Mentőakció

1940 májusában, a második világháború elején, a német hadsereg egy része megtámadta Belgiumot és Hollandiát, azzal a céllal, hogy a francia hadsereget és a Brit Expedíciós Haderőt északra csalja. A britek és a franciák nem vették észre a csapdát, északra siettek, arra számítva, hogy ott fognak megütközni a német hadsereg zömével. Ekkor a németek egy merész manőverrel, hadseregük nagyobb részével villámgyorsan átkeltek délen az Ardennes-eken, bekerítették a teljes Brit Expedíciós Haderőt és szinte a teljes francia hadsereget, visszaszorítva őket Dunkirk-be és Calais-ba, a La Manche csatorna partjára.

Úgy tűnt, hogy minden veszve van, és hogy a brit hadseregnek csak egy töredékét lehetséges kimenteni a Dunkirk-i partról. Az angol flotta egy jelentős civil flotta – magánemberek hajói, motorcsónakjai stb. – segítségével, óriási erőfeszítéssel mégis ki tudott menekíteni több mint 335 ezer katonát. Franciaország elveszett, Hitler hatalmas győzelmet aratott, és a hadsereg felszerelése (tankok, ágyúk) is ott maradt a túlsó parton, de a hadsereg kimentésével mégis sikerült megőrizni a reményt, hogy előbb-utóbb le lehet majd győzni a náci Németországot.

Churchill ezek után, június 4-én – már miniszterelnökként – a következőket mondta a parlamentben: „Egy héttel ezelőtt, amikor összehívtam a mai napra a parlament ülését, attól tartottam, hogy hosszú történelmünk legnagyobb katonai katasztrófájáról kell beszámolnom önöknek. (...) (De) a flotta, szinte ezer hajó segítségével, több mint 335 ezer francia és brit katonát tudott kimenekíteni a halál és a szégyen elől.

Óvatosnak kell lennünk, nehogy győzelemként tekintsünk erre a mentőakcióra. Mentőakciókkal nem lehet háborút nyerni.”

A december 1-i romániai parlamenti választás egy mentőakció volt. Magyarok is, románok is összefogtak, hogy a szélsőséges, többek közt xenofób és magyarellenes pártok ne ragadhassák meg a hatalmat. Nagyon megerősödtek ezek a pártok, a mandátumok több, mint egyharmadát megszerezték, mégis reménykedhetünk, hogy nem kerülnek kormányra. Ugyanakkor még az RMDSZ nagyszerű eredményének fényében sem tekinthetjük győzelemnek a vasárnapi parlamenti választásokat.

Elsősorban csak akkor lehet legyőzni a vasgárdista eszmékkel rokonszenvező ultranacionalista pártokat, ha a következő négy évben egy stabil kormány jelentős reformokat és infrastrukturális beruházásokat tud végrehajtani. Ehhez felelősségteljes politizálásra és nagyarányú civil összefogásra van szükség. Remélnünk kell, hogy egy PSD-PNL-USR-RMDSZ egységkormány eléggé fegyelmezett és józan lesz ahhoz, hogy ezt felismerje.

Másodsorban, mindez csak feltételes mód: ha Călin Georgescut megválasztják elnöknek, a december 1-i esély rögtön el is úszhat.

Mivel úgy tűnik, hogy akár a kiegyensúlyozottabb, demokratikus pártok szavazóinak egy része is rá fog szavazni (még az RMDSZ szavazói közül is), ennek nagy az esélye.

Először is, az államelnöknek megvan a joga feloszlatni a parlamentet, ha az nem szavazott bizalmat egy kormánynak sem 60 napon belül, és visszautasított legalább két kormányjavaslatot. Georgescu elnökként erőltetheti egy AUR-os vagy Șoșoacă-párti kormány beiktatását, és ha ezt elutasítja a parlament, új választásokat írhat ki – amit egy Georgescu-győzelem esetén megnyerhetnének a szélsőséges pártok. Băsescu már részben megteremtette a precedenst 2004-ben, amikor előrehozott választásokkal fenyegetőzve egy PDL-PNL-RMDSZ kisebbségi kormányt erőltetett ki. A PSD, nagyarányú választási vereségtől tartva Băsescu győzelme után, ebbe bele is ment. Lehet, hogy ugyanígy belemenne ma a PSD egy AUR-kormányba?

Másodszor, az elnök a hadsereg főparancsnoka. Ez általában formális tisztségnek tekintendő, de eddig egyetlen elnök sem volt annyira gátlástalan, hogy megpróbálja feszegetni ennek a funkciónak a lehetőségeit. Ki tudja, mit kezdene egy szélsőséges nacionalista a hadsereggel? Általában a demokrácia is megszenvedné, de nagyon konkrétan azon gondolkozzunk el, hogy mi lenne, ha magyarellenes erőszak törne ki? Jusson eszünkbe Marosvásárhely fekete márciusa!

Harmadszor, az elnök felel az olyan kulcspozíciókba való kinevezésekért, mint a főügyész, vagy a titkosszolgálat (SRI) igazgatója. Arra, hogy mire várhatunk egy majdani magyarellenes főügyésztől vagy SRI-igazgatótól, következtethetünk Markó Attila, Horváth Anna vagy Tamási Zsolt meghurcolásából. Mindez eltörpülhet amellett, hogy mi minden megtörténhet egy Georgescu-győzelem esetén.

December 8-án értelmét vesztheti a december 1-i mentőakció, ha Călin Georgescu győz. Bár elvben egy erős, szolidáris parlamenti többség elszigetelheti az államfőt, és ezt a lehetőséget megteremtettük, de egy gátlástalan, vasgárdista eszméket hirdető államelnök alatt a demokrácia mégis könnyen darabokra hullhat, az erdélyi magyarság helyzete pedig lehetetlenné válhat. December 8-án Elena Lasconira kell szavaznunk – így tudjuk megtartani a december 1-én kiküzdött esélyt, hogy egy élhető országban maradhassunk.