A női főszereplő betöltötte a negyvenet, és jól áll neki

Julia Louis-Dreyfus, Tina Fey és Patricia Arquette egy napsütéses napon találkoznak, megterítenek egy tisztáson valahol Los Angeles közelében a hegyekben, bort iszogatnak, szivaroznak, jégkrémet esznek. Az alkalom: Julia utolsó baszható napja. Nem, ez nem a valóság, hanem Amy Schumer humorista híres szkeccse (a címe: Last Fuckable Day, azaz az Utolsó Baszható Nap), ami abból csinál viccet, hogy a színésznők életében valamikor, jellemzőn negyven- és ötvenéves koruk között, eljön a pillanat, amikor többé már „nem baszhatók”, onnantól kezdve pedig vagy teljesen elkerülik őket a szerepek, vagy – ha szerencsésebbek – játszhatnak boszorkányt, gonosz mostohát, vagy náluk tíz évvel fiatalabb színészek édesanyját.

Bár a szituáció kitalált, az alapja nem: mióta Hollywood létezik, a színésznők saját vérmérsékletükhöz mérve nyíltan vagy kevésbé nyíltan beszélnek arról, hogyan és mikor jött el a pillanat a karrierjükben, amikor egy producer/rendező/színészpartner kimondta rájuk (jellemzően szemtől szemben), hogy elmúlt a szexuális vonzerejük, így kevés kivételtől eltekintve főszerepre sem érdemesek.

No de mi van Meryl Streeppel? Mi van Helen Mirrennel? Mi van Glenn Close-zal? – hördülhet fel az olvasó, teljesen jogosan: természetesen nem lehet kijelenteni, hogy ötven felett egyáltalán ne jutnának jó szerepek a színésznőknek, és az is megfigyelhető, hogy az utóbbi évtizedekben jelentősen javult a helyzet. A probléma gyökere viszont a változások ellenére sem tűnt még el, ahogy azt sem lehet egyelőre megállapítani, múló trend-e az öregedés elfogadása, vagy Hollywood tényleg rájött, hogy negyven felett is van élet, akkor is, ha női testbe született az ember.

Szerelmes lánynak túl öreg, banyának túl fiatal

Hollywoodban hagyományosan szeretik jóval fiatalabb színésznőkkel párba állítani a férfi sztárokat, így ugyanis ők is fiatalabbnak tűnhetnek. Egy 2015-ös újságcikkben a három legfoglalkoztatottabb fiatal színésznő, Emma Stone, Jennifer Lawrence és Scarlett Johansson romantikus szerepeit elemezték, és arra jutottak, mindhármójukra jellemző, hogy a vásznon jóval idősebb férfiak a partnereik. Emma Stone például 25 éves volt, amikor az akkor 53 éves Colin Firth-fel egymásba szerettek a 2014-es Magic in the Moonlightban (Káprázatos holdvilág), Jennifer Lawrence 22 évesen gabalyodott össze az akkor 37 éves Bradley Cooperrel a 2012-es Silver Linings Playbookban (Napos oldal), Scarlett Johansson pedig mindössze 18 éves volt, amikor 2003-ban eljátszotta Charlotte szerepét a Lost in Translation (Elveszett jelentés) című filmben. Bár fiktív szerelmük nem teljesedhetett ki, filmbeli partnere, Bill Murray akkor 52 éves volt. De Meryl Streep is többször beszélt arról, hogy a The Bridges of Madison County (A szív hídjai) – ami abban a tekintetben úttörő filmnek számított, hogy két középkorú ember szerelmi történetét mesélte el – producerei először nem őt akarták női főszereplőnek választani, 46 évesen ugyanis túl öregnek találták ahhoz, hogy eljátssza az akkor 65 éves Clint Eastwood szerelmét.

Meryl Streepnél maradva: a színésznő arról is beszélt korábban (többek között pár éve a Graham Norton show-ban), hogy amikor negyvenéves lett, egy év alatt három boszorkányszerepet is felajánlottak neki, amitől annyira mérges lett, hogy mind a hármat elutasította, és csak 2015-ben – hatvanhat évesen – bólintott rá először, hogy „a korának megfelelően” egy boszorkányt játsszon a vásznon. Az interjúban Streep viccesen meg is jegyezte,

amikor egy év alatt három banyaszerepet akartak rásózni, úgy érezte, Hollywood így jelzi neki, mit érez a negyvenéves kort elérő színésznőkkel kapcsolatban.

2019-ben az akkor hatvanéves Emma Thomson egy interjúban szintén arról beszélt, hogy míg fiatalon a romantikus szerepeivel vált híressé, negyvenévesen hirtelen kényszerhelyzetbe került. Az ajánlatok egyre fogytak, a szerepek egyre kisebbek lettek: a bolond jóslattantanár a Harry Potter-sorozatban, a megcsalt feleség a Love Actuallyben (Igazából szerelem), a hang Will Ferrel fejében a Stranger Than Fictionben (Felforgatókönyv). Thomson szerint legalább egy évtized telt el így, mire a felajánlott szerepek ismét érdekesebbek és nagyobbak lettek.

Azt, hogy Hollywood mennyire máshogy értékeli a férfiak és nők életkorát, jól mutatja egy 2015-ös felmérés: eszerint a férfi színészek átlagosan 46 évesen érik el a karrierjük csúcsát, a nők ezzel szemben már 30 évesen, ezt követően radikálisan csökkennek a szereplehetőségeik.

Egy fecske nem csinál nyarat

„Az August Osage County (Augusztus Oklahomában) bizonyítja, hogy vannak még nagyszerű szerepek Hollywoodban a hatvan feletti Meryl Streepek számára” – viccelődött a 2014-es Golden Globe-díjátadón Tina Fey és Amy Poehler. Bár a poén sarkos, a valóságtól nem is áll annyira távol. Természetesen nem arról van szó, hogy Hollywoodban ne foglalkoztatnának idősebb színésznőket. A kivételekre jó példa – az agyonemlegetett Streep mellett – Katharine Hepburn, aki első Oscar-díját 1934-ben, 31 évesen nyerte el, a következő hármat viszont hatvan felett vehette kézbe: 1967-ben, 1968-ban és 1981-ben is elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó díjat, ezzel rögtön három helyet is követelt magának minden idők legidősebb legjobb női főszereplőinek tízes listáján. A rekorder egyébként Jessica Tandly, aki 1989-ben, 80 évesen vehette kézbe az arany szobrocskát.

Az ő példájuk is mutatja, hogy néhány szerencsés kiválasztott a felszínen tudja tartani a karrierjét. Az azonban, hogy arányuk mennyire nem meghatározó, talán jól mutatja a legjobb női főszereplő kategóriában Oscar-jelölt színésznők átlagéletkora. Az Oscar történetének első tíz évében – 1927 és 1937 között – a legjobb színésznők átlagéletkora 37 volt, és tíz év alatt mindössze egy 60 feletti színésznő vehette kézbe a díjat. A 2010-es évekig stabilan 40 alatti volt a legjobb színésznők átlagéletkora, a mintát egyedül a nyolcvanas évek törték meg. Talán azért, mert 1980 és 1990 között három rangidős színésznő is nyert: Jessica Tandly, Katharine Hepburn és Geraldine Page. 2000 és 2010 között viszont csak kettő 40 feletti színésznőt választottak legjobbnak: Sandra Bullock 45, Helen Mirren pedig 61 évesen vehette át a díjat.

Az, hogy a fenti színésznők negyven-, sőt, hatvanéves koruk felett is remek (fő)szereplehetőségekhez jutottak, közel sem jelenti, hogy a karrierjükben ne jött volna el a pillanat, amikor úgy érezték, nincs tovább. Streep erről a WSJ magazinnak adott 2016-os interjúban azt mondta:

„Emlékszem, amikor 40 éves kor körül jártam, minden filmemről azt gondoltam, hogy az utolsó lesz. És minden 40 éves színésznő példája bizonyította számomra – ez 27 évvel ezelőtt volt –, hogy tényleg ez lesz a vége”.

Nem így lett, és bár sokan tartják úgy, hogy Streep a karrierjével és rekordszámú Oscar-jelölésével „áttörte az üvegplafont”, még hosszú éveket kellett várni arra, hogy a változás valóban látványos legyen.

Streeppel ellentétben ugyanis nagyon sok színésznő életében valósággá vált a rettegett forgatókönyv: a „száraz évtized”, amikor már kiöregedtek az egyik szerepkörből, de még nem voltak elég öregek a másikhoz. Az elismert, foglalkoztatott színésznők hirtelen radikálisan leszűkült lehetőségekkel néztek szembe: vagy megelégedtek az anya, a feleség vagy a karrierista, gyermektelen nő mellékszerepével, vagy a mozivásznat hátrahagyva a tévéképernyőre, illetve az utóbbi években egyre meghatározóbb streamingfelületekre vándoroltak át.

A korábban lenézett, másodlagosnak tartott sorozatok a 2010-es évek elejétől kezdve lassan felértek a filmek mellé, majd egyik pillanatról a másikra Hollywood mozgatórugói lettek, és egyre több mozisztár vállalta be (és nyert nagyot azzal – rád nézünk, Matthew McConaughey), hogy rövidebb-hosszabb időre a kisképernyőre költözött. Ezzel a filmstúdiók által többé-kevésbé ignorált, középkorba lépő színésznők előtt is új lehetőségek nyíltak meg.

A streaming elhozta a középkorú nők reneszánszát?

Míg Hollywood megállás nélkül termeli ki magából a fiatal színésznőket, korábban nagy jóindulattal a két kezünkön meg tudtuk számolni, hány ötven pluszos színésznő tűnt fel rendszeresen, nagyobb szerepekben a mozivásznon. Az utóbbi időben látványosan javultak az arányok, és ebben komoly szerepet játszhat a streaming térnyerése. A Netflix, HBO és társai korában, amikor jelentősen megnőtt a kereslet az új tartalmakra, a producerek is egyre bátrabban kísérleteznek: például lehetőséget adnak olyan, nem feltétlenül kasszasikert ígérő forgatókönyveknek is, amelyekben idősebb nők a főszereplők. Azok, akik ezt kihasználva vissza tudnak kapaszkodni a köztudatba, egy idő után a mozifilmekbe is vissza tudnak térni – ez a tendencia lassan a fontosabb filmes díjak nevezéseiben is megmutatja a hatását.

A Screen Actors Guild (Színészek Céhe) Awardson minden évben díjazzák a legjobb színésznőt mozifilm és televíziós film vagy minisorozat kategóriában is. 2001 és 2011 között a filmes és tévés kategóriában díjazott színésznők között átlagosan közel tíz év volt a korkülönbség (a tévés kategóriában díjazott színésznők életkora 49,6 volt, a filmeseké 41,8). Az utóbbi 10 évben, 2012 és 2022 között viszont sokkal keskenyebb lett az életkori határvonal a két kategória között: a tévés kategóriában díjazott színésznők átlagéletkora 47, míg a mozifilmes szerepeikért díjazottaké 46 volt.

Talán ebben az összehasonlításban érhető a leginkább tetten a streaming jelentősége. Az, hogy a tévés szerepekkel nagy sikereket elérő, és nem utolsó sorban a streamingszolgáltatóknak rengeteg pénzt termelő színésznők végre a filmstúdiók figyelmét is ráirányították a tényre: a középkorú nők történeteit is megéri feldolgozni.

De nemcsak ezen múlt a siker, hanem az olyan színésznőkön is, mint Reese Witherspoon, akit Doktor Szösziként ismert meg a nagyközönség, és hosszú évekig bármit csinált, nem igazán tudta levetkőzni Elle Woods rózsaszín kosztümét. A 2010-es években megelégelte, hogy nem kap sem ő, sem a hozzá hasonlóan a negyvenes éveikbe belépő színésznők jó szerepeket, ezért egyre komolyabban kezdett el foglalkozni a producerkedéssel, 2016-ban pedig megalapította a saját produkciós cégét is. Witherspoon produceri munkájával jött létre az Oscarra is jelölt Wild (Vadon) és Gone Girl (Holtodiglan), és neki köszönhető az HBO-n futó Big Little Lies (Hatalmas kis hazugságok) is, ami rajta kívül olyan egykori mozisztároknak adta meg a „nagy visszatérést”, mint Nicole Kidman és Laura Dern. Azóta mindhárman szerepeltek több, díjakkal is elismert sorozatban, miközben a filmstúdiók is újra felfedezték őket. Witherspoon már azt is megengedhette magának, hogy visszatérjen a bugyuta romkomok világába: 2017-ben a Home Again (Újra otthon) című filmben játszott el egy elvált, negyvenéves nőt, aki összejön egy nála jóval fiatalabb fiúval, a 2023-as Your Place or Mine-ban (Nálad vagy nálam?) pedig Ashton Kutcherbe szeret bele húsz év barátság után.

De az Oscar-díjas Olivia Colman is a tévének köszönheti a világhírt. Fiatalon főleg brit vígjátékokban és sitcomokban tűnt fel, és színházban játszott, mielőtt 2013-ban, 39 évesen megkapta a főszerepet a Broadchurch című bűnügyi sorozatban. Colman 2017-ig játszott a nagysikerű sorozatban, 2018-ban, 44 évesen már Oscar-díjat nyert a The Favorite (A Kedvenc) főszerepéért (borús napokon ajánlott meghallgatni a köszönőbeszédét), azóta pedig Hollywood egyik legfoglalkoztatottabb színésznője lett.

Jennifer Anistont is a streaming kaparta ki abból a skatulyából, amibe a filmipar a Jóbarátok sikerén felbuzdulva belepakolta. A színésznő hiába bizonyította időről időre, hogy drámai szerepekben is megállná a helyét (például a Cake – Boldogság bármi áron című filmben), rendre csak vígjátékokban, romkomokban kapott főszerepet. Aztán jött az Apple TV és a The Morning Show, amivel Aniston rögtön besöpört egy Emmy- és egy Golden Globe-jelölést, és megnyerte a SAG-díjat is.

A sor a végtelenségig folytatható, a teljesség igénye nélkül íme néhány példa a remek sorozat-szerep-színésznő együttállásokból az elmúlt 10 évből:

• House of Cards (Kártyavár): Robin Wright
• White Lotus (Fehér Lótusz): Jennifer Coolidge
• Killing Eve (Megszállottak viadala): Sandra Oh
• The Good Fight (Diane védelmében): Christine Baranski
• Grace and Frankie (Grace és Frankie): Jane Fonda, Lily Tomlin
• Mare of Easttown (Easttowni rejtélyek): Kate Winslet
• The Crown (A korona): Olivia Colman, Imelda Staunton, Lesley Manville, Helena Bonham Carter
• Veep (Az alelnök): Julia Louis-Dreyfus
• Shitt’s Creek: Catherine O’Hara
• Ozark: Laura Linney
• Hacks (Hacks – A pénz beszél): Jean Smart
• Dead to Me (Halott vagy) : Christina Applegate, Linda Cardellini
• How to Get Away with Murder (Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?): Viola Davis
• Watchmen: Regina King

A fenti példák is bizonyítják: a középkorú nők nem unalmasak, és nem is szánalomra méltóak. Épp ellenkezőleg, sokoldalúak, erősek, viccesek, érzékenyek, szókimondóak, és legalább olyan jó főszereplők, mint akármelyik férfi. Sőt, szuperhősök is lehetnek. A történeteiket pedig nemcsak a középkorú női közönség hálája miatt érdemes elmesélni, hanem azért is, mert – mint kiderült – igenis van benne pénz.

Látványos áttörés azért továbbra sem történt: A San Diegó-i állami egyetem kutatói több mint 3000 női szerepet elemeztek a televíziós és streamingműsorokban a 2021-2022-es szezonból, és arra jutottak, negyven felett továbbra is jelentősen csökkennek a tévés és streamingszerepek is. A harmincas szerepek aránya a tévében 42 százalék volt, a negyveneseké viszont 15, a streamingfelüleleteken ez az arány 33 és 14 volt. A hatvan feletti szerepek aránya elenyésző: a televízióban és a streamingszolgáltatók műsoraiban is 3 százalék. Bőven van még hova fejlődni tehát a kisképernyőn is.

Kate Winslet, akinél az öregedés küldetés

Vannak színésznők, akik mindent megtesznek azért, hogy negyven felett is kapjanak szerepeket, és vannak színésznők, akik azért is mindent megtesznek, hogy ezekben a szerepekben pontosan úgy nézzenek ki, mint egy negyven feletti nő. Ilyen a 47 éves Kate Winslet is, aki az utóbbi években egyszemélyes kampányt indított azért, hogy a filmekben és sorozatokban is úgy mutassák be, amilyen a valóságban: a ráncaival, az őszülő hajával és a pocakjával együtt.

Természetesen nem azért, hogy bárki sajnálja! 2022-ben a BBC Woman's Hour című műsorában arról beszélt, a negyvenes éveik közepén a nők többsége azt gondolja, ez a kor már „a hanyatlás kezdete”. „De én úgy döntöttem, hogy nem az. Igazi nőkké válunk, erősebbek, szexibbek leszünk... végre felnővünk önmagunkhoz. Kimondhatjuk a véleményünket anélkül, hogy attól félnénk, mit fognak rólunk gondolni az emberek. Nem muszáj azzal foglalkoznunk, hogy nézünk ki. Ez az életszakasz csodálatos” – mondta.

A 2021-es Mare of Easttown (Easttowni rejtélyek) című minisorozatban Mare Sheehan, a negyvenes egyedülálló anyuka és detektív szerepét alakította: minimális sminkben, lenőtt hajtövekkel, kényelmes mackónadrágban és túlméretezett kabátban. Egy szexjelenet forgatása alatt pedig határozottan kijelentette, ne merjék kamerabeállításokkal, utólagos retusálással eltüntetni a pocakját. Nem direkt rondíttatta el magát a szerep kedvéért Winslet. Mare valóságos, hús-vér, középkorú nő, csakúgy mint a színésznő, aki a sorozat készítőivel karöltve mindent megtett, hogy ez a képernyőn is megjelenjen. Meg is lett az eredménye: az Oscar-díjas filmsztár megkapta érte (a 2011-es Mildred Pierce után) a második Emmy-díját is. A 2022-es I Am Ruth forgatásán aztán emelte is a tétet: egyáltalán nem viselt sminket, nem fésülködött, és ha lehet, még nagyobb és rongyosabb ruhákba csomagolta magát, hogy hitelesen jeleníthesse meg a középkorú édesanyát – pont úgy, ahogy, mint mondja, középkorú édesanyaként ő is öltözködik a hétköznapokban.

A színésznő az elmúlt években többször kifejtette: az öregedés gyönyörű dolog, és míg a ráncosodó, őszülő férfiakat csodálják (sőt akkor csodálják igazán), a nőket ugyanúgy megilletné a jog, hogy élvezzék a korosodás természetes folyamatát. A kettős mércére a Guardian cikke is felhívja a figyelmet: míg a 2021-es Friends: The Reunion (Jóbarátok: Újra együtt) plakátján a három női főszereplő úgy jelent meg, mintha egy napot se öregedtek volna a 2004-es záróepizód óta, a férfi színészek meg sem próbálták titkolni, hogy eltelt közel 20 év a sorozat vége óta, ők pedig megőszültek, ráncosodtak és bizony néhány kilót is felszedtek magukra.

Winslet azt is rendre hangsúlyozza, legyen szó férfiakról vagy nőkről, idősekről vagy fiatalokról, a hollywoodi szépség csak egy mítosz. „A vörös szőnyegen megjelenő nők haja és sminkje négy órán át készül, az esemény előtt meg legalább egy hétig minden nap arckezelést kapnak. Tudom, mert ezt én is végigcsináltam. Ez csak egy múló pillanat.”

„Ahogy idősebb lettem, rájöttem, hogy az igazi szépség a szívedből jön, a családod szeretetéből; a kedvességből és a körülötted lévő világból” – mondta a Vogue-nak 2021-ben. Ebben az évben lett a L’Oréal Paris nagykövete. A márka arcaként azóta is azt hirdeti: legyünk magabiztosak, szeressük önmagunkat, és merjünk önmagunk lenni – akkor is, ha a testünk megállíthatatlanul változik.

Hány éves lesz idén Hollywood királynője?

Rendben, de mi van a filmekkel? Ahogy a cikk elején írtam, az Oscar tekintetében „a 2010-es évekig stabilan 40 alatti volt a legjobb színésznők átlagéletkora”. Nem véletlenül írtam így, az elmúlt 12 évben ugyanis átlépte a negyvenet (43,8). A 2023. márciusi Oscar-díjátadón pedig úgy alakult, hogy egy kivételével csak negyven pluszos színésznőknek szurkolhatunk majd a kategóriában. A díj két legnagyobb esélyese Cate Blanchett és Michelle Yeoh. Blanchett 54 éves, Yeoh kereken 60. A legjobb női mellékszereplő kategóriában hasonlóak az arányok: a 32 éves Stephanie Shut leszámítva mind betöltötték már a negyvenet, Angela Basset és Jamie Lee Curtis mindketten 64 évesek.

Ha mindkét kategóriában az Everything Everywhere All At Once (Minden, mindenhol, mindenkor) színészei nyernek március 13-án, idén a hatvan pluszosok lesznek Hollywood királynői.