Büszkén ugatott Szines, miután megtalálta a hűtőládába bújt embert

Nyüszít Arden, annyira menni akar már dolgozni a romra, a gazdája alig tudja visszatartani a bivalyerős malinoist. A fülét hegyezi a tapasztalt kutya, szemével a területet pásztázza, és minden idegszálával az előtte álló feladatra koncentrál. Felméri, honnan hall mozgást, honnan érez emberszagot, hogy amint megkapja az engedélyt, indulhasson.

„Személy” – hangzik el a vezényszó, és Arden szó szerint kilő. Szédületes tempóban rohan a betonlapok, téglák, vascsövek, törmelékek, autógumik között. Gond nélkül ugrik métereket egyik betonlapról a másikra, mire kettőt pislogunk, már körbejárta a teljes romot, és minden szükséges információt begyűjtött az orrával. Aztán hirtelen lassít, majd egy betoncső oldalára kapaszkodva hangos ugatásba kezd. Addig ugat, amíg a megtalált személy ki nem dugja a csőből a fejét.

A feladat teljesítve, Ardennek jár a jutifalat és a simi.

A Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesület zsámbéki tréningjén romos területen képzik a mentőkutyákat. Itt persze nem sérült embereket keresnek a kutyák, hanem az egyesület tagjai bújnak el. Hol egy aknába kuporodnak le, hol egy betonhídra másznak fel, de a romos épületben van olyan szoba, ahol autógumikkal temetik be a célszemélyt, hogy nehezítsék a feladatot. Szines például egy régi hűtőládában találta meg az egyik rejtőzködőt, büszkén pózolt a fotósunknak a sikeres akció után.

A múlt hétfői földrengés után a magyar mentőcsapatok 29 keresőkutyával utaztak Törökországba. A Mancs a Kézben Egyesületet Pinkóczi Dia és Kevlár, Csepregi Annamária és Nova, valamint Égető Szilárd képviselte. Magasan képzett, tapasztalt mentőkutyásokról van szó, akik évek óta készülnek a csapattal az éles helyzetekre. Hetente többször is tréningeznek kutyákkal, gyakran Zsámbékon, a volt szovjet laktanyánál. Az elhagyatott, romos épületet pár éve kifejezetten a kutyák képzésére alakították át: magasleseket, búvóhelyeket, betoncsöveket, autóroncsokat hoztak ide, hogy minél komplexebb és valósághű feladatokat kelljen megoldaniuk a kutyáknak.

Egészen kölyökkorban, már nyolchetes kortól elkezdik képezni a kutyákat.

„Szállóigévé vált nálunk, hogy már a pocakban képezzük a kutyákat, mert több olyan kiskutya is napvilágot látott nálunk, akinek az anyukája mentőkutya”

– mesélik a csapat tagjai, miközben a következő kutya, Mizu érkezik a feladathoz. A bokszer nyakörvén csengők, így távolról is hallani lehet, hogy épp merre jár a romok között.

Ő most könnyebb feladatot kap, végignézheti, hova bújik a keresett személy a jutalomfalatokkal. Azt mondják, szükség van néha egyszerűbb feladatokra is, hogy fenntartsák a kutyák motivációját. „Nagy súlyt fektetünk arra, hogy a kutyák akarjanak dolgozni, használják az orrukat” – mondja Peák Boglárka, aki 16 éve kezdett mentőkutyákkal foglalkozni.

A képzés során fokozatosan haladnak, mindig csak egy lépéssel nehezebb feladatot kell megugraniuk a kutyáknak. Először még látják elsétálni a bújót, aztán ismeretlent kell keresni, és egyre távolabb, egyre nehezebben elérhető helyekre kell eljutniuk. A kutyák egy-másfél éves korban kezdik el az alkalmassági vizsgákat, de onnan még jó pár lépés, mire a törökországihoz hasonló éles helyzetekre is készen állnak.

A romkereső kutyáknak több készségnek is birtokában kell lenniük. Kiváló mozgáskoordinációra van szükségük, mert sok esetben akár nagy távolságokat és magasságokat kell leküzdeniük instabil talajon, nem veszélytelen környezetben.

„Nagy fokú önállóságra és motiváltságra van szüksége egy kutyának, hogy magabiztosan mozogjon a romterületen”

– magyarázza Peák Boglárka. A gazda csak a rom széléről, a partvonalról tudja támogatni vagy irányítani a kutyát, így egyedül kell kitalálnia és megoldania, hogy például miként tud átjutni egy nehezebben megközelíthető részre, vagy hol lehet az eltűnt személy, ha már nagyon közelről érzi a szagát. Persze a szél sokszor alaposan meg tudja tréfálni a szimatot, ilyenkor a gazda is segíthet iránymutatással. „Nagyon jó kis térkép alakul ki a fejükben a bejárt területről” – mondják. Addig járják a romot a kutyák, amíg nem érzik meg az eltűnt személy szagát.

Ha megtalálják, odaállnak mellé, és hangos ugatással jelzik a gazdának. Törökországban ilyenkor kezdhettek munkához a mentőcsapatok, a tréningen viszont jutalomfalattal és játékkal zárul egy-egy keresés. A tréninget vezető Zachár Erzsébet azt mondja, már a kölyökkutyáknak elkezdik tanítani, hogy bármennyire örülnek is a megtalált embernek, nem szabad hozzáérni vagy rámászni, mert könnyen lehet, hogy súlyos sérülést szenvedett.

A Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesületnél alapvetően élő személyeket kerestetnek a kutyákkal, de a képzés során megmutatják a holttestek szagát is, hogy a gazdák éles helyzetben felismerjék, hogyan reagál a kutya a halottakra. Vannak azonban olyan csapatok is Magyarországon, amelyek külön képzik a kutyákat arra, hogy holttesteket is megtaláljanak a romok között.

Romkutatásra Magyarországon ritkábban van szükség, egy-egy gázrobbanás után szokták kutyákkal átvizsgálni a megrongálódott épületeket. A törökországi földrengés után azonban jól látszott, hogy életeket lehet menteni ezzel a tudással.

Itthon elsősorban területkutatásra hívják a mentőkutyásokat, leggyakrabban amikor demens vagy más, akár mentális betegségben szenvedő emberek tűnnek el. A kutyás csapatok rövid idő alatt egészen nagy területet be tudnak járni, hogy idejében megtalálják a keresett embert. Ha van kezdőnyom, akkor a kutyákkal megszagoltatják az eltűnt személy hátrahagyott ruhadarabját, és a felkészültebb állatok a szagot követve akár napokkal az eltűnés után is képesek megtalálni őt.

A mentőkutyás életformához tartozik, hogy akár az éjszaka közepén is riaszthatják az egyesületet a rendőrök.

„Már része az életünknek, hogy ilyenkor útnak indulunk, függetlenül attól, hogy másnap reggel dolgoznunk kell”

– mondja Peák Boglárka. Az egyesület tagjai mind önkéntesek, akik szabadidejükben képzik magukat, és vesznek részt mentőakciókban. Olyan is előfordul, hogy az éjszaka közepén kocsiba ülnek, elindulnak, és már majdnem ott vannak a helyszínen, amikor jön az újabb telefon, hogy szerencsésen megtalálták az eltűnt embert. Azt mesélik, az elmúlt években egyre többször keresik őket a rendőrök, és az utóbbi időben már a riasztások kiadásakor is sokkal részletesebb információt adnak mentőkutyásoknak, mint korábban.

„Egyedül nem lehet kutyát képezni” – mondják a Mancs tagjai. Olyan nincs, hogy valaki egyedül eljár a kutyájával tréningezni. Közösen dolgoznak, a csapat tapasztaltabb tagjai látják, hol tart a páros, milyen nehézségű feladatot lehet adni nekik, és milyen területen kell még fejlődniük. Közös a siker is, ha egy kutya sikeres vizsgát tesz vagy például Törökországban hősiesen dolgozik.

„Nagyon fontos a megtartó közeg. Mi itt azért együtt lélegzünk egy kicsit” – válaszolják, amikor arról kérdezem őket, mi adja a motivációt. Egymást támogatják a vizsgákon, és egymáshoz fordulhatnak, ha segítség kell. Most is az egyik csapattag vigyázott a törökországi mentőakcióban részt vevő Pinkóczi Dia itthon maradt kutyájára, Rióra, és a csapattagok közösen foglalkoztak vele Zsámbékon. Ő már a fiatal, lelkes, következő generáció tagja.

Ha csak nem jön közbe valami betegség vagy egészségi probléma, akár 10-11 éves korig lehet dolgozni a kutyákkal. Utána pedig jöhetnek a nyugdíjas évek a kanapén.