Kisvárosi bulikörkép Székelyudvarhelyen: patinás kocsmák zárnak be, fogynak a partilehetőségek

2023. szeptember 30. – 09:42

Kisvárosi bulikörkép Székelyudvarhelyen: patinás kocsmák zárnak be, fogynak a partilehetőségek
Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex

Másolás

Vágólapra másolva

Döbbenten álltam a kapu előtt, majd még jobban megdöbbentem, amikor a kapun beléptem. Bezárják! Hogy mit? Hát a „Gét”. És akkor mi van, van másik kocsma, nem? – zajlott le a belső monológom, amikor Székelyudvarhelyre utaztam, hogy a kisváros szórakozási lehetőségeinek nyomába eredjek, erre rögtön az első helyen, a Gpontban azzal szembesültem, hogy már eggyel kevesebb helyen szórakozhatnak a fiatalok. „Na, ez is jól indul” – gondoltam magamban, mert Hargita megye második legnagyobb városáról azt hinné az ember, hogy van benne elég potenciál. Ahol éjfél után még lehet hot dogot kapni, nem veszett el teljesen minden.

Alig, hogy átléptem Székelyudvarhely határát, elkapott a nosztalgia. Azért jöttem a székely anyavárosba, kisvárosi bulikörképet csinálni, mert számos élmény és jó emlék ide köt. Még középiskolás koromban szerettem bele az udvarhelyi vájbokba, és kíváncsi voltam, mi változott azóta.

Egy évtizeddel ezelőtt ugyanis Székelyudvarhelyet „bezzegvárosként” emlegették a szentgyörgyiek és – titokban – a csíkiak is. Úgy hírlett Székelyföld leginkább fejlődőképes városa. Az „itt es jobb, mint Csíkban” szívatós közmondás ugyanis nyomokban igazságot tartalmazott. Volt ugyanis a városban valami megfoghatatlan, ami azt sugallta, ha Székelyföld valamelyik városa képes innovációra, sikerre és megőrizni a magyarságát, akkor az csakis a színmagyar Udvarhely lehet. Hogy ennek mekkora volt a valóságalapja, vitatható ugyan, de minimum úgy tűnt akkoriban, mert a város lüktetett és tele volt energiával egy ide utazó fiatal számára. Azok a fiatalok pedig, akikkel az utcákon kolbászoltunk, a szabadság vágyát árasztották magukból.

Tíz év azonban elszelelt, és kérdés hogyan folytatódik, mert időközben Sepsiszentgyörgy ki tudta használni ezt a periódust arra, hogy elhódítsa a bezzegvárosi címet, csilliónyi beruházást valósítson meg és Székelyudvarhelyről is Sepsire járjanak az emberek profi focit és kosarat nézni, illetve már fesztiválozni is. Még Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is beindult az élet „helyi szintű rendszerváltások” után. Azonban a székely székek egykori központjáról kevés pozitív példát hallani, pedig hát vannak! Ha csak a leglátványosabbakat nézzük, ott a Digitális Kaláka, az udvarhelyi Tedx, a dráMa fesztivál. A sorba pedig beillik a Góbék teqball csapat és a Vasas Femina is, melyek sokakat a lelátóra vonzanak.

Kár tehát, hogy ezeknél sokkal hangosabb a gáncspolitika, aminek következtében a város lakói és vállalkozásai is szívnak, mint a torkosborz.

Megérkezésemkor azzal szembesültem, hogy Udvarhelyen kicsit megállni látszik az idő, a város kinézete nagyjából a régi maradt, vagy tovább romlott. Különösen igaz ez, ha a szórakozási, kikapcsolódási lehetőségeket nézzük, amik miatt ideutaztam. Valamint, ha nem vesszük figyelembe, hogy az utcák – a közelgő választásokra tekintettel – fel vannak túrva, és az új csillagvizsgáló is már javában épül. Egyesek pedig azt rebesgetik, hogy a Gálfi Árpád polgármestersége alatt lehívott, de nyögvenyelősen indult EU-s pályázatok akár még meg is valósulhatnak. „Hiszem, ha látom” – gondoltam magamban, amikor székelyudvarhelyi ismerősöm elújságolta.

Belevetettem tehát magam a székelyudvarhelyi hétvégi életbe, hogy saját szememmel lássam, mi folyik a városban, nem is sejtve, mibe csöppenek bele.

Véget ért a Gpont második korszaka, pedig a város még az elsőt sem heverte ki

Első utam a város „bulinegyedébe” vezetett. Udvarhelynek ugyanis ilyenje is van. (Vagy egyre inkább csak volt?) Mert hol máshol érdeklődhettem volna arról, hová járnak az udvarhelyiek kikapcsolódni, mint azon a helyen, ahol budapesti mintára, egy utca mindkét oldalán kocsmák sorakoznak. Ha valaki járt a kolozsvári „hányinger utcában” (Piezișă), már tudja miről beszélek.

A Szentimre 4-es szám alatt azonban döbbenten álltam a hajdani Gpont kapuja előtt, mert itt is sok minden megváltozott, köztük a Gpont is drasztikus átalakításon esett át. A kapun belépve pedig üres terek fogadtak.

Nappal volt, déli órák, kicsit érthető, ha még nincs vendég, de a város többi részén már azért nyüzsögtek az emberek. Amikor a G-k után szétnéztünk a város többi helyén, kiderült, hogy már nem Gpont a fénypont: sokan voltak a Zsebben, ahol életem legfinomabb Camembert sajtos, ribizli lekváros szendvicsét próbáltam ki, a Vekker frissen megnyílt helyén szinte már széket sem lehetett kapni, annyi sulis gyűlt be a nem túl olcsó, de minőségre törekvő kávézóban, ahol a kávénál már csak a kiszolgálás volt jobb. És a Jámbor Tehénben is alig tudtam szóra bírni a szorgosan munkálkodó séfet, akire számos rendelés várt, de a hely tulajdonosaként azért jutott ideje rám is, hogy a többiekhez hasonlóan az udvarhelyi szórakozási lehetőségekről meséljen.

Először azonban azonban Szécsi Zsolt döbbentett meg, aki 2017-ben vette át – három másik társával közösen – Udvarhely leghíresebb romkocsmájának vezetését. A már említett Gpontot. Szécsit az Alsó G teraszáról a pincébe lépve találtam meg. Szécsi épp a kamera előtt állt. A videó rögzítését félbehagyta, hogy eredetileg a kisvárosi bulikörkép kapcsán a szórakozási lehetőségekről beszéljünk, de csak hamar kiderült, hogy Zsolt épp a hét évet lezáró korszakzáró Facebook-videóját készítette. Ebben nagy meglepetésemre azt jelentette be, hogy a Gpont második korszaka is véget ért, lehúzzák a rolót. Az alkalomra egy Korszak Záró Hétvége nevű eseménnyel készültek (szept. 22-24.).

Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex

A beszélgetésünk így egy új irányt vett. Előttem állt egy kocsmatulajdonos, aki a bulinegyedben úgy döntött, hogy felhagy tevékenységével és inkább egyéb elfoglaltságok után néz. Pedig Hargita megye második legnépesebb városáról azért senki sem gondolná, hogy ne lenne elég életereje fenntartani a szórakozóhelyeket, vagy ne lenne elég bulira vágyó udvarhelyi a városban.

„Most akarom közölni a közösséggel, hogy ez lesz az utolsó hétvégénk. Lesz slam poetry, koncert és egy csomó minden, utána viszont vagy átveszi valaki, vagy nem tudni, hogy mi lesz vele. Én már más dolgokra szeretnék koncentrálni. Az utóbbi négy évben mindent egyedül kellett csinálnom. Sok volt ez így. 673 bulit és koncertet rendeztünk összesen. Erőt adott, amikor a pandémia idején a közönség hat fokban, maszkban is kint ült a teraszon, hogy élő koncertet hallgasson, de új időszakok jönnek, s ehhez kell alkalmazkodni” – mondta Szécsi a pince sötétjében.

A Gpont 2000-es, de még a 2010-es évek elején is Udvarhely kulturális életének központja volt. Egykori működtetői (Bihari Lóránt és Asztalos Barna) viszont hiába vitték sikerre a projektet, végül rossz szájízzel távoztak, miután nem tudtak kiegyezni a kocsmának helyet adó épület tulajdonosaival. Ami azonban egyik oldalnak veszteség, a másiknak lehetőség volt. Szécsiéknek ugyanis ekkor nyílt lehetősége arra, hogy átvegyék az akkor még jól működő helyet. Szécsiék terve eredetileg az volt, hogy a Gpontnak csak az Alsó G-t veszik át, ami terasszal és pincével rendelkezik. Mivel azonban nem akarták, hogy a konkurenciának tartott Mokka föléjük költözzön, ezért a Felső G-t is átvették. Amit egykor négyen csináltak, az négy éve csak Szécsire maradt, a cég(ek), a koncertek, a bulik szervezése, marketingje és a kevésbé látványos céges menedzsment is.

Az udvarhelyiek szerint Szécsiék úgy vették át a helyet, hogy abban nem feltétlen volt köszönet, ha azt nézik, hogy a hely 2017 után teljesen más arculatot, hangulatot kapott, és ha a hely kezdetekben törekedett is rá, már nem tudott a kulturális élet központja lenni. Az újítás magával hozta a törzsvendégek lemorzsolódását, illetve azt, hogy a két részre szakadt Gpont még önmagával sem tudott összhangba kerülni.

„Teljesen más szemléletű emberek járnak az Alsó és Felső G-be. Fent inkább a balkán, retro és ilyen stílusú zenék és koncertek mentek, az alsóban terasz és klubrész működik, ez az, ami rockosabb. Szinte teljesen ketté is lehetne választani a két helyet. Volt is rá terv, hogy bezárjuk a teraszhoz vezető tornác ajtaját, hogy a Felső G ne keveredjen az Alsó G-vel, mert tényleg teljesen különbözőek vagyunk” – mesélte Szécsi Zsolt.

Szécsi egyébként a délben tapasztalható pangásra úgy reagált, napközben rengeteg a diák, de ők 2 fele térnek be kávézni. Pár órát ülnek, majd hat körül megjelennek azok, akik kocsmáznak. Hétvégénkén a G-kben az emberek meccset néznek, Xboxoznak, csocsóznak, beer pongoznak. A pincében alkalmanként bulikat, koncerteket és újabban horrorfilmnézést is tartottak. Ezek viszont Szécsi távozásával egy időre biztos, hogy véget érnek.

A Gpont régi célközönségét olyan helyek vették át, mint a Jámbor Tehén vagy a Kalapos, az új generációk tagjait pedig a Vekker kezdte elszívni, ami már a harmadik helyét nyitotta ki a városban.

Az udvarhelyi buli utcában régen a Mokka nevű helyen is tömegek fordultak meg, most azonban a hely este zárva volt, a terasz idén nyáron már ki se nyitott. A tőle nem messze lévő Kalaposban is viszonylag hamar zártak, éjjeli egy körül már nem szolgáltak ki. A Spionban még el lehetett tölteni az időt, de itt is zártak egy után. Nagyobb zajt ekkor már csak az Alsó G-ből feldübörgő zene okozott. A tizenévesek buliját itt is lemezlovas kísérte, de a buli későn indult be és heringpartitól nem kellett tartani.

Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex

Más kérdés, hogy a bezárás már nem igazán befolyásolja az underground kulturális élet helyzetét, ami eddig sem talált magának új fellegvárat, hisz az olyan kulturális intézményeknek, mint a székelyudvarhelyi Művelődési Ház és Tomcsa Sándor Színház, nincs is lehetősége rá, hogy saját szűk körű közönségük és keretei közül kilépjen, a jelenlegi kocsmák pedig, bár törekednek rá, hogy közösségi terekké váljanak, ez még várat magára. Színes programkínálata miatt, ami túllép a kaja-pia kombón és a buliszervíz szolgáltatásokon, talán a József Attila utcában található Jámbor Tehén. Ez a hely áll legközelebb ahhoz, hogy kivívja magának a megtisztelő kultúrkocsma nevet.

„Nekem elejétől fogva az volt a célom, hogy Udvarhelyen legyen egy olyan social pub, ahol a velem egykorúak is jól érzik magukat, mert nem kell attól tartaniuk, hogy a haverjuk lánya a túlsó asztalnál smárol, de tudnak jókat étkezni, vannak zenés, táncos mulatságok és különböző események. Lehet csajozni is, de nem úgy, mint egy diszkóban. Most vissza szeretném hozni a latin táncesteket is” – mondta Lakatos József a cseh kocsmákat idéző, de mégis udvarhelyi, tágas belső térrel, pofás udvarral rendelkező Tehén tulajdonosa.

„Jobb, ha nem csinálsz bulikörképet”

– jegyezték meg humorosan ismerőseim, akiknek elmeséltem, hogy Kézdivásárhely után Székelyudvarhelyen is épp a bezárásra érkeztem. Kézdivásárhelyen gondolatösszeszedő kávézásra ültem be a város egyik hangulatos, központi kávézójába, majd azon kaptam magam, hogy a teraszról sorra hordják el mellőlem a székeket, az asztalokat, majd alólam is. A tulaj beinvitált, és mivel látta, hogy nagyon megtetszett a belső berendezés, kapott is az alkalmon. „A benti bútorok is eladóak, ha érdekel, mert bezárunk” – ajánlotta szolgálatkészen a tulajdonos, aki szerint a Covid megölte a fogyasztói kört.

„A pandémia az élő zenét nagyjából kiirtotta” – jegyezte meg Szécsi Zsolt. A járványhelyzet ugyanis a székelyudvarhelyi szórakozóhely-tulajdonosoknak sem okozott kevesebb fejtörést. Ezt főleg az éjszakai élet szereplői sínylették meg. Az olyan helyek, mint a Jungle, az Irish alkalmi rendezvényhelyszínekké lettek.

Szécsi elmondása szerint a koronavírus-járvány alatt a fogyasztási és egyéb szokások is átalakultak, teljesen új rétegek jelentek meg, szórakozási szokások is eltűntek. Például a koncertek nagyon megdrágultak és háttérbe szorultak.

Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex

„Most számoltam ki, hogy 2019-ben egy koncertet lebonyolítani negyed annyiba került, mint most. Akkor egy hangosításra fizettem 350 lejt, most 1000 lej. A gázsik, az italok pedig szintén 30-40 százalékkal drágultak meg” – részletezte Szécsi.

Szerinte inkább már csak a magyarországi zenekarok turnéznak nálunk is. A székelyudvarhelyi zenekarok közül, akik sikeresek voltak, azok elmentek Magyarországra, a többiek feloszlottak. Ez annak is köszönhető, hogy úgy tapasztalta, rendkívüli módon megdrágult az élő produkció. Emiatt aztán rengeteg DJ jelent meg.

„Én azt látom, hogy éjszakai élet már nincs is. Annak idején még két-három éjszakai hely működött. Most már nem is tudom, hogy van-e olyan hely, ami éjfél után is nyitva tart” – mondta Vinczellér Árpád, a Vekker Kávéközösség alapítója.

Ott jártunkkor azonban nem csak az Alsó G-ben, de a Jungle-ben és az Irish-ban is bulit tartottak, mert a nyári esküvő-, keresztelőszezon után a tinik vehették át ideiglenesen a terepet. Úgy tűnik, épp akkor érkeztünk Székelyudvarhelyre, amikor legalább a tiniknek nem kellett a közeli Székelykeresztúrra vagy Szentegyházára utazniuk, hogy bulizhassanak.

Az egyik vendéglátó egység pincére szerint a pandémia alatt megszokottá váltak a házibulik, vagy akik megtehetik, meggyőzik a nyaralóval rendelkező barátaikat, hogy náluk szórakozzanak, és felkapottá vált a dézsás kulcsos házak bérlése is.

A Jungle egyik beugró lemezlovasától pedig megtudtam azt is, hogy főleg a techno kedvelő udvarhelyiek egészen Csíkig lemennek, hogy egy jó bulit elkapjanak.

Akkor is így kell tenniük, ha moziba szeretnének menni, az ugyanis szintén hiánycikk Székelyudvarhelyen. Ami viszont van, az a nyári strand és a számos kirándulással kecsegtető gyönyörű táj meg hotdog a hajnali órákban. Ez utóbbit a Fészekalja Calypso HotDog & Burger Szendvicsező biztosítja, egyébként jó minőségben és megfizethető áron. Apróságnak tűnik ugyan, de eléggé reményteljes, mert ahol észre tudják venni a piaci réseket, ott még azért nem veszett el minden.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!