A varjak és a kormoránok károkozásával indokolják a politikusok, hogy utat nyitottak a vándormadarak tömeges lemészárlásának

Körülbelül két hete került pont a vadászati törvény sokat vitatott módosítására: a képviselőház, döntő házként, ismét jóváhagyta a módosító indítványt. Amint arról beszámoltunk, azt követően, hogy a bíróság az elmúlt két szezonban felfüggesztette a kilövési kvótákat a vándormadarakra (és emiatt két „csendes” szezonunk volt, azaz nem lehetett lőni őket), a törvényhozók most olyan szabályt hoztak, ami kizárja a bírói vétót.

Korábban, elsősorban a vadásztársaságok becslései alapján, éves kilövési kvótákat hagytak jóvá. Ezt a gyakorlatot azonban civil szervezetek megtámadták, és pert nyertek, arra hivatkozva, hogy a becslések nem kellőképpen megalapozottak tudományosan. Tulajdonképpen azzal vádolták a felmérőket, hogy fölülbecsülik az állományok méretét, így érik el, hogy nagyobb kilövési kvótákat állapítsanak meg annál, amit a realitás indokolna. A most elfogadott törvénymódosítás lényege az, hogy ezentúl nem a környezetvédelmi minisztérium által megállapított kvóták alapján lehet szervezni a költöző madarak vadászatát, hanem mindössze annyit szabtak meg, hogy egy vadász egy nap alatt egy-egy fajból hány egyedet lőhet ki. Ami a kritikusok szerint azért problémás, mivel az egy nap alatt egy adott területen vadászók számára vonatkozóan nem szabtak meg felső határt.

Amint azt a Román Madártani Egyesület vagy a Milvus Madártani és Természetvédelmi Egyesület ornitológusai kiszámolták, egyes fajok esetén – a módosító indítványt alapul véve – több példány lőhető ki, mint amennyi egyáltalán megfordul az országban egy vonulási szezon alatt.

A szakmai szervezetek azt is kifogásolták, hogy a vadászengedély megszerzéséhez eddig szükséges egy éves tanulóidőt hat hónapra csökkentették. Mint kifejtették: a puskát ragadók jó részének eleve hiányos a fajismerete, ami komoly problémákat jelent abból a szempontból, hogy a vadászható fajokkal együtt vonulnak hozzájuk igen hasonló kinézetű, ám ritka, fokozottan védett fajok is. És kérdéses, hogy a vadászok meg tudják-e különböztetni a kíméletre szoruló fajokat a vadászhatóaktól.

A Transtelex által megkérdezett RMDSZ-es politikusok azzal indokolták a módosító megszavazását, hogy ezzel hozzá kívántak járulni a gazdasági kiesést okozó fajok – elsősorban a vetési varjú és a nagy kárókatona, azaz kormorán – károkozásának megelőzéséhez. Arra a kérdésre viszont, hogy a problémásnak ítélt fajok mellett miért engedték meg több tucat, kárt nem okozó faj vadászatát is, nem kaptunk világos válaszokat. Mint az körvonalazódott, volt egy vita a parlamentben, melynek keretében elvileg minden érintett elmondhatta az érveit, azonban nem sikerült részeteket kideríteni arról, hogy ezen pontosan mely szervezetek vettek részt. Azt viszont az ornitológustól megtudtuk, hogy például a varjak esetén léteznek alternatív megoldások a károkozás megelőzésére, nem feltétlenül szükséges a tömeges irtás.

A törvénymódosító javaslat egyébként korábban a szenátusban hallgatólagosan lett elfogadva, majd a képviselőházban (a döntő házban) jóváhagyták. Klaus Iohannis államelnök azonban nem hirdette ki, hanem visszaküldte újbóli megfontolásra a törvénymódosítást, arra hivatkozva, hogy „visszaélésekre ad lehetőséget”. Az alsóház azonban ismét megszavazta az indítványt, – melyet egyébként a bolgár kisebbség magát „büszke vadászként” hirdető képviselője kezdeményezett – így már semmi sem áll útjában a vadászati törvény módosításának. A legutóbbi voksoláskor egyébként a kormánykoalíció pártjai, a PSD, a PNL és az RMDSZ képviselői nagy többséggel az indítvány mellett szavaztak, az USR ellene szavazott, az AUR pedig többségében tartózkodott.

Seres Dénes Szilágy megyei képviselőt kérdeztük arról, hogy miért szavazott igennel a tervezetre, melyet a szakmai szervezetek kifogásoltak.

– Igennel szavaztam, mert nagyon sok esemény kényszerített arra, hogy vissza kell szorítani egyes fajoknak a létszámát. Van néhány faj, legalábbis a mezőgazdasági szakembereink szerint, ami nagyon nagy károkat okoz a mezőgazdaságnak. Ők mondták, hogy vannak ezek a fekete varjúfajok, meg azok, amik a halakat eszik, ezeknek a számát korlátozni kell.

- De miért nem engedélyezték a vadászatot csak a kárt okozók esetén? Például a mezei pacsirta nem okoz kárt…

– Azokat nem is fogják vadászni, ahhoz külön engedély kell, én úgy értettem, hogy a kárt okozókat ki lehet lőni, a többihez külön engedély kell.

- De ők is benne vannak a csomagban, azokat is ugyanúgy lehet vadászni, van egy hosszú lista, azonos szabályozás vonatkozik a mezei pacsirtára, a nagy lilikre, számos madárfajra, melyek között veszélyeztetettek is vannak…

– Semmiképpen nem lehet kilőni, ami veszélyeztetett, és ami nem okoz kárt. Disztingválni kell azokat, amelyek a mezőgazdaságnak nagy kárt okoznak, a többi faj vadászatát nem kell engedélyezni.

- De hát most engedték meg, ezzel a módosítóval…

– Nem vagyok szakembere a dolognak, a mezőgazdasági szakemberek azt mondták, hogy ami a listán van, azt lehet engedélyezni. Kérdezze meg a mezőgazdász kollégákat.

Megfogadtuk Seres Dénes tanácsát, és Könczei Csabát is megkerestük a kérdéseinkkel. Elsőként azzal, hogy miért szavazott igennel a módosítóra?

– Több faj van, és kiemelném a vetési varjút és a kormoránt, melyek számottevő kárt okoznak a mezőgazdaságban. Ebből az indíttatásból szavaztam meg a tervezetet. Mezőgazdasági szakember vagyok, és úgy látom, hogy ez a bizonyos keretek közé szorított vadászati lehetőség egy probléma. A vetési varjú a vetésen, a kormorán a halászati farmokon tesz kárt.

- De miért engedélyezték az összes többi, listán szereplő faj esetében is a vadászatot?

– Volt egy közös lista, ez volt nekem a szemszögem, ez volt az álláspontom, és ennyi.

- Értem, hogy van ez a két faj, ami kárt tesz, de miért szavazták meg az összes többit? A mezei pacsirta nem okoz kárt.

– Egy tervezeten belül voltak, én elmondtam, hogy ezért szavaztam meg.

- Lehetett volna módosító indítvánnyal élni, hogy csak a károsak maradjanak a listán.

– Nem volt módosító, bekerült a plénumba, és szavaztunk.

- De lehetett volna módosítani….

– Nem volt módosító letéve, ezek szerint nem volt rá igény a kezdeményezők részéről.

- A kezdeményezők között aktív vadászok is vannak, pl. a bolgár kisebbségi képviselő, akiket vélhetőleg nem a kártétel érdekel, hanem az, hogy pénzt csináljanak a vadászatból.

– Én ezt a témát tovább nem boncolgatnám, elmondtam az álláspontomat. Az RMDSZ-nél lelkiismereti szavazás volt, tehát mindenki úgy szavazott, ahogy jónak látta.

- A szakmai szervezetek részéről rengeteg kifogás merült fel a módosító indítvánnyal kapcsolatban…

– Mondtam: tovább nem kommentálom, nem szeretném kommentálni ezt a kérdést.

Az előző mandátumban, amikor a szóban forgó törvénymódosítás először került a parlament asztalára, Benedek Zakariás volt az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője. Őt is megkérdeztük: miért szavazott igennel?

– Több szakemberrel szóba álltunk, és azt mondták, kell létezzen egy ellenőrzés, hogy ne szaporodjanak túl ezek a vándormadarak. Felhozták példának a kormoránok ügyét, melyek kárt tesznek. Ez alapján döntöttünk arról, hogy ezt szabályozni kell.

- Kik voltak ezek a szakértők, akikkel konzultáltak? Tudna neveket mondani?

– Voltak madarászok, voltak a vadásztársulatoktól, és voltak civil szervezetek, akik védik a madarakat, ők teljesen ellenezték a módosítót. Nekem ez nem a szakterületem, de nem jöttek kézzelfogható érvekkel, hanem azt kezdték mondani, hogy gyilkosok. Míg a vadászok, madarászok jöttek érvekkel, statisztikákkal.

- Mondana egy ismert madarász szakértőt, egy nevet, aki a módosító indítvány mellett érvelt?

– Ez a múlt mandátumban volt. Volt egy egész csapat, nem emlékszem nevekre.

- Azért kérdezem, mert az összes komoly szakmai szervezet, például a Román Madártani Egyesület és a Milvus Madártani és Természetvédelmi Egyesület is ellenezte ezt az indítványt. Kíváncsi lennék, kik támogatták.

– Nem tudok nevet mondani.

- Tudomásom szerint az egyik célja az volt a módosítónak, hogy ismét lehessen például pacsirtára vadászni, az olaszok jó pénzeket fizetnek ezért. Erről nem esett szó a megbeszélésen?

– Nem, nem volt ilyesmiről szó. Dokumentálva kellett volna fenntartsák az érveiket, akik ellenezték. Hasonlóképpen történt a héten az LGBT törvénytervezettel, akkor elkezdtek fenyegetőzni a meghívott szervezetek, hogy ez Orbánnak a törvénye és visszamentek Putyinig. Ez egy másik példa.

- Nem értem, hogy jön ide az LGBT törvénytervezet?

– Van az a törvénytervezet, hogy az iskolákban ne lehessen a nem megváltoztatásáról beszélni. Ezen a héten az emberi jogok bizottságába bejöttek, én nem voltam ott, a kollégáim mondták, hogy a héten azzal kezdtünk, hogy ez az Orbán-féle törvény, és visszamentek Putyinig. (Benedek Zakariással egy héttel korábban beszélgettünk – a szerk. megj.) Minden képviselő megszavazta a tervezetet ebben a bizottságban, éppen azért, mert nem jöttek felkészülve, hanem cirkuszolni jöttek. Vannak ilyen dolgok a parlamentben, bárki bejöhet, bárkit meghívhatunk. Nekem egyik téma sem a szakterületem.

- Arra kérem, mondja el, mik voltak azok az érvek, melyek önt meggyőzték, melyek a vándormadarak vadászata mellett szóltak?

– Engem az győzött meg, hogy ezt ellenőrzés alatt kell tartani. Van egy természetes szelekció, de mondom, nekem nem ez nem a szakterületem, sokan jöttek a kormoránnal. És akkor úgy döntöttem, hogy ez logikus. Ellenőrzés alatt kell tartani a számukat.

- A mezei pacsirta viszont nem tesz kárt. Sőt, hasznosnak is tekinthető a mezőgazdaság szempontjából, hisz a károsnak ítélt rovarokkal táplálkozik, ezeket ritkítja. Miért hagyták jóvá tucatjával olyan fajok vadászatát, melyek nem tesznek kárt?

– Kell egy előrejelezhetőség. Vannak más madarak is, amik kárt tesznek. Vagy nincsenek?

- A vetési varjakat szokták még kártevőként emlegetni…

– Nincs megengedve, hogy mindenki kimenjen és vadásszon, nincs megengedve, hogy mindenki lövöldözzön.

- A vadászengedély megszerzéséhez előírt tanulóidőt is lecsökkentették egy évről hat hónapra. Ezt miért hagyták jóvá?

– Mert jöttek a vadásztársulatok, és azt mondták, hogy ennyi elég. Az ő tapasztalataikra alapoztunk.

- Szeretném, ha megindokolná, hogy azokat a madarakat, melyek nem károsak, miért hagyták a listán.

– Többet nem tudok mondani erről a témáról.

- De egy érvet mondjon, önt érvekkel győzték meg...

– Elmondtam kétszer.

- Azt mondta, hogy kontroll alatt kell tartani azon fajokat, melyek kárt okoznak, ezt megértettem. De miért kell megengedni a gazdasági kárt nem okozó fajok vadászatát?

– Ez volt az egyik érv, a másik pedig az, hogy minden területen kell legyen egy kiszámíthatóság. Nézzük meg, hogy mi történt a medvével, nézzük meg…

- De a pacsirta nem medve…

– Persze. Ha ön rászáll csak a pacsirtára, én rászállok a kormoránra, és akkor nem jutunk tovább. De nézzünk meg más területeket is, hogy mi történik azzal, ami nincs szabályozva, ahol nincs rendszer. Én nem azt mondom, hogy ez a törvény mindent megold. Nem. De hogyha látjuk, hogy egy törvény, nemcsak ez, nem hozza azt az eredményt, amit elvárunk, lehet módosítani. Ez nem egy olyan törvény, amit ne lehetne módosítani.

- Mik azok az eredmények, amiket önök elvárnak ettől a törvénymódosítástól?

– Azt hogy létezzen egy szabályozás, és legyen egy olyan populációja mindenféle madárnak, ami normális, és ami természetes, és amit a természet is szó nélkül elbír, és nem okoz más állatfajnak, madárfajnak, a természetnek kárt.

- Hogy érti, hogy a természetnek kárt?

– Túl sok rovart esznek meg például. A rovarnak is megvan az maga szerepe.

- Én úgy tudom, hogy a rovarvilágra nem a madarak veszélyesek, hanem a túl sok vegyszert használó mezőgazdaság.

– Az is igaz. Itt igazat kell adjak önnek, a mezőgazdasági vegyszerezést én is ellenzem.

- Csak nem értettem meg, hogy miért szavazták meg a módosítót ebben a formában.

– Hívjon fel több kollégát, és kérdezze meg őket is.

- Kérdeztem, de nem kaptam választ.

– Tőlem sem fog. Én ennyit tudok mondani erről. Azt elmondtam, hogy mivel győztek meg és megszavaztam. Még egyszer: nem szakterületem. De mondom, ha azt látjuk, hogy nem jó, akkor megszavazunk egy olyat, ami helyreállítja a dolgokat.

- Arra kérném, hogy ha nevet nem is mond, pár szervezetet nevezzen meg, akik meg voltak hívva a parlamentbe.

– Én ott voltam ezen a beszélgetésen mint frakcióvezető, de nem én szerveztem.

- De mely szervezetek voltak a meghívottak?

– Nem tudom, nem én foglalkoztam a meghívásokkal. Nálunk úgy van a frakcióban, hogy ha meghívunk szakembereket, infrastruktúra területén pl. meg szoktam én is hívni, olyankor meghívom a többi frakcióvezetőt, de én folytatom a tárgyalásokat, én tudom, hogy kit hívtam oda meg. Bementem, meghallgattam őket.

- Nem olvasta, hogy hatalmas tiltakozás volt? Azért kérdezem, kiket hívtak, mert a legnagyobb és legelismertebb szakmai szervezetek tiltakoztak. És Klaus Iohannis is visszaküldte a tervezetet megfontolásra a parlamentnek.

– Amit kellett módosítani, módosítottuk, és átment. Csak azt lehet módosítani, amit az elnök kifogásolt, mert különben alkotmányellenes lesz. Nem tudom pontosan, miért küldte vissza, ha jól emlékszem, valami technikai ügy miatt.

- Iohannis azért küldte vissza, mert úgy vélte, visszaélésekre ad lehetőséget.

– Igen, visszaélésekre ad lehetőséget, és akkor módosítottak egy cikkelyt.

- Melyik cikkelyt?

– Nem tudom, értse meg, nem az én szakterületem. Ha a szakterületemről kérdez, beszélgethetünk holnap reggelig és elmondom a cikkelyeket egymás után.

„Felelőtlenség a költöző madarakra vadászni”

A törvénymódosítás, illetve a politikusok által mondottak kapcsán kikértük Zeitz Róbert ornitológus, a Milvus Egyesület alelnökének az álláspontját, aki kifejtette: felelőtlenség (főként tudományos igényű felmérések híján) a költöző madarakat vadászni vándorlás közben. A kártevő fajok esetén pedig vannak jól bevált módszerek a károk csökkentésére, sokkal jobb lenne ezeket alkalmazni lövöldözés helyett.

Mint elmondta: a mezei pacsirta, a ludak és a galambok vadászata pénzt hoz a vadásztársulatoknak, vélhetőleg ezért is fogadták el a jogszabálymódosítást. A varjak és a kormoránok gyérítése pedig a dúvadirtás kategória, a pénzes vadászok nem fognak azért fizetni, hogy ezekre a fajokra vadászhassanak.

„A pacsirtavadászatnak nincs hagyománya Romániában. Ez főként az olaszok vadásztatásáról szól. Vannak olyan vadásztársaságok, főleg az ország déli részén, melyek szinte csak az ebből származó bevételekből élnek meg. Nekik nincs medvéjük, hogy abból csináljanak pénzt.

Az olaszok pedig össze-vissza lövöldöznek mindent, mindegy nekik, milyen faj, kicsi madár legyen, csak annyi a lényeg. Magyarországról emiatt már kikergették őket, ezért most mind keletebbre akarnak jönni” – magyarázta.

Hozzátéve: készítettek egy nagy, országos szintű felmérést a mezei pacsirtára vonatkozóan, és azt kapták, hogy jelentősen csökkent a faj hazai költőállománya. Emiatt időszerű lenne az európai rendszerben emelni a védettségi státuszukon. A vadásztársaságok azonban hevesen ellenzik ezt annak ellenére, hogy az új besorolás nem jelentené azt, hogy egyáltalán ne legyen vadászható a mezei pacsirta. Ráadásul nem is a vonuló állományról van szó, hanem az itt költő madarakról, melyek között van ugyan átfedés, de aránylag kicsi.

Zeitz szerint aggályos az is, hogy a vadászok jelentős részének igen hiányos a fajismerete, így kétséges, hogy képesek lennének megkímélni a mezei pacsirtával együtt vonuló kalandrapacsirtát például, mely egy veszélyeztetett faj. Romániában pl. az elmúlt 10 évben több mint 60%-kal csökkentek az állományaik. Hasonló a helyzet a libavadászat esetén is, melyben szintén nagy pénzek vannak. A vadászható nagy lilikkel együtt vonul pl. a globálisan veszélyeztetett, hasonló kinézetű kis lilik, mely szintén áldozatául eshet a vadászatnak.

„A legnagyobb kárt nem is az jelenti, hogy libákat, récéket ejtenek el, sokkal nagyobb probléma a zavarás. Mivel a lövöldözéssel folyamatosan egyik helyről a másikra kergetik őket, nem tudnak zsírt felhalmozni, ezért a következő tavaszon lehetséges, hogy nem tojnak le, kimaradhat egy–egy generáció” – fejtette ki az ornitológus.

Aki a varjak kapcsán elmondta: kétféle kifogás merül fel a fajjal kapcsolatban, az egyik az, hogy a városban fészkelő kolóniák sokakat zavarnak, a másik pedig a mezőgazdasági kártétel.

„A mezőgazdasági károkat meg lehet előzni például azzal, hogy nem 5 centire vetik a kukoricát, hanem 10-re. Amikor a kukorica kibújik a földből, a varjak elkezdik kihuzigálni a növénykéket, és ha a gyökerük végén ott a kukoricaszem, megeszik. Valóban nagy károkat tud okozni egy-egy népesebb csapat. Ha viszont 10 centire vetik, mire eléri a növény a föld felszínét, a magból az energia felhasználódik, a kukoricaszem már nincs ott a gyökér végén. Ilyenkor a varjak kihuzigálnak 3-4 szálat, de ha látják, hogy nincs mit enni rajta, odébb állnak és keresnek más táplálékot” – magyarázta. Hozzátette: látott olyan bácsikát, aki heteken keresztül, naphosszat kinn ült a kisszékén a kukoricásban, hogy megőrizze a varjaktól, de így sem sikerült teljes mértékben. Kiették a növénykéket, majd újravetette, de mire arasznyiak lettek, a szomszédé, aki mélyebbre vetett, már derékig ért. A bácsi ültetvénye így csak csalamádénak lehetett jó. „Túl sok energiába kerül a varjak távoltartása, sokkal észszerűbb megelőzni a kárt már a vetéssel” – szögezte le.

A városi zavarással kapcsolatban pedig elmondta: a fészekrakás megelőzésére az kínálhat megoldást, ha a délről visszaérkező, nálunk költő madarakat pl. hanggal zavarják a fészekrakásban. Amit viszont csakis az első tojás letojásáig lehet végezni, költési periódusban ugyanis tilos a vadállatokat zavarni, a varjat, verebet is. A zavarás pedig nem azt jelenti, hogy naponta kétszer lármát csapnak, ettől még a madarak nem mennek el. A településeken belül vadászni tilos, azokon kívül viszont nem, így a határban fészkelő kolóniákat gyakran addig zaklatják, míg azok beköltöznek a városba. „Ez történt nálunk is, Marosvásárhelyen, ahol a Víkendtelep közelében levő, kb. ezres kolónia mindössze néhány embert zavart, akik folyton reklamáltak, ami miatt addig lődözték őket, míg beköltöztek a városba. Váráshelyen kb. megduplázódott emiatt a városban költő varjak száma, és sokkal több embert zavarnak, mint korábban” – fejtegette.

Úgy vélte, a legjobb megoldás az lenne, ha védetté nyilvánítanák a településeken kívül levő varjútelepeket, a közeli gazdákat pedig kártalanítanák. Így nem jönnének be a városokba, és a kolóniák egy másik, természetvédelmi szempontból fontos szerepe is megmaradna: a településeken kívüli kolóniák fészkeit a varjak költése után ragadozók, pl. a védett kékvércse, vagy fülesbagoly, vörös vércse foglalja el és költ benne. Ezek a fajok nem raknak saját fészket, így a fennmaradásuk nagymértékben függ a varjútelepek lététől. Míg a vörös vércse vagy az erdei füles költ városi varjútelepeken is, addig a védett kékvércse nem költözik be a városba, így az állományaik megmaradása nagymértékben függ a településeken kívüli varjúkolóniáktól.

A kormoránok ügyében úgy vélekedett, hogy ez a faj lényegében csak a kisebb méretű, halivadéknevelő tavakban tud jelentős károkat okozni, természetes vizekben nem, hiszen a hal sem egy olyan állat, amit könnyű megfogni. Lehet próbálkozni ez esetben is a hanggal való távoltartással, viszont – a varjakhoz hasonlóan – ők is képesek ezt megszokni.

„Értelmetlen dolog vadon élő ragadozó, vagy egyéb, a tápláléklánc csúcsán velő fajok esetén arról beszélni, hogy túlszaporodtak. Ezek addig szaporodnak, amíg a táplálékállataik mennyisége megengedi. A kormorán nem fog füvet enni, a számuk a halállomány nagyságától függ. Az utóbbi 20-30 évben növekedett a számuk, miután a nagy ipari szennyezők jelentős része leállt és az édesvizeink némiképp helyrejöttek.

Azonban a nagyipari mezőgazdaság előretörésével ismét egyre több vegyszer kerül a talajvízbe, innen pedig a folyókba, tavakba. A kemikáliák hatása csak hosszabb távon, kb. 10 év után érzékelhető a madárállományon, de ez a folyamat létezik, már beindult. Ezért várhatóan, a halállomány gyérülése miatt a kormoránok populációja is visszaesik majd” – vázolta a szakértő.

Az állítólagos elszaporodásuk kapcsán pedig megjegyezte: tizedannyi kormorán sincs most, mint amennyi volt 2-300 évvel korábban, amikor még hatalmas kiterjedésű vizes területeink voltak.