Ha nem provokálod a medvét, megúszod szép élményekkel

A héten készült el a Wild Transylvania negyedik, egyben utolsó részének angol nyelvű változata. Amikor nagyjából egy évtizeddel ezelőtt Gál László elkezdte a munkát, még leggyakrabban természetfotósként jellemezték, manapság leginkább a nagyragadozók ökológiájának, és kiemelten a medvék kutatójaként ismert. Ebben a témában folytat doktori tanulmányokat a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, és szólalt meg a leggyakrabban. Az ő szerelemprojektje a Wild Transylvania sorozat, és bár a munka oroszlánrészén már túl van, de az évtizedes folyamat még nem ért véget – most tervezi a román változat elkészítését.

„Azért tartott ilyen sokáig az elkészítésük, mert saját zsebből történt. Nem igazán tudom megengedni magamnak, hogy megfizessek egy fordítót. Ezért időbe telik, amíg valaki azt mondja, hogy a szívességből lefordítja, esetleg narrálja a filmeket. Az egyik részt már lefordították, egy másikra is van jelentkező, de azt nem tudom, hogy a következő kettőt ki fordítja majd le románra. És akkor kell még valaki, aki fel is mondja ezeket.

Ez mindenki részéről önkéntes alapon működik. Az angol esetében például két rész fordításáért tudtam egy jelképes összeget fizetni. A többi az emberek jóakaratán állt. Viszont így is lehet tenni valamit a természetért, hogy egy természetfilmhez hozzáadják az idejüket és munkájukat” – magyarázta Gál László, aki többször is hangsúlyozta, hogy elsősorban oktatóanyagként tekint ezekre a filmekre.

„Vannak bennük személyes tapasztalatok és megfigyelések, van benne egy kis elmélkedés is, de leginkább a tudományos rész dominál. Igyekeztem olyan szinten tálalni az információkat, hogy azt bárki megérthesse. Például az erdőkitermelés jelentőségét, a legeltetés veszélyét, az etetés hatását az elmúlt 40-50 évben. Oktatóanyagként az Erdély TV-ben is rendszeresen műsoron van, de iskolákban is szokták őket vetíteni. Voltam velük nemzetközi természetfilm fesztiválokon, két rész nyert is különböző díjakat” – magyarázta.

Elmondása szerint körülbelül három évnyi anyagot sűrített össze a négy részben, amelyekben egy kicsit az ő kutatói fejlődéstörténete is benne van. Az első, a téli erdőt bemutató rész készült el a leghamarabb. „Az inkább ilyen elmélkedés. Ott a vadfotózásnak és -filmezésnek az érdekes részeit mutatom be. Azt, hogy télen miken mentem keresztül, hogy elkészüljenek a felvételek: a természetben alvás, a hideg, a hó. És persze ott van a természet szépsége” – mondta. A további három részben is megmaradnak a természetjáró személyes tapasztalati, bár már kevésbé jellemzők.

A tavasziban az erdő hangjait emeli ki, hiszen „az újraébredés, a madarak esetében főleg a párzás időszaka, amit a hangokkal lehet leginkább leírni”. A nyár lett az erdei élet, míg az ősz az erdei színek része.

„Ősszel az erdőnek a színességét emeltem ki, illetve egy akkori jellegzetességet, a szarvasbőgést. Ott egy szarvasbika történetét mutatom be, ami miatt 9 napig folyamatosan kint voltam az erdőben” – magyarázta. Szerinte az is lassította a munkát, hogy egyáltalán nem folyamodott trükkökhöz a felvételek elkészítésénél. Például nem etette be az állatokat, illetve nem használt fotócsapdákat sem.

„Mindent én filmeztem. Soha nem álltam lesben beetetett állatoknál, hanem órákig, sőt napokig követtem a nyomukat. A jelek alapján mentem utánuk és voltam mellettük. Az őszi részben ezt ki is hangsúlyozom.

Reggel elindultam egy szarvasbika után, de közben találkoztam egy hárombocsos anyamedvével. Egy ideig nem tudtam elmozdulni mellőlük, mert olyan helyzetbe kerültem, hogy a mozgás veszélybe sodort volna. Inkább alkalmazkodtam hozzájuk, belesimultam a tájba és elfogadtak. Nem volt problémám”

– mesélte. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy mindegyik részben feltűnnek a medvék, és ő mindegyik találkozásból épen, bántatlanul jött ki. „Szóval, ha tudsz viselkedni a természetben a medvével, akkor nem történik baj. Ha nem provokálod, akkor megúszod szép élményekkel” – mondta.

A felvételek többsége a Felső-háromszéki-medencét környező hegységekben készült: a Bodoki-hegységben, a Nemere-hegységben, a Háromszéki-havasokban, illetve a Csíki-havasokból is van egy kevés, tudtuk meg.