Az év sikersorozata olyan, mintha egy mesterséges intelligencia rakta volna össze

2022. december 9. – 21:48

Az év sikersorozata olyan, mintha egy mesterséges intelligencia rakta volna össze
Fotó: Netflix

Másolás

Vágólapra másolva

Az elmúlt napokban nehéz volt úgy netezni, hogy az ember ne találkozott volna a Wednesday sikeréről szóló hírekkel. A Netflix sorozatának nyolcepizódos évada első heti eredményével (összesen 341 millió órányi streameléssel) megdöntötte az addigi csúcstartó, a Stranger Things negyedik évadának rekordját (335 millió óra). Azt pedig a szolgáltató pár napja közölte, hogy a Wednesday már a harmadik legnézettebb angol nyelvű sorozat a platform történetében. De nem kizárt, hogy még feljebb lép a dobogón, mert még bőven pörög a számlálója, az előtte levő Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori, illetve a már említett Stranger Things negyedik évada pedig már lejárt lemez.

A – valószínűleg az alkotók számára is meglepő – siker titka talán az, hogy a Wednesday több generációval és rajongótáborral is jól rezonál. Keverék műfajilag és stilárisan is, mindenki könnyen találhat benne valami szeretnivalót, és egyszerre szól a kamaszoknak és a szüleiknek. Olyan, mintha a Veronica Marsot leforgatták volna az Umbrella Academyben. Vagy mintha a Harry Potter-filmek kaptak volna egy spinoffot a Twilight világában. Akármennyi kritikát olvasok róla, mindegyik felemleget két-három másik sorozatot, ami szerintem nem az újságírók fantáziátlanságát jelzi. Egyszerűen a Wednesdaynek minden elemét láttuk már máshol:

olyan, mintha egy mesterséges intelligenciát megkértek volna, hogy írjon egy sulidrámás tinihorrort, de legyen benne krimi is.

Sajnos a dramaturgia is olyan, mintha egy ügyes gépi algoritmus dobta volna ki. Néha már az is lenyűgöző, hogy működik, máshol pedig látszanak otromba hibák. Persze a sorozatot nem gép írta (amennyire én tudom), hanem a korábban a leginkább a Smallville sorozatból és az Új csapás című Jackie Chan-filmből ismert Alfred Gough–Miles Millar alkotópáros. Ők találták ki 2018 körül, hogy Az Addams család egyik karakterére, a komor kislányra építenek fel egy sorozatot. Elküldték a tervet Tim Burtonnek, aki rögtön csatlakozott, és a nevével vélhetően a Netflixnek is könnyebb volt eladnia a projektet.

Fotó: Netflix
Fotó: Netflix

Burton ezzel régi adósságot törlesztett, mert neki kétszer már majdnem összejött egy Addams-meló: az 1991-es filmnek ő volt a kiszemelt rendezője, de a második Batman-mozi miatt passzolnia kellett, a 2010-es években pedig őt passzolta az Illumination. A stúdióval akkor komoly tárgyalások folytak egy animációs filmről, aminél az eredeti Addams családot rajzoló Charles Addams figurái lettek volna a kiindulási alap, de a stúdió számítógépes grafikát akart, Burton pedig stop-motion bábfilmet, és ebben nem jutottak dűlőre. De most itt egy Addams-sorozat, aminek egyik executive producere Burton, ráadásul a nyolcból négy részt is ő rendezett – hát mi mehet félre?

A Gough–Millar-algoritmus, az. A forgatókönyv a sorozat gyenge pontja, mert egyszerűen túl nagyot vállal, az írók pedig nem elég tehetségesek ahhoz, hogy ennek a vállalásnak megfeleljenek. A Wednesday címszereplője a folyton feketében járó kislány, Wednesday Addams, aki, miután már egy sor suliból kicsapták, bentlakásos iskolába kerül, amit kifejezetten a természetfölöttivel érintkező csodabogaraknak tartanak fenn. De Wednesday olyan különc, hogy ez a közösség is nehezen fogadja be, bár ő ezzel tulajdonképpen egész jól ellenne – azzal már nem, hogy az iskola környékén egy titokzatos szörny szedi áldozatait. Wednesday nyomozni kezd a szörny után, és hamar titkok hálójában találja magát, ami valahogy a családjához is kapcsolódik.

A sorozat tehát egyszerre akar krimi, kamaszdráma és Addams-mellékág lenni, de egyik ambíciójához sem ér fel igazán. A tinik gondjait csak felszínesen érinti, a mellékszereplők és a párbeszédek nem lépnek túl a tucatmelodrámák szintjén, és a szkript meg se próbál olyan mélységekbe fúrni, mint például a Freaks & Geeks, pedig az már több mint húszéves sorozat. Addams-spinoffnak azért gyenge, mert az első rész és még néhány villanás után elengedi azt a morbid bájt és akasztófahumort, ami az alapanyag sajátja, illetve csak díszletként használ mindent. A gót atyafiak többet érdemeltek volna, a család több tagja egyáltalán nem is szerepel. Krimiként pedig azért pocsék, mert már a második részben tudtam, ki lesz a gonosz nyomok és következtetések logikus sorozata helyett a természetfölöttivel old meg szinte mindent. Például Wednesdayra néha látomások törnek rá – mit ad isten, éppen akkor vizionál egy újabb nyomot, amikor tovább kellene gördíteni a nyomozós cselekményszálat. De a család háziállata, Izé, a levágott kéz is mindig hasonló helyzetben van kéznél, amikor pedig minden kötél szakad, egy rész erejéig behozzák Fester nagybácsit a villámló kezeivel. És még így is kiszámítható az egész.

Fotó: Netflix
Fotó: Netflix

A Wednesday tehát nem egy jó sorozat, de érthető a sikere, mert igazából nem is rossz, sőt a Netflix-átlag fölött van kicsivel, és megpróbál amolyan közös nevező lenni, ami a jelek szerint sikerült neki. Az ezerszer látott sulidrámás klisékhez ezeregyedszer is tudnak kötődni azok a nézők, akiket épp most bosszantanak a szüleik/diáktársaik, a nyomozós szálhoz kétségtelenül ad egy kis bukét a fura környezet, és a sorozat valamennyire az Addams- és Burton-rajongókat is meg tudja szólítani (bár a hiányérzet garantálható). Meg van benne ijesztő szörny, vérfarkas szobatárs, sellő bully, megannyi cosplaylehetőség, a TikTokon jól osztható idétlen tánc – minden, ami kell a viralitáshoz 2022-ben. Ami nincs benne: saját hang és karakter.

A színészek valamennyire mentik a helyzetet, kezdve Jenna Ortegával, aki tökéletes választás volt a címszerepre, és egy igen megerőltető romániai forgatást megfejelt azzal, hogy kicsit megtanult csellózni, íjazni, kenuzni és vívni a sorozat kedvéért. Kellemes meglepetés az 1991-es film Wednesdaye, Christina Ricci is az egyik tanár szerepében, valamint az igazgatót alakító Gwendoline Christie. Az Addams család megformálói – Luis Guzmán, Catherine Zeta-Jones és Fred Armisen – is meghálálják a lehetőséget, bár nem sokszor kerülnek reflektorfénybe, Victor Dorobantu nevét pedig csak azért írom le, mert valószínűleg kevés cikkben említik meg az embert, akinek a keze maga Izé. A Wednesday körül zsongó srácokat és lányokat alakító színészek is többet hoznak a kötelezőnél, de az egyszemélyes show-ban sajnos kevés villanás jut nekik (pedig érdekes lenne tudni például azt, hogy ők miként élik meg a kitaszítottságot).

Fotó: Netflix
Fotó: Netflix

És persze pöpec a látvány (egyedül a CGI-szörnyön lehetett volna még dolgozni), mert bár Burton keze nyoma a tartalomban ritkán érhető igazán tetten, a külsőségekben nagyon is ott van. Szuper a zene is, amiben Burton állandó komponistája, Danny Elfman mellett van még Vivaldi, meg csellóra hangszerelt Rolling Stones, Metallica és Dua Lipa. Szóval kiállásában nagyon szórakoztató a Wednesday, csak éppen ott bukik el, ahogy történetet mesél. Minden erényével együtt az aktuális egyszer nézős divatsorozatnál nem lett több, mire valamelyik Addams kettőt csettintene, már el is felejtem.

A Transtelex egy egyedülálló kísérlet

Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!

Támogató leszek!
Kedvenceink
Csatlakozz a csoportunkhoz!