Ingerültekké, türelmetlenekké és magányossá válunk tőle, de mégis órákig bambulunk előtte, mi az?

A digitális eszközök túlzott használata egyre jelentősebb problémává növi ki magát, miután évről évre és generációról generációra több időt töltünk az Instagram, TikTok előtt, és a közösségi média platformjai mellett a szórakozást, társasági életet és kikapcsolódást is okos készülékeinken próbáljuk meglépni, amiből valós örömeink ritkán származnak, de legalább esténként ingerülten és magányosan dőlünk hátra, mert már megint rápocsékoltunk egy napot, de semmivel nem haladtunk előre.

A Transtelexen már körbejártuk a digitális függőség problémakörét a koncentrációs zavaroktól a digitális demenciáig. Szakemberek nyilatkoztak arról, hogy a Z és Alfa generációsok érdektelenül viszonyulnak az iskolai feladatokhoz, motiválatlanok, felületesek, nem akarnak elmélyülten gondolkodni. Ráadásul egyre többen vannak és egyre fiatalabbak azok a diákok, akik a közösségi médián látott tartalmak miatt akár pszichológusi segítségére is szorulnak – mindez csak néhány olyan jelenség, amely felerősödni látszik az erdélyi iskolákban is. Pedagógusokkal és pszichológussal beszélgettünk arról, hogy a digitális eszközök egyre fiatalabb korban történő használata hogyan befolyásolta a gyermekek értelmi és érzelmi fejlődését, hogyan hat mindez a különböző készségeikre, milyen tünetek formájában jelentkezik a hatása és hogyan nehezíti meg egyre inkább a hagyományos iskolai oktatást. A szakemberek szerint azonban kellő rugalmassággal és a gyerekek környezetének kitartó munkájával erre is lehet megoldást találni.

Az erről szóló sepsiszentgyörgyi esemény, a With(OUT) Connection szervezői bevallották, ők maguk is nehezen fókuszálnak a körülöttük lévő jelenségekre, miután figyelmük folyamatosan elkalandozik, és okostelefonjaik mindennél érdekesebbnek tűnnek.

Egy ifjúsági iroda fiatal szervezője, Júlia az eseményen coming out-olt arról, hogy bár nem tartja magát azok közé, akik folyton a telefonjukon lógnak, de még neki sem sikerült azt a kihívást teljesítenie, hogy egy teljes hónap alatt csak hasznos információkat és tartalmakat fogyasszon. Azon kapta magát, a könnyen fogyasztható tartalmak hamar átjutottak szűrőjén.

Az elsőre talán könnyűnek tűnő kihívást, ezért nagyon nehéznek érezte, és folyamatos odafigyelésre késztette, így aztán úgy döntöttek, hogy magukkal kezdik a digitális tudatosságra való nevelést. A rendezvénnyel pedig azt is szerették volna érzékeltetni, mennyi időt veszítünk el potyára, és mivel jár az, hogy reggeltől estig online vagyunk, ami a pozitív dolgokon túl, számos problémát és veszélyt is rejt magában, hisz nem kell, hogy valaki az internetes zaklatás (cyberbullying) áldozata legyen, anélkül is maradandó sérüléseket tud okozni saját magának az eszközök túlzott használatával.

A potenciális veszélyek ismertetéséhez a szervezők Hermány Imola ideggyógyásztól, Szép Márk Linda klinikai pszichológustól és Gergely Orsolya szociológustól kértek segítséget, akik a digitális függőségről szóló With(OUT) Connection előadóiként számos hasznos tanáccsal látták el az érdeklődőket csütörtökön. Az esemény szervezői pedig élő példákkal illusztrálták a helyzetet:

• egy valós idejű, nem reprezentatív online felmérést készítettek a közönség megkérdezésével, hogy demonstrálják, mekkora problémát jelent digitális eszközhasználat. Ez olyan jól ment, hogy még a moderátor is meglepődött azon, hogy 44 válaszadó közül 33-an digitális függőnek érzi magát.
• Megfigyelték a közönség reakcióját akkor, amikor a nézők közé ültetett statiszták különböző chat értesítési hangokat indítottak el, illetve a beszélgetést egy ál-technikai hibára hivatkozva leállították. Mindkét esetben videóra vették, ahogy a közönség tagjai rögtön a telefonjuk után kaptak.
• Azt is megtudhattuk róluk, átlagosan 5 órát töltenek hétköznapokon online, hétvégén pedig ennél még több is lehet. Így egy héten közel két nap megy el azzal, hogy videókat, képeket néznek.
• Ugyanakkor a szervezők hozzájárulási nyilatkozatot töltettek ki a résztvevőkkel beléptetéskor, ami nem egy szokatlan jelenség, ezért minden résztvevő aláírta. A gond csak az, senki sem tudta, hogy mibe is egyeztek bele, mert feltehetően senki sem járult volna hozzá ahhoz, hogy a rendezvény végén a szervezők levághassák a résztvevők haját. Nyilván az elsőre humoros, áprilisi tréfa véresen komoly üzenetet hordoz magában, mert annak ellenére, hogy a legintimebb szféránkba is bevisszük a telefont és az azon lévő applikációkat, a jelenlevők közül szinte senki nem olvasta el az Instagram, TikTok, Facebook és hasonló közösségi média hozzájárulási nyilatkozatait, amivel a gigantikus tech cégek nem csak adatokhoz, videótartalmakhoz fértek hozzá, de a telefon mikrofonjának és kamerájának használatát is megkaphatták, így a beszélgetéseinket és intim pillanatainkat is megörökíthetik.

De hogyan hat ez ránk?

Gergely Orsolya szociológus tíz éve vizsgálja a média hatását a gyermekekre és fiatalokra. Elmondása szerint, a mérések azt mutatják, hogy a képernyők előtt töltött idő folyamatosan nő, és amíg a televíziót egy család átlagosan 26 órán át nézte egy héten, az okostelefonok használata miatt már az 1995–2009 között születettek is napi 15 órát töltenek digitális eszközök előtt, mivel a különböző platformok úgy vannak kialakítva, hogy kifogyhatatlan tartalommal lássák el felhasználóikat, hogy figyelmüket minél több ideig megtartsák.

„Ez azt jelenti, hogy a reggeli ébredés pillanatától kezdve egészen esti elalvásig a digitális eszközök előtt vannak” – mutatott rá Gergely Orsolya hozzátéve, hogy a 2010 után születetteknél ez fokozottan így van, és hogyha lehetőségük engedi, akkor maximalizálják is a képernyők előtt töltött időt.

Hermány Imola ideggyógyász elmondása szerint az 1995 után születettek vizuális információk feldolgozására jobb képességekkel rendelkeztek, de épp ezért, már a beszédstílusuk is erre állt át, könnyebben kommunikálnak szimbólumokkal, képekkel, mint írásban az előző években születetteknél. Továbbá, a környezeti tényezők hatására kevésbé tudnak odafigyelni és koncentrációs idejük is lecsökkent. Az ideggyógyász szerint a szemkontaktus hiánya és a módosult kommunikáció az agyat is másfajta feldolgozásra készteti, ezért jegyzünk meg kevesebb információt a telefon és online használat miatt.

Az ideggyógyász szerint azonban a folyamatos képernyőnézés agyi károsodást is okozhat, illetve a függőség tünetei is kialakulhatnak miatta. De a nyugodt alvásban sem segítenek bennünk a digitális eszközök, ezért azt tanácsolta, 2 órával lefekvés előtt ne használjuk, és az ágytól minél távolabb tartsuk őket.

Az okostelefont már 3 éves kortól a gyerek kezébe adják

Szép Márk Linda klinikai pszichológus úgy tapasztalja, a képernyők előtt eltöltött idő belső konfliktusokhoz is vezet, hisz a felhasználók ingerültebbek, türelmetlenebbek lesznek tőle, de az új generációk személyes kapcsolatai is csökkennek. Helyette az elmagányosodás jelensége körvonalazódik, miután a kamaszok általában a szobájukba vonulva, a képernyők előtt egyedül ülve foglalják el magukat. Maga a telefontartási póz pedig fiziológiailag sem kényelmes a testnek és fejlődési rendellenességekhez vezet.

A pszichológus hozzátette, az elmagányosodás érzésére az is rátesz egy lapáttal, hogy a közösségi médiás jelenlét nem csak túl sokáig tart, de miután ott mindenki azt a képet mutatja magáról, amilyen szeretne lenni, az ezzel szembesülők úgy érezhetik másokhoz képest rossz az életük és egyedül vannak. Ez pedig szorongást, depressziót okozhat.

Szép Márk Linda szerint a szülők azért adják idejekorán gyerekeik kezébe a mobiltelefont,

• hogy ne maradjon le semmiről, ne legyen kiközösítve, mert ő nem ért hozzá, mert nincs telefonja;
• mert digitális bébiszitternek használja az okos eszközt, ugyanis a gyerek miközben játszik, videót néz, addig elvan vele.

Szerinte azonban a telefonos applikációk valójában nem értelmezhetőek valódi játékként, és a gyerekek így nem ismerik meg a valódi játék fogalmát sem, sőt maga az okostelefon veszélyes is lehet a gyerekre nézve. Szakmája során többször találkozott már a pár éves kisgyermekek telefonhasználatának következményével is. A legsúlyosabb eddig az autizmusra hasonlító tünetek megjelenése volt egy kiskorúnál.

Gergely Orsolya hozzátette, sokszor olyan társadalmi helyzetben, körülmények között élünk, hogy legtöbbször a szülők azt gondolják, ez nem választás kérdése, ez egy kényszerhelyzet, nincs mit tenni, mert minden osztálytárs kezébe telefont adtak már, és a gyereke folyton azért sír, hogy neki is kellene. Sőt, a tanintézmény oktatói, diákjai is létrehoznak olyan online csoportokat, amikhez digitális eszköz nélkül nem tud hozzáférni.

A szülőkben nem tudatosul, hogy ahogy alkoholt nem adunk a 3 évesnek, nem kávéztatjuk, nem engedjük el szülői felügyelet nélkül egy forgalmas helyen, úgy okostelefont sem adunk a kezébe, mert ugyanolyan függőség alakul ki, mint az alkohol vagy a koffein esetében.

Szerinte a szülőknek vállalniuk kell annak a felelősségét, hogy a gyermekük fejlődése érdekében saját otthonukban másfajta szabályokat alakítanak ki, függetlenül attól, hogy a szomszéd házban mit és hogyan csinálnak. Úgy látja, sokan a könnyebb utat választják, mert nehezebb és fárasztóbb ott ülni a gyermek mellett, lefoglalni, de a gyerekek későbbi boldogulása érdekében megéri a plusz befektetett energia.

A szakemberek egyetértettek abban, hogy a gyerekek valós tudásra nem az érdekes videók és képek nézegetésével tesznek szert, hanem azáltal, hogy valós élményeket szereznek, akár társasozás, kirándulás vagy épp könyvolvasás által. Utóbbit azért is, mert növeli a képzelőerőt és kreativitást, a kritikus gondolkodást, a jó és rossz megkülönböztetését is erősíti bennük. Megállapításuk szerint 7 éves kor előtt nem kellene, de 3 éves kor előtt semmiképp nem ajánlott a gyermek kezébe okostelefont adni, a szülőknek minél később kell ezt meglépniük, és gyerekeik tevékenységét felügyelniük kell.