Ezek az idei Oscar-jelöltek – mit érdemes róluk tudni?

Bűnösök (Sinners)

Nem, természetesen nem ennyire jó a Bűnösök, hogy történelmi számú jelölést kellene kapnia, de hát az Oscar-gála sosem csupán arról szólt, hogy a legjobb filmeket díjazzák. A Creedet és a két Fekete párducot jegyző Ryan Coogler művének több jelölése az Oscarokon nem ritka tokenjelölés, ami azért is volt lehetséges, mert a Bűnösök nagyon sokat akar. Egyszerre próbál horrorfilm és antirasszista kiáltvány lenni, mesélni a zene erejéről és a harmincas évekbeli Mississippiről, de van benne szerelmi szál is, rengeteg szereplő, motiváció és… és ez a legnagyobb hibája is. Coogler néhányat lever a saját magának felállított lécek közül, a film történetmesélése rossz ritmusú, a fókusz úgy ugrál, mint egyszeri jazzénekes a pajtamulatságon. Kár érte, mert tele van jó színészekkel, a gyártási minősége pompás, és hát ott van az a bizonyos jelenet. Szinte minden fontos kategóriában jelölték, a legjobb eredeti forgatókönyvében is, sőt ezt valószínűleg meg is fogja kapni, ami előtt értetlenül állunk. Kritikánk itt. (stöki)

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendező (Ryan Coogler), legjobb férfi főszereplő (Michael B. Jordan), legjobb férfi mellékszereplő (Delroy Lindo), legjobb női mellékszereplő (Wunmi Mosaku), legjobb casting, legjobb operatőr, legjobb jelmez, legjobb vágás, legjobb smink, legjobb zene, legjobb dal, legjobb production design, legjobb hang, legjobb vizuális effektek, legjobb eredeti forgatókönyv – összesen 16 jelölés.

Hol lehet megnézni: Az HBO Maxon elérhető.

Egyik csata a másik után (One Battle After Another)

Amit mi elcsesztünk, talán a gyerekeink majd helyre tudják tenni, mert a fasisztákat ütni kell – talán ez Paul Thomas Anderson remek akciófilmjének/szatírájának a mondanivalója, és csodával határos, hogy ezt Thomas Pynchon Vineland című könyvéből sikerült kisajtolni. Önmagában adaptálni azt a könyvet szép kihívás lehetett, de Anderson megugrotta, beszervezte magának Leonardo DiCapriót az exforradalmár pancser, szívós apának, Sean Pennt a neki keresztbe tevő, Popeye-szerű katonának, megtalálta hozzá Chase Infinitit, mint a jövőbe vetett remény megtestesítőjét, és szélnek eresztette őket Kalifornia államban, ami néha erőszakos, néha nagyon vicces, de leginkább teljesen kiszámíthatatlan. Anderson filmje nagyon naprakész a feszült amerikai politikában, miközben van egy Kretén magazinba való humora, és megdöbbentő módon még akciófilmként is szuper, aki például moziban látta a finálé aszfalthullámos autós üldözését, az valószínűleg nem fogja elfelejteni hamar, ahogy Benicio del Toro mint becsiccsentett szenszej is örök emlék. Kritikánk a filmről. (klág)

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendező (Paul Thomas Anderson), legjobb férfi főszereplő (Leonardo DiCaprio), legjobb férfi mellékszereplő (Benicio del Toro és Sean Penn), legjobb női mellékszereplő (Teyana Taylor), legjobb casting, legjobb operatőr, legjobb vágás, legjobb zene, legjobb production design, legjobb hang, legjobb adaptált forgatókönyv – összesen 13 jelölés.

Hol lehet megnézni: Az HBO Maxon elérhető.

Frankenstein

A Netflix idei nagy dobása a gálára Guillermo del Toro, aki valahogy sosem a legjobb filmjeivel jut el a díj közelébe (vagy éppen nyeri el – igen, rád nézek, A víz érintése). A Frankenstein Mary Shelley klasszikus regényének alázatos, de azért 2026-ra szabott feldolgozása, és hoz mindent, amit a szörnyekkel szívesen kacérkodó rendezőtől el lehet várni. A viktoriánus Pügmalión-sztoriba kellemesen elegyedik egy „apák és fiúk” konfliktus, amit del Toro következetesen beépít Victor Frankenstein és az általa alkotott szörny karakterébe is, az Oscar Isaac és Jacob Elordi által remekül eljátszott kapcsolat pedig talán a legemberibb az eddigi adaptációk közül. Sajnos del Toro nem tudja mindezt elmesélni anélkül, hogy néha elvesszen a díszletek között és a központi dilemmát felesleges moralizálással habosítsa. De így sem sajnáljuk tőle a jelöléseket, A faun labirintusa–Tűzgyűrű-skálán szerencsére az előbbihez áll közelebb. (stöki)

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb főszereplő (Jacob Elordi), legjobb operatőr, legjobb jelmez, legjobb smink, legjobb zene, legjobb production design, legjobb hang, legjobb adaptált forgatókönyv – összesen 9 jelölés.

Hol lehet megnézni: Netflix.

Marty Supreme

Marty Mauser nagyon nyomja. A kicsattanó ambíciójú görény nagyon szeretne a legjobb pingpongos lenni, de vagy a világ, vagy ő folyton akadályokat gördít az útjába. Általában ő. Az ötvenes évek New Yorkjában Marty haverja egy holokauszt-túlélő (Röhrig Géza), összefekszik egy levitézlett színésznővel (Gwyneth Paltrow), haverjával (Tyler, the Creator) kisstílű átverésekben utaznak, aztán még valami nagyon súlyos arc (Abel Ferrara) kutyáját is elveszítik, miközben barátnője (Odessa A’zion) a gyerekétől terhes – az egész full káosz, ahogy van. Ahogy káosz az egész Marty Supreme is, Josh Safdie filmje olyan, mintha kétségbeesetten, idegbetegen próbálna mindenki kapaszkodni abba, ami éppen a legközelebb van hozzá, legyen az ember, állat vagy puha ütő. Chalamet nagyot megy a címszerepben, de a Marty Supreme leszívja és megadásra kényszeríti a nézőjét. Sokat segítenek ebben neki a csodálatos díszletek, a remek mellékszereplők, és Daniel Lopatin sajnos jelölés nélküli szintizenéje. Kritikánk itt. (klág)

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendező (Josh Safdie), legjobb főszereplő (Timothée Chalamet), legjobb operatőr, legjobb casting, legjobb jelmez, legjobb vágás, legjobb production design, legjobb eredeti forgatókönyv – összesen 9 jelölés.

Hol lehet megnézni: Még megy a mozikban.

Érzelmi érték (Affeksjonsverdi)

Joachim Trier (A világ legrosszabb embere) megint belemegy a skandináv nagypolgári bajokba: az Érzelmi érték főszereplője Nora (Renata Reinsve), az ismert norvég színésznő, aki szenved eleget megbízhatatlan filmrendező édesapjától (Stellan Skarsgård), de akkor szenved igazán, amikor a férfi bejelenti, hogy szeretne hosszú kihagyás után még egy filmet forgatni, méghozzá a lányával a főszerepben. Aztán a szenvedés akkor kapcsol az ötödik sebességbe, amikor kiderül, hogy mégse, inkább egy amerikai színésznőt (Elle Fanning) választ. Generációs traumák, örökölt sors, kibeszéletlen konfliktusok, depresszió, kommunikációképtelenség. Mondhatnánk, hogy Trier filmje a terápián kibeszélendő témák igazi svédasztala, ha nem éppen norvég lenne. Kitartó sikere valamennyire meglepő, de szép példája annak, hogy az Oscar-díjaknak sikerült kitörni a saját amerikai skatulyájából, mert pár éve egy ilyen filmnek maximum a legjobb külföldi film kategóriájában lett volna esélye, most pedig az egyik nagyágyú. (klág)

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb nemzetközi film, legjobb rendező (Joachim Trier), legjobb női főszereplő (Renate Reinsve), legjobb férfi mellékszereplő (Stellan Skarsgård), legjobb női mellékszereplő (Elle Fanning és Inga Ibsdotter Lilleaas), legjobb vágás, legjobb eredeti forgatókönyv – összesen 9 jelölés.

Hol lehet megnézni: Még megy a mozikban.

Hamnet

Hol van már az a Chloé Zhao, aki A nomádok földjében olyan visszafogottan, mégis erőteljesen mutatott meg egy másik Amerikát, hogy a 2021-es Oscaron betemették díjakkal? A kínai rendezőnő a Hamnetben sokkal direktebben akar célt érni. Az alapötletet – Shakespeare valójában egyik gyermeke elvesztését dolgozta fel a Hamletben – még finoman készíti elő, de aztán páros lábbal ugrik a gyászpornóba és élvezettel tocsog benne, egyik hatásvadász jelenetet túltolva a másik után. Nagyon szépen prezentált, de nagyon mesterkélt film, ami akár még meg is ríkat, de hát a Mechanikus narancs kicsi Alexe is könnyezett, amikor kipeckelt szemmel kellett felkavaró jeleneteket néznie. Így megríkatni a nézőt CSALÁS –írtuk kritikánkban. (stöki)

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendező (Chloé Zhao), legjobb női mellékszereplő (Jessie Buckley), legjobb casting, legjobb jelmez, legjobb zene, legjobb production design, legjobb adaptált forgatókönyv – összesen 8 jelölés.

Hol lehet megnézni: Még megy a mozikban.

Az álmok vágányán (Train Dreams)

Az idei Oscar-gálán a szokásosnál kevesebb az életrajzi film, és ami van, az is félig (Marty Supreme) vagy teljesen kitalált szereplőkről szól. Az utóbbi Az álmok vágányán, ami tényleg egy klasszikus biopic, de annyira, hogy narrátor is segít ledarálni a főhős, Robert Granier életét. Ő nem híres ember, hanem egy teljesen jelentéktelen kétkezi munkás, aki a 19. század végén kezd el dolgozni fűrészével és fejszéjével az USA nagy északi vasútvonalán, hogy aztán öregkorára megérje, ahogy a beton és az acél idejétmúlttá tesz mindent, amihez köze volt. Közben megnősül, gyereke születik, tragédiák is érik, aztán – spoiler! – majd meg is hal, ahogy az már csak az emberekkel lenni szokott. A Zsokét is rendező Clint Bentley filmje sem mentes a hatásvadászattól, de sokkal őszintébb, mint a Hamnet, egy Jack Londoni hangulatú, szép elégia egy rég letűnt Amerikáról és azokról, akik felépítették az újat. A Graniert játszó Joel Edgerton megérdemelte volna, hogy helyet szorítsanak neki a legjobb főszereplő kategóriájában, de igazából azokban a kategóriákban is esélytelen, amikben jelölték (fun fact: a K-pop démonvadászok Nick Cave elől fogja elvinni a díjat). (stöki)

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb operatőr, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb zene, legjobb dal – összesen 5 jelölés.

Hol lehet megnézni: Netflix.

Bugonia

Jórgosz Lánthimosz útja Oscar-esélyes rendezők felé érdekes ív volt a Kutyafog bizarr történetétől kezdve a Szegény párák széles körű pozitív fogadtatásáig, a görög rendező az új filmjével mintha vissza is ment volt a tüskésebb, tenyérbemászóbb hangulathoz, mielőtt egy hosszabb szünetet tart. A Bugonia egy dél-koreai, még ennél is idegesítőbb film remake-je, a története dióhéjban pedig a következő: egy befolyásos vezérigazgatót (Emma Stone) elrabol egy zavarodott férfi (Jessie Plemons) és arra kényszeríti, hogy kommunikáljon a földönkívüli feletteseivel. Hogy a vezérigazgató hölgy valóban idegen vagy sem, az szinte mellékes a Bugoniában, sokkal érdekesebb a kopaszra borotvált Stone és a zilált Plemons kamaradrámája, ahogy próbálják egymást meggyőzni a bebizonyíthatatlan igazukról. Kritikánk itt. (klág)

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb női főszereplő (Emma Stone), legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb zene – összesen 4 jelölés.

Hol lehet megnézni: Még a mozikban.

A titkosügynök (O Agente Secreto)

A titkosügynök annyi minden: történelmi film a brazil katonai diktatúráról, chill lődörgés a hetvenes évek Reciféjében, kiáltvány a fizikai archívumok fontosságáról, emlékeztető a mozik közösségformáló erejéről, és egy néha egészen dögös thriller Wagner Moura főszereplésével. Moura alakítja azt az értelmiségit, akinek politikai okokból muszáj álnéven menekülni az országban, miután keresztbe tett a rezsimnek, ami bérgyilkosokat küld utána. A brazil Kleber Mendonça Filho filmje ráérős, mégis izgalmas, hangulatos, de mégis fullasztó, realista, és tele van fantasztikus elemekkel. Mind a négy jelölése megérdemelt. Kritikánk itt. (klág)

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb nemzetközi film, legjobb férfi főszereplő (Wagner Moura), legjobb casting – összesen 4 jelölés.

Hol lehet megnézni: Moziban.

F1

A Top Gun folytatása akkorát ment, hogy nekifutottak megint, csak levegő helyett szárazföldön. A rendező ugyanaz a Joseph Kosinski, a megfáradt, problémás mentor Brad Pitt, a vadászrepülők helyett pedig csúcstechnológiás versenyautókban kell venni a kanyarokat az F1-ben, de a végeredmény szinte ugyanaz: csak a tapasztalat és a csibészség tud kivágni minket a slamasztikából. Mármint a „minket” alatt egy sok millió dolláros F1-csapatot értek, aminek muszáj lenne legalább egy pontot szerezni, hogy a szimpatikus tulajdonost (Javier Bardem) ne távolítsa el az igazgatóság. Micsoda tétek! Az F1 tulajdonképpen szép példája a vállalati szinergiáknak, jól jön ki belőle a megrendelő Apple és a Forma–1 is, itt tartunk pár hónappal később, és hirtelen az Oscar-szavazók szerint ez az év egyik legjobb filmje. Kritikánk itt. (klág)

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb hang, legjobb vágás, legjobb vizuális effektek – összesen 4 jelölés.

Hol lehet megnézni: Apple TV-n

Blue Moon

Annyira réteg, hogy talán nem is lenne érdemes belemenni, csak címszavakban: egy este a súlyosan alkoholista dalszövegíró, Lorenz Hart (Ethan Hawke) életéből, aki karrierje egyik megalázó alkalmával egy csehóban issza le magát, miközben a volt szakmai partnere éppen élete legnagyobb sikerét éli át. Olyan film, aminél meg lehetne esküdni, hogy színdarab alapján készült, de pont, hogy nem. Felbukkan még benne Margaret Qualley, Andrew Scott és Bobby Cannavale is, Hawke pedig jó az alacsony, túlsúlyos, nem túl vonzó alkoholistaként, még úgy is, hogy egyik jelző sem illik rá valójában. (klág)

Mire jelölték: Legjobb férfi főszereplő, legjobb eredeti forgatókönyv – összesen 2 jelölés.

Hol lehet megnézni: Magyarországon is mozikba került.

K-pop démonvadászok (KPop Demon Hunters)

Milyen lehet elsőfilmes rendezőként Oscart nyerni? És másodikfilmesként? Ezt valószínűleg megtapasztalja majd Maggie Kang és Chris Appelhans. Utóbbi már maga mögött tud egy Kívánságsárkányt, amúgy pedig mindketten több animációs filmben dolgoztak már többféle szerepben, aztán összeálltak, hogy megalkossák a Netflix legnagyobb sikerét (325 millió fölötti megtekintés, ez kb. egy százassal több, mint a második helyezett eredménye a platform toplistáján). „Tökéletes érzékkel nyúlt a mostanra már Nyugaton is egyértelműen mainstream K-pophoz, meglovagolt minden létező trendet, és lecsapott minden labdát” – írtuk kritikánkban. Popzenei lánybandának álcázott démonvadászok, akik titokban gonosz lényektől védik a rajongóikat (meg a világot), amíg nem jön egy démoncsapat, aminek az a szuperfegyvere, hogy fiúbandának álcázza magát – nem lehet nem szeretni ezt a sztorit. És még jól is néz ki: a néha nagyon vicces rajzstílus egyszerre tudja megidézni az animéket és a Pixar-filmeket. Csoda-e, hogy kamaszok ezrei énekelték a fürdőszobában, hogy „I'm done hidin', now I'm shinin' / Like I'm born to be”? (stöki)

Mire jelölték: Legjobb animációs játékfilm, legjobb dal – összesen 2 jelölés.

Hol lehet megnézni: Netflix

Tánc a sivatagban (Sirāt)

Nem csoda, hogy a legjobb hang kategóriájában is jelölték Oliver Laxe hipnotikus, hatásvadász filmjét, mert jó sok van belőle: hangos a sivatagi rave, hangosak a dübörgő teherautók, amikkel a szereplők elhagyják a helyszínt, és aki már látta a Sirāt, vagyis magyar keresztségben Tánc a sivatagban utolsó harmadát, akkor pontosan tudja, hogy mik ott olyan hangosak. Az már fogósabb kérdés, hogy a Sirāt micsoda: blöff, parabola, allegória, totális hülyeség, és ezen sokáig lehet vitázni is, de azt muszáj elismerni, hogy néha elképesztően menő a sztori a spanyol apáról, aki a sivatagi bulikban szeretné megtalálni eltűnt lányát. Cannes-ban díjazták, ki tudja, hogy itt fogják-e, de az egyébként csupa nőből álló hangcsapat egészen biztosan megérdemelné. Kritikánk itt. (klág)

Mire jelölték: Legjobb nemzetközi film, legjobb hang – összesen 2 jelölés.

Hol lehet megnézni: Még moziban el lehet csípni.

Avatar: Tűz és hamu (Avatar: Fire and Ash)

Remélem, nem kell elmagyarázni, hogy mi is az az Avatar 3.! James Cameron szinte már Tarr Béla-i hosszúságú eposzának harmadik részére már fárad a lendület, a Tűz és hamu hiába mutatta be a kopár sivatagban élő Na’vikat, bizonyos elemeiben és akciójeleneteiben a második részt ismételte. Persze így is annyi pénzt hozott, amennyit én el nem tudok képzelni, de kérdéses lesz, hogy Cameron mit fog lépni a negyedikre. A vizuális effektek tekintetében a harmadik rész is nagyon súlyos volt, de a második már nyert Oscart emiatt, bár bevallom, a legjobb jelmezes jelölés meglepett. Kritikánk itt. (klág)

Mire jelölték: Legjobb jelmez, legjobb vizuális effektek – összesen 2 jelölés.

Hol lehet megnézni: Egyelőre moziban.

Az Oscar-díjátadóról szóló szöveges közvetítésünk magyar idő szerint március 15-én, késő este indul, másnap délelőtt élő adásban beszélgetünk a gála legemlékezetesebb pillanatairól.