Tihany és annak az echója

Mottó: Óh, Tihannak rijjadó leánya!

Szállj ki szent hegyed közűl.

Ím, kit a sors eddig annyit hánya,

Partod ellenébe űl.

Itt a halvány holdnak fényén

Jajgat és sír elpusztúlt reményén

Egy magános árva szív.

Egy magános árva szív

Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi echóhoz, részlet

Nem felejtjük, hogy 2004 december 5-én érvénytelen népszavazás volt Magyarországon a kettős állampolgársággal kapcsolatban. Egyszerűen a magyar népet nem érdekelte a kérdés. A Fidesz okos, ügyes kommunikációs technikával a Magyarok Világszövetsége (élén a kétes múltú Patrubányi Miklóssal) által kiprovokált „ostoba” népszavazást Gyurcsány Ferenc nyakába varrta. Azóta 2004. december ötödike a Gyurcsány Ferenc ellenes Világnap. Tegnap, vagyis pénteken Orbán Viktornak sikerült nemzetpolitikailag felülírni a 2004-es szomorú napot.

Tihanyban egyértelművé tette, hogy a magyar katonasírokat gyalázó csürhe vezetőjével, a kisebbségi és a közösségi jogok tagadójával, George Simionnal vállal közösséget. Nem hiszem, hogy ez a Fidesz véleménye lett volna. Illetve nem az egész Fidesz véleménye, mert még nekem is vannak abban a pártban ismerőseim, becsületes vitapartnereim, akik szomorúan nézik az elmúlt időszak eseményeit. Ez a Simion melletti kiállás hatalmas felháborodást okozott Romániában, és nem csak magyar körökben, hanem román értelmiségiek és egyszerű jóérzésű emberek között is. Nem hiszem, hogy valakinek itt most magyarázni kellene, hogy az agresszív, minden európai és keresztényi normát áthágó Simion miért rettentően káros. Két napja az internet népe, és nem csak ők, teljesen kétségbeesetten kérdezi egymástól: mi kezdődött el?

Hogy mi kezdődött el? Semmi. Orbán Viktor tihanyi szövege csak egy állomása az eddigi folyamatoknak. A Fidesz több mint tizenöt éves regnálása évek óta próbálja legyűrni az egyetlen hiteles, legitim romániai magyar szervezet, az RMDSZ autoritását, önálló gondolkodását, cselekvési terveit. Kezdetben indított, mármint a Fidesz, két alakulatot: a Magyar Polgári Pártot, majd az Erdélyi Magyar Polgári Szövetséget. Ezek időről időre más-más néven, de ugyanabból a forrásból táplálkozva, ugyanazokkal az RMDSZ-ből kiesett káderekkel próbálták meg letéríteni az RMDSZ-t az önálló cselekvésről.

Mennyi sikere volt a Fidesznek? Sok. Évek alatt teljesen térdre kényszerítette a Kelemen Hunor vezette szervezetet az önálló gondolkodásról és cselekedetről. Az RMDSZ régebbi ügyvezetője, mára médiairányító, el is mondta nyíltan: le kell menni kutyába. Meddig mentek le? Addig, ameddig mára a jobb napokat megélt szervezet, a sok társadalmi párbeszéd során Markó Béla által kialakított, párbeszédre alapuló szervezetből egy Fidesz-fiókpárt lett, amelyikben a Budapestről küldött emisszárok által kiadott ötletekre egy válasz volt: értettem.

Szép lassan gyarmattá vált a romániai magyarság egyetlen hiteles szervezete. Persze sok-sok magyar adófizető pénz kellett hozzá. A pénzeket kétes alapítványok és az egyházak bizonyos képviselői osztották, osztják ma is. Ezekről évek óta lehet olvasni a Transtelexen, az Átlátszó Erdélyen, az UH-n. Azon a pár függetlennek megmaradt médiafelületen. A többit már rég felvásárolták a Fidesz-körök. Persze még így is, gúzsba kötve lehetett volna színlelni a demokráciát, de ez nem érdekli a Fidesz magas vezetését. Mikor ők úgy gondolják, bejelentik, hogy megkeresik Petőfi sírját, vagy ilyen-olyan fociakadémiát alapítanak, nem egyeztetnek, bejelentik. Például a mára igen szép eredményeket elért Sapientia Egyetem alapításánál sem tárgyalt a magyar hatalom semmilyen romániai magyar oktatói körrel vagy választott neveléssel foglalkozó érdekképviselettel. Pár haver, pár lojális egyén, és kész is lett. Pénzügyileg ma is 100 százalékosan a magyar kormánytól függő intézmény jövője csak a mindenkori magyar kormánytól függ. Cserében az RMDSZ elnöke néha kap egy ollót, és a marketingképeknél ott állhat a szélen. A példák sorolhatók. Az európai szabványnak nem megfelelő belorusz traktorokról most ne is szóljak.

Hogy valami történt, az pár hete érződik. Volt egy EPP-kongresszus. Az RMDSZ az Európai Néppárt tagja. Ott az RMDSZ képviselője, Winkler Gyula megszavazta a Fidesz jelenleg első számú ellenségének, Manfred Webernek az elnöki kinevezését. Érdekes, hogy erről egy sort sem lehetett olvasni még a politikus Facebook-oldalán sem. Ekkoriban jött a romániai elnökválasztás első fordulója. Senkinek sem tűnt fel, hogy a politikai szemétdomb aljáról kikukázott Antonescu kampányában senki nem szólalt meg Budapestről. Egyedül a Fidesz műfogsorragasztó-reklámozója, a kavarások nagymestere, Zsigmond Barna Pál posztolt egy fényképet Kelemen Hunorral, hogy tessék szavazni, de ő sem mondott nevet. Valószínűleg a gazdája ennyit engedett meg neki. Nos, nagy csend volt. Erre a csendre jött a tihanyi támogatás Simionnak. Nem volt félreértés, mert Simion megköszönte szépen a támogatást, és senki nem tiltakozott a Duna partján.

Most elszabadult a pokol, a mindeddig hű, lojális, erdélyi, Fidesz-kontroll alatt álló politikusok teljes mértékben szembementek Orbán Viktor támogatottjával, sőt egyesek lojalitása odáig ment, hogy elkezdték megmagyarázni, hogy Orbán mit és hogyan is gondolta. Délutánra Orbán Viktor Kelemen Hunor telefonhívására pontosított. Hogy micsoda? Egész nemzetet érintő kérdéseket telefonon intéznek? Ilyen egyszerű egy döntést meghozni? Nos, mit üzent újabban Magyarország miniszterelnöke? Semmit. Illetve annyit, hogy nem akar beleszólni a romániai választásokba. Lefordítva: neki tök mindegy, ki lesz egy szomszédos állam vezetője. Felőle lehet George Simion. Ez így nagyon súlyos.

Mit tehetünk, mit kell tennünk? Segítenünk kell és megerősítenünk az RMDSZ-t a több mint tízéves kómából való magához térésében. Minden ismerőst, rokont, szomszédot, teljesen mindegy, milyen nemzetiségű, meg kell győzni, hogy Románia nem választhatja a bezárkózást, az orosz vonalat, a már körvonalazódó gazdasági válságot. Csodálatos, hogy annyi év után megint aktívan, normális utat választ az RMDSZ. Mert igazából az RMDSZ-nek mi kellene legyünk: a romániai demokratikus többség, amelyik párbeszéd útján és minden demokratikus módon ragaszkodik az önálló gondolatokhoz, mind Bukaresttel, mind Budapesttel szemben. És mikor túléljük a következő vasárnapot, a Szövetség újra gombolja a kabátot. Elkezdi a párbeszédet a társadalom különböző szegmenseivel. Elemzi a helyzetet, és egy rendkívüli kongresszuson újból legitimitást kér. Ez a minimum.

Addig se felejtsük: 2004. december 5., 2025. május 9., szinte egyforma. Az utóbbi fájóbb, rosszabb, mert magyar állampolgárság nélkül még lehet élni Romániában, de egy Magyarországról támogatott fasisztával nekünk tényleg végünk.