A permakultúrával ismerkedtek játékosan a nagyváradi Grund School nyári iskolájának résztvevői

A rekkenő hőség ellenére is élénk gyerekzsivaj fogadott múlt szerdán Péter bácsi közösségi kertjében, ahol javában folyt a Grund School csapatának idei nyári iskolája. A város dombos részén fekvő, kb. kéthektáros zöldséges-gyümölcsös a nyári iskolán kívül is közösségi élet helyszíne – több mint tíz kertész él a nagyváradi közösségi kert nyújtotta lehetőséggel, ahol kellemes társaságban termelik meg a konyhára valót.

Aczél Dóra koordinátor vezetett körbe a kertben, ahová már egyébként is szerettem volna ellátogatni. Elsőként a komposztvécéjük kötötte le a figyelmemet, ami első látásra egy hétköznapi falusi fabudinak tűnik, de nem az. A lényege az, hogy nem egy földbe ásott gödörbe kerül az ürülék és a vizelet, szennyezve a talajt, hanem egy tárolóedénybe. És ha megfelelően adagolják hozzá a növényi hulladékot – ez esetben faforgácsot – a végtermék nem rohad, hanem komposztálódik. És ahelyett, hogy szennyezné a felszín alatti vizet, értékes talajjavítót szolgáltat. „Van egy tagunk, aki rettenetesen irtózik a kinti vécéktől, kerülte is a használatát jó ideig. Egyszer aztán nagyon megszorult és bement a komposztvécénkbe, majd elképedve állapította meg, hogy hiszen ez nem si büdös” – mesélte Aczél Dóra, aki megmutatta a permakultúrás parcellájukat is, ami szintén érdekes képet mutatott.

A szokványos kiskertektől eltérően nem egy „szépen tisztán tartott” talajon nőttek a zöldségek, hanem a gyomok között, de láthatóan ettől még szépen fejlődtek. „Ez a lusták kertje, ezzel szoktunk viccelődni” – mondja Dóra, aki el is magyarázza az eljárás működési elvét. A kertész nem bolygatja a talajt, nem ás, nem kapál, hanem a növények igényeire figyelve ülteti be. Mivel nem törik fel a talajt, a vízellátása eleve jobb, és fontos a fajok társítása is. Egy-egy kis mulcsot is alkalmaznak, elszáradt növényekkel borítják be a zöldségek környékét. Mint mondja, ennek az eljárásnak az előnyeit mutatják be a gyerekeknek, melyet idén a fűszerspirálok készítése koronázott meg. Ezek csiga formában kialakított téglaépítmények, melyek közepe magasabban fekszik, majd fokozatosan egyre alacsonyabbá válik. Mint megtudom, ez az esővíz optimális kihasználását szolgálja: legfelülre kerülnek a leginkább szárazságtűrő fajok, ahonnam lefolyik a víz egy része, és az alsóbb szintekre a vízigényüknek megfelelően ültetik-vetik a különböző fűszernövényeket.

Majd a kertészek parcelláit nézzük meg, kisebb-nagyobb területeken hagyma, sóska, paprika, paradicsom, krumpli, tök terem, mindegyik más-más képet mutat. Mindenki akkora területen gazdálkodik, amekkorát választ, és lényegében szabad kezet kapnak. Dóra szerint örömmel vették, amikor a kertészkedők maguktól jutottak arra az elhatározásra, hogy nem használnak egyáltalán vegyszereket.

Péter bácsi kertje többféle izgalmas kezdeményezés helyszíne, volt például egy krumplikísérletük, amikor negyven fajtát ültettek el, hogy kitapasztalhassák, mennyire bírják a helyi körülményeket és milyen hozamot adnak, ha természetbarát módszereket alkalmaznak. A reményteljes projektnek azonban véget vetettek a vaddisznók, akik egyetlen éjszaka alatt kitúrták az elvetett krumplit. Akkor döndöttek úgy a Grundosok, hogy villanypásztorral veszik körül a kertet.

A nyári iskola foglalkozásait is megnéztük: a gyerekek egy része a diófán ülve, másik része közelebbről követte a bemutatókat. Szabó Zsófia természetpedagógus a vízről, Lőrincz Boglárka pedig egy mikroszóp segítségével a különféle talajok szerkezetéről tartott bemutatót. Öt vízmintát hozott Zsófi: a Sebes Körösből, a Pece patakból, esővizet és kétféle ásványvizet. Bemutatta a természetes vizek élőlényeit, az esővíz szúnyoglárváit, és Ph-t is mértek, amivel szemléltették, hogy az ásványvizek savasabbak, mint a természetes vizek.

Boglárkával kapcsolatban is biztosra veszem, hogy biológus, annyira szakszerűen mutogatja a gyerekeknek a mikroszkóp alatt a talajtípusokat, de kiderül, hogy közgazdász, a természetpedagógiába pedig beletanult. A különböző élőlények, gombák ismertetése mellett a talajtípusok szerkeze is téma, megnézik, milyen a komposzt összetétele például, de a nagyon látványos, bomló karalábélevél is a mikroszkóp alá kerül. A vízmegtartó képesség is fontos, ezért összehasonlítják, milyen tulajdonságokkal rendelkezik egy agyagos, egy homokos talaj és a virágföld.

„Általában a legtöbben azt élvezik, amikor ásunk, ez volt a legnépszerűbb foglalkozás az előző években is. Ásunk egyre lejjebb és lejjebb és ha találunk egy-egy előlényt, bemutatjuk, megbeszéljük. Mindig van egy-két gyerek, aki többet tud a témáról, és besegít, ő is tanítgatja a többieket” – meséli Boglárka. Zsófi pedig a madárfészek lesést emeli ki a népszerű programok közül: a kertben távcsővel, odúk esetén pedig pici kamerák segítségével követték nyomon, hogy költi ki és gondozza a fiókáit a seregély, a fekete rigó és a széncinke.

Azt a tapasztalatot, hogy a gyerekek hatékonyan tanítják egymást, az idei nyári táborukban is kamatoztatták: az első napokban a nagyobb, 7-14 éves gyerekeket készítették annyira fel, hogy a nyári iskola további részében inasként segíthessék az oktatókat a kisebbek – 6-11 évesek – tanításában. Megkérdezem az egyik inast, Hunort, hogy mit szeret a nyári iskolában. Mint megtudom, kertes házban lakik, de itt jobban szeret lenni, mert jó a társaság. Egyébként pedig az építés a kedvenc elfoglaltsága: tavaly a szalmabunkerek, idén pedig a fűszerspirálok építését élvezte a legjobban.

„A tömbházas gyerekek mindenre rácsodálkoznak, de azok is szeretnek ide járni, akik kertes házban laknak, főként a társaság miatt. Itt lehet fára mászni, és nem csinálunk problémát egy-két horzsolásból, ezt nagyon élvezik. Feltűnt, hogy aránylag sok viselkedés- és figyelemzavaros gyereket hoznak a programjainkra, ezt mi megtiszteltetésnek vesszük” – tette hozzá Aczél Dóra. Akitől megtudtuk, hogy a négy hetes nyári iskolájukban több mint száz gyerek fordult meg idén, a költségeiket pedig a MOL és a PolgárTárs Alapítvány támogatta Zöldövezet programjuk keretében.