Elstartolt a Tabakó: a nappali programokon alig van közönség, az esti bulik miatt a szentgyörgyi lakosok háborognak

Második alkalommal szervezték meg a Sepsi Tabakó Fesztivált, a Vibe Fesztivál sepsiszentgyörgyi, gyáriasított változatát, hogy nappal – a Vibe Koli mintájára – a Mathias Corvinus Collegium (MCC) előadásaival, sporttal és kulturális programokkal, például slammel, kézműves vásárral és kiállításokkal, este pedig őrületes bulikkal nyerjék el a sepsiszentgyörgyi kamaszok és fiatalok szimpátiáját. Utóbbi sikerült is a városházának és a kolozsvári szervezőcsapatnak, a reggelig tartó bulibuszra ugyanis nagyon sok tizenéves (és nem csak) felült, és számtalan élményben lehetett része.

Más kérdés azonban, hogy amíg az első napon a nappali programok alatt szinte üresek voltak a terek, hogyan hat a fesztivál az esti órákban azokra, akiket akkor is buliba hív a Tabakó, ha nem mennének, de az éjjeli órákban hiába hunynák le a szemük, a fesztiválzaj egészen Szemerjáig és az Újnegyedig felhallatszik. Ilyen értelemben egy kis Untoldot hoztak a kolozsváriak Sepsiszentgyörgyre, amit a sepsiszentgyörgyiek közül többen is szóvá tettek különböző fórumokon. Múlt évi tapasztalataikból kiindulva, a fesztivál szervezői számítottak a problémára. Bizonyos lakosok „alváshiányára” gondolva, a fesztivál jegyeket biztosított a környéken élőknek. A lekenyerezéssel azonban nem oldották meg az eredeti, Kolozsváron is sokat emlegetett problémát: ha már a városban kell megszervezni egy reggelig tartó fesztivált, hogyan legyen az tekintettel a lakosságnak arra a részére, amely nem akar, nem tud és nem hajlandó részt venni a hajnalig tartó ramazuriban.

A fesztivál csütörtökön rajtolt el. A hivatalos megnyitót a „Ne csináld már a fesztivált! – vagy mégis!?” című panelbeszélgetés jelentette, ahol Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere kérdéseire Rés Konrád Gergely, a VIBE Fesztivál főszervezője, Talpas Botond, a Mathias Corvinus Collegium erdélyi tevékenységéért felelős igazgatója és Ambrus Zsombor, a KOMITÁTUSZ megyei ifjúsági szervezet elnöke válaszolt.

A megnyitón – a bennfentes ismeretségi köröket leszámítva – nem sokan voltak jelen, de nem is tartogatott túl sok meglepetést a jelen lévők számára.

Általános információkat kaphattunk arról, hogy mit csinál a Grüman-szférához tartozó Háromszéki Ifjúsági Tanács (HÁRIT) helyét betölteni próbáló, megyei ifjúsági szervezet, milyen kapcsolat épült ki a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi fiatal önkéntesek és szervezők között, illetve, mit gondolnak a jelenlévők a fesztiválokról, és nyilván ezen belül a Tabakóról. Ha a fesztivál színpadjai felől beáramló (hangosítással járó) zaj, engedte azt. És sokszor nem tette kellemessé más előadások zavartalan lefolyását sem.

Rés Konrád például azokat a már túl sokszor elhangzott gondolatokat vetette fel újra, hogy a fesztivál összehozza a fiatalokat, közösségépítő szerepet tölt be. Talpas a magyar értelmezőszótárt ütötte fel telefonján, hogy a fesztivál szóra megfelelő definíciót találjon. Vargha Fruzsina alpolgármester volt inkább az, aki moderátori szerepét meghaladva, megpróbált pár érdekességet bevinni a beszélgetésbe. Vallott például arról, hogy nagy kő esett le a szívéről, hogy a fesztivál végre elstartolhatott, mert ez azt jelenti, hogy vége van a fesztivált megelőző szervezőmunkának.

Az utalást a Transtelex célkitűzéseket és számokat firtató kérdése kapcsán bontotta ki. „Visszatérő álom és átok is egyben ez a folyamatos számkérdés. Általában két szám szokott pörögni egy-egy fesztiválszervezés kapcsán, az egyik a költségvetés, a másik meg a résztvevőszám. Nyilván ahhoz, hogy mi egy kicsit magunk számára is legitimálni tudjuk azt, hogy ennek a fesztiválnak van értelme a városközpontban, augusztus végén, dacolva sok esetben nemcsak a környezeti elemekkel, de magával az épülettel, a Tabakó stábokkal, és néha még a sepsiszentgyörgyi lakosokkal is. Jól esik az, hogyha azt látjuk, hogy egyik évről a másikra több résztvevőnk van” – jelentette ki Sepsiszentgyörgy alpolgármestere.

Az alpolgármester tehát nem rejtette véka alá azt sem, hogy a környéken élő lakosság, a múlt év során és a múlt évi tapasztalataiból kiindulva már a fesztivál előtt kardoskodott a változtatásért. Ha az ittas fiatalok nem is, de az éjjeli zaj már eléggé zavarta őket.

Vargha Fruzsina a szervezők közötti súrlódásokat is felvetette, amik – úgy tudjuk –, hogy a szervezés viszontagságos körülményei miatt alakultak ki.

Forrásaink szerint az elmúlt hetekben sok esetben azzal szembesültek a szervezők, bedolgozók, önkéntesek, hogy nem egészen állnak a helyzet magaslatán technikai, logisztikai és szervezési téren. Ez pedig már az első napra rányomta bélyegét. A nem megfelelő „előkészületeket” tűzoltómódszerrel, a fesztivál megnyitása után kellett pótolniuk.

Érdekes volt például, amikor a megnyitó előtti percekben az önkéntesek a kordonokat hordták a résztvevők feje fölött. Bizonyos helyszíneken nem volt még áram. A sátortáborban még nem volt letisztázva, hogy kit engedhetnek be az önkéntesek, de már a sátrak felhúzása is olyannyira kaotikusan történt, hogy szinte egymás hegyén-hátán húzták fel a sátrakat. Emiatt az egyik résztvevő már az első pecekben beleakadt a kijáratnál kifeszített sátorszögbe. A fesztiválról hiányoztak az útmutató táblák is. Így a fesztivál be- és kijáratanál nem volt egyértelmű, hogy ki, merre, hogyan. De már az első órákban feszültek voltak a biztonságiak is. Volt olyan, akivel a „van-e nálad kés?” kérdésre adott vicceskedő válaszért mindent ki akartak pakoltatni a táskájából egy padra, mert „nem szeretjük, ha szopatnak” – jegyezte meg a felpaprikázott biztonsági őr.

Vargha Fruzsina egyébként a Transtelex kérdésére válaszolva elmondta, hogy tavaly 21 ezer résztvevője volt a Tabakónak.

Az idei év jegyértékesítéseiből pedig azt a következtetést vonta le, hogy ez a szám tartható, sőt megugorható lesz. „Erre is rendezkedtünk be: hogyha körbemegyünk a fesztivál helyszínén, látni fogjátok, eltűntek épületek, akadálymentesebb a terület, úgy csoportosítottunk különböző helyszíneket, akár a kempingről beszélünk, akár a műhelybeli tevékenységekről beszélgetünk, hogy kézzelfogható, fesztiválozókhoz közelálló legyen, tehát mindenképpen arra számítunk, hogy az idén többen leszünk” – jelentette ki az alpolgármester. A Vibe Fesztivál szervezőstábját ismerve pedig, a magasabb részvételi arány borítékolható, hisz a marosvásárhelyi fesztivál résztvevőinek kiszámításai is a „beleveszünk kutyát, macskát” elven alapul, miután az önkéntesek, a szervezők is bele tartozhatnak ebbe a kategóriába, de a kreativitás határtalan, és nem számon kérhető.

A Sepsi Tabakó Fesztivál azonban nem a kulturális és tudásfórumain jelen lévő résztvevőkkel tudott ennyi embert megszólítani, hanem a line-upjával. Ez egyébként idén sem rossz, sőt, képes akár tini-heringpartivá is változtatni a lakatlan gyári tereket, és olyan pillanatokat okozni, amit a résztvevők Beton.Hofi vagy Smiley koncerteken, vagy a lemezlovasok gyárbulijain tudtak átélni csütörtökön. Mindazonáltal a telítettség messze elkerülte az első nap előadásait, a vásárt, a kiállításokat és panaszkodásra késztette a kajás autókon szolgáló legénységet is. Közleményében a fesztivál azt írta, hogy Erdély legizgalmasabb kulturális rendezvényhelyszínét szeretnék biztosítani, eddig azonban izgalmakról esetleg az esti órákban beszélhettünk (például a hofis pogónál), amit azok is átéreztek, akik nem vettek részt a rendezvényen. Mondhatni tehát, a Sepsi Tabakó Fesztivál döcögősen, fapadosan indult. Lássuk, milyen lesz a folytatás.