Volt választás – nincs választás. Bármi is lesz ezt követően, akárki lesz Románia elnöke: a társadalmi állapotaink aggasztóak.
Az alkotmánybíróság döntése után már nehéz lesz elmagyarázni az embereknek, hogy létezik tudomány, és talán azért nem vagyunk még a fán, és nem érvágással gyógyítjuk a betegségeket, mert a tudományt komolyan kell venni, nem ellenünk van, hanem értünk. Nehéz lesz elmagyarázni, hogy a Covid (bárhogyan is permutálódott és alakult ki a vírus) emberéletekbe került; hogy nem lehet provokációval relativizálni azt, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát és ártatlan emberek halnak meg; ahogyan azt sem lehet relativizálni, hogy az USA is sokszor diktatúrákat támogat, hogy az a „fránya Tízparancsolat” „ne ölj” parancsa sem relatív. Azt is nehéz lesz elmagyarázni, hogy elvesztette Európa és a fehér ember a népesedési versenyt, így vagy fasiszták leszünk és be akarunk zárni és meg akarunk ölni minden feketét és más színűt (csaxólok: ez a stratégia is bukó), vagy megpróbálunk megoldásokat találni erre a történelmi kihívásra. Mindez a friss romániai hatalmi ámokfutás után nem lesz könnyű itthon sem.
Sokan kérdezik az erdélyi magyar értelmiségi közegből is, hogyan jutottunk ide? Olyanok is felteszik a kérdéseket, akik arról beszélnek évek óta, hogy a „Nyugat csúnya”, és „Brüsszel ellenünk” van, és közben csendesen relativizálják a diktatúrákat, a tudományt, meg az orosz agressziót és sok egyebet.
Könnyű ezt tenni és szidni a nyugati mainstreamet innen Európából, a nyugati autónkból, egy nyugati telefonon valamelyik nyugati struktúra alapján épült közösségi média csatornán. Próbálnánk ezt meg Moszkvában vagy Pekingben – lehet, hogy egy halálos kimenetelű tizennyolcadik emeletről történő kiszédülés vagy hosszú hónapokra/évekre eltűnés lenne az eredménye.
Mindeközben egyértelmű, hogy a nyugati liberális demokráciák talán csak a ’30-as évekhez hasonlítható válsággal néznek szembe, és radikális megújulásra szorulnak. Nagymértékben felelősek a nemzetközi elitek, hogy itt tartunk.
Nincsenek egyszerű válaszok, arra, hogyan is jutottunk ide. Sok tényező vezetett ahhoz, hogy Romániában egy tudománytagadó, legionárus ideológiát promotáló, gazdaságról emeletes baromságokat kommunikáló emberre több mint 2 millióan szavaztak, és valószínűleg ennél sokkal többen – köztük sok erdélyi magyar is – szavazott volna rá december 8.-án is, ha teljesen amatőr és antidemokratikus módon „nem védi meg rendszer a demokráciát” (sic!). Nem is próbálok átfogó válaszokat adni, hisz az teljesen esélytelen.
Az biztos, hogy a vezetők elvesztették a kontrollt a társadalmi folyamatok felett. Sokkal fontosabbá váltak a kisded hatalmi harcok, az álproblémák, mint a társadalompolitikák, a gazdaság és a társadalmi folyamatok jó irányba lendítése.
Romániában, azzal, hogy nagyjából a Covid-tól kezdődően szép lassan visszaszorult a DNA és a „szolgálatok” szerepe, (vagy legalábbis úgy tűnik) megnövekedett a politika látszólagos hatalma, és így a káosz, inkompetencia és a korrupció ismét elkezdett felemelkedni, és eltűnt a kontroll. A politikusaink egyre bátrabbak lettek, hogy pillanatnyi politikai döntések alapján játsszák a vezetőt, a kampánykommunikáció felülírt mindent.
Sokak szerint, a DNA (és egyéb szervek, titkosszolgálatok) Băsescu első elnökségétől garanciát jelentettek arra, hogy Románia nem tér le az „európai útról”, és ezáltal „a kontroll is megmarad”, nem kerül más hatalmak befolyása alá. Nem azért csökkent (pl. az EU-s források esetében gyakorlatilag eltűnt) a korrupció Romániában, mert nem volt igény rá – hanem mert egyszerűen kontrollálni lehetett egy teljesen opportunista, inkompetens politikai osztályt, és az országot egy kívánt pályán lehetett tartani. Ez persze egy leegyszerűsítő magyarázat sok mindenre – de megítélésem szerint ez is egy fontos vetülete a legújabb kori történéseinknek.
Ugyanakkor az elit részéről nem volt olyan üzenet, ami választ tudott volna adni sok égető kérdésre: a Covid alatt már látszott, hogy nagyon magas a tudományszkeptikus tömegek aránya az országban, hogy az oktatásunk büdös-gyenge (elnézést a szakkifejezésért). Az egész nyugati mainstream elit részéről nem létezett megoldás arra, hogy egyszerűbb üzenetek hiteles módon eljussanak a társadalom minden rétegébe. A gazdasági és politikai válságokra szintén nem volt hiteles válasz vagy épkézláb üzenet, és ez tetőződött az orosz-ukrán háború kapcsán. Több szakember jelezte – az erdélyi magyar társadalmunkon belül is – gondoljunk többek között Toró Tibor és Kiss Tamás megszólalásaira, hogy baj van, de a politikum csak a szavazatmaximalizálásra koncentrált.
Persze ez egy szkizofrén helyzet, hisz az érdekvédelmi szervezetként meghatározott RMDSZ pártként működik, és a „szuperválasztási évben” pártként, hatalomtechnikailag jelesre vizsgázott, ez nem vitás. Ugyanakkor számtalan területen rosszul állunk, társadalomalakító és érdekvédelmi szervezetként – látható, hogy az RMDSZ komoly hiányosságokkal küzd, nem érti, nem kezeli vagy elodázza a kérdéseket. Egy rohamosan radikalizálódó kisebbségi társadalomban meg sem próbálunk foglalkozni komolyan a problémáinkkal, nincsenek válaszaink.
Nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy gyorsabban fogyunk, mint a román többség, hogy nem tudunk románul és oktatásban lemaradunk a román többséggel szemben, gazdaságilag is lemaradásban vagyunk, eltűnőben a belső nyilvánosságunk, és nem utolsó sorban a világképünk a román radikálisok (értsd AUR és SOS szavazók – mert a POT-ot nem mérték) világképéhez hasonlít leginkább.
Ezek tudományos megalapozottsággal bíró adatok – csak a döntéshozók nem nagyon figyelnek erre, vagy nem látszik, hogy figyelnének.
Nincs válaszom, hogy hogyan jutottunk ide. Az, hogy a romániai társadalom jelentős része (szinte mindegy, hogy 37% vagy 51%-ról beszélünk, mert nem egy választás dönti el, ez csak a betegség egyik tünete), hogyan jutott ide, komoly felelőssége van a „mainstream elitnek” és a politikai osztálynak, de persze nem függetleníthetjük magunkat a világ folyamataitól.
S arra a kérdésdömpingre, hogy az erdélyi magyar társadalom, hogyan jutott ide, könnyű lenne egy kvázi-kívülről érkező média és kommunikációs dömpinggel válaszolni, de a saját, belső felelősségünk is óriási.
Most, hogy megvan a politikai siker, a 2004 óta nem látott szavazatszám – lehet foglalkozni az erdélyi magyar társadalmunkkal. Talán még nem késő.
Ez egy véleménycikk. A Transtelexnél fontosnak tartjuk, hogy teret adjunk az egyedi hangoknak, a különleges nézőpontoknak és a valódi vitáknak. Egy egészséges társadalomban elengedhetetlen a közéleti, társadalmi kérdésekről való rendszeres párbeszéd, gondolkodás.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!