Facér pasikat kiszagoló nők, rosszat álmodó pókok – a legviccesebb tudományos felfedezésekből válogattunk

Valószínűleg a James Webb űrteleszkóp lélegzetelállító felvételei, a disznószívvel két hónapot kihúzó férfi és a Dimorphos aszteroida eltérítése került fel a legtöbb, 2022 tudományos eredményeit listázó írás elejére. Mi viszont készítettünk egy saját topot: az volt a szempontunk, hogy egy felfedezés – nyilván, amellett, hogy meglepő – mennyire volt mulattató. Átfésültük a tudományos szaklapok évvégi beszámolóit és ezekből mazsoláztuk ki azt a néhány tudományos sikert, amely nekünk a legjobban megtetszett.

Az ugrópókok álmodhatnak. Sőt, néha rémálmaik is lehetnek

Az apró nyolclábúaknál az alvás REM-fázisára jellemző szemmozgásokat észleltek, illetve időnként úgy rángatóznak a végtagjaik pihenés közben, mint egy alvó kiskutyáé.

Daniela Rößlert, a Konstanzi Egyetem ökológusát a szükség vezette rá erre a különös felfedezésre. A Covid-járvány miatt nem utazhatott el az Amazonas vidékére kutatni, így arra fanyalodott, hogy németországi kertjében vizsgálódjon. A figyelmét hamar rabul ejtették az apró, nagy szemű (egyébként egész Európában elterjedt) ugrópókok, melyeknél alvás közben, amikor egy fonálon lógtak, különös, ismétlődő mozgásokat észlelt.

Be is állított egy kísérletet, melyben pár napos íves ugrópók (Evarcha arcuata) bébik alvását vizsgálta. Ekkor írta le alaposabban a REM-fázisra jellemző, gyors szemmozgásokkal kísért alvási periódusokat. És időnként élénk izomrángásokat is észlelet a pókoknál. A kutató szerint az apró ízeltlábúak viselkedése arra hasonlított, amit a kutyái és a macskái produkáltak alvás közben.

Még nem teljesen tisztázott, hogy az ugrópókoknál megfigyelt viselkedés valóban tekinthető-e vizuális álmokkal kísért, igazi alvásnak, viszont ha a feltételezés beigazolódik, széles távlatokat nyithat az alváskutatás előtt, illetve az ízeltlábúakkal kapcsolatos ismereteink bővítésére.

A nők a testszag alapján képesek megállapítani, hogy egy férfi tartós kapcsolatban él-e vagy szingli

Korábbi kutatások megállapították, hogy a testszag jelezhet egyes betegségeket vagy utalhat genetikai kompatibilitásra. Az ausztráliai Macquarie Egyetem kutatói azt vizsgálták meg, hogy a nők képesek-e a testszag alapján eldönteni, hogy egy férfi egyedülálló vagy sem. Korábbi tanulmányok alapján azt lehet tudni, hogy az egyedülálló férfiak tesztoszteronszintje magasabb, mint a társas kapcsolatban élő férfiaké, és hogy a magasabb tesztoszteronszint erősebb testszaggal jár együtt.

Az ausztrál kutatók vizsgálatukban 82 heteroszexuális nőt arra kértek, hogy értékeljék hat férfi résztvevő testszagát. Azt találták, hogy a szingli férfiak levetett pólóin erősebb testszagot éreztek, mint a párkapcsolatban élőkéin. Továbbá a szingli férfiak arcát férfiasabbnak ítélték, mint az állandó partnerrel rendelkezőkét.

A kutatók elmélete szerint a tesztoszteronszint, illetve az ezzel összefüggésben álló testszag a párkereső viselkedéssel és a dominanciával állhat összefüggésben.

Nem zárták ki ugyanakkor a társadalmi okokat sem, azaz hogy a kapcsolatban élők tisztálkodási szokásaira hatással lehet a társuk is, azaz időnként rájuk szólhat a partnerük, hogy ideje lenne lezuhanyozni.

Úgy vélték, a nőknek valószínűleg jobb a szaglásuk, mint a férfiaké, és nagyobb mértékben befolyásolják a választásaikat az illatok.

Távirányítható kiborgcsótányok

A RIKEN Úttörő Kutatási Klaszter (RIKEN Cluster for Pioneering Research – CPR) vezetésével egy nemzetközi csapat megalkotta a kiborgcsótányt. A rovarra szerelt készülékek segítségével, a lábak stimulálása révén, a távolból lehet irányítani az állatokat. A távvezérelt ízeltlábúak ötlete nem egészen új, egy ideje kísérleteznek már a tudósok kiborg rovarok, ún. robobugok megalkotásával. Eddig azonban a rájuk szerelt műszerek nagymértékben akadályozták az állatok mozgását, és ha a hátukra fordultak, komoly nehézséget okozott számukra a talpraállás.

Szintén megoldandó feladat maradt a szerkentyűk energiaellátásának biztosítása, mivel ha a rovaroknak gyakran kell visszafordulniuk a tápegységek feltöltése céljából, nehezen kivitelezhetők a gyors megoldást igénylő feladatok.

A 2022-ben megalkotott kiborgcsótány lényegében a technikai megoldásokban különbözik ez elődeitől. A torra adott „hátizsákba” szerelt, ultravékony elektronikával ellátott vezérlőmodullal, illetve a potrohon elhelyezett miniatűr (0,004 mm vastag) napelemmel sikerült pontosan lekövetni a csótány külső kitinpáncéljának felépítését, így a rá szerelt szerkezet nem akadályozza az állatot mozgásban, és az energiaellátás kérdését is megoldja.

Hogy mire lehet jó egy robobug? A kísérletező tudósok szerint hasznukat lehetne venni például veszélyes területek feltérképezésében, illetve megfigyelő tevékenységek során. Ebben a kísérletben a viszonylag nagy termetű, 6-8 centisre is megnövő madagaszkári bütykös csótányra vagy sziszegő csótányra (Gromphadorhina portentosa) dolgozták ki a rendszert, de abban bíznak, hogy a készülék más rovarok, például a repülni is képes kabócák esetén is használható lesz.

Földművelő tasakospatkányok

Egy észak-amerikai tasakospatkányfaj (Geomys pinetis) életmódjának alaposabb vizsgálata után egy kutatópáros azt állította: a rágcsálók földműveseknek tekinthetők, hiszen valósággal megtermesztik maguknak a harapnivalót. Az ürüléküket – trágyázási céllal – szétszórják a földalatti járataikban, lazítgatják is a járataik falát, és meg-megrágcsálják az üregben végződő gyökereket, így ezek a gyökerek, mely a fő táplálékforrásukat jelenti, gyorsabban nőnek.

Bizonyítékként egy számítást ismertettek: a földikutyához vagy vakondhoz hasonló életmódot folytató tasakospatkányok járatai közelében leástak és kiválogatták a földből a gyökereket. Lényegében azt ellenőrizték, hogy egy tasakospatkány egy egységi hosszú járatszakaszon mennyi élelemhez jut hozzá. Kiszámították ennek a tápértékét, majd összevetették az igen energiaigényes ásáshoz szükséges kalóriaszámmal, és azt kapták, hogy amennyiben nem serkentenék élénkebb növekedésre a gyökereket, nem állna a rendelkezésükre annyi energia, amennyi a járatok készítéséhez kell.

Akadnak azonban az elméletnek kritikusai is bőven, akik szerint rengeteg olyan állat van, mely természetes viselkedésével serkenti egy-egy növény növekedését, mégsem tekintjük a tevékenységét mezőgazdaságnak. A cikk szerzői szerint viszont a tasakospatkányok teljesítménye, akik aktívan dolgoznak egy, a gyökérnövekedésnek kedvező környezet fenntartásán, nem említhető egy lapon pl. azzal, ahogy a szarvasmarhák időnként pottyantanak egyet-egyet a legelőn.

Buborék, ami több mint egy évig nem pukkadt ki

A Lille-i Egyetem kutatói olyan buborékot hoztak össze, ami 465 napot bírt ki. Ez komoly eredménynek számít, hiszen egy átlagos szappanbuborék élettartama mindössze néhány másodperc: ennyi ideig tud ellenállni a gravitációnak és/vagy a párolgás hatásának.

A francia kutatók magas koncentrációjú glicerinoldattal érték el ezt a hatást – egy olyan vegyület segítségével, melyet széles körben használnak az élelmiszer- és a gyógyszeriparban. A buborékok megnövekedett élettartamát a glicerin stabilizáló hatása eredményezte. A glicerin erős affinitással rendelkezik a vízzel szemben, a levegőből is képes a vizet felvenni. Ez a tulajdonsága kompenzálja a párolgásból adódó veszteséget, ami a fő oka a buborékok szétrepedésének.

De van-e értelme egy ilyen felfedezésnek? Úgy tűnik, mind az orvostudomány, mind az élelmiszeripar élénken érdeklődik a párolgás elleni küzdelem iránt. Arra számítanak, hogy például az aeroszolokban és különböző spray-kben lévő kis cseppeket lehetne egy új módszerrel stabilizálni, hogy tovább maradjanak meg a levegőben. Akár olyan gyógyszereknél is alkalmazhatnák, melyeket aeroszolok révén adagolnak.

A Guinness Rekordok Könyve több, buborékokkal kapcsolatos rekordot tart számon, például a legmagasabb buborékot (10,7 méter), a leghosszabb buborékot (32 méter), de a rágógumiból fújt legnagyobb ballont is említi (0,5 méter). A leghosszabb életű buborék azonban nem szerepel a listán, úgyhogy csak valószínűsíteni lehet, hogy ez az eredmény is egy világrekord.