Natura 2000: a pénz volt az úr a természetvédelmi projekteknél, a kezelési tervek irreleváns adathalmazok lettek

Július második felében az Európai Bizottság felszólította Romániát: két hónapot adott az országnak, hogy pótolja azokat a hiányosságokat, amik a Natura 2000 hálózathoz tartozó területek védelméhez kapcsolódnak. Ha ez nem történik meg, a Bizottság az Európai Unió Bíróságához fordulhat. Augusztus végén járva már csak pár hét maradt a határidőből, a helyzet pedig azért elég súlyos, mert Románia hat évvel ezelőtt vállalta, hogy kijelöli és megfelelő kezelési tervekkel látja el a közösségi jelentőségű természetvédelmi területeket, de mindeddig nem sikerült teljesítenie ezt a házi feladatát.

Az EU-csatlakozáshoz tartozó kötelezettségek

A háttérben az áll, hogy Románia az EU-hoz való csatlakozáskor kötelezte magát a természetvédelmi jogszabályok átvételére, köztük a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelvre. Ezek határozzák meg, hogyan kell kijelölni és fenntartani azokat a területeket, amelyek kiemelt szerepet játszanak a veszélyeztetett fajok és élőhelyek fennmaradásában.

Az ország összesen 606 Natura 2000-es területet tart nyilván, ebből 435 az élőhelyvédelmi irányelv hatálya alá tartozó természeti vagy közösségi jelentőségű terület, míg 171 a madárvédelmi irányelv hatálya alá tartozó, különleges védelmi terület.

Ezeknek a területeknek a kijelölése csak az első lépés volt: a jogszabályok világosan kimondják, hogy minden egyes helyszínhez részletes, a valóságban is alkalmazható kezelési tervet kell kidolgozni, amit miniszteri rendelet hagy jóvá.

Van pénz bőven, de kevés a látványos eredmény

A gondok több szinten is jelentkeznek. Az Európai Bizottság arra hívta fel a figyelmet, hogy 169 olyan terület van, amit még mindig nem nyilvánítottak hivatalosan védetté, pedig ezek már régóta szerepelnek a Natura 2000 listáján. Másrészt, ha el is készültek egyes területek kezelési tervei, nem tartalmaznak konkrétumokat: csak általánosan megfogalmaztak pár dolgot, a helyi sajátosságokat nem vették figyelembe. Így ezek a dokumentumok inkább csak arra jók, hogy a minimális kötelezettség ki legyen pipálva, a természet tényleges védelméhez kevés közük van.

Mindez azért nehezen érthető, mert az ország jelentős támogatást kapott a természetvédelemre. A PressOne portál szerint a 2007 óta kapott pénzeket összeadva a kormánynak több mint 490 millió euró állt rendelkezésére, amit kifejezetten a biodiverzitás megőrzésére és a Natura 2000-es természetvédelmi területek kezelésére fordíthatott volna. A pénz jó része az előbb említett hiányos kezelési tervek elkészítésére szolgált, és még most is vannak olyan helyszínek, amelyekhez semmiféle terv nem készült el.

Papíron tehát bőségesen volt pénz a feladatok elvégzésére. A gyakorlatban azonban a legtöbb finanszírozott projekt inkább előkészítő jellegű volt: a természetvédelmi állapot felmérését, konzervációs „menedzsmentet” vagy a kezelési tervek kidolgozását célozta. Azok a kezdeményezések, amelyek kézzelfogható helyreállítási, rehabilitációs vagy konkrét védelmi intézkedéseket tartalmaztak, jóval kisebb arányt képviseltek.

Biogeográfus: Minél hosszabbak a kezelési tervek, annál nagyobb a lehívható támogatási összeg

A PressOne megkeresett egy szakembert is: Silviu Chiriac biogeográfus, a Vranceai Környezetvédelmi Ügynökség szakértője szerint önmagában érthető lenne, hogy a csatlakozást követő első ciklusban először felmérték az újonnan kijelölt területeket és elkészítették az alapdokumentumokat.

A probléma szerinte nem az, hogy sok uniós pénzből sok terv készült, hanem az, hogy ezek a tervek nagyon gyenge minőségűek. A dokumentumok gyakran túlságosan bonyolultak, tele vannak irreleváns adatokkal, miközben a tényleges természetvédelmi intézkedések hiányoznak belőlük.

Chiriac példaként említette, hogy bizonyos csoportok azért ragaszkodtak a túlzottan részletes anyagokhoz, mert így nagyobb összegeket tudnak lehívni. Egy egyszerű, ötoldalas, jól célzott intézkedéseket tartalmazó terv szakmailag sokkal értékesebb lett volna, de az nem indokolta volna a milliós költségvetések lehívását. Így születtek meg a több száz oldalas tanulmányok, amelyekben néha még az is szerepelt, hogy milyen repülőgépek szállnak a védett terület felett, miközben konkrét, végrehajtó intézkedéseket alig tartalmaztak.

A Bizottság júliusi felszólításában is megfogalmazta, miért kifogásolja a tervek minőségét: 16 területnek egyáltalán nincsenek konkrét védelmi céljai, további 208 területnek csak hiányosak az ilyen célkitűzései, és 10 terület kezelési terve annyira általános megfogalmazásokat tartalmaz, hogy azok alkalmatlanok a tényleges védelem biztosítására.

„A Bizottság ezzel azt akarja mondani, hogy nem elég csak a jó szándékainkat kinyilvánítani a terület megőrzésére, hanem konkrétan meg kell mondanunk, hogyan akarjuk ezt megvalósítani. Például le kell írni a tervben, hogy a gyászcincér faj megőrzéséért legalább 50 hektár bükkös álljon rendelkezésre, mert ennek a fajnak elhalt fára van szüksége. Ugyanígy a farkasállomány esetében is: biztosítani kell legalább 100 őzet, hogy meglegyen a táplálékbázis” – magyarázta a PressOne-nak a biogeográfus.

A helyzet visszásságát egy 2020-as eset is jól mutatja: ekkor a Bizottság ideiglenesen felfüggesztette a Szeben–Pitești autópálya finanszírozását, mert az több Natura 2000-es területet érintett. Az unió azt kérte, hogy a megvalósíthatósági tanulmányokat vessék össze az érintett védett területek kezelési terveivel.

A vizsgálat során azonban kiderült, hogy ezekben a dokumentumokban a veszélyeztetett fajok védelmére vonatkozó javaslatok kimerültek olyan általánosságokban, mint például „a kedvező természetvédelmi állapot fenntartása a farkas számára”.

Hol csúszott el az egész?

Silviu Chiriac szerint az egyik fő gond, hogy a hazai irányító hatóságok sosem rendelkeztek valódi szakmai kapacitással a dokumentumok minőségének ellenőrzésére. A természetvédelmi projektek esetében sokkal fontosabbnak tűnt a formai, bürokratikus követelmények teljesítése, mint a szakmai tartalom – magyarázza. Amikor valaki uniós forrást igényelt egy kezelési terv kidolgozására, elég volt kipipálni a megfelelő rubrikákat, a mellékelt „szakértői jelentés” pedig hivatalosan igazolta a projekt értékét.

A felelősség végső soron így is a hatóságoké maradt, hiszen a kész terveket a minisztérium illetékes osztálya hagyta jóvá. Ha ott komolyan vették volna a felülvizsgálatot, sok gyenge minőségű dokumentum sosem kapott volna hivatalos pecsétet.

Chiriac szerint a helyzet tovább romlott, amikor a kevés számú, valóban hozzáértő szakember egyszerre több tucat vagy akár száz terv elkészítésére kapott megbízást. Így képtelenség volt elvégezni az alapos terepmunkát, a dokumentumok pedig egyre formálisabbá, egyre gyengébb minőségűvé váltak.

Ehhez hozzájárult az uniós pénzek kezelésének „tűzoltó” logikája is. A pályázati kiírások sokszor késve jelentek meg, majd „első beérkező, első nyertes” alapon futottak, ami oda vezetett, hogy a pályázók kapkodva, szakmai egyeztetés nélkül állítottak össze anyagokat. A szakértő szerint kiszámíthatóbb, hosszabb előkészítési időszakokra, valamint sokkal szorosabb együttműködésre lenne szükség a hatóságok és a pályázók között.

Ugyanez a kapkodás érződik a helyreállítási alap, a PNRR-ben rendelkezésre álló pénzeknél is. Noha 2026 végéig lehet lehívni az összegeket a védett területek kezelési terveinek felülvizsgálatára, a konkrét pályázati útmutatók még most sem véglegesek. A minisztérium által közzétett első változatot több civil szervezet bírálta és sikerült is elérniük, hogy újraírják. Csakhogy ezzel újabb hónapok teltek el. Ha most indulna el a folyamat, a szerződéskötések és szakértői toborzások után már alig maradna idő terepmunkára. „Egy-két nyári hónap alatt nem lehet komoly adatokat gyűjteni” – figyelmeztetett a biogeográfus.

Silviu Chiriac szerint az elmúlt 18 év uniós támogatásai vegyes eredményt hoztak: voltak csapatok, ahol valóban hatékonyan és gondosan kezelték a védett területeket, de sok helyen a pénz inkább látogatóközpontokra, szórólapokra és tanulmányokra ment el, miközben a tényleges természetvédelmi munka elmaradt.

„Ma már tudjuk, mit vár el az Európai Bizottság, és rendelkezünk nagyobb adatbázisokkal, de a potenciálunk jóval nagyobb lehetne” – mondja a biogeográfus, hangsúlyozva, hogy az eredmények területenként erősen eltérnek, és a valódi változás sokszor elmaradt.