Egy hazugság vége – nem Antonescu verte meg Simiont, hanem Nicușor

A vasárnapi elnökválasztás eredményének eufóriájából magunkhoz térve egy dolog bizonyosan világossá lett: az RMDSZ kampánystratégiájának középpontjába emelt érvelés nemcsak hamis volt, hanem kontraproduktív is. Az, hogy Nicușor Dan, a „kompromisszumok nélküli technokrata” legyőzte George Simiont rámutat arra, hogy a választók többsége nem a koalíciós „nagypolitika” nehézkes, érzelmi zsarolásokkal teli világára vágyik, hanem egy másik típusú normalitásra.
Az RMDSZ az első fordulóban egyetlen lapra tette fel a kampányát: arra, hogy csak Crin Antonescu tudja megverni a szélsőséges, magyargyűlölő Simiont. Minden mozgósítás, minden szórólap, minden tévéinterjú ebbe az irányba hajlott. Kelemen Hunortól Tánczos Barnáig, Cseke Attilától Tamás Sándorig minden vezető ugyanazt ismételte: ha nem Antonescut támogatod, Simion nyer. Aki kételkedett, az vagy naiv volt, vagy „felelőtlen”.
Pedig már a kampány hajrájában is akadt, aki érzékelte, hogy baj van a narratívával és az nem az őszinteség irányába ment. Március végén, az első forduló előtt például Borboly Csaba, a levitézlett egykori Hargita megyei tanácselnök egy TikTok-videóban szólította meg jelen sorok íróját, amelyben azt kérte, reagáljak arra, hogy „Crin Antonescu régebb lehet, hogy magyarellenes volt, de nem az a fontos, hogy akkor mit mondott, hanem hogy most mit mond.” Ezen a ponton már tényleg csak mosolyogni lehetett. Mintha a politikai következetesség és hitelesség valami luxus lenne, amit csak a naivak engedhetnek meg maguknak. Mintha nem számítana mit tett, mit képviselt valaki hosszú éveken át, csak az számít, hogy most épp milyen kampánybeszédet mond.
A valóság viszont most pofon csapta ezt a stratégiát. Antonescu már az első fordulóban kiesett, így Simiont nem ő, hanem Nicușor Dan verte meg. A régi rendszer embere, a posztliberális, posztbársonyszékes, örök visszatérő Crin egyszerűen nem kellett már. Nem a szélsőjobb elkerüléséhez kellett, hanem ahhoz, hogy a politikai elit a sajátját újra beültesse a Cotroceni-palotába. Ez a terv nem jött be.
És mit fog mondani most az RMDSZ? El fog hallgatni, csend lesz a kampányszlogen helyett. Nem lesz bocsánatkérés, nem lesz önvizsgálat, csak a megszokott bólogatás lesz Bukarest felé, ahol most új arc ül az elnöki székben s a kisebbségi politizálás reflexei mit sem fognak változni.
Pedig lehetett volna másképp. Lehetett volna tartózkodóbb, mértéktartóbb kampányt folytatni. Lehetett volna azt mondani: „a román demokrácia fenntartása közös ügy, de nem támogatjuk automatikusan a koalíció jelöltjét, akinek múltja és jelene sem garancia a normalitásra.” Ehelyett a szavazókat érzelmi zsarolással vitték az urnákhoz: „ha nem Antonescut támogatod, Simion nyer.” Hát nem nyert.
Ez az eredmény tehát nemcsak Nicușor Dan győzelmét jelenti, hanem egy politikai hazugság lelepleződését is. A magyar közösségnek pedig joga van ezt kimondani, és joggal várhatja el, hogy képviselete ne újra és újra ugyanazokba a stratégiákba kapaszkodjon, amelyek már számtalanszor kudarcot vallottak.
A jövő nem a megalkuvó szövetségekben, hanem a tisztességes, világos és autonóm álláspontokban van még akkor is, ha azok időnként kockázatosnak tűnnek. A hazugság véget ért. Ideje lenne az igazmondással kezdeni valamit.
Ez az írás egy véleménycikk, a szerző nézőpontját tükrözi. A Transtelex nyitott a véleménykülönbségekre, és ösztönözni kívánja a nyilvános reflexió kultúráját.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!