Olcsón vetted a pólódat? Ez igazából nagyon szomorú
2024. március 19. – 11:07
Több cikket írtunk már arról, mi a baj a kontroll nélküli fast fashion és ultra fast fashion ruhavásárlásról, vagyis azzal, amikor a vásárlónak nincs igazán szüksége rá, mégis betér valamelyik fast fashion üzletbe és a ruha divatossága vagy olcsósága vagy szépsége miatt vásárol. (A fast fashion és ultra fast fashion cégek lényege, hogy minél gyorsabban, minél olcsóbban állítanak elő éppen divatos ruhadarabokat, amivel az a céljuk, hogy az embereket gyakori vásárlásra ösztönözzék.) A Másfélfok kedden megjelent cikkében sorra veszi, mik a jelenséggel a legfőbb gondok:
- az EU évente 12,6 millió tonna textilhulladékot termel, aminek többségét elégetik, exportálják vagy hulladéklerakóban végzi; 2020-ban az EU-ban az egy főre jutó átlagos textilfogyasztás 400 négyzetméter földet, 9 köbméter vizet és 391 kg alapanyagot igényelt;
- a globális üvegházgáz-kibocsátás 2–10 százalékáért a ruhaipar felel, ugyanakkor 10–40 százalék között mozog az olyan ruhák aránya, amiket sosem adnak el;
- ráadásul a textilipar nagyon víz- és energiaigényes; továbbá
- a gyapjú és pamut mellett egyre nagyobb arányban jelennek meg a szintetikus szálak is, és ez a mikroműanyag-hulladék mennyiségét növeli;
- a gyártás a legtöbb esetben fejlődő országokban zajlik, amelyekben olcsó a munkaerő és nem mindig biztonságos a munkakörnyezet.
Az elmúlt években az infláció ellenére sem drágultak jelentősen a ruhaneműk (erről nemrég mi is írtunk: miközben egy hamburger jóval többe kerül, mint egy évvel korábban, a ruhaüzletek kínálata nem lett annyival drágább: két nagyobb, 4 ezer forintos ebéd árából simán kijön egy új pulóver). A Másfélfok cikkének szerzője szerint így továbbra sem a valódi árcímke szerepel ezeken a termékeken; hiszen a környezeti terhelés és az emberi kizsákmányolás nem jelenik meg az összegben.
A cikk szerint a 2050-ig tartó uniós körforgásos gazdaság megvalósítási tervének része a textilhulladék csökkentése, illetve a textilek élettartamának és újrahasznosításának növelése.
Ahogy a lap írja, szigorúbb szabályozásokra van szükség: a túltermelés visszafogására, a munkakörülmények javítására, az újrahasznosítás átalakítására.
2024. február 14-én az EU Hulladék Keretirányelvének felülvizsgálatakor külön fókuszt kapott a textil- és az élelmiszer-hulladék. Az Európai Bizottság eredeti javaslatának megerősítését 72-en támogatták (hárman pedig ellene szavaztak). A cél a felelős fogyasztási és termelési gyakorlatok támogatása, hogy mérsékelhessük a „fast fashion” riasztó környezetterhelő hatásait. Decemberig további szabályok várhatók, amelyek a szennyező fizet-elv és a gyártók kiterjesztett felelősségén alapszik majd.
„Ezek mellett pedig az is fontos, hogy mi, fogyasztók is tudatosak legyünk a ruhavásárlás során (is)”
– írják.
A textilipar környezetszennyező működéséről mi is többször írtunk. A Greenpeace szerint az is óriási baj, hogy a jelenleg létező ruhák közel 70 százaléka szintetikusan előállított anyagokból készül, az pedig, hogy kőolajszármazékkal borítjuk és dekoráljuk a testünket, nem csak a Földnek árt, az emberi bőrnek sem tesz jót. Befedni magunkat poliészterrel, nagyjából annyira természetes, egészséges és környezettudatos, mint a kertünket beborítani műfűvel.
Ahogy írtuk, nemcsak a poliészter előretörése a baj: egy futószalagon készült ruha előállításában alig van olyan mozzanat, amely valamilyen szempontból ne lenne problémás. A festés során rengeteg kemikália jut be az anyagokba, sokszor a nagy márkák is olyan Európán kívüli helyen festetnek, ahonnan az EU-s szabályozások már alig látszanak – elég például a ruhaipari óriásra, Törökországra gondolni.
A legnagyobb világmárkák ruháiban rendre találnak festésből származó rákkeltő anyagokat és más, potenciálisan veszélyes vegyszereket.
Amikor a divatipar által okozott károkat lajstromozzuk, afölött sem hunyhatunk szemet, hogy az ágazat ökológiai lábnyomán – ha a gyártás nem lenne önmagában elég – hatalmasat dob a nyersanyagok és a késztermékek utaztatása is. Akár több ezer kilométer belekerülhet egy pólóba már azelőtt, hogy egyáltalán kikerülne valamelyik fast fashion áruház polcára.
A fast fashionok bűnlajstromát hosszan lehetne folytatni, ráadásul egy szomorú évforduló is közeleg: 2013. április 24-én konstrukciós hiba és túlterhelés miatt összeomlott a bangladesi Savarban található Rana Plaza. A katasztrófában 1134-en veszítettek életüket, és több mint 2500 ember megsérült. Legtöbben közülük az épület felsőbb szintjein a nyugati piacokra, például a Primarknak termelő ruhagyárakban dolgoztak. Az áldozatok több mint fele nő volt, és nagyon sok, a gyár óvodáiba járó gyerek is meghalt. A Rana Plazát eredetileg négyemeletesre tervezték, de később mindenféle engedély nélkül még négy emeletet ráépítettek.
Az épület, amelybe sokak szerint kódolva volt a katasztrófa, a fast fashion láncok kizsákmányolásának szimbólumává vált. Aztán a történteknek mégsem lett sok hatásuk. Sőt, a fast fashionok mellett időközben a még gyorsabb ultra fast fashionok is megjelentek, mint amilyen a Shein.
Jó hír lehet egyrészt, hogy az Európai Unióban 2025 januárjáig a textilek (ruhák, takarók, lepedők, függönyök, cipők, kalapok, matracok és szőnyegek) külön gyűjtését is meg kell oldani a településeken,
cél, hogy 2035-re 65 százalékra nőjön az újrahasznosítás aránya, és mindössze 10 százalékra csökkenjen a hulladéklerakás.
Ősszel megkérdeztük a Molt, mit jelent a szektor számára az új hulladékszabályozás. „A gyártási, termelési, szabászati hulladék nem tartozik a koncesszió hatálya alá, az ilyen hulladékkal rendelkező cégek a koncesszió előtti gyakorlatnak megfelelően intézhetik tovább az ilyen jellegű hulladékaiknak a kezeltetését” – válaszolta akkor a cég. Az is kérdés persze, hogy az új rendszerben hova kerülnek majd a magyar lakosság által kiszanált ruhák, erre vélhetően lassan megszületik a válasz.
További jó hír, hogy egyre nagyobb fordulatszámon pörög a használtruha-piac; annyira, hogy a következő 5-10 évben akár mainstream vásárlási formává is válhat, és bármilyen hihetetlenül hangzik elsőre, még a fast fashiont is elkezdte megszorongatni. A külföldön dübörgő second hand iparág jó pár éve nálunk is jelentősen növekszik, de nemcsak a spórolás, hanem a környezettudatosság és a Z generáció vásárlási szokásai is hajtják. (Erről a jelenségről itt írtunk részletesen.)
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!