Egy hazugság vége – nem Antonescu verte meg Simiont, hanem Nicușor

A vasárnapi elnökválasztás eredményének eufóriájából magunkhoz térve egy dolog bizonyosan világossá lett: az RMDSZ kampánystratégiájának középpontjába emelt érvelés nemcsak hamis volt, hanem kontraproduktív is. Az, hogy Nicușor Dan, a „kompromisszumok nélküli technokrata” legyőzte George Simiont rámutat arra, hogy a választók többsége nem a koalíciós „nagypolitika” nehézkes, érzelmi zsarolásokkal teli világára vágyik, hanem egy másik típusú normalitásra.

Az RMDSZ az első fordulóban egyetlen lapra tette fel a kampányát: arra, hogy csak Crin Antonescu tudja megverni a szélsőséges, magyargyűlölő Simiont. Minden mozgósítás, minden szórólap, minden tévéinterjú ebbe az irányba hajlott. Kelemen Hunortól Tánczos Barnáig, Cseke Attilától Tamás Sándorig minden vezető ugyanazt ismételte: ha nem Antonescut támogatod, Simion nyer. Aki kételkedett, az vagy naiv volt, vagy „felelőtlen”.

Pedig már a kampány hajrájában is akadt, aki érzékelte, hogy baj van a narratívával és az nem az őszinteség irányába ment. Március végén, az első forduló előtt például Borboly Csaba, a levitézlett egykori Hargita megyei tanácselnök egy TikTok-videóban szólította meg jelen sorok íróját, amelyben azt kérte, reagáljak arra, hogy „Crin Antonescu régebb lehet, hogy magyarellenes volt, de nem az a fontos, hogy akkor mit mondott, hanem hogy most mit mond.” Ezen a ponton már tényleg csak mosolyogni lehetett. Mintha a politikai következetesség és hitelesség valami luxus lenne, amit csak a naivak engedhetnek meg maguknak. Mintha nem számítana mit tett, mit képviselt valaki hosszú éveken át, csak az számít, hogy most épp milyen kampánybeszédet mond.

A valóság viszont most pofon csapta ezt a stratégiát. Antonescu már az első fordulóban kiesett, így Simiont nem ő, hanem Nicușor Dan verte meg. A régi rendszer embere, a posztliberális, posztbársonyszékes, örök visszatérő Crin egyszerűen nem kellett már. Nem a szélsőjobb elkerüléséhez kellett, hanem ahhoz, hogy a politikai elit a sajátját újra beültesse a Cotroceni-palotába. Ez a terv nem jött be.

És mit fog mondani most az RMDSZ? El fog hallgatni, csend lesz a kampányszlogen helyett. Nem lesz bocsánatkérés, nem lesz önvizsgálat, csak a megszokott bólogatás lesz Bukarest felé, ahol most új arc ül az elnöki székben s a kisebbségi politizálás reflexei mit sem fognak változni.

Pedig lehetett volna másképp. Lehetett volna tartózkodóbb, mértéktartóbb kampányt folytatni. Lehetett volna azt mondani: „a román demokrácia fenntartása közös ügy, de nem támogatjuk automatikusan a koalíció jelöltjét, akinek múltja és jelene sem garancia a normalitásra.” Ehelyett a szavazókat érzelmi zsarolással vitték az urnákhoz: „ha nem Antonescut támogatod, Simion nyer.” Hát nem nyert.

Ez az eredmény tehát nemcsak Nicușor Dan győzelmét jelenti, hanem egy politikai hazugság lelepleződését is. A magyar közösségnek pedig joga van ezt kimondani, és joggal várhatja el, hogy képviselete ne újra és újra ugyanazokba a stratégiákba kapaszkodjon, amelyek már számtalanszor kudarcot vallottak.

A jövő nem a megalkuvó szövetségekben, hanem a tisztességes, világos és autonóm álláspontokban van még akkor is, ha azok időnként kockázatosnak tűnnek. A hazugság véget ért. Ideje lenne az igazmondással kezdeni valamit.