Ötéves korától megjárta a gyermekvédelmi rendszer legsötétebb bugyrait, most elmeséli a történetét

Juditot gyermekkorában rendszeresen bántalmazta az alkoholfüggő édesanyja. Egyszer annyira megverte a nyílt utcán az akkor még csak ötéves kislányt, hogy kórházba kellett őt szállítani. „Szerencsére egy taxis közbeavatkozott. Ez volt az én kilépőm egy bántalmazó családból. A taxis kihívta a mentőket és a rendőrséget. Mivel súlyos volt az állapotom, ezért mentőhelikopterrel szállítottak kórházba. A körülményeket utólag ismertem meg egy gyermekvédelmi nyilatkozatból” – mondta a fiatal lány, akinek nincsenek emlékei ötéves kora előttről.

Elmondása szerint az eset után hat hónapot töltött kórházban, ez alatt az ügye törvényszékre került, őt pedig a gyermekvédelem kiemelte a családból, és nevelőszülőknél helyezte el. Ez történt a legtöbb testvérével is. „A testvéreim általában nevelőszülőknél és gyermekotthonokban élnek. Nem mindegyiküket ismerem” – mesélte.

Judit 13 évet töltött a gyermekvédelmi rendszerben, élt nevelőszülőknél, állami otthonban, és a Böjte Csaba alapítványa által fenntartott magán gyermekotthonban is. Ezalatt sokszor érezte úgy, hogy az olyan felnőtteknek kiszolgáltatott gyermekeket, mint amilyen ő is volt, magára hagyja az a gyermekvédelmi rendszer, amelyik felelősséget vállalt azért, hogy megvédi őket, mi több, olyan nyugodt és támogató közeget biztosít a számukra, amelyben minél teljesebb életet élhetnek, és amely segít feldolgozni a traumáikat, újra bízni a felnőttek világában.

„Azt szeretném, hogy a gyermekvédelem picit kapja fel a fejét, és jobban legyenek ellenőrizve a nevelőszülők. Ami a gyermekvédelmi rendszerben működik, nem hogy nem normális, kritikán aluli” – jelentette ki Toto Judit, aki szerint azzal együtt, hogy a gyermekvédelmi rendszerből napjainkban egyre több botrány lát napvilágot, számos visszaélésről nem hallunk, mert maga a rendszer sem teszi lehetővé, hogy ezek az esetek kiderüljenek.

„A nevelőapám éveken keresztül molesztált”

„10 éves koromtól kezdve a nevelőapám éveken keresztül molesztált. Amikor elkezdte, nem tudtam, hogy ez nem egy normális dolog, ezért hagytam. A nevelőapám pedig a lelkemre kötötte, hogy ne szóljak róla senkinek, mert »baj lesz belőle«. Ötödik osztályos koromban gondolkoztam el azon, hogy valakinek el kellene mondjam, mert bár ő állította, hogy ez egy normális dolog, éreztem, hogy nem az. Mégis féltem, mert nem tudtam, hogy ha kiderül, akkor mi lesz belőle. Mivel még kicsi voltam, ezért írtam egy levelet az osztályfőnökömnek, aki elolvasta, és megkérdezte tőlem, hogy igaz-e, amit leírtam, mert ha igen, akkor valószínűleg el kell mennem ettől a családtól. Megmutatta a levelet a nevelőszülőknek is, a nevelőapám letagadta, és kérdőre vont, hogy hogy merek ilyet hazudni, amikor ők önzetlenül nevelnek. Nagyon megvertek miatta” – osztotta meg a megdöbbentő részleteket Judit, aki a történtek miatt úgy érezte, hogy a felnőttek cserbenhagyták őt.

Ebben pedig igaza is volt, hisz a pedagógusnak nem a nevelőktől kellett volna visszaigazolást vagy cáfolatot várnia, hanem jelentenie kellett volna a kapott információkat a gyermekvédelemnek, hogy ők kezdjenek vele valamit. A pedagógus azonban végül a gyermekvédelemnek elmulasztotta jelezni az incidenst.

Mivel nem volt, aki kiálljon érte, és szégyellte magát a történtek miatt, abbahagyta a próbálkozást, hogy felnőttektől kérjen segítséget. A szexuális zaklatások ezzel azonban nem értek véget, ahogy azok a napok sem, amikor a nevelők a pénz felett veszekedtek, és ha nem egymással ordibáltak, akkor nevelt gyerekük hétköznapjait nehezítették meg. Judit szerint a nevelők már azért is felemelték a hangjukat, ha más színű ruhába öltözött, és ilyenkor „semmirekellőnek”, „kurvának” nevezték.

„Sok nevelőszülő nem érti meg, hogy hiába van az a gyermek nála, attól még nem az övé, és nem csinálhat vele azt, amit akar. Amint a nevelő aláír egy szerződést a gyermekvédelemmel, nem szülő lesz, hanem alkalmazott. Az alkalmazott pedig azt kellene tegye, amit az alkalmazója előír neki. Egyes nevelők viszont beteszik a szerződést a fiókba, és úgy nevelik a hozzájuk kerülő gyermeket, ahogy a saját gyermeküket nevelnék. Itt kezdődik probléma” – magyarázta Judit.

A probléma pedig ott folytatódik, hogy amíg egyesek csendben maradnak, addig az ellenőröknek is kevés ideje és esélye van felfedni a gyermekeket érő visszaéléseket.

A közel tíz évből, amíg nevelőknél volt, Judit mindössze két ellenőrzésre emlékszik (11 és 14 éves korából). A két alkalommal az ellenőrök szinte mindent rendben találtak, arra nem is derülhetett fény, hogy a lányt kiskora óta szexuálisan zaklatja a nevelője, mert Judit elmondása szerint nem tudott megnyílni a rutinellenőrzések alatt.

A jelenség megértéséhez fontos megjegyezni azt is, hogy Judit elmondása szerint éveken át tartó bántalmazásról volt szó, amiről nem olyan egyszerű beszélni, különösen úgy nem, hogy nem lehetett biztos benne, hogy ha beszél, akkor kap-e segítséget. Lélekben ismét át kellett volna élnie a felkavaró eseményeket, az esetleges csalódást, ráadásul attól félve, hogy újra megverik miatta.

Mivel az ellenőrök mélyrehatóan nem vizsgálódtak, ezért bántalmazója akadály nélkül folytathatta a szexuális molesztálást, pedig elég lett volna, ha a szomszédokat megkérdezik, hogy megfelelő-e a környezet a gyermek számára. „Mindig azon csodálkoztam, hogy nem hívták a nevelőkre rá a rendőrséget, amikor folyton ordibáltak velem és egymással is a pénz felett” – mesélte Judit.

Mivel Judit sem beszélt és a gyermekvédelemnek sem szúrt szemet a nevelők bánásmódja, ezért még több év telt el, amíg az igazság kiderült. Judit már 9. osztályba járt, amikor egy iskolai nap után a pszichológus behívta egy beszélgetésre, mert látta rajta, hogy „a matematikán kívül más nehézség is gyötrik”. Judit a pszichológus unszolására megtörte a hallgatást, és elmondott mindent, ami vele történt. A pszichológus pedig azt tette, amit a törvény előír: Juditot arra kérte, hogy írásban is fogalmazza meg a vele történteket, majd elment a gyermekvédelemhez, így a lány végül több évnyi szexuális zaklatás után elkerült a bántalmazó nevelőktől.

Judit úgy emlékszik vissza erre az időszakra, hogy hatalmas kő esett le a szívéről, de azért nagyon félt, mert nem tudta, hogy mi lesz vele.

Először egy átmeneti állami otthonba került Marosvásárhelyen, ami szerinte nem volt paradicsom, mégis jól érezte magát ott, mert senki sem ordibált vele vagy zaklatta. „Miután bekerültem a gyermekotthonba, azt mondta a gyermekvédelem, hogy ekkora trauma után soha többet nem lehetek nevelőszülőknél” – idézte fel Judit. Egy év múlva megkérdezték tőle, hogy szeretne-e abban az otthonban élni, ahol a négy húga is van, ő pedig igent mondott. Így került Marosvásárhelyről egy másik városba, Böjte Csaba egyik otthonába, amelynek nevét kérésére nem említjük, ahol 18 éves koráig tartózkodott.

„Böjte Csabáéknál nagyon kemény az élet”

A Böjte Csaba otthonában töltött évekről Judit azt mesélte, örült, hogy testvéreivel lehet, de be kellett illeszkednie az új iskolába és a gyermekotthonba is, ahol szerinte nagy volt a szigorúság.

Mint mondta, hajnali öttől este tízig be volt osztva a napjuk, és csak öt percük volt fürdésre. Előfordult, hogy nem szeretett volna megenni valamit, ezért két napig eltitották az evéstől. A büntetések egész sorát megismerte az otthonban. A hármas pozícióban állás például annyit tett, hogy a kezeiket kinyújtva, félig guggolva kellett álljanak egy órán keresztül, vagy amíg a nevelő azt nem mondta, hogy befejezhetik. Ezt a büntetést akkor is kiszabták, ha valaki levert egy tárgyat. A maradandó fizikai sérülés nélküli testi fenyítés másik formája volt az, amikor egy lapot kellett az orrukkal a falhoz tartsanak. „Összességébe nézve, Böjte Csabáéknál nagyon kemény élet van, a sorkatonasághoz tudnám hasonlítani” – mondta Judit. „Sok nevelőt kiraktak, sokan elmentek, köztük az a nevelő is, aki a hármas pozícióba állította a gyerekeket” – tette hozzá.

„A gyerekek 95 százaléka úgy kerül ki a rendszerből, hogy terápiára kell járjon”

Amíg Judit Böjte egyik gyermekotthonában nevelkedett, egyszer sem tapasztalta, hogy ellenőrizték volna az akkor több mint 30 gyermeket ellátó létesítményt. Az ellenőrzések csak azután lettek gyakoribbak, miután kitört a gyermekbántalmazásról szóló első botrány, amely nem az utolsó volt az alapítvány háza táján.

„Nem egy, vagy két olyan helyzet van, melyeket a gyermekvédelem megfelelő és mélyreható ellenőrzés hiányában nem vesz észre. Ezen ideje volna változtatni” – mondja Judit, aki sorstársai miatt aggódik. Szerinte rendszerszintű problémákról van szó. „Egy gyermek életében már az is traumával jár, ha nem a saját szülei nevelik. Erre bekerül egy rendszerbe, ami nem védi meg a gyermekeket, nem képes felügyelni a sorsukat, hanem pont ellenkezőleg: olyan helyzeteket hoz létre, amiben nem csak a Böjte Csaba otthonainál megismert szexuális zaklatásos dolog történhet meg. Nagyon sok otthon van, ahol a verések, a pszichikai bántalmazás, a zaklatás, a gyermekek mentális energiájának leszívása jelen van. A gyerekek 95 százaléka úgy kerül ki a rendszerből, hogy terápiára kell járjon, mert egyedül nem tud mit kezdeni a traumáival” – mondta a lány, aki négy éve hagyta maga mögött a gyermekvédelmi rendszert.

„Az, hogy eljöttem Bukarestbe, a legjobb döntés volt”

Judit, amint betöltötte a 18. életévét, úgy döntött, hogy kilép a gyermekvédelmi rendszerből. Ekkor 12. osztályos volt, folytatnia kellett a tanulmányait, így újra Marosvásárhelyre költözött. Elsősorban nem a tanulással és beilleszkedéssel gyűlt meg a baja, hanem az anyagiakkal.

Judit – a fogantatása körül és a gyermekkorában elszenvedett rossz körülmények miatt – lassabban növekedett társainál, felnőtt korára is csupán 138 cm magasságot ért el. Alacsony növése miatt kevés olyan munka volt, ami megfelelt volna számára. Az az összeg azonban, amit a gyermekvédelmi rendszertől kapott a szárnybontogatáshoz, már az iskola befejezésére előtt elfogyott. Csak az emberek jóindulatán és saját kitartásán múlt, hogy végül sikeres érettségivel zárta az évet. Közben azt is meg kellett tapasztalnia, milyen az, amikor valaki utcára kényszerül.

Érettségi után egy ismerősétől szerzett tudomást a gyermekvédelmi rendszerből kikerülő fiatal felnőtteket támogató bukaresti alapítványról, a The Social Incubator Egyesületről. „Az, hogy eljöttem Bukarestbe, a legjobb döntés volt, amit meghozhattam” – mondta Judit, akinek az egyesület szálláshelyet, mentorálást, pszichológust és anyagi támogatást is biztosított. Ilyen körülmények között már elkezdhette felsőoktatási tanulmányait: először szociális munkás alapképzést végzett, majd nemrég beiratkozott második egyetemére is. Jelenleg elsőéves hallgató a bukaresti gyógyszerészeti egyetemen, ahol románul tanul és ingyenes helyre jutott be. „Most az egyetem mellett egy autista gyerekekkel foglalkozó civil szervezet adománygyűjtőjeként dolgozom” – újságolta lelkesen.

A szociális inkubátorház azóta is segíti őt, de a program lejárta után az Élet és Fény Alapítvány (Fundația Viață și Lumină) is támogatja, mely 26 éves koráig biztosít lakószobát számára.

Mi a helyzet a többi állami gondozottal?

Romániában körülbelül 40 ezer gyermek van a szociális segélyezési és védelmi rendszerben, és ennek kevesebb mint egynegyede örökbefogadható. Az Országos Örökbefogadási Nyilvántartás szerint 2023-ban 7057 gyermek volt várólistán, és mindössze 1377 gyermeket fogadtak örökbe az országban. Körülbelül 30 ezer gyermek nevelőszülőknél, a maradék 10 ezer pedig családi típusú otthonokban nevelkedik.

Az Európai Unió ajánlásai szerint Romániának már volt egy határideje, hogy bezárja azokat az árvaházakat, ahol túl sok gyerek van. Az ajánlások szerint a maximális létszám a gyermekotthonok esetében 12 gyerek volna, a családi típusú otthonokban pedig hat. A minisztérium szerint a lemaradásoknak bürokratikus okai vannak.

Az év elejétől működő Országos Örökbefogadási Információs Rendszer (Sistemul Informatic Naţional pentru Adopţie – SINA) lehetővé teszi a dokumentumok online benyújtását és az örökbefogadható gyermekek profiljainak megtekintését, megkönnyítve ezzel az örökbefogadási folyamatot. Az „Adopția schimbă destine” (Az örökbefogadás sorsokat változtat) kampány keretében szakértők és örökbefogadó családok történeteit is bemutatják, népszerűsítve az örökbefogadást.

Ami Totó Judittal történt a gyermekvédelmi rendszerben, szerencsére nem általános, de az elmúlt években nyilvánosságra került esetek mutatják, hogy előfordul, hogy bizonyos visszaélésekre akár évek alatt sem derül fény. Szász Katalin-Melinda, a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság vezérigazgató-helyettese megkeresésemre azt mondta, az ellenőrzések rendszeresek, azt azonban elismerte, hogy ezek inkább adminisztratív jellegűek, a bántalmazások felderítésére nem alkalmasak, ezért kiemelten fontos, hogy az, akinek tudomása van ilyesmiről, jelezze a hatóságok felé.

A gyermekvédelmi intézményekben Szász Katalin-Melinda szerint rendszeresen van szociális inspekció, ellenőrzi őket a fogyasztóvédelem, a tűzvédelmi szervek, a közegészségügyi szervek és bármilyen más olyan intézmény vagy hatóság, amelynek az engedélyei szükségesek egy szociális szolgáltatás működéshez, illetve amelynek van a törvény által meghatározott ellenőrző vagy monitorizáló szerepe. A belső ellenőrzések a szolgáltatások minőségét ellenőrzik, és rendszerint már az év elején beütemezik őket, olyan módon, hogy egy év folyamán minimum egyszer minden szociális szolgáltatás át legyen világítva a megfelelő működés érdekében. A külső ellenőrzések általában „adminisztratív” ellenőrzést jelentenek, vagyis az okiratokat, a könyvvitelt, a pénzforrások hatékony felhasználását nézik, illetve a gyerekek jogainak a biztosítását, főleg az életterükre, a kényelemre és az alapvető szükségletekre vonatkozóan, magyarázta a vezérigazgató-helyettes.

„Úgy gondolom, hogy nagyon kevés az esélye annak, hogy az ellenőrök a gyermekekkel mélyreható beszélgetéseket folytassanak. Még ha az ellenőrzés témája elő is írna ilyen jellegű tevékenységet, nem biztos, hogy aktív beszélgetőtársakra találnának a gyermekekben, hiszen ezek az ellenőrök a gyermekek számára idegenek, a bántalmazás pedig egy érzékeny, személyes probléma. Kevés az esélye annak, hogy egy bizalmi kapcsolat hiányában, gyakorlatilag első látásra, kitálalják bensőséges dolgaikat” – állapította meg Szász Katalin-Melinda.

Arra, hogy a gyerekek megnyíljanak, segítségért forduljanak szerinte azonban rengeteg lehetőségük van a központon/házon belül is, hiszen minden gyereknek van egy személyesen kinevezett nevelője, akinek feladata hangsúlyosabban figyelni a gondjaira bízott gyermekre, mint az általános többségre. Ugyanakkor a gyermekeknek a szociális munkásnak, a pszichológusnak is van lehetőségük elmondani a gondjaikat. Akik iskolába járnak, azok ott is fordulhatnak panaszukkal tanáraikhoz, iskolai tanácsadóhoz, osztályfőnökhöz, de kérhetnek segítséget más kommunikációs csatornákon, telefonon, e-mailben is, sorolta a szakember.

„Már két éve működik az 119-es ingyenes hívószám, amit kimondottan a gyermekbántalmazások jelentésére hoztak létre. Hivatalunkban működik egy iroda, ahol a szakemberek specifikusan a gyermekbántalmazásos esetekkel foglalkoznak, lehet hozzájuk fordulni személyesen, írásban. Ha egy rendszeren belüli bántalmazóról van szó, a jelentéssel lehet fordulni a vezetőséghez vagy a megyei gyermekvédelmi bizottsághoz is. Természetesen ezek a lehetőségek nemcsak a rendszerben nevelkedő gyermekeknek vannak biztosítva, hanem a családban nevelkedő gyermekeknek is” – hangsúlyozta Szász Katalin-Melinda.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi az, ami növeli a visszaélések esélyét, általánosan úgy fogalmazott, hogy a szemet hunyás, a gyermek környezetében élők nem megfelelő viszonyulása.

„Jutott már tudomásunkra nem egy olyan eset, amikor a bántalmazás ténye hosszú időn keresztül köztudott volt a gyermek környezetében, mégis évek teltek el, amíg valahonnan megindult a jelzés. A gyermekvédelmi törvény értelmében mindenkit arra biztatunk, hogy minden esetben jelezze, ha tudomása van gyermekbántalmazásról, még akkor is ha nem biztos az információban, illetve nem állnak rendelkezésére bizonyítékok. Az igazgatóságunk felé kell jelezni, és mi a továbbiakban megtesszük a szükséges lépéseket az eset felmérésére, a megfelelő óvintézkedések és a bűnügyi kivizsgálás érdekében” – mondta a szakember.