A novemberi lecke tanulsága

Hazai alkotmányunk eredendő bűne nem is annyira a félelnöki rendszer – bár az sem szerencsés – hanem az elnök informális, viszont annál nagyobb hatalma. A legfőbb ügyészség, a legfelsőbb bíróság, a korrupcióellenes és a szervezett bűnözés, illetve a terrorizmus elleni ügyosztályok vezetőinek kinevezése révén, a mindenkori elnök befolyása a politikai folyamatokra sokkal nagyobb, mint amekkora egy demokratikus jogállamban kívánatos lenne.

A helyzetet tovább bonyolítja az elnök és a titkosszolgálatok viszonya. Ez utóbbiak vezetőit az elnök nevezi ki, viszont a szolgálatok operatív vezetésének lehetősége van megszűrni az államfőhöz eljutó információkat, így a cotroceni-i palota főbérlőjének révén az ügynökök politikai mozgástere megnő (különösen akkor, ha az elnök zsarolható).

Ez a helyzet magyarázza a romániai elnökválasztás tétjét és aligha túlzás azt mondani, hogy ez év tavaszán arról kell döntenünk, hogy Románia megőrzi-e a nyugati orientációját, vagy besorol Magyarország, Szlovákia, Ausztria mögé és az EU populista-szuverenista vonalát erősíti. Ez magyarázza azt a különös figyelmet, amellyel Brüsszelből és Washingtonból követik a folyamatot.

November 24-ike – az azóta eltörölt elnökválasztás első fordulója – igazi sokk volt a hazai politikai elit számára. Megmutatta azt, hogy a romániai szélsőség, a TikTok algoritmusa által is felerősített orosz befolyás, a szuverenizmus csábítása sokkal nagyobb, mint azt korábban sejteni lehetett.

A szűk többséggel rendelkező kormánykoalíció hezitálása – amely mögött még nem tudni, hogy meghúzódik-e valamilyen mélyebb és komolyabb fenntartás Crin Antonescu személyével kapcsolatban, esetleg a pártok szívesebben látnának egy általuk ellenőrizhetőbb jelöltet – a jelen helyzetben különösen káros. Az elnökválasztás ezért a kormánykoalíció szolidaritásának próbaköve.

A kormánypártoknak tudatosítaniuk kellene, hogy az igazi veszélyt nem Călin Georgescu, George Simion vagy Diana Şoşoacă személye, a pártjaik, vagy a TikTok jelenti, hanem az, hogy a közoktatás által lebutított, a közösségi oldalak szennyéből táplálkozó román és az orbáni illiberalizmusba ájult magyar választók jelentős része a szélsőséges ideológiákban, az összeesküvés-elméletekben találta meg a politikai identitását. Ezzel a helyzettel kell kezdeni valamit és én több okból is úgy látom, hogy pillanatnyilag Crin Antonescu az, aki a leginkább megfelel ennek a kihívásnak.

Egy további kérdés az, hogy november 24-ike után sérült-e a romániai jogállamiság? Nyilvánvalóan az alkotmánybíróság december 6-ai döntésére gondolok, amely érvénytelenítette az elnökválasztás egész folyamatát (nemcsak az első fordulót). Tudom, sokan úgy vélik, hogy igen, mert a taláros testületnek kellett kimosni a szennyest, amit a jobb- és balközép pártok torzsalkodása hagyott maga után.

Ezzel szemben én úgy vélem, hogy a hivatkozott döntés jogszerű volt, a jelöltek közötti esélyegyenlőség valóban sérült. Ez azonban nem menti fel a felelősség alól a szociáldemokrata és a nemzeti liberális pártvezetőket, akik személyes ambícióikat az ország érdekei elé helyezték. Kérdés, hogy mennyit tanultak ebből a leckéből?