Meztelen női testek nélkül is izgalmas történet Hunyadi János felemelkedése

Fontos hangsúlyozni, hogy a cikkel nem a sorozat állításait szeretnénk cáfolni vagy erősíteni, egyszerűen csak a történész szemszögéből szeretnénk megnézni Hunyadi János látványos karrierjét, azt, ahogy a rettenthetetlen katonából a korabeli Magyarország első (vagy második) embere lett. A cikk részben Lupescu Radu történésznek, a Sapientia EMTE tanárának kolozsvári Mátyás napokon elhangzott előadása alapján készült, részben pedig a vele folytatott beszélgetésünkön alapszik.

Hunyadi János háttere

Hunyadi havasalföldi származása kétségtelen, 1439-ig az oklevelek is Oláh Jánosként hivatkoztak rá. A 15. század elején Luxemburgi Zsigmond király udvarában egy havasalföldi származású ember nem is keltett különösebb feltűnést.

„Luxemburgi Zsigmond magyar, cseh, majd német király is lett, később pedig német-római császárrá is koronázták. Kozmopolita udvara volt, ahol sokan megfordultak. Már akkor számos idegen család megjelent az udvarában, amikor még csak magyar király volt. Például Lengyelországból jött a Stiborici család, míg a Cilleiek Stájerországból származtak. Filippo Scolari (Ozorai Pipo) itáliai kereskedőcsaládból került Budára, és vált nemessé Magyarországon.

Nem volt abban semmi rendkívüli, hogy ebben a tarka világban Havasalföldről vagy Moldvából betelepedett családokkal is találkozhatunk”

– magyarázta Lupescu.

Elmondása szerint Magyarországról is telepedtek át Havasalföldre, de jellemzőbb volt a fordítottja, hogy a vajdák gyakori váltakozásával a vesztes táborba tartozó, üldözött bojárok családjai áttelepedtek Erdélybe vagy Bánságba. Hunyadi János apja, Vajk esetében nem lehet pontosan tudni, hogy miként került Luxemburgi Zsigmond udvarába, de valószínűbb, hogy egy török ellen vezetett hadjáratban ismerte meg a király a tehetséges hadvezért, és hozta magával az udvartartásába.

„Vajknak nem voltak magyarországi birtokai, valószínűleg akkor még nem is jött az egész család. Abból volt jövedelme, hogy udvari lovagként szolgálta Zsigmondot. 1409-ben kapta meg a Hunyadi birtokot, és akkor követhette a tágabb családja, mert az oklevélben már többüket felsorolták, testvéreit, apját és nagybátyját is megemlítették” – mondta a történész. Ebben az oklevélben jelent meg először Hunyadi János neve is, ekkor még gyerek volt.

A birtok ekkor nagyjából egy falu volt, semmi több, de garantálta a család számára a magyar nemességet, mai értelemben az „állampolgárságot”. Luxemburgi Zsigmond korában nem jutott ennél magasabb társadalmi pozícióba a család. Ugyanakkor ez az időszak fontos felkészülési időszak volt Hunyadi Jánosnak.

A törökökkel szembeni ellenállást már gyerekkora óta szívta magába. Lupescu szerint, bár hiányosak az adatok erre vonatkozóan, de az egyértelmű, hogy már ifjú korában megtapasztalta az Oszmán Birodalommal szembeni harcot, hiszen az ország déli részén élő családoknál szolgált, megfordult Lazarevics István szerb despotánál, az Újlaki családnál, illetve Filippo Scolarinál is, aki a temesi és a szörényi bánság védelméért felelt. Scolari mintaként is szolgálhatott számára arra, hogy a katonai pálya remek lehetőséget biztosít a társadalmi felemelkedésre, ő maga is polgári származásúként érkezett Magyarországra, szerzett ott nemességet, és került az országot irányító nagyurak közé.

Hunyadi tehát belenőtt a törökök elleni harcba, és az végigkövette az életét, a későbbi külpolitikájában is a török kérdés foglalkoztatta leginkább.

A királyi udvarba kerülve a kor legmodernebb harcászati technikáit is megismerte, de elsajátíthatta a diplomáciához szükséges tudást és a zsoldos hadviselést is. Az 1430-as évek elején elkísérte Luxemburgi Zsigmondot a római megkoronázására, majd a husziták ellen vezetett csehországi hadjárataiban is részt vett.

„Abban az Italiában járt, ahol lassan bontakozott ki a reneszánsz. A fegyverek, a hadművészet és a haditechnika szempontjából vezető állam volt Itália a 15. században, és Hunyadi ezeket egyértelműen látta, tapasztalta, elsajátította és majd hasznát vette. Nagyon jó hadszíntér volt számára Csehország is, mert katonai szempontból a legfejlettebbek közé tartoztak akkor. A cseh zsoldos katonák ekkoriban a svájciak mellett a legügyesebbeknek számítottak” – magyarázta Lupescu.

Az udvari vitézségtől a kormányzóságig

Mielőtt részletesen tárgyalnánk a további fejleményeket, szükséges egy rövid emlékeztető. Luxemburgi Zsigmond 1437 decemberében férfi örökös nélkül halt meg. A birodalmát a lánya – Erzsébet – férje, Habsburg Albert örökölte. Albert uralkodása nem tartott sokáig, 1439 őszén váratlanul ő is meghalt. Ezzel Luxemburgi Zsigmond közép-európai birodalma elemeire hullott, Magyarország pedig a polgárháború szélére sodródott. A leghatalmasabb nemesek egyik fele az özvegy Erzsébet királynét és a csecsemő fiát, (Utószülött vagy V.) Lászlót támogatta, míg az ország báróinak másik fele a lengyel uralkodót, (lengyel királyként III., magyarként I.) Ulászlót látta volna szívesen a trónon. Mindkét uralkodót megkoronázták, de a trónért vívott csatában az özvegy királyné alulmaradt a Jagelló-uralkodóval szemben. Erzsébet a fiával, (Utószülött) Lászlóval elmenekült az országból. A helyzetet súlyosbította, hogy 1440-ben a törökök megpróbálták elfoglalni Nándorfehérvárt.

A Hunyadi-sorozatot gyakran emlegetik úgy, mint a magyar Trónok Harcát, már az eddigiekből is látszik, hogy a történelmi háttér megvan hozzá, pedig ezzel még korántsem jutott a történet nyugvópontra. Térjünk most vissza Hunyadi Jánoshoz, aki kitűnő katonaként és pallérozott emberként tért vissza Magyarországra. A felemelkedése pedig innentől szinte megállíthatatlan volt.

Hunyadi Jánost (és testvérét, aki szintén János, de az egyszerűség kedvéért nem fogom sokat emlegetni) Albert nevezte ki az ország déli határvédelme szempontjából fontos szörényi bánná, és emelte ezzel az országos bárók közé. Ebben az időben még nem voltak örökletes címek Magyarországon (ennek a meghonosításában is volt szerepe Hunyadinak), a bárói cím egy hivatallal volt összekapcsolva. Országos főméltóságot kellett viselni ahhoz, hogy valaki báró lehessen, és bekerüljön az ország elitjét jelentő urak közé.

„Egy olyan báróságot foglaltak el, amelyiktől sokan menekültek, mert exponált, sok felelősséggel járó terület volt. Nem szívesen vállalták el az emberek”

– magyarázta a történész, majd azt is hozzátette, hogy a Hunyadiak számára viszont igazi kitörési lehetőséget jelentett, hiszen ezzel a köznemesek közül felemelkedtek az országot irányító arisztokraták közé.

Amikor Albert egy járványban meghalt, mint említettem, az ország hagyományos arisztokrata családjai egyértelműen a még csecsemő V. László mellett sorakoztak fel. Nem meglepő ez, László végül is Luxemburgi Zsigmond unokája volt, az arisztokrácia kitartott a királyi család mellett. A magyar nemesség körében viszont volt egy erős mag, akit inkább foglalkoztatott az ország déli határvidékét fenyegető törökök kérdése, és erre keresett megoldást a fiatal lengyel uralkodó, Ulászló meghívásával. Azt feltételezték, hogy az Oszmán Birodalom által ugyancsak szorongatott lengyelek nagyobb erőket mozgósítanak majd a déli magyar határok védelmére, mint az abban kevésbé érdekelt osztrák hercegség, német és cseh királyság.

„Mindkét tábort meg lehet érteni. Voltak, akik továbbra is ragaszkodtak a királyi családhoz, és az újszülött király személyéhez. Azon sem kell nagyon csodálkozni, hogy a magyar nemesség egy része tettre kész uralkodót szeretett volna meghívni, mert pont a polgárháború idején ostromolták meg először a törökök Nándorfehérvárt” – magyarázta Lupescu.

A kialakult polgárháborús viszonyok között Hunyadi János I. Ulászló oldalára állt. A két uralkodó közötti háború lehetőségeket teremtett a képességei megmutatására, és ő élt is ezzel.

„Hunyadi János az ő fiatalkori barátjával, Újlaki Miklóssal és a testvérével, ifjabb Jánossal együtt vitte győzelemre I. Ulászló táborát. Ez újabb lehetőségeket nyitott meg Hunyadi számára, I. Ulászló ugyanis nemcsak temesi ispánná nevezte ki, hanem Újlaki Miklóssal közösen erdélyi vajdának is megtette, ami a király utáni második vagy harmadik legfontosabb tisztségnek számított a korabeli Magyar Királyságban” – magyarázta Lupescu. János nevű testvérét, aki a polgárháborúban vesztette életét, Hunyadi királyoknak kijáró szarkofágban temettette el Gyulafehérváron.

„A polgárháborús körülmények nélkül ebben a formában nem jött volna össze neki”

– válaszolta a történész arra kérdésünkre, hogy a belháborús viszonyok nélkül is lett volna lehetősége ilyen gyors felemelkedésre Hunyadinak. Lupescu szerint Hunyadinak amellett, hogy kitűnő hadvezér volt, egyértelműen a körülmények is a kezére játszottak, nemcsak az erdélyi vajdává való kinevezésekor, hanem a kormányzóvá választásakor is.

Ismét szükséges egy rövid kitérő. I. Ulászló néhány év uralkodás után 1444 novemberében a várnai csatában meghalt. Az országnak már volt egy megkoronázott uralkodója, a bécsi fogságban cseperedő V. László, akit nagybátyja, a német-római császári címet megszerző III. Frigyes nem engedett visszatérni Magyarországra. Távollétében az ország élére pedig kormányzót választottak az urak, aki mit ad Isten, Hunyadi János lett.

„Szinte egyedi történelmi kontextus volt, amit sikerült kihasználnia Hunyadi Jánosnak, amikor megválasztották az ország kormányzójának” – magyarázta Lupescu utalva arra tényre, hogy az országban korábban nem volt ismert ez a tisztség, mintha Hunyadinak találták volna ki. Néhány megszorítással ugyan, de jogkörét is a királyéhoz hasonlóan alakították. A főpapok és bárók jóváhagyása nélkül nem adományozhatott nagyobb birtokokat, és a királyi jövedelmek felhasználásáról is csak az országos tanács dönthetett.

Amikor 1453-ben végül V. Lászlót visszahozták az országba, Hunyadi kormányzósága megszűnt, de a hatalma megmaradt. A király országos főkapitánnyá és a királyi jövedelmek kezelőjévé nevezte ki. Még a király jövedelmét is ő szabta meg, évi 24 ezer aranyforintot adott neki, hogy fenntartsa az udvarát. Emellett ekkor kapta meg a Beszterce örökös ispánja címet, ami tulajdonképpen a Magyar Királyság (egyik) első örökletes arisztokrata címe, amiből később a grófi cím is kialakult.

Lupescu hangsúlyozta, hogy bár Hunyadi társadalmi felemelkedése összességében tényleg nagyon látványos volt, hiszen udvari vitézből az ország kormányzója lett, de ha lépésenként nézzük, hogy előbb szörényi bán, majd erdélyi vajda, később pedig kormányzó lett, akkor már logikusnak tűnik és kevésbé rendkívülinek. Hunyadi Jánosban épp a származásából fakadóan végig égett a bizonyítási vágy.

Hunyadi János bizonyít

Törökverő nimbuszát I. Ulászló uralkodása alatt alapozta meg Hunyadi, amikor temesi ispánként, erdélyi vajdaként, délvidéki főkapitányként az ország délkeleti határszakaszának a védelme lényegében az ő kezébe került. Sorakoztak a győzelmek. És nemcsak az Erdélybe betörő török csapatokat győzte le, hanem ellentámadásba lendülve többször vezetett támadó hadjáratokat az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozó kelet-balkáni területekre. Az előző évtized defenzív védelmi politikájával szemben Hunyadi offenzív politikára tért át. Ezek közül is kiemelkedik az úgynevezett hosszú vagy téli hadjárat.

„Európa történetében addig nem fordult elő olyan, hogy megtámadták volna a törököket” – érzékeltette a helyzetet a történész. Szerinte a győzelmek Hunyadinak nemcsak a nimbuszát, hanem az egóját is megnövelhették, ugyanis egyértelműen láthatta, hogy Magyarországon ő az egyetlen ember, aki képes megállítani az agresszív módon terjeszkedő törököket.

Hunyadi János már erdélyi vajda volt, volt tisztsége, de még nem voltak jelentős birtokai. Lupescu magyarázata szerint az arisztokrácia szemében ez jelenthetett problémát vele kapcsolatban, lenézhették, valószínűleg nem tartották igazi nagyúrnak. Nem volt összhangban a társadalmi pozíciója a származásával és a vagyonával, ami kétségtelenül frusztrációkat ébreszthetett magában a törökverő hadvezérben is.

Birtokait közben azért jelentősen gyarapította Hunyadi, de a bizonyítási vágya nem múlt el. A sikeres hosszú hadjárat után jutott nagyobb vagyonhoz, amikor 1444 nyarán II. Murád szultán békét ajánlott a magyaroknak, és ennek eléréséhez Brankovics György szerb despotát használta fel. A szultán vállalta ugyanis, hogy visszaadja neki Szerbiát, Magyarországnak pedig hadisarcot fizet. I. Ulászló beleegyezésének a megszerzése érdekében Brankovics magyarországi birtokainak egy részét átengedte Hunyadinak, aki a király nevében alá is írta az egyeszéget. A békét ugyan megkötötték, de a háború folytatódott, de ez innen egy másik történet.

„Ezeket az embereket nevezzük homo novusnak, új embereknek, akik mindig bizonyítani akarnak. Éppen ezért a homo novusokhoz sokszor szokatlan és rendkívüli tettek köthetők. Ilyen például Hunyadi esetében Vajdahunyad vára is. Azért épített ilyen különleges várat, mert mindenkit túl akart szárnyalni. Bizonyítani szeretett volna, fitogtatni akarta a hatalmát, megmutatni az erejét és az anyagi képességeit. Olyan várat emelt, amilyen senkinek sem volt az országban”

– magyarázta a hadvezér bizonyítási vágyát a történész.

Azzal együtt, hogy minden elismerésért bizonyított, munkát tett mögé, a saját társadalmi rangjához tartozó emberekkel Hunyadi nem egyezett jól és a nagy hatalma miatt el is szigetelődött. „Ez végső soron oda vezetett, hogy az ő gyerekkori barátja, Újalki Miklós is eltávolodott tőle, az 1450-es években már elég kevés fontos ember állt ki Hunyadi János mellett. A nándorfehérvári csata idején már Újlaki is átállt a másik táborba” – mondta.

A román sajtóban a sorozat kapcsán gyakran felhánytorgatták, hogy Hunyadi nem az anyanyelvén, románul szólal meg, hanem magyarul, azzal vádolva a készítőket, hogy ezzel is le akarják tagadni a román származását. Lupescu szerint a nemesek alapvetően mindig alkalmazkodtak ahhoz az országhoz, amelyben éltek és amelyiket szolgálták. Nagyon sok nemesi család esetében követhető nyomon kettős identitás is, és ez a Hunyadiak korai korszakára is mindenképp érvényes lehetett.

„Egy olyan kaliberű ember, mint a Hunyadi apja, Vajk, ha Zsigmond király udvarába került, már nem használhatta a román nyelvet. Amúgy is katolizált, megtanult magyarul, bár bizonyára már az apja kettős identitással rendelkezett. Ameddig udvari lovag volt és kisebb feladatokat látott el, lehet, hogy számára sem okozott problémát, viszont, ahogy kapaszkodott fel a társadalmi ranglétrán, ez változhatott. Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert korában Hunyadi még a testvérével együtt Oláh Jánosként jelent meg a forrásokban, majd azzal, hogy bárók, szörényi bánok lettek, egyik évről a másikra megszűnt ez” – magyarázta a történész, és hangsúlyozta, azok után, hogy arisztokrata lett, új korszak kezdődött, utána semmi olyan gesztust nem tett, ami arról tanúskodna, hogy kötődése lenne a románokhoz.

„Hunyadi a gyermekeit is magyar kultúrában nevelte. Olyannyira, hogy Mátyásról nem is egészen világos, tudott-e románul. Van olyan szórványos adatunk Mátyás királyra vonatkozóan, ami szerint, amikor a havasalföldi követséget fogadta, akkor tolmácsra volt szüksége. Ő teljesen beolvadt a magyar közegbe” – tette hozzá Lupescu Radu.