Gyergyószentmiklóson annyira másképp képzelték el az Iskola másként hetet, hogy a roma fiatalok láttán még a tanárok is meglepődtek

A Hargita megyei Gyergyószentmiklóson egy nyitott igazgató és iskolaközösség, a Gyulafehérvári Caritas Fiatalok a változásért című mentorprogram egy tettre kész szervezője, a kolozsvári SZEMinárium és az Erdélyi Roma Ifjúságért Fórum (ERIF) tagjai önzetlen munkájának köszönhetően a Salamon Ernő Gimnáziumba roma fiatalok kapcsolódtak be az Iskola másként hét programjába.

A társadalmi emancipáció kérdéskörét feszegető Borbély András vezetésével a roma és nem roma kapcsolatok tekintetében egyedi kezdeményezés bontakozott ki a gyergyószentmiklósi iskolában.

„Mindig azt mondják, hogy a cigányokat így meg úgy kell tanítani és felzárkóztatni. Én most arra gondoltam, mi lenne, ha a cigányok tanítanák a magyar diákokat” – világított rá a projekt eredetiségére Borbély András, amikor megkértük, hogy meséljen arról, mi is történik itt.

Így folytatta: „A roma fiatalokat arra kértem, hogy most ők tartsanak képzéseket. A SZEMinárium tagjait pedig arra, hogy a mainstream iskolai és egyetemi tananyagból is hiányzó társadalom- és rendszerkritikai tudást hozzanak be az iskola falai közé. Ez nagyon jól működött.”

Bevallotta, érzékelte, hogy eleinte volt egyfajta aggódás, meglepődés is az osztályfőnökökben, hogy vajon mi fog kisülni a kezdeményezésből. Az utólagos visszajelzésük azonban az volt, hogy nagyon jó működött a képzés, és nemcsak a diákok, hanem a tanárok álláspontja, attitűdje is alakult, sok mindent megtudtak, megértettek a képzés során.

„Szóval érdemes volt kockázatot vállalni, mert felszabadító hatása volt. Egyrészt érzelmileg nagyon bevonódtak a gyerekek, tanárok, másrészt voltak olyan foglalkozások is, amelyek társadalomkritikai és strukturális fogalmakban is próbáltak az elnyomás kérdése kapcsán hasznos fogódzókat adni” – jelentette ki Borbély, a Gyulafehérvári Caritas Fiatalok a változásért című projekt ifjúsági mentora.

Beszámolt arról is, hogy a a kolozsvári SZEMinárium fiataljai a műhelymunkák alatt a szociális érzékenység fogalmi kereteit vázolták fel a diákok számára, az Erdélyi Romákért Ifjúsági Fórum tagjai viszont fiatal romák életútjának megismertetésével inkább az érzelmi azonosulás útjait építették ki. A főszervező ugyanis abban hisz, hogy roma és nem roma fiatalok között létre tud jönni egy termékeny együttműködés, a Salamon Ernő Gimnáziumban több 9-11-es osztály számára szervezett beszélgetés és műhelyfoglalkozás erre szeretett volna példát mutatni.

Az egészdélelőttös programot egy kerekasztal-beszélgetés nyitotta meg az iskola Dísztermében, ahol mindkét csapat bemutatkozott és mesélt önszerveződési törekvéseiről. Ezt követően külön blokkokban, párhuzamosan folytak a tevékenységek.

A SZEMinárium csapatának egy része „jégtörő” játéknak a Forró szél fúj arra, akit zavar… című játékot hozta, melyből már kiderült, hogy a 9. és 11. osztályos diákok közül szinte mindegyik tanulót érinti és zavarja az igazságtalanság és az iskolai bántalmazás témája.

Ezután a szemesek Iris Marion Young Az elnyomás öt arca című szövegét dolgozták fel a diákokkal, hogy a kizsákmányolás, kirekesztettség, a kulturális elnyomás, a hatalom nélküliség és erőszak témáinak megragadásához fogalmi, gondolkodási fogódzókat nyújtsanak. A kiscsoportos foglalkozások alatt a diákok saját tapasztalataikat és véleményüket osztották meg a SZEMinárium tagjainak moderálásával, ebből pedig kiderült, hogy a tanulók számos esetben lettek a hatalommal való visszaélés áldozatai, érezték magukat elnyomva, de azt is megtapasztalták már, hogy milyen, amikor ők maguk rendelkeznek hatalommal és dönthetnek mások helyett.

A SZEMinárium koncepciója kapcsán Bocz Henrietta elmondta, ők maguk is egy műhelyfoglalkozás során ismerkedtek meg Az elnyomás öt arca című szöveggel, mely egyszerre könnyen befogadható és tematizál a diákok számára is releváns problémákat. A 9. és 11. osztályos diákoknak azonban interaktívabbá tették a szöveget, és a tanulók játékosan vették végig a különböző témákat. Azt figyelték meg, hogy mindannyian az individuális élmények irányából közelítik meg ezeket a témákat, a strukturális problémákra a saját helyzetükből adódóan azonban nem látnak rá, és bár dekódolják a problémákat, nem rendelkeznek azokkal a fogalmakkal, amivel ezeket meg is tudják magyarázni.

Ahhoz pedig, hogy az elméleti tudást a gyakorlatban is alkalmazni tudják még több impulzusra van szükség, ezért a műhelyfoglalkozás az első mérföldkő volt abban, hogy a diákok ne csak felismerjék, de eszközeik is legyenek az elnyomás különböző típusaival szemben.

Miközben a SZEMinárium elméleti síkon, a szövegen keresztül közelítette meg a romákat és magyarokat is érintő strukturális problémákat, a másik csapat, az Erdélyi Romákért Ifjúsági Fórum Isztojka Máté, Gergely Zoltán, Bodi Inesz, Kozmin Dima személyes történetein keresztül ismertetett különböző roma életutakat a diákokkal, melyeket a Transtelex a II. Székelyföldi Roma Szabadegyetem alkalmával készült portré-riportban mutatott meg.

Isztojka Máté elmondása szerint Erdélyi Romákért Ifjúsági Fórum több önismereti és csapatjátékkal is készült, amivel érzékenyíteni szerették volna a fiatalokat a romaság, a székelyföldi magyar többséggel együtt élő roma kisebbség iránt, hisz az intézményi szegregáció miatt a diákoknak szinte nincs is lehetőségük kapcsolatba lépni roma fiatalokkal, így értékeiket sem tudják felismerni. Az Erdélyi Romákért Ifjúsági Fórum ezen szeretett volna változtatni azzal, hogy tagjai részt vettek a gyergyószentmiklósi iskola diákjainak Iskola Másként hetének első napján.

Ferenczi Attila iskolaigazgató a Transtelexnek elmondta, meghívása hátterében az állt, hogy a Gyulafehérvári Caritasszal már évek óta együttműködnek. Borbély András társadalmi problémákkal, diszkriminációval, erőszakos kommunikációval foglalkozó műhelymunkákat már hozott be osztályfőnöki órákra. Ezeknek a foglalkozásoknak az utóéleteként jöhetett létre az Iskola másképp hétre szervezett program. Az igazgató ugyanis hasonló tevékenységre kérte fel az ifjúsági mentort, aki erre az alkalomra olyan foglalkozásokat ígért a diákoknak, melyek révén megismerhették a roma fiatalok különböző életútjait, vagy akár a társadalmat átható hatalmi viszonyok szerkezetébe is betekintést nyerhetnek.

Ferenczi Attila azt is elmondta, hogy gyerekkori tapasztalatai miatt is fontosnak tartotta elhívni Borbély Andrásékat, mert együtt nőtt fel a tíz éve meghalt Rafi Lajos magyar-cigány költővel, akivel jó barátságot ápolt, és közvetlenül érzékelte barátja kínlódásait, hisz annak ellenére, hogy Rafi otthonosan mozgott a magyar kultúrában is, a társadalmi kirekesztettség érzése végigkísérte életét.

„Az egyik foglalkozásra én is bementem, nemcsak azért, mert kíváncsi voltam, hogy mi történik ott, hanem azért is, mert érdekelt, hogy a gyerekeink hogyan tudnak érintkezni ezzel a témával. Azt láttam, hogy a diákok kérdéseket fogalmaznak meg, és nagyon sok olyan kérdés volt, ami őket is megérintette, de nem azért, mert esetleg egy másik kultúrából jönnek, hanem mert az otthoni hátterük hasonló. Nagyon sikeresnek ítélem meg az ötlet tovább gondolását” – jelentette ki az igazgató.

A szervezők szerint a hangulat nyitott és felszabadult volt, a diákok bátran beszélgettek a roma fiatalokkal az őket foglalkoztató kérdésekről, és látva a foglalkozások tartalmát a tanárok is megnyugodtak, hogy diákjaik biztos kezekben vannak.

A diákok visszajelzései pedig arról árulkodnak, nekik pont annyira pozitív volt az élmény, mint a szervezőcsapatnak. Az egyik diák azt írta a szervezőknek egy cetlire: „Nagyon tetszett az előadás felépítése, az elnyomással kapcsolatos témák, és az interaktív tevékenységek. Szerintem lényegesen többet kell erről beszélni, ugyanis az embereknek nincs elég belátása és tapasztalata.” Egy másik diák fontosnak tartotta kiemelni, hogy a szervezők kikérték a diákok véleményét, és azt is értékelte, hogy olyan véleményeket hallhatott, melyek által mélyebb betekintést nyerhetett ebbe a világba.

„Tényleg olyan dolgokat tudtam meg ezalatt, ami teljesen új volt számomra. Ezeket tovább tudom vinni magammal, és köszönöm nektek”

– mondta egy másik diák. Olyan diák is véleményt írt, aki abban érezte motiváltnak magát a beszélgetéseket követően, hogy segítse embertársait, és ő maga is segítséget tudjon kérni. „Ugyanis a segítség és elfogadás a legnagyobb emberi érték” – tette hozzá.

Borbély András olyan visszajelzést is kapott, mely szerint a SZEMináriumos foglalkozás konkrét, pragmatikus, gyakorlati eszközöket adott az egyik diáknak, amit használni tud az életben. Bodi Inesz és Gergely Zoltán foglalkozása kapcsán pedig az egyik osztályfőnök úgy fogalmazott, minden várakozást fölülmúlóan megvilágító erejű, érzelmileg felszabadító és katartikus volt.

A Salamon Ernő Gimnázium műhelyfoglalkozásai után a SZEMinárium és az Erdélyi Romákért Ifjúsági Fórum tagjai átvonultak a gyergyószentmiklósi Yourlivingroom-ba, ahol Ferenczi Attila, Borbély András, Blanka Barabás költő, Gergely Zoltan előadó beszélgettek Rafi Lajos költészetéről. A költő halálának 10. éve alkalmából szervezett teltházas estre a következő részben térünk vissza.