokszínűséget és komplexitást, ami valójában jellemzi. Az idők során a romákról kialakult negatív kép nagy hatással volt a roma nők életére, ami miatt nem jutottak hozzá a szükséges erőforrásokhoz, láthatatlanná és kirekesztetté váltak. Az E-Romnja azért küzd, hogy lehetőségük és terük legyen hallatni a hangjukat őket is érintő társadalmi kérdésekben, aktívan részt vehessenek a döntéshozatalban és női illetve etnikai hovatartozásuk mindezt ne korlátozza.

Az E-Romnja képviseletében korábban Carmen Gheorghe nyilatkozott a Transtelexnek, amikor 1200 lejes bírságot kellett fizetnie közrendháborításért annak a fiatal roma nőnek, akit egy buszsofőr seprűnyéllel ütlegelt a zilahi buszpályaudvaron. Az aktivista ekkor úgy fogalmazott, hogy az ítélet „nagy hátralépés az erőszak áldozatai számára” és fontos üzenet azzal kapcsolatban, hogy hogyan viszonyul a romániai igazságszolgáltatás a rasszizmushoz.

Milyen eszközök, eljárások, módszerek állnak rendelkezésetekre, hogy fellépjetek a roma nők társadalmi szegregációja ellen?

Mi egy roma feminista szervezet vagyunk, amely közvetlenül a helyi, marginalizált közösségekben dolgozik. Közösségfejlesztéssel és érdekvédelemmel foglalkozunk, ezek kiegészítik egymást, és a roma női közösségek javát szolgálják. Interszekcionális megközelítéssel dolgozunk, azokra a rendszerszintű problémákra összpontosítva, amelyekkel a roma nők nap mint nap szembesülnek.

Munkánk során rájöttünk, hogy bármilyen, roma nőket érintő probléma feminista ügy. Ezért a mi feminista napirendünket azoknak a lányoknak és nőknek a tapasztalatai, szükségletei és igényei szerint alakítjuk, akikkel dolgozunk vagy dolgoztunk az idők során.

A kezdeményező csoportokkal közösen azonosított problémákból kiindulva olyan akciókat/projekteket szerveztünk, amelyek többek között az infrastruktúrához való hozzáférés, a szexuális és reproduktív jogok, szexuális erőszak, a kényszerházasságok, illetve a lakhatás kérdéseivel foglalkoztak.

Melyek a roma nőket érintő leghangsúlyosabb társadalmi szintű problémák? Hogyan lehet ezekkel szemben fellépni, akár egyéni szinten is?

A roma nők rendkívül különbözőek, különböző környezetekben élnek és az életkörülményeik más-más problémákat vetnek fel. Általánosságban elmondható, hogy a roma nők továbbra is előítéletekkel, többszörös és interszekcionális diszkriminációval, szegénységgel, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a politikai képviselet hiányával küzdenek. Amikor olyan nőkről beszélünk, akiket közel 500 évig rabszolgaságban tartottak a múltban, deportáltak, kényszersterilizáltak, figyelmen kívül hagytak, láthatatlanná tettek vagy marginalizáltak, akkor rendszerszintű problémákról beszélünk.

Első lépésként tisztában kell lennünk a történelmi kontextussal és azokkal a hatalmi struktúrákkal, amelyek fenntartják és továbbörökítik az egyenlőtlenségeket, igazságtalanságokat, a marginalizációt és a diszkriminációt bizonyos személyekkel, csoportokkal vagy közösségekkel szemben, identitásbeli jellemzőik alapján. Az „elnyomó rendszerek” felismerése segít azonosítani azokat a korlátozó tényezőket, történelmi és politikai mintázatokat, amelyek az idők során fennmaradtak, és sajnos a mai napig is jelen vannak.

Hogy mit tehetünk? Kerüljük azokat a mintákat, amelyek a roma nőket továbbra is kiszolgáltatott és marginalizált helyzetben tartják. Ha csak felszínesen vizsgáljuk a problémák okait, és továbbra is a közösség vállára helyezzük a felelősséget ahelyett, hogy az illetékes hatóságok vállalnák a feladatukat, akkor csak fenntartjuk azt az ördögi kört, amelyben végső soron mindenki veszít.

A roma lányoknak és nőknek megerősítésre, lehetőségekre, biztonságos és befogadó terekre van szükségük van, ahol meghallgatják őket, ahol nem éri őket diszkrimináció és kirekesztés. Nyitottságra van szükségük, hogy a társadalom túllépjen a sztereotípiákon és előítéleteken.

Tapasztalataink alapján, a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő, leginkább marginalizált közösségekben élő roma lányokhoz jut el a legkevesebb támogatás. Ez pedig megfosztja őket a lehetőségektől, a társadalmunkat pedig az ő potenciáljuktól. Én úgy gondolom, hogy társadalomként már nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy újabb generációnyi roma lányt veszítsünk el.

Melyek azok a folyamatok, viselkedésminták, amelyek hozzájárulnak a roma nők marginalizálódásához, hátráltatják az erőforrásokhoz, lehetőségekhez való hozzáférésüket és hogyan lehetne elkerülni ezeket?

Ahogy korábban említettem, a többszörös és interszekcionális diszkrimináció, a nemi egyenlőtlenségek, a szolgáltatásokhoz (oktatás, egészségügy, igazságszolgáltatás stb.) való hozzáférés hiánya, az erőforrások és lehetőségek korlátozott elérhetősége, a genderalapú erőszak, a patriarchátus, valamint a közösségen belüli kihívások és akadályok mind hozzájárulnak a roma nők marginalizációjához.

Egy igazságosabb társadalom létrehozásához biztosítanunk kell a roma nők számára azokat a lehetőségeket, amelyek révén kibontakozhatnak és aktívan részt vehetnek a politikai, gazdasági és társadalmi életben.

Hogyan? Be kell fektetnünk a roma nők fejlődésébe, olyan befogadó és interszekcionális közpolitikákat kell kidolgoznunk, amelyek az ő valós szükségleteikre épülnek, és következetesen alkalmaznunk kell az antidiszkriminációs törvényeket, amikor diszkrimináció éri őket. Emellett biztosítanunk kell védelmüket, amikor genderalapú erőszak áldozataivá válnak, javítanunk kell a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésüket, ösztönöznünk és támogatnunk kell a roma női vezetői szerepmodellek megjelenését, valamint le kell bontanunk a roma lányokkal és nőkkel kapcsolatos tévhiteket és előítéleteket.

El kell hagynunk a paternalista szemléletet, amikor a roma közösségekről van szó.

A paternalista hozzáállás valójában passzívan fenntartja azokat a rendszerszintű és strukturális elnyomó mechanizmusokat, amelyekről korábban beszéltünk. Nem hoz valódi változást, hanem a fennálló állapotot konzerválja. Ahelyett, hogy az önállóságra és megerősítésre helyezné a hangsúlyt, ez a megközelítés tovább mélyíti a függőséget és az alárendeltséget. Bár jó szándékúnak tűnhet, valójában akadályozza a valódi előrelépést és strukturális változásokat, miközben fenntart egy olyan rendszert, amelyben a „megmentők” és a kiváltságosok továbbra is irányítanak, míg a kiszolgáltatott helyzetben lévők továbbra is segítségre szorulnak.

Mennyiben könnyítik vagy nehezítik meg az integrációs folyamatokat a modern technológia biztosította eszközök? A közösségi média segíti a beilleszkedési folyamatot vagy teret ad az előítéletek kibontakozásának?

Nagyon sok múlik azon, hogy milyen módon és milyen kontextusban használják őket, valamint az is meghatározó, hogy kik és milyen céllal alkalmazzák. A közösségi platformok és a modern technológiák segíthetnek, ugyanakkor hozzájárulhatnak az intolerancia, az idegengyűlölet, a rasszizmus és a homofóbia terjedéséhez, elősegíthetik a társadalmi polarizációt, valamint felerősíthetik a bizonyos csoportokkal szembeni negatív attitűdöket.

Eszembe jut például a Covid19-járvány időszaka, amikor az oktatás az online térbe költözött, és ennek a döntésnek a roma gyerekek voltak a legnagyobb vesztesei.

Sokan közülük nem rendelkeztek a szükséges infrastruktúrával – nem volt internetkapcsolatuk, sőt, sok esetben még elektromos áramuk sem –, emellett pedig megfelelő tanulási környezet sem állt a rendelkezésükre, hiszen a marginalizált közösségek többsége túlzsúfolt lakásokban él. Ráadásul nem voltak olyan digitális eszközeik sem, amelyek segítségével csatlakozhattak volna az online oktatáshoz.

Emlékeznünk kell arra is, hogy ugyanebben a globális egészségügyi válsághelyzetben a többségi társadalom részéről erősödött a romaellenes gyűlölet, hiszen a romákat a vírus terjesztőiként és a járvány okozta problémák bűnbakjaiként bélyegezték meg. A közösségi média platformjai pedig teret adtak ezeknek a rasszista és diszkriminatív narratíváknak.

Ha azonban felelősségteljesen használjuk őket, a modern technológiák és a közösségi hálók az emberi jogok és a sokszínűség támogatásának eszközei is lehetnek. Szeretnék megosztani egy pozitív példát is: a saját közösségi média oldalainkon sikerült egy elkötelezett követői közösséget építenünk, és nemrégiben indítottunk egy adománygyűjtő kampányt egy roma nő számára, akinek számos nehézséggel kellett szembenéznie, és aki nem rendelkezett vezetékes vízzel. Az emberek szolidaritásának köszönhetően néhány nap alatt sikerült összegyűjtenünk a szükséges összeget, így a nő végre bevezetheti az otthonába a vizet.

Vannak még hasonló sikertörténeteitek?

Természetesen vannak sikeres roma nők, akik különböző területeken építettek karriert, elismerésre méltó eredményeket értek el, és továbbra is kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Azonban amikor a közösségekben élő roma lányokról és nőkről beszélünk, a sikert nem a hagyományos mérőszámok alapján értékeljük. Számunkra egy sikertörténet lehet az is, ha egy roma lány megszerzi a jogosítványát, és ezzel függetlenebbé válik, vagy ha minden rendszerszintű akadály ellenére befejezi a nyolc vagy tizenkét osztályt. Siker az is, ha egy roma gyermek biztonságos körülmények között, egy állami kórházban születik meg, és nem az utcán, vagy ha egy helyi kezdeményező csoport által benyújtott petícióra pozitív választ adnak a hatóságok. Ugyanígy siker az is, amikor az általunk támogatott női csoportok közösen tüntetnek egy olyan ügyért, amely mindannyiukat érinti.

A közösség sikertörténetei a kölcsönös szolidaritásból és női összefogásból épülnek, megkérdőjelezik a megszokott mintákat, miközben arra is emlékeztetnek bennünket, hogy még rengeteg munkánk van ahhoz, hogy a társadalom, amelyben élünk, valóban befogadó, interszekcionális és igazságos legyen.