Sinéad O’Connor idő előtti halálában az a legszomorúbb, hogy elkerülhetetlen volt

Sinéad O’Connor először a 33. születésnapján kísérelt meg öngyilkosságot, majd volt olyan év, hogy nyolc alkalommal is. „Bevettem a tablettákat, és azt mondtam Istennek: oké, te döntesz. Aztán három-négy nappal később felébredtem. Nyilvánvalóan Isten úgy gondolja, hogy akkora púp vagyok a hátán, hogy még ő sem akar engem. Erős kis rohadék vagyok. Nem arra születtem, hogy meghaljak” – mondta közel tíz éve egy újságírónak.

Az énekesnő 2007-ben, Oprah Winfrey műsorában beszélt először nyilvánosan mentális problémáiról, és arról, hogy bipoláris zavarral diagnosztizálták. (Bár egy későbbi orvosi másodvélemény szerint a diagnózis téves volt.) Sinéad O’Connor úgy magyarázta el addigi állapotát, mintha ő lett volna az a cowboy, akit hátulról lelőttek, és

egy nagy lyukkal a hátán járkált a világban, de amióta gyógyszert szed, úgy érzi, mintha cementtel tömték volna be a tátongó lyukat.

Aztán a 2010-es évek közepétől folyamatosan érkeztek róla aggodalomra okot adó hírek. 2015-ben például nyilvános búcsúlevelet írt, amelyben arról értesítette a nyilvánosságot, hogy sürgősen szüksége van egy helyre, ahol lakhat, mert a családja rosszul bánik vele. „Ha van számomra munkátok és egy hely, ahol lakhatok és cigizhetek, szóljatok.” Az eset után pszichiátriai klinikára került, ahol depresszióval kezelték. 2016-ban az eltűnésének híre járta be a világsajtót, és sokan azt feltételezték, hogy ismét öngyilkosságot kísérelt meg. Egy nap múlva azonban jelentkezett a közösségi oldalán, és mindenkit megnyugtatott, hogy biztonságban van és nem akar véget vetni az életének. 2017-ben pedig egy New Jersey-i motelből küldött videót, amelyben arról beszélt, két éve folyamatosan öngyilkos gondolatokkal küzd, és azt is hozzátette:

a mentális betegség olyan, mint a drog: leszarja, hogy ki vagy.

A 2017-es év volt az addigi legsötétebb az életében. Ekkor az amerikai pszichiáter, Dr. Phil műsorának exkluzív adásában tárta fel gyerekkora szörnyűségeit, többek között azt, hogy anyja gyerekként testileg bántalmazta, kínzókamrába zárta, lelki terror alatt tartotta, mert őt okolta amiatt, hogy O’Connor apja elhagyta a családot. Tizenhárom évesen elszökött otthonról, majd két év múlva kisebb lopások miatt a fiatal bűnelkövetők otthonába került. Az énekesnő a műsorban úgy fogalmazott, szerinte a mentális betegségekkel kapcsolatos megbélyegzés egyben azt jelenti, hogy az emberek nem beszélnek róla.

Harcolj az igazi ellenséggel!

Sinéad O’Connor labilis állapotához egészen biztosan hozzájárult a 90-es években hirtelen rászakadó hírnév és médiafigyelem. Ahogyan az is korán kiderült:

Írország érzékeny tehetsége nem a konformista utat fogja járni a popzenében.

Amikor a Nothing Compares 2 U világslágerét is tartalmazó I Do Not Want What I Haven’t Got című albumáért 1991-ben Grammy-díjat kapott az alternatív zenei kategóriában, O’Connor bojkottálta a díjátadót, mert azt túlságosan kommersznek ítélte.

Egy évvel korábban azért került a címlapokra, mert ragaszkodott ahhoz, hogy a fellépése előtt ne játsszák el az amerikai himnuszt, amit azzal indokolt, hogy szerinte egy nemzeti himnusznak semmi köze nincs a zenéhez. Az ügy miatt még Frank Sinatrával is nyilvános összetűzésbe került. A Saturday Night Live (SNL) műsorában való szereplését ugyanebben az évben pedig azért mondta le, hogy felhívja a figyelmet a műsorvezető, Andrew Dice Clay stand-upjaiban jellemző nőgyűlöletre.

De az igaz botránya csak ezután következett. 1992-ben már elfogadta az SNL meghívását, és miközben a cappella énekelte Bob Marley War című számát, a dal végén Fight the real enemy! (Harcolj az igazi ellenséggel!) felkiáltással darabokra tépte II. János Pál pápa fotóját. Sinéad O’Connor ezzel a gesztussal fejezte ki tiltakozását a római katolikus egyház gyerekekkel szembeni szexuális visszaélései miatt.

Az akcióból a kor egyik popkulturális mémje lett, Joe Pescitől kezdve Madonnán át többen is parodizálták, utóbbi például egy Long Island-i autószerelő képét szaggatta szét az SNL műsorában. Évekkel később O’Connor is tiszteletlennek nevezte saját tettét, bár szerinte csak a tehetetlen düh tört ki belőle ilyen módon, és később jóvátételként 150 000 angol fontot adományozott a katolikus egyháznak egy gyógyító központ létrehozására. Ettől függetlenül üdvözölte XVI. Benedek lemondását, és úgy gondolta, végre megnyílhat a lehetőség arra, hogy a katolikus egyház megreformálja önmagát.

A női és reprodukciós jogok szószólója

Több alkalommal beszélt az abortuszáról is, a nehezen meghozott döntését azzal indokolta, hogy partnere nem vállalta volna közös gyereküket, O’Connor pedig nem érzett magában elég erőt ahhoz, hogy egyedül nevelje fel őt – ez a fájdalmas élmény ihlette a My Special Child című dalát. A korábban különösen szigorú abortusztörvényéről ismert Írországban szenvedélyes beszédet mondott azon a tiltakozó meneten, amit egy 14 éves, szexuális erőszakon átesett lány esete miatt szerveztek 1992-ben, akinek Angliába kellett volna utaznia terhességmegszakításra.

A 2021-ben Rememberings (Emlékek) címmel kiadott memoárjában azt a pillanatot is felidézte, amikor úgy döntött, kopaszra borotválja a fejét. Mindez annak másnapján történt, amikor egy zenei kiadó vezetője azt javasolta neki, hogy növessze meg a haját, kezdjen el rövid szoknyát és magas sarkú cipőt viselni, továbbá sminkelje magát. A könyvben hangsúlyozta:

nem akarta, hogy kiárusítsák a külsejét és a szexualitását.

(Később állítólag elkezdte visszanöveszteni a haját, de miután összetévesztették egy másik énekesnővel, Enyával, végleg megtartotta, és védjegyévé tette a kopaszságát.) 2007-ben pedig Britney Spears mellett is kiállt, amikor a popsztár emlékezetes körülmények között szintén megvált a hajától. Sinéad O’Connor szerint Britney közutálat helyett inkább egy ölelést érdemelt volna.

Ezzel szemben kifejezetten kritizálta Miley Cyrus Wrecking Ball című klipjét, mivel szerinte az a zeneiparban dolgozó fiatal nőket csak tovább szexualizálja. „Hosszú távon csak ártani fog, ha hagyod, hogy kihasználjanak. Semmilyen módon nem erősíted magad vagy más fiatal nőket azzal, ha azt üzened, hogy inkább a szexuális vonzerőd miatt értékeljenek (téged is), mint a nyilvánvaló tehetséged miatt. Akár tetszik, akár nem, mi, a zeneiparban dolgozó nők példaképek vagyunk, ezért rendkívül óvatosnak kell lennünk, milyen üzeneteket közvetítünk más nőknek” – írta akkor Cyrusnak egy nyílt levélben.

Mindezek ellenére az énekes-dalszerző nem tartotta magát feministának. „Nem címkézem magam semminek, főleg olyasminek nem, ami »izmus«-sal végződik. Nem érdekel semmi olyasmi, ami bármilyen módon kizárja a férfiakat” – nyilatkozta 2014-ben a Guardiannek, majd mikor az újságíró jelezte, hogy a feminizmus nem zárja ki a férfiakat, azt válaszolta: ő akkor sem szeretne olyasmihez csatlakozni, ahol mások szeretnének rákényszeríteni valamit.

Spirituális útkereső

Sinéad O’Connor saját megfogalmazása szerint egy vallási szempontból rendkívül elnyomott vidéken nőtt fel, ahol

„mindenki nagyon szerencsétlen volt, és senki nem találta örömét Istenben”.

Életútja talán legkülönösebb része spirituális útkeresése. 1999-ben egy szakadár katolikus szekta papnővé szentelte Sinéad O’Connort Lourdes-ban, a papi neve pedig Bernadette Mary anya lett. Ezt a római katolikus egyház természetesen nem ismerte el, hiszen nők számára tiltott a papi tisztség.

„Papnak lenni egyfajta polgári engedetlenség volt a részemről. Bár én megérdemlem, hogy pap legyek, őszintén szólva jobban, mint bárki közülük, ha a tényleges hitet és a Szentlélek iránti tiszteletet nézzük. Ez nem jelenti azt, hogy jó ember vagyok, mert nem vagyok az. De tényleg nem kell jó embernek lenned, sőt lehetsz egy hatalmas seggfej is – a hited mértékéről van szó, és arról, hogy valóban tiszteled-e a Szentlelket” – reagált később a papnői éveire.

2017-ben aztán a hivatalos nevét is megváltoztatta Magda Davittra, mert azt mondta, meg akart szabadulni a patriarchális rabszolganevétől. 2018-ban pedig a Twitteren jelentette be, hogy áttért az iszlám hitre. A vallásváltásának okait az ír közszolgálati csatornán futó Late Late Show-ban fejtette ki részletesebben. „Ha alaposan tanulmányozod a Koránt, rájössz, hogy egész életedben muszlim voltál, csak nem vetted észre. Velem is ez történt”, mondta, majd piros hidzsábjában elénekelte legismertebb slágerét. A nevét ezúttal Shuhada Sadaqatra változtatta. A láncdohányzással és a trágár beszéddel viszont ezután sem hagyott fel.

Szeretet, intelligencia és őrület

Sinéad O’Connor élete utolsó évtizedének döntő részét pszichiátriai klinikákon töltötte. Egyik legutóbbi interjújában azt mondta, e nélkül már nem is lenne életben. 2021-ben bejelentette visszavonulását, majd nem sokkal később ezt visszavonta, és az utolsónak szánt stúdióalbumán kezdett dolgozni. Utoljára 2020 februárjában állt színpadon, de további koncertjeit előbb a Covid-járvány, majd a súlyosbodó pszichés problémái miatt lemondta. Tavaly viszont újabb tragédiával kellett megbirkóznia: négy gyereke közül a legfiatalabb, Shane, 17 évesen végzett magával.

A férfiakkal való kapcsolata is meglehetősen zaklatott volt. Négyszer házasodott, az egyik házassága 16 napig tartott. Egyébként háromnegyed részben heteroszexuálisnak, negyed részben leszbikusnak tartotta magát, de azt is hozzátette, biszexuálisnak sem egészen pontos nevezni őt. Sinéad O’Connor kedvelt alakja volt a queer közösségnek is.

Az angyali kopasz nő, akinél a szeretet, az intelligencia és az őrület elválaszthatatlan volt című friss Guardian-nekrológ szerzője, Simon Hattenstone viszonylag szoros kapcsolatot ápolt az énekesnővel. Az újságíró szerint még az egyik legutóbbi üzenetében is azt írta neki, hogy jól van, és „erős kis picsának” nevezte magát. Simon Hattenstone szerint az a legszívszorítóbb abban, hogy Sinéad O’Connor viszonylag fiatalon meghalt, hogy ez elkerülhetetlen volt.

A család szerda délután jelentette be, hogy az 56 éves énekesnő elhunyt, csütörtökre pedig az is kiderült, hogy londoni otthonában találtak rá holtan. A halálának okát nem közölték.