Facér pasikat kiszagoló nők, rosszat álmodó pókok – a legviccesebb tudományos felfedezésekből válogattunk

2023. január 19. – 06:59

Másolás

Vágólapra másolva

Valószínűleg a James Webb űrteleszkóp lélegzetelállító felvételei, a disznószívvel két hónapot kihúzó férfi és a Dimorphos aszteroida eltérítése került fel a legtöbb, 2022 tudományos eredményeit listázó írás elejére. Mi viszont készítettünk egy saját topot: az volt a szempontunk, hogy egy felfedezés – nyilván, amellett, hogy meglepő – mennyire volt mulattató. Átfésültük a tudományos szaklapok évvégi beszámolóit és ezekből mazsoláztuk ki azt a néhány tudományos sikert, amely nekünk a legjobban megtetszett.

Az ugrópókok álmodhatnak. Sőt, néha rémálmaik is lehetnek

Az apró nyolclábúaknál az alvás REM-fázisára jellemző szemmozgásokat észleltek, illetve időnként úgy rángatóznak a végtagjaik pihenés közben, mint egy alvó kiskutyáé.

Daniela Rößlert, a Konstanzi Egyetem ökológusát a szükség vezette rá erre a különös felfedezésre. A Covid-járvány miatt nem utazhatott el az Amazonas vidékére kutatni, így arra fanyalodott, hogy németországi kertjében vizsgálódjon. A figyelmét hamar rabul ejtették az apró, nagy szemű (egyébként egész Európában elterjedt) ugrópókok, melyeknél alvás közben, amikor egy fonálon lógtak, különös, ismétlődő mozgásokat észlelt.

Ugrópók (Evarcha arcuata) – Fotó: Stephane Vitzthum / Biosphoto / AFP
Ugrópók (Evarcha arcuata) – Fotó: Stephane Vitzthum / Biosphoto / AFP

Be is állított egy kísérletet, melyben pár napos íves ugrópók (Evarcha arcuata) bébik alvását vizsgálta. Ekkor írta le alaposabban a REM-fázisra jellemző, gyors szemmozgásokkal kísért alvási periódusokat. És időnként élénk izomrángásokat is észlelet a pókoknál. A kutató szerint az apró ízeltlábúak viselkedése arra hasonlított, amit a kutyái és a macskái produkáltak alvás közben.

Még nem teljesen tisztázott, hogy az ugrópókoknál megfigyelt viselkedés valóban tekinthető-e vizuális álmokkal kísért, igazi alvásnak, viszont ha a feltételezés beigazolódik, széles távlatokat nyithat az alváskutatás előtt, illetve az ízeltlábúakkal kapcsolatos ismereteink bővítésére.

A nők a testszag alapján képesek megállapítani, hogy egy férfi tartós kapcsolatban él-e vagy szingli

Korábbi kutatások megállapították, hogy a testszag jelezhet egyes betegségeket vagy utalhat genetikai kompatibilitásra. Az ausztráliai Macquarie Egyetem kutatói azt vizsgálták meg, hogy a nők képesek-e a testszag alapján eldönteni, hogy egy férfi egyedülálló vagy sem. Korábbi tanulmányok alapján azt lehet tudni, hogy az egyedülálló férfiak tesztoszteronszintje magasabb, mint a társas kapcsolatban élő férfiaké, és hogy a magasabb tesztoszteronszint erősebb testszaggal jár együtt.

Az ausztrál kutatók vizsgálatukban 82 heteroszexuális nőt arra kértek, hogy értékeljék hat férfi résztvevő testszagát. Azt találták, hogy a szingli férfiak levetett pólóin erősebb testszagot éreztek, mint a párkapcsolatban élőkéin. Továbbá a szingli férfiak arcát férfiasabbnak ítélték, mint az állandó partnerrel rendelkezőkét.

A kutatók elmélete szerint a tesztoszteronszint, illetve az ezzel összefüggésben álló testszag a párkereső viselkedéssel és a dominanciával állhat összefüggésben.

Nem zárták ki ugyanakkor a társadalmi okokat sem, azaz hogy a kapcsolatban élők tisztálkodási szokásaira hatással lehet a társuk is, azaz időnként rájuk szólhat a partnerük, hogy ideje lenne lezuhanyozni.

Úgy vélték, a nőknek valószínűleg jobb a szaglásuk, mint a férfiaké, és nagyobb mértékben befolyásolják a választásaikat az illatok.

Távirányítható kiborgcsótányok

A RIKEN Úttörő Kutatási Klaszter (RIKEN Cluster for Pioneering ResearchCPR) vezetésével egy nemzetközi csapat megalkotta a kiborgcsótányt. A rovarra szerelt készülékek segítségével, a lábak stimulálása révén, a távolból lehet irányítani az állatokat. A távvezérelt ízeltlábúak ötlete nem egészen új, egy ideje kísérleteznek már a tudósok kiborg rovarok, ún. robobugok megalkotásával. Eddig azonban a rájuk szerelt műszerek nagymértékben akadályozták az állatok mozgását, és ha a hátukra fordultak, komoly nehézséget okozott számukra a talpraállás.

Szintén megoldandó feladat maradt a szerkentyűk energiaellátásának biztosítása, mivel ha a rovaroknak gyakran kell visszafordulniuk a tápegységek feltöltése céljából, nehezen kivitelezhetők a gyors megoldást igénylő feladatok.

Távirányítható kiborgcsótány – Fotó: riken.jp
Távirányítható kiborgcsótány – Fotó: riken.jp

A 2022-ben megalkotott kiborgcsótány lényegében a technikai megoldásokban különbözik ez elődeitől. A torra adott „hátizsákba” szerelt, ultravékony elektronikával ellátott vezérlőmodullal, illetve a potrohon elhelyezett miniatűr (0,004 mm vastag) napelemmel sikerült pontosan lekövetni a csótány külső kitinpáncéljának felépítését, így a rá szerelt szerkezet nem akadályozza az állatot mozgásban, és az energiaellátás kérdését is megoldja.

Hogy mire lehet jó egy robobug? A kísérletező tudósok szerint hasznukat lehetne venni például veszélyes területek feltérképezésében, illetve megfigyelő tevékenységek során. Ebben a kísérletben a viszonylag nagy termetű, 6-8 centisre is megnövő madagaszkári bütykös csótányra vagy sziszegő csótányra (Gromphadorhina portentosa) dolgozták ki a rendszert, de abban bíznak, hogy a készülék más rovarok, például a repülni is képes kabócák esetén is használható lesz.

Földművelő tasakospatkányok

Egy észak-amerikai tasakospatkányfaj (Geomys pinetis) életmódjának alaposabb vizsgálata után egy kutatópáros azt állította: a rágcsálók földműveseknek tekinthetők, hiszen valósággal megtermesztik maguknak a harapnivalót. Az ürüléküket – trágyázási céllal – szétszórják a földalatti járataikban, lazítgatják is a járataik falát, és meg-megrágcsálják az üregben végződő gyökereket, így ezek a gyökerek, mely a fő táplálékforrásukat jelenti, gyorsabban nőnek.

Bizonyítékként egy számítást ismertettek: a földikutyához vagy vakondhoz hasonló életmódot folytató tasakospatkányok járatai közelében leástak és kiválogatták a földből a gyökereket. Lényegében azt ellenőrizték, hogy egy tasakospatkány egy egységi hosszú járatszakaszon mennyi élelemhez jut hozzá. Kiszámították ennek a tápértékét, majd összevetették az igen energiaigényes ásáshoz szükséges kalóriaszámmal, és azt kapták, hogy amennyiben nem serkentenék élénkebb növekedésre a gyökereket, nem állna a rendelkezésükre annyi energia, amennyi a járatok készítéséhez kell.

Akadnak azonban az elméletnek kritikusai is bőven, akik szerint rengeteg olyan állat van, mely természetes viselkedésével serkenti egy-egy növény növekedését, mégsem tekintjük a tevékenységét mezőgazdaságnak. A cikk szerzői szerint viszont a tasakospatkányok teljesítménye, akik aktívan dolgoznak egy, a gyökérnövekedésnek kedvező környezet fenntartásán, nem említhető egy lapon pl. azzal, ahogy a szarvasmarhák időnként pottyantanak egyet-egyet a legelőn.

A mezőgazdálkodó tasakospatkány – Fotó: Yhelfman / Wikipedia
A mezőgazdálkodó tasakospatkány – Fotó: Yhelfman / Wikipedia

Buborék, ami több mint egy évig nem pukkadt ki

A Lille-i Egyetem kutatói olyan buborékot hoztak össze, ami 465 napot bírt ki. Ez komoly eredménynek számít, hiszen egy átlagos szappanbuborék élettartama mindössze néhány másodperc: ennyi ideig tud ellenállni a gravitációnak és/vagy a párolgás hatásának.

A francia kutatók magas koncentrációjú glicerinoldattal érték el ezt a hatást – egy olyan vegyület segítségével, melyet széles körben használnak az élelmiszer- és a gyógyszeriparban. A buborékok megnövekedett élettartamát a glicerin stabilizáló hatása eredményezte. A glicerin erős affinitással rendelkezik a vízzel szemben, a levegőből is képes a vizet felvenni. Ez a tulajdonsága kompenzálja a párolgásból adódó veszteséget, ami a fő oka a buborékok szétrepedésének.

De van-e értelme egy ilyen felfedezésnek? Úgy tűnik, mind az orvostudomány, mind az élelmiszeripar élénken érdeklődik a párolgás elleni küzdelem iránt. Arra számítanak, hogy például az aeroszolokban és különböző spray-kben lévő kis cseppeket lehetne egy új módszerrel stabilizálni, hogy tovább maradjanak meg a levegőben. Akár olyan gyógyszereknél is alkalmazhatnák, melyeket aeroszolok révén adagolnak.

A Guinness Rekordok Könyve több, buborékokkal kapcsolatos rekordot tart számon, például a legmagasabb buborékot (10,7 méter), a leghosszabb buborékot (32 méter), de a rágógumiból fújt legnagyobb ballont is említi (0,5 méter). A leghosszabb életű buborék azonban nem szerepel a listán, úgyhogy csak valószínűsíteni lehet, hogy ez az eredmény is egy világrekord.