A lány, aki drótból nemcsak ékszereket hajlít, hanem saját történetét, életét is formálja

A TikTok felhasználóknak lehet ismerősen fog hangzani Fejér Henrietta – vagyis Herjetta – neve, rendszeresen posztol videókat ékszerekről, kisvállalkozókról, a munkahelyéről és Kolozsvárról. Heni Kézdivásárhely mellől, Ozsdoláról származik, Kolozsvárra pedig nem a szél fújta, hanem tanulni jött: ökológia és környezetvédelem szakon járt, a mesterképzést is elvégezte. Az egyetemi évek alatt tudatosult benne, hogy a kutatói pálya mégsem olyan, amilyet elképzelt magának.

Az ékszerkészítésre sokáig csak hobbiként tekintett, de felgyorsultak az események: elindította kisvállalkozását, ahol Herjettsstuffs néven tevékenykedik, dróttechnikával készít fülbevalókat, nyakláncokat és gyűrűket, emellett a kolozsvári Dits Dots Handmade Gifts kézműves üzletben dolgozik. Ebben a boltban több tucatnyi kisvállalkozó termékeit lehet megtalálni – köztük Heni márkáját is –, az egyik legizgalmasabb feladata, hogy segítsen a vásárlóknak megtalálni a tökéletes ajándékokat karácsonyra, születésnapra vagy bármilyen más alkalomra, amivel úgy térnek haza a vásárlók, hogy pontosan tudják mekkora boldogságot fognak okozni vele az ajándékozottnak.

Az egyetemen szerzett ismeretek hogyan jelennek meg a hétköznapjaidban? Mi volt az oka annak, hogy más pályát választottál?

Az ökológia egyetemen tanultakat egyszerűen nem tudom kitörölni magamból. Amikor megérted, milyen folyamatok zajlanak az élővilágban, a környezetedben teljesen másképp tekintesz a téged körülvevő világra. És az egyetemen nem csak a szakmai dolgokat tanulod, újra tanulsz tanulni, önállóan élni, igazán felelősséget vállalni a döntéseidért. Ezek az ismeretek mélyen bennem maradtak, de a képzéssel párhuzamosan a kreatív oldalam egyre erősödött és mondhatni végül ez győzött.

Úgy gondoltam, hogy a mesterképzés során majd megerősödik bennem az elköteleződés. Kutatói területen szerettem volna elhelyezkedni, és láttam is, hogy milyenek lesznek a napjaim, ha ezt a pályát választom. Erasmus-programmal látogattam el Szegedre, ott ismertem meg igazán, hogyan működik egy kutatócsoport. Viszont ez a szakma teljes embert kíván – másra nemigen maradna időm vagy energiám, és nekem már ekkor is több párhuzamos projekt, terv volt a fejemben. Ez a felismerés végül eltántorított a kutatói pályától. Nem érzem úgy, hogy elvesztegettem volna ezt az öt évet, de talán más területeken is megszerezhettem volna azt a tudást, amit most keresek. Egyelőre nyitott vagyok, és próbálok minél több lehetőséget felfedezni, hiszen még előttem az egész élet.

Foglalkoztál valami mással is az ékszerkészítés előtt? Honnan jött az ötlet, hogy gyűrűket és fülbevalókat készíts?

2016–2017 környékén kezdtem el mandalákat festegetni és rajzolgatni. Eléggé kikapcsolódtam festés közben, akkor még suliba jártam, amúgy sem volt jobb dolgom, ezért órákat töltöttem el a kicsi rajzaimmal. Később a karanténban, mint mindenki, nagyon unatkoztam, vettem egy hímzőkeretet és elkezdtem hímezni. Aztán elkezdtem ékszereket is hímezni, de ez elég macerás, nagyon sok időt vesz igénybe, és nincs akkora szabadsága az embernek, mintha például drótékszerekkel foglalkozna.

Emlékszem, először egy gyűrűt készítettem, amit láttam valahol a neten. Gondoltam, megpróbálom elkészíteni drótból. 2021 januárjában készítettem az első gyűrűket. Ha visszatekintek, elképesztő, hogy honnan indultam, és mennyit fejlődtem azóta. Egyszerűen nem értem, hogy az első gyűrűimet miért viselték, vagy miért rakták ki Instagramra az ismerőseim (Dóri és Karola, innen is nagy ölelés nekik!). Csupán láttam egy képet egy gyűrűről, és nem tudtam, hogyan kellene, csak azt, hogy meg akarom csinálni.

Ez egyébként nagy hibám: ha látok valamit, ami tetszik, muszáj megpróbálnom elkészíteni, még akkor is, ha tudom, nem fog úgy sikerülni, ahogy a képen láttam.

Nem néztem oktatóvideókat, valahogy nem jutott eszembe, hogy segítséget kérjek. Addig hajtogattam a drótot, amíg kicsit jobban nézett ki, mint az előző próbálkozásom. Aztán egyre jobban és jobban sikerültek. A dróttechnika számomra hatalmas szabadságot ad: egy-egy apró változtatás az egész ékszer kinézetét megváltoztathatja. Nincs két egyforma darabom. Hiába készítek ugyanabból a modellből többet, az egyik ékszeren lehet, hogy három fordulat van egy dróton, a másikon csak kettő – egyszerűen így alakul. Ezért is szeretem ezt a technikát, és ezért ragaszkodom hozzá.

Nagyon aktív vagy a közösségi médiában. Az Instagram oldalad kezelése mellett készítesz videókat TikTokra is, valamint a Dits Dots közösségi oldalait is kezeled. Hogyan alakult ki ez a „rutin”?

Már akkor volt Instagram-oldalam, mikor még a hímzéssel foglalkoztam. Személyre szabott hímzésekre vettem fel rendeléseket, leginkább vászontáskákkal és pólókkal foglalkoztam. De az ilyen munkák rengeteg időt vettek igénybe, és nem tudtam annyit kérni értük, hogy megérje.

Volt olyan táska, amit 50 lejért adtam el, pedig körülbelül 25 óra munka volt benne. Akkor még nem igazán gondolkodtam üzleti szempontból, csak örültem, hogy van megrendelésem.

A járvány után visszamentem Kolozsvárra, és láttam TikTokon, hogy mások milyen vagány videókat készítenek, és mennyi nézettséget kapnak. Arra gondoltam, hogy én is meg tudnám ezt csinálni. Kezdetben csak az ékszerekről készítettem videókat, mert elképzelhetetlen volt számomra, hogy kamera előtt beszéljek, vagy megmutassam az arcom. Az elején nem is akartam, hogy a vállalkozást összekössék velem.

Aztán elkezdtem csomagolós videókat csinálni, és megmutattam, hogyan készülnek az ékszerek. Ezek a videók nagy nézettséget kaptak, és egyre több rendelés érkezett. Ez a platform növelte meg az Instagram-követőim számát is. Ahogy nőtt a bázisom, egyre több dolgot próbáltam ki, és egyre több rendelést kaptam. Nagyon élveztem azt az időszakot, amikor volt időm ezzel foglalkozni. A vásárokra járás is különleges élmény volt: hihetetlen volt látni, hogy mennyien ismernek, odajönnek hozzám, felpróbálják az ékszereket, és mosolyognak, mert tetszik nekik.

Ha jól tudom, többször is tartottál már ékszerkészítő workshopot. Mik a tapasztalataid?

Nagyon élvezem a workshopokat. Volt már Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön a Tabakó Fesztiválon is és a Vibe Fesztiválon is. Nagyon sok anyagot kell előkészíteni, és rengeteg munka van vele, hiszen mindenkinek külön el kell magyarázni, mit hogyan csináljon. A végére teljesen elfáradok, de nagyon megéri: látni, ahogy az emberek rájönnek, hogy ez nem valami ördöngösség vagy elérhetetlen művészet, hanem egy egyszerű, de kikapcsoló tevékenység.

Szerintem az ékszerkészítés terápia – még mindig így tekintek rá. Ráadásul olcsóbb, mint a pszichológus, szóval nekem tökéletesen megfelel.

Ismerjük meg kicsit jobban az ékszereidet. Milyen alapanyagokból, drótokból készülnek?

Rozsdamentes acéllal dolgozom, mert időtálló és tartós. A réz színe valahogy sosem vonzott, ráadásul rengetegen dolgoznak rézzel. Alumíniummal is szívesen dolgozom, mert könnyű vele bánni, és én általában a praktikus megoldásokat keresem. Emellett kristályokat is használok, bár vannak sima homokgyöngyös ékszereim is. Kedvenc projektem pedig mindenképp a „sea glass” kövekkel készült ékszereim.

Az ékszerkészítés számomra továbbra is egyfajta kikapcsolódás, és ennek a része az is, hogy közben olyan anyagokkal dolgozom, amik örömet szereznek nekem és azoknak, akik viselik az alkotásaimat. Mindig azt mondom, hogy akkor fogom ezt abbahagyni, amikor nem örömmel ülök le alkotni, hanem külső nyomás miatt. Remélem ez a pont sosem jön el.

Mi alapján osztod be az időd? Hogyan döntöd el, hogy éppen fülbevalót vagy nyakláncot fogsz készíteni?

Ami a „beosztásomat” illeti, általában akkor állok neki az ékszerek készítésének, amikor megjön a kedvem. Nem szoktam nagy készleteket előre gyártani, inkább az eseményekre dolgozom előre. Például mikor megtudtam, hogy karácsonyi vásár lesz a Kaszinóban, két héttel előtte nekiálltam esténként dolgozni.

Régebben spontánabb voltam, és ha úgy éreztem, hogy alkotni szeretnék, akkor leültem és dolgoztam. Mostanában viszont kevesebb az időm, emiatt sokkal kevesebb egyéni rendelést vállalok. Nagyon zsúfolt tud lenni néhány időszakom, és egyszerűen nem érzem korrektnek, ha olyat ígérek, amit aztán nem tudok teljesíteni. Például, ha azt mondanám valakinek, hogy jövő hétre elkészítem a rendelését, de közben beesik egy új projekt, akkor csúszás lenne. Ezért inkább csak azt vállalom, amit biztosan meg tudok csinálni, és ha mégsem, mindig igyekszem őszintén kommunikálni az emberekkel. Ha nem tudok egy rendelést időre megcsinálni, mindig elmondom, hogy miért, és igyekszem alternatívát kínálni, például mutatok egy hasonló terméket, ami éppen elérhető.

Szerintem a kommunikáció kulcsfontosságú, és mindig tisztelni kell azt, aki bizalommal fordul hozzád.

Mennyire engedi meg az időd, hogy vásárokba járj? A Dits Dots-on kívül még hol találhatók meg az ékszereid?

Idén már előre tudtam, hogy két-három vásárt tudok vállalni. November végén voltam a Kaszinóban, és részt veszek még a Várom az Urat Fesztiválon december 14-én, majd a Planetariumban szervezett karácsonyi vásáron december 15-én.

Egyébként nem tudom elképzelni, hogy karácsonykor kint legyek a főtéren egy házikóban, mert lehetetlen annyi ékszert készíteni, hogy egy teljes hónapon keresztül legyen áru bőven. Az én vállalkozásom nem ezt a modellt követi, ráadásul az ékszerek elkészítése után még fel kell árazni, matricázni, csomagolni… ez mind hosszú folyamat, és tényleg sok időt igényel.

A karácsonyi vásárok mellett nincs más projektem, mivel most már nem tudom úgy vállalni az eseményeket, mint egyetemista koromban, amikor könnyebben haza tudtam utazni egy-egy vásárra. Most, hogy dolgozom, nem tudom megoldani, hogy egyik városból a másikba utazzam, eleve nincs akkora kapacitásom, hogy minden vásáron részt vegyek. Kolozsváron még elmegyek vásárokra, ha van rá lehetőség. Egyébként Kolozsváron kívül Sepsiszentgyörgyön és Nagykárolyban is vannak ékszereim, de szeretném bővíteni a listát.

Mit szeretsz a legjobban az ékszerkészítésben, a vállalkozásodban? Milyen pozitív hozadékai vannak a kisvállalkozói létnek?

Nagyon sok új embert ismertem meg, és rengeteget tanultam. A kisvállalkozói lét persze nem csak arról szól, hogy menő ékszereket készítesz és posztolgatsz róluk – ott van a könyvelés, az adminisztráció és az adózás is, amiktől néha gyomorgörcsöt kapok. De ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy felnőjek. Sokkal felelősségteljesebb lettem, és úgy érzem, hogy ezek a tapasztalatok segítettek emberileg és szellemileg is fejlődni.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is magamról fogok tartalmat készíteni – például TikTok-videókat –, de az ékszerkészítés és a vállalkozás megtanított arra, hogy néha muszáj megmutatni magad, másként honnan tudnák az emberek, hogy miket alkotsz a szobád négy fala közt?

Rájöttem, hogy az emberek szeretik látni, hogy a termékek mögötti alkotó is egy hétköznapi ember: kócos hajjal, pizsamában dolgozik éjfélkor, ugyanúgy, mint bárki más. Ez pedig egyfajta hitelességet ad, amit nagyon sokan értékelnek.

Számodra mik a legnagyobb kihívások? Mivel boldogulsz nehezen?

Ha a legnagyobb kihívásokat kellene megemlíteni az ékszerkészítés kapcsán, akkor az árazást mondanám az egyik legnehezebbnek – ezt egyszerűen utálom. Emellett kihívás az is, hogy egyedi maradjak. Szerintem az én stílusom eléggé különbözik más dróttechnikával dolgozókétól, kevés olyan alkotót ismerek, aki úgy formálja az anyagokat, ahogyan én. De az, hogy valami egyedi legyen, folyamatos odafigyelést és kreativitást igényel.

Nehezíti a dolgot az is, hogy a készletek és a befektethető összeg limitált. El kell döntenem, hogy miből mi készüljön: fülbevaló, nyaklánc, vagy éppen karkötő. És ha mondjuk fülbevalót készítek, akkor milyen legyen? Érdekes, hogy ami nekem tetszik, az szinte mindig ott marad a pulton az utolsó pillanatig, míg azok az ékszerek, amik kevésbé állnak közel hozzám, azonnal elkelnek. Ez eleinte nagyon nehéz volt nekem – megtanulni elengedni a saját stílusomat.

Ma már úgy dolgozom, hogy az ékszerek minősége és kidolgozottsága számomra is megfeleljen, de közben figyelek arra, hogy a vásárlók ízlését is tükrözzék. Például, ha rajtam múlna, csak kék színnel dolgoznék, mert az a kedvencem. De rájöttem, hogy nem mindenki szereti azt, amit én. Nagyon nehezemre esik más színekkel alkotni, mert nem éreztem azokat „magaménak”, de ezen a szinten már nem csak én számítok, hanem a kliensek.

Egyre népszerűbbek azok az – általában kínai – oldalak, ahol nagyon olcsón lehet megrendelni a termékeket, persze ez a minőségen is meglátszik. Több éve benne vagy már a kézzel készített portékák világában, így biztos jól látod, hogy az embereknek van-e affinitása a drágább, de minőségibb termékek megvásárlására? Hogyan látod a kézművesség jövőjét?

Nagyon pozitív képet látok, különösen a kézműves termékek iránti kereslet növekedésével. Egyre többen értékelik, hogy a termékeink személyesek, szeretettel és odaadással készültek. Az emberek már nemcsak a nagy tömegtermelésű dolgokat keresik, hanem szívesebben vásárolják a kézműves tárgyakat, tudva, hogy azok egy-egy alkotó, kisvállalkozó kemény munkájának gyümölcse.

A vásárok is egyre népszerűbbek, de a Dits Dots-nak is kialakult egy visszatérő vásárlóközössége: az emberek tudják, hogy itt megtalálják a kedvenc termékeiket, legyen szó akár brossokról, matricákról, ékszerekről, gyerekjátékokról, kozmetikumokról vagy az új kedvenc bögréjükről. Nagyon élvezem, hogy mindenki talál valamit, ami tetszik neki. November végén kezdtünk el igazán készülni a karácsonyi szezonra, és bár nehéz hónap lesz a december, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fog sikerülni, és hogy minden embernek megtaláljuk a tökéletes kézműves karácsonyi ajándékot, az utolsó utáni pillanatban is.