Honnan és hogyan érdemes gyógynövényeket gyűjtenünk? A szakértő ad tippeket

A gyógynövények gyűjtése során ajánlott néhány alapszabályt betartani, ha azt akarjuk, hogy az elkészített tea vagy kivonat megfelelő minőségű legyen. Szükség van egyrészt botanikai ismeretekre, másrészt tudni kell, hogy milyen területeket érdemes elkerülni az esetleges szennyezettség miatt. A természetszerető ember pedig arra is figyel, hogy ne okozzon kárt a gyűjtés során, ezért csak annyit szed, amennyire épp szüksége van.

A gyógynövénygyűjtés legfontosabb szabályai:

• Csak olyan növényt gyűjtsünk, amit biztosan felismerünk.

Soha ne hagyatkozzunk csak a képekre! A gyógynövények gyűjtése kockázatos, sőt, veszélyes is lehet kellő szakismeret nélkül. Laikus könnyen összetéveszthet hasonló fajokat, és leszedhet akár mérgező növényt is. Néhány példa: a kislevelű hárs (Tilia cordata) virágzata hasonlít az ezüst hárséra (Tilia tomentosa), amely azonban emberi fogyasztásra nem ajánlott; a mezei zsurló (Equisetum arvense) gyógynövény, de a mocsári zsurló (Equisetum palustre) mérgező palusztrin-alkaloidot tartalmaz; mindenki kedvence a fekete bodza (Sambucus nigra), viszont ennek is van mérgező rokona, a gyalogbodza (Sambucus ebulus); a kora tavaszi csemegének számító medvehagyma (Allium ursinum) és az erősen mérgező gyöngyvirág (Convallaria majalis) levele közötti hasonlóság is megtévesztheti azt, akinek nincs kellő gyakorlata.

• Keressünk hozzáértő, tapasztalt szakembert, akitől tanulhatunk.

Számos gyógynövényes túracsoport van, ezekhez lehet csatlakozni, és gyorstalpaló tanfolyamokat is szerveznek, ezek is hasznosak lehetnek a kezdők számára.

• Csak annyit szedjünk, amennyit valóban fel is fogunk használni.

A következő szedésig/virágzásig kell kitartson egy gyógynövény, de nem tovább. Tartsuk szem előtt a gyűjtésnél azt, hogy az adott gyógynövényt nem napi szinten fogjuk fogyasztani. Ha mi magunk termesztettük a gyógynövényeket, akkor se szedjük le az utolsó darabig róluk a hatóanyagot tartalmazó részeket, mert a pusztulás szélére sodorhatjuk őket – némelyik növénynek több évre is szüksége lehet ahhoz, hogy ismét szedhető virágot, hajtást vagy gyümölcsöt fejlesszen.

Ha esetleg kifogynánk valamelyik elraktározott növényből, bioboltokból könnyen pótolhatjuk, hisz ezekben gyógynövényekből illetve gyógynövény készítményekből egyre nagyobb a kínálat.

• A vadon termő gyógynövényekre legyünk különös tekintettel!

Tájékozódjunk arról, hogy mely növények szedése korlátozott, vagy melyek a fokozottan védettek egy adott területen. A fokozottan védett fajok leszedése komoly büntetést vonhat maga után. Aki a természetet szereti, fényképezőgéppel gyűjt, és csak azt szedi le, amire igazán szüksége van. Fokozottan védett, vagy erősen mérgező növény is könnyen a kosarunkba kerülhet, ha nem csak azt szedjük, amiért indultunk. Legyünk tudatosak. Gyűjtsünk elég információt mielőtt útnak indulunk, és lehetőleg vigyünk magunkkal képes gyógynövény határozót vagy töltsünk le egy applikációt.

Hol ne gyűjtsünk inkább gyógynövényt?

• Közutak mentén, főként a forgalmas szakaszokon,

mert nehézfémek halmozódhatnak fel a növényekben. Ne szedjünk útszéléről virágot a vázába se, mert az útszéli szennyezett port ezzel bevisszük az asztalunkra.

• Közterületen, parkokban gyógynövényeket gyűjteni etikátlan,

ráadásul az ott élő növények nehézfémekkel szintén erősen szennyezettek lehetnek, ugyanakkor a biológiai szennyezettségük is magas lehet (ürülék, vizelet).

• Vasutak mentén se gyűjtsünk:

vasport, gázolajat, gyomirtó szereket, gombaölő szereket és kátrányt tartalmazhatnak az itt fejlődő növények. A vonatkerekek és a vasúti sínek súrlódásából vaspor képződik, ami lerakódik a növények egész felületére. A dízelmozdonyok hajtóanyaga gázolaj, amely hosszabb láncú molekulákat tartalmaz, amelyek biokémiailag nehezebben bonthatók. Túl nagy szénatomszám esetén a biodegradáció nem is megy végbe. A motorolajok ugyancsak szénhidrogénekből állnak, és különböző adalékanyagokat is tartalmaznak, melyek gyakran toxikus, rákkeltő és irritáló hatásúak.

A tévhitekkel ellentétben, az aktívan használt vasúti sínek közötti füvet nem a vonat kaszálja le, hanem gyomirtózzák. A vasúti sínek talpfáit – annak érdekében, hogy 30-35 évet károsodás nélkül kibírjanak – használat előtt gomba- és rovarölő szerekkel telítik (zárt tartályban magas nyomáson és hőmérsékleten tartják) és kátránnyal is kezelik. A telítés az az eljárás, amivel a faanyag a legtöbb vegyszert képes felvenni, és a szöveteibe víz helyett vegyszerek kerülnek. Emiatt veszélyes hulladéknak kellene tekintenünk még az ágyazati anyagot, azaz a sínek közötti zúzott követ is.

A benzinkutak, ipari létesítmények, vegyszereket vagy más kémiai anyagokat tartalmazó raktárak környéke ugyancsak kerülendő. Ahogyan a temetők is – a felhasznált anyagok miatt atemetők környezetromboló hatása is jelentős (lakk, fémek, műanyag stb.).

• Szántóföldeken inkább ne gyűjtsünk,

ne szedjünk vetések széléről gyógynövényeket, ugyanis nem tudhatjuk, hogy mikor és milyen vegyszerekkel kezelték az adott területet. Veszélyes mérgekkel permetezhetnek a rovarok ellen. Nagy eséllyel gyomirtózták azt a búzatáblát, ahonnan búzavirágot készülünk szedni. A különböző gyomirtó szerek felszívódási ideje több nap vagy több hét. Ezért, ha gyógynövényt találunk a vetés szélén, még ha javában zöldül is, akkor se szedjük le, mert a gyomirtó már a szervezetében jelen lehet. A rovarirtók és gombaölő szerek nem hagynak látható nyomot a növényeken.

Ha ezeket a herbákat megszárítjuk, a szermaradványok koncentrálódnak, majd egy hideg őszi estén egy forró teában kioldódnak.

• Legelőn sem ajánlott gyűjteni.

Fontos tudni, hogy a legelőket is rendszeresen műtrágyázzák. Emellett a legeltetésre használt területeken a gyógynövények biológiai szennyezettsége magas lehet, ami ugyancsak eltanácsol minket az adott területen való gyűjtögetéstől.

• Az árokpartokat, vízmosásokat is kerüljük,

mert szennyvíz folyhat az árokba, ami a növények felületére kerül, vagy felszívódik a szervezetükben. Az árokban leülepedett szennyvíz iszapban számos egészségre ártalmas anyag koncentrálódhat.

A mezőkön levő árkokba a szántóföldekről gyűlhet össze a vegyszeres, műtrágyás víz. A vegyszerkoktél leülepszik a vízelvezető árkokban és az ott lévő növények szervezetébe kerül. Kerüljük tehát az árkokat és azok környékét, mert az intenzív mezőgazdaság beszennyezte a termőföldjeinket. Ma már csak az öregek mesének róla, hogy annak idején „még a patanyomból is bátran kiitták a vizet”.

Mégis hol gyűjthetünk biztonságosan gyógynövényt?

Manapság egyre nehezebb megfelelő gyűjtőhelyet találni. A mezőgazdasági területek növekedésével a természetes élőhelyek, gyepek vagy érintetlen erdőszélek egyre zsugorodnak.

• Udvar, hátsó kert – az örök biztos gyűjtőhely

Hogy se másnak, se magunknak ne ártsunk, és biztos forrásunk legyen, először nézzünk szét, mi nő az udvarokon és a hátsó kertben. Több tíz gyógynövényfajt találhatunk kapásból az udvaron, kertben (gyomirtózott kertekre, mesterséges, vetett gyepekre ez nem vonatkozik). A növények törékenyek és rövid életűek. A legtöbb begyűjtött hajtásvég, levél és virág a hosszú séta alatt elhervad, így frissen felhasználni csak kis részét tudjuk. Ezért is a legjobb gyűjtőhely a saját udvar és kert, ahonnan egyenes út vezet a konyhába.

Már csekély területen is számos gyógynövény békében elfér. A legtöbb gyógynövényünk díszítő értékkel is bír. Egy galagonya csemetéből például díszfát nevelhetünk, cickafarkból szegély nőhet, kankalinnal körbeültethetjük a fák tövét, a hinta mellé pedig levendula és rózsabokrok kerülhetnek. Az aromás egynyári növények pedig mehetnek a zöldségesbe, mint rovarriasztók. Számtalan lehetőség adott, azonban egy nagyon fontos dologról nem szabad megfeledkeznünk: ha út húzódik végig a kertünk mellett, akkor gondoskodnunk kell a megfelelő védelemről, a saját egészségünk érdekében.

• Gyümölcsösben is gyűjthetünk, ha...

A gyümölcstermő növények a legérzékenyebb, és a betegségeknek leginkább kitett növényfajok. Ezért más növényekhez képest fokozottabb védelemre van szükségük. Csak és kizárólag biológiai növényvédelmet alkalmazó gyümölcsösben gyűjtsünk gyógynövényt, ahol ismerjük a gazdát és engedélyt kértünk tőle. Tudjuk meg biztosan, hogy permetezett-e az adott területen és ha igen, mikor és mivel.

• Mezőn akkor gyűjthetünk, ha...

Olyan elvadult gyepeken vagy szántóföldeken keresgélhetünk, ahol évek óta nem volt művelve a talaj. A növényvédőszerrel kezelt területek évek alatt (legalább 3-4 év), sok esővel megszabadulhatnak a bennük lévő vegyszerek egy részétől. Honnan tudjuk megállapítani, hogy több éve nem volt művelve egy adott terület? Hogy egyre több évelő növény jelenik meg rajta. Jól láthatóak továbbá a tavalyi növények (semmiképp sem kultúrnövény) maradványai. Megjelennek rajta cserjék (például vadrózsa, kökény) vagy facsemeték. Ha kukorica vagy más termesztett kultúra maradványait látjuk, az azt jelenti, hogy az előző évben még használva volt a terület, ezért gyógynövénygyűjtésre nem alkalmas.

Ha a szomszédos területen valamilyen vetemény van, tartsunk tőle tisztes távolságot, mert a traktorral valahol meg kell fordulni az óriás permetezővel, és nem a zöld vetésen fog forgolódni, hanem a parlagon hagyott területen. Ráadásul a szél is fúj, hordhatja a permetszert, ezzel is számolnunk kell.

• Réteken gyűjthetünk, ha…

eléggé nagy, egybefüggő területet sikerül még találnunk, ahol az intenzív mezőgazdaságnak nyoma sincs. Azonban figyeljünk arra is, hogy a réteken bővebb a védett növények listája! Ezért csak azt szedjük le, amiért mentünk, más fajokat ne tépkedjünk le.

• Tisztások, elszigetelt erdőszélek, mint biztos lelőhelyek.

Lényegében ezek azok a területek, ahol nyugodt szívvel szedhetünk egy kevés teafüvet magunknak. De nem minden erdőszél felel meg gyógynövények gyűjtésére. Például azok a helyek, ahol út húzódik végig, ahová hétvégére kijárnak az emberek vagy épp szemétlerakónak használja egy-egy felelőtlen család, nem alkalmasak a célra. És az olyan erdőszéleket is ajánlott kerülni, ahol megfordult a traktoros, amikor kiért a szántóföld végére.

Hogyan gyűjtsünk?

A legtöbb növénynek a túlélése a virágon múlik, ezért különösen a vadon termő egynyári virágokat gyűjtsük nagy körültekintéssel. Keressük az eldugottabb, nehezen megközelíthető gyűjtőhelyeket. Könnyen megközelíthető, kényelmes helyeken ugyanis gyűjtögetők csoportjai vonulnak el. Tartsuk szem előtt: az utánunk érkezők is ugyanazt a növényt fosztják meg levelétől, virágától. Ezért ne legyünk restek nagyobb területet bejárni, és a növényekről csak kevés hajtást vagy virágot leszedni. Mindig ollóval vagy éles késsel induljunk el gyógynövényt szedni. Ne tépjük, ne cibáljuk, mert a kitépett gyökereket úgysem tudjuk hasznosítani. Használjunk éles szerszámot, hogy a növényen a lehető legkisebb sebet ejtsük. Ne vágjunk le ágakat, ne csonkítsuk a fát, bokrot. Csak azt szedjük, amire szükségünk van, a hajtást, virágot, gyümölcsöt.

A vadon termett gyógynövények egyötödénél többet soha ne szedjünk le. Ha sok növényt elpusztítunk saját hasznunkra, annak fennmaradását kockáztatjuk. Tiszteljük meg azzal a természetet és önmagunkat, hogy mértéktartással szedjük le azokat a virágokat, hajtásokat, amivel a természet megajándékozott minket.

A hervadó virágok illóolaj-, virágpor- és nektártartalma lecsökken, nekünk semmi hasznunk nem lesz belőlük. Hagyjuk meg a növénynek. Esetleg visszamehetünk érte, amikor gyümölcs lesz belőle, például a bodza, galagonya esetén.

Ne felejtsük el, hogy amit mi hazaviszünk, azt elvesszük az állatoktól. Készítsünk termesztett gyümölcsökből több terméket, a vadon szedett gyümölcsökből pedig csak különlegességeket, ritka csemegéket. Sok apró állat, főként madarak túlélését jelentheti egy-egy bokor termése.

Tiszta helyről gyűjtsünk, mivel a legtöbb virágot mosatlanul fogyasztjuk. Képzeljünk el egy bodzavirágot, ami ontja a rengeteg virágport. Ha lemossuk, megfosztjuk minden értékétől, olyan lesz, mint egy lefőzött teagaz.

Lehetőleg gyűjtsünk kosárba! Szerezzünk be egy könnyű, széles aljú, alacsony falú kosarat és használjuk csak erre a célra. A kosárban a leszedett növények szellőznek amíg hazaérünk, és a rovarok is menekülni tudnak a hézagok között. Zacskóba ne gyűjtsünk, még akkor se, ha természetes anyagból horgolt. A szirmok a szatyrokban összetörnek, oxidációs folyamatok indulnak be, s ezek hatására elszíneződnek, összetapadnak, értéküket vesztik, ráadásul a rovarok menekülőútja sincs biztosítva.

Mikor gyűjtsünk gyógynövényeket?

Megkülönböztetünk két érettségi szakaszt: természetes, vagy biológiai érettség, amikor az adott növény gyümölcsöt, magot érlel és az ún. technológiai érettséget. Technológiai érettség fázisának nevezik azt, amikor az adott növényben a legmagasabb a hatóanyagtartalom – tehát ami a felhasználási szempontból a legelőnyösebb időpont. Hogy a növény melyik részben és mikor a legmagasabb a hatóanyagtartalom, a szakirodalomból tudhatjuk. A növény értékes részét a legmagasabb hatóanyagtartalom időpontjában szedjük.

A napfény befolyásolja a növényeket. Amikor a legszebben süt a nap és legaktívabbak a rovarok, a virágok akkor ontják a legtöbb nektárt, virágport. Aktívak az életfunkciók és a hatóanyagtartalom magasabb a bőséges napsütés hatására.

Az eső kimossa a virágport és a nektárt, ezért eső után várjunk egy napot, hogy ezek újratermelődjenek. Csak a jól kifejlett, életerős növényekről gyűjtsük. Amikor a növény öregedésnek indul, halványul/megkopik a színe, vagy ha árnyékban nő, csökken a beltartalmi értéke.

Mit gyűjthetünk?

A szakirodalom és az internet mindenkinek könnyen elérhetővé tette a tudást, ezért aki érdeklődést mutat a gyógynövények iránt, annak van lehetősége informálódni.

Összegzésként elmondható, hogy sajnos a világ mára ezen a téren is jelentősen megváltozott: a szekerekkel trágyát hordó nagyapák helyét felváltották a műtrágyát fuvarozó traktoros unokák, a kis kapás nagymamák helyét pedig a gyomirtózó traktoristák. A vidék, a mező és az egész élettér megváltozott. Gondolkodjunk el azon is, hogy mit tehetünk ez ellen, és cselekedjünk eszerint.